Délmagyarország, 1925. december (1. évfolyam, 157-180. szám)

1925-12-25 / 177. szám

192S december 25. DELMAGYARORSZAQ 25 KORSZERŰ FILOZOFUSOK. Irta: dr. Bibó István, az egyetemi könyvtár igazgatója. A történet minden egyes fázisának megvan a maga filozófusa. A francia kommün leverése s az előrelörő diadalmas németség kiváltották Nietzschét, aki egyik főreprezentánsa a derék, bélor, szorgalmas, rendszerető, de egyben robusztus és kiméletlen akaratnak, szóval mindannak, amit a német állam és a német nép első, friss kialakultságában kifejezett. Nietzsche előre érzi, hogyan fajulhat el a büszke, dacos akarat a diadalmámor és a jólét hatása alait üres, hiu gőggé, kiméletlen, mindent elvenni vágyó kapzsisággá, a tudatos erő mechanizmussá, a polgári erények hipokrizissé, az erény csupán külsőleges hirdetésévé és érzelgős, de nem érző szívből jövő pillanatnyi megindulássá, a rendszeretet kicsinyes hivatali munkásságé és formalizmussá, a szorgalom és kötelességtudás pedig órákhoz kötött munkateljesítéssé, amelytől a német „polgár" a söröskancsók mellé siet. Nietzsche egész életében harcol e polgári, nyáj* és rabszolgamorál ellen s vele szemben a Borgiák rettenthetetlen akaraterejével biró „übermensch" ideálját tűzi ki: .Az ember legyen sorsának ura, legyen gondolkodó, számító, kísérletező, a háborút, küzdelmet céltudatosan rendező. Törődjön oly mélyen az ember sorsával, hogy ne kimélje meg semmilyen szenvedéstől, ne essék meg a szive rajta. És vezessék az életet a legtökéletesebb emberpéldányok, a parancsolót, a Zaralhuslrák, teremtsenek uj értékeket s hirdessék a nivelláló, egyenlősítő tanokkal szemben az ő vallásukat : a szenvedést a hatalmas emberiség létrejöveteléért önként elvállalók, az életet örömmel és szenvedéssel járók hitét." Nietzsche rendületlenül halad a maga elé tűzött uion s mialatt nemzete a dicsőség és a jólét kényelmes útjait járja s a régi német ideálokat sorra elhagyogatja, ő lényegében mindig ugyanaz marad. Már gyermekkorában kitűnik önfegyelmével, a hideget, meleget, testi szenvedéseket nagy nyugalommal türi. Egészségét, bár eredetileg erős, szinte atléta, igen korán kikezdik a betegségek, különösen a szem- és fejfájás, amiket nála főként a nagy szellemi megerőltetés idéz elő, de amint sokszor mondja: .nincs ideje betegnek lenni". Nietzsche, mint alapjában a legtöbb német, ősi germán, akinek csak megfelelő kor és alkalom kell, hogy belőle az ősi tulajdonságok kiváltódjanak. .Kemény szivet adóit nekem Wotan" mondja egy ó-skandináv monda s ugyanez a jelszava Zaraihuslrának is. Ennek a fajtának az igazi eleme a harc és a küzdelem, amikor kifejtheti heroikus tulajdonságait. A harcot és a küzdelmet megszokta régi földjén, fönt északon, a szintén rideg cs ellenséges természet elleni folytonos küzdelemben. A diadal ezt a fajtát inkább csak elpuhítja s megrészegíti, mint ősét a kivívott diadalt követő sor. A siker első napfényében ugyan az ősi jó tulajdonságok sorra kivirágzanak s a 70-es évek a filozofáló s a küzdelmes élet mélyebb értelmét kitartóan kereső német nemzet egyik legfényesebb Mommsen, Ranke, Virchow, Wágner s magának Nietzsének a kora ! De a filozofus próféta már hiába inti nemzetét a nemzeti erények további ébrentartására. Nietzsche utolsó éveit