Délmagyarország, 1925. december (1. évfolyam, 157-180. szám)

1925-12-25 / 177. szám

10 DELMAOYARORSZAQ 1925 december 22, Don Quixote.\ Ó minden seregeknek Ura, segiís e végső küzdelemben. Szent György, én nagy patrónusom, esengem, Jöjj és vigyázz rám! Szent György, hivlak én -S akkor hi:ba jön a sanda rém, Az ősi sárkány, Szent György! Szent György lovag: (Látomás, fehér köpenyben, kezében lándzsa, megjelen). Iti vagyok Én hü vitézem! És a hős nagyok Akik győzelmet vettek a világon És magukon, mind várnak téged áldón, Az örök udvar leventéi mind, Charlemae>ne, Roland, Tancréd testvéreid, Jeanna d'Arc, Buyard, az ó és uj yilágnik Minden lovagja a jöttödre várnak! (Az orvos nézi a beteg pulzusát). Immár több mint hat esztendő mult el — sok könnyel, sok vérrel, sok szenvedéssel —, hogy Szeged szabad királyi város Magyarország és talán Európa érdeklődésének középpontjába került. Mindössze néhány hónapig tartott a nagy érdeklődés, a nagy sürgés-forgás és a nagy fogadkozás, — néhány hónapig, tünő napokig Szegeden székelt több mint hat év előtt az a kormány, amely egy egyszerű és szegény ügyvédet ültetett be a miniszterelnöki székbe és amely meg akarta szabadítani Magyarországot a testvérharctól és vissza akarta vezetni a megmaradt magyarságot arra az útra, amely októberben kezdődött és amelynek zászlaja a haladás, az egyenlőség, a boldogulás, az emberiesség volt. Azóta immár több mint hat esztendő mult el — sok könnyel, vérrel —, ma már szó sincs Szegedről, az eszmékről, a haladásról, — sokan elfordultak akkor hirdetett eszméiktől, egyikük-másikuk jélreállt. Eltolodtak a szegedi eszmék, jobbra fordultak az utak és nincsen már szó haladásról, holott még mindig szeretik emlegetni Szegedet. A Délmagyarország érdemesnek és érdekesnek tartotta megkérdezni azokat az embereket, minisztereket és politikusokat, akik hat év előtt Szegeden szerepeltek, hogy hogyan gondolkoznak ma a szegedi eseményekről, amelyek nem voltak folt nélkül valók. Sok ember ezek közül eltűnt, sok elcsön- | így! Fogd kezem és indulj el velem Az égi várba, tul a fellegen! (Eltünk). Don Quixote: (Lázálomban). Hol vagy? megyek l (¿4 kolomp szól). Már hallom a harangszót. Amely fogad Ki oly sokat barangolt, Most révbe ér. (Meghal). Az orvts: (<4 paphoz). Szegényke, már halott! A pap: (Letérdel az ágy előtt). Az Ur irgalmas! Imádkoztatok! Makó, 1924 szeptember 22. desedett és sok — elfelejtette Szegedet. Néhányan nincsenek Magyarországon — Belitska Sándor, Varjassy Lajos —, néhányan eltűntek a hangos életből —, hamarjában öt vezető egyéniséget kerestünk meg és kérdeztünk meg. Mindenféle fajtát. Olyat is, aki megmaradt a szegedi programon, a békén és haladáson és olyat is, aki az emberiesség helyett Héjjas Ivánt választotta. Három kérdésünk volt: — Hogyan látja ma a szegedi kormány idejében lezajlott eseményekel? — Mi a véleménye az azóta lezajlott eseményekről ? — És mit kellett volna lenni, hogy az „egyéni akciók" helyett egészséges tempóban induljon meg a magyar újjászületés ? Itt következnek alant a válaszok sorjában. Sok érdekes megállapítást lehet tenni. Gömbös Gyula ugyanazt mondja, mint — Balla Aladár, holott egészen mást tesz