éli, nemzetétől alig hallgatva meg, amikor már német nyelven is megjelenik Bergson Matières et mémoires clmü müve, Windelband, a németek egyik leghíresebb filozofus professzora előszavával. Ez a tény s Bergson 1908-ban megjelent főműve, a L'évolution créatrice folytonos francia és német kiadásai mutatják, hogy a korszellem máris megváltozott s a népek vezetése német kézből francia kézbe kerül. Bergsonban szintén megtalálhatjuk a nemzeti vonásokat. Ó kifinomultabb fajta gyermeke, gall és germán keverék, amelyen átszűrődött és tovább finomodott egy régi műveltség, a latin. A francia faj dekadens, abban az értelemben, mint ahogy minden nagy nemzet az, amely átment a nagy virágzások egész során, de ma is képes még meglepő, uj virágzásokra. A francia gondolkodás már a XVII. század elején irányította Európa gondolkodását, szóval már akkor, amikor német irodalomról és tudományról jóval kevésbbé lehetett még szó s a francia müveUség két századon át bámulata tárgya és normája volt egész Európa társadalmának. Hajlandók vagyunk a világos, kritikus s racionális gondolkodást, az Írásbeli vagy másnemű elegánciát speciálisan francia tulajdonságnak tekinteni, pedig ez minden kiművelt és az alkonyodást már csirájában magában hordó társadalom jellegzetes tulajdonságai. Az igazi, ősi francia tulajdonságok a régi gall vitézség és bátorság, amely a német morális, társadalmi alapokon nyugvó, kitartó heroizmussal szemben a dicsőség keresésén s a kitűnni vágyáson alapul s legfőbb célja győzni az egyének és a népek versenyén. A francia jellem tehát már ősi vonásaiban is individualisabb jellegű. Lovagi torna a mai francia szemében is az élet, amelyen győzelemhez nem kitartással, hanem rettenthetetlen, de pillanatnyi felbuzdulással és rohammal: élannal juthat el az ember. Ezt a két tulajdonságot, az „élant" s a francia józan „lapos" „eleganciát" — vagyis az ősit és az inkább a műveltség által fölvettet — gyűlöli legjobban Nietzsche s állítja szembe a német kitartással és heroizmussal, amely szerinte jóval többet ér. Bergsonban megvan mindaz, amiért egyformán lelkesedhet a dekadenciára eo ipso hajló francia s egy olyan nemzet fiatalsága, amely ha pillanatra is, elhagyja sajátos ősi tulajdonságait. A dekadenciára hajlónak ez felel meg legjobban. Ő már nem képes egy pár határozott, egyszerű alapelv szerint — amilyenek például a morális alapelvek — eligazodni az éleiben, amelyet ép az ilyen alapelvek hiányában nagyon is komplikáltnak és megfejthetetlennek lát. Annak a tanait fogadja el, aki egyszerűen kettévágja az élet gordiusi csomóját s egyetlen varázsigét talál annak föloldására. Bergsonnál a dolgok intuitív" fölfogása a mindent föloldó varázs- j itatva, kifinomultabbal és individualisabbal: . r T /\líl%i/\ nn/THiinlr f/\<*nlm> <*/\nr]/vlLM/lnn<snl o D /\««A/\r> A««>1 A fxontfniA 1 A1 K /\ r\ T% ín rtf* m /-i/w .sugallatára, mialatt a tudományos gondolkodás csakis a dolgok szétfejtésére, analízisére volt képes. Az ösztön és a fogalmi gondolkodás képesiti azután az embert arra, hogy együtthaladjon az élet árjával s akaratával és cselekvéseivel folytassa annak élő mozgását és tovább alkossa azt. „Az egész emberiség, a térben és időben, egy roppant hadsereg, mely elrohan mindegyikünk mellett, előttünk és mögöttünk, hogy magával ragadó rohamában halomra döntsön minden akadályt és megsemmisítsen minden ellenállást, még ialán a halált is." Mi nem tehetünk mást, mint hogy kövessük az élet virágzó, fejlődő útját és cselekvésünkkel, rohamainkkal győzni fogunk annak komplikált voltán s elérjük az igazi életboldogságot s egyben a sikert. Az akarat mindenható erejének dicsőítése ez, akár a Nietsche filozofiája, de átirva a francia jellemre, amelynek ma Bergson a korszerű képviselője. Amott az akarat heroikus, morális, amely egy emberideál kitűzésével, lassú, fokozatos elérésével győzhet ugyan az életen, de az egyén maga egyelőre legalább áldozatul esik. Bergsonnál az egyén lelkes hévvel, de egyben igen józan belátással kell, hogy megrohamozza az élet misztikumát s ha győz, megnyeri az életboldogságot s momentán élvezheti a sikert. S a világháborúval megjött a döntő próba, hogy melyik nagy nemzet győz a maga sajátos és egyben korszerű életfelfogásával a kettőjük között fölállított tornán. Ha nem csupán a mechanikus erői, az anyagi fölfegyverkezés erejét s a magunk érdekeltségét vettük volna számba, hanem a népek belső, lelki fölkészültségét is, alig lett volna kétségünk, hogy győz a francia. A német harcosok Nielsche zsebkiadását viszik el a harcba, amelyet számtalan példányban osztanak szét közöttük. Lelkük azonban már más, tőlük idegenebb világnézlettel is át van erő. Telitve vagyunk fogalmi gondolkodással, mondja Bergson, s a fogalmi gondolkodás schémáit reáhuzzuk az időben rohanó életre. A tudomány merev schémáival nem képes eléggé követni az élet folyton változó árját s bizonyos pontokon mindig fennakad. Ekkor azonban kisegít bennünket a dolgok Intuitív, belső szemlélete, amely együtt halad az élet teremtő mozgásával, sajátos lendületével, az „élan vitállal" s belsőleg átérzi és átéli azt és így az élet igazi értelmének tiszta és világos tudatára jutunk. Ez az a nagy szintézis, amelyet ösztönszerűleg követtek a nagy filozófusok, ugy Claton, mint Sokrates, az utóbbi hallgatva az ő daimonionjára, isteni a Bergsonéval. A francia lélekben nincs meg ez a szétbontó kettősség s ha világfelfogása dekadensebb s az egyéni szempontokat jobban átélő is, a régi francia vitézség józan belátással, a régibb műveltségű faj rafinériájával s az előző év leverésének átérzésével és tanulságával vegyül. A mérkőzés megtörténik s a német életideál, porosz gőgjével és a világuralomról való ábrándokkal együtt porba hull. A mérkőzés azonban nincs befejezve, mert újra kezdődik, de most már megváltozott viszonyok között. A német faj a folytatódó harcban megtalálta önmagát, a küzdelemben való nagyságát s a SZÍVÓS és harcias ellenállással, kitartó munkával, megA. legnagyobb boldogság másnak örömet szerezni. Karácsonyra % órát legolcsóbban Nagy javítóműhely ! Széchenyi tér 8. ékszerésznél vehet. Alapítva: 1892. RÉSZLETFIZETÉSRE IS készpénzárban. 122 Mélyen leszállított árak! Gyermekruhák . ... K 200.ooo Téli Mikácló K 500.OOO Szőrmés Mikádó . ... K 1,000.000 Divat Ragián . ... K 7QO,ooo és mindenféle férfi Velúr nőikabát . ... K 8OO.000 Nutria sport bunda . . K 2,000 000 Velúr női kabát v. bél. . K 8OO.000 Divat boák K 200.ooo és nő ¡ télikabátok. Blau ígnátz, Kelemen u. S. R •p E SZLETFIZETÉSR EII