és más uton jár, mint az egykori külügyminiszter, aki csöndesen elvonult. Gömbösék miatl. Mert nem akar részt venni azokban a cselekményekben, amelyek elkanyarodtak Szegedtől Héjjas Iván jelé. De Gömbös nyilatkozik — és meg van győződve arról, hogy ma is azt teszi, amit Szegeden akart Balla Aladárral és Ábrahám ! Dezsővel együtt... íme a nyilatkozatok. „Be kellett volna tartani azt a demokráciát, amire hivatalunkban felesküdtünk" — mondja Balla Aladár. A volt külügyminiszter Budára vonult, a Gellért-hegy alá. Onnan nézi, hogy fordult az ut Szeged óta Kecskemét felé. Hallgat, csöndben nraskodik, végre emlékezik olykor és beletemetkezik angol könyveibe. Olykor csöndben és halkan összehajol régi barátaival, akik nem fordultak le az útról és akik inkább elvonultak csöndben a zajló élei porondjáról. És vár. Amíg a páva fölszáll a vármegyeházára. — Ma éppen ugy látom az akkori helyzetet, mint Szegeden hat év előtt, — feleli lassan. Jól csináltuk, amit csináltunk és jól próbáltunk. Számoltunk az adott helyzettel. A négyszáz évig tartó ausztriai nyomasztó viszony megszűnésével, gondoltuk, hogy össze kelt hozni az összes nemzeti erőket, hogy be tudjunk rendezkedni egy ujabb ezer évre, hogy elfoglalhassuk helyünket Európában. — És ha akkor a mi magyar és ősi demokráciánkat, programunkat átvette volna a nem tudni honnan jö!merült Friedrich, akkor a mai politikai elhelyezkedésünk máskép nézne ki. — Akkor nem alakulhatott volna meg a kisantant és nem tartanánk hat év után a szanálásnál lerongyolódottan és szegényen. Az egyetlen külpolitika, az egyetlen módja a kibontakozásnak és ialpraállásnak : orientáció Jugoszlávia jelé. Csak azzal a külpolitikával lehet naggyá lenni az országot, amit egyedül Hunyadi János látott. — Óriási elégtétel nekem, annyi gáncsolás után, amikor most hat év után a miniszterelnök kijelentette, hogy egészen uj alapokra kell fektetni külpolitikánkat. Valamerre orientálódni kell, valamerre meg kell keresni az elhelyezkedést, mert magunkra vagyunk hagyva barátok nélkül. És itt világosan kell látni, hogy egyedül Jugoszlávia az, amely hajlandó nekünk engedményeket adni. — Azt kérdi, voltak-e már akkor ennek a politikának kézzel fogható eredményei ? Hallgasson ide. — Már akkoriban megmondták hivatalosan is, hogy ha Magyarország uj politikát inaugurál, Ausztriával megszakít minden közösséget, Jugoszlávia a legmesszebbmenő konceszsziókra hajlandó. És ugyanekkor felajánlották fegyveres erejüket is a bolsevizmus leverésére, szamolva ugyan az akadályokkal, a zsákmányolásra váró románokkal. Egyébként Belgrádban Belitska, én és Kalajatorics miniszter között formális elvi megállapodás jött létre és hat napig tartó tárgyalásaink eredményét hat pontban foglaltuk össze. — Ha nem jön Friedrich, ma már máskép állanánk... — És ilyen külpolitika mellett be kellett volna tartani azt a programot, azt a demokráciát, amelyre hivatalbalépésünkkor felesküdtünk. Ezt kellett volna folytatni a megbocsájtás, a gyógyítás, a haladás jegyében, épiteni kelleit volna a bombázás helyetti — Kegyelmes uram, — szóltam közbe, — Gömbös ts azt mondja, hogy be kellett volna tartani a szegedi programot és ő a fajoédelmet érti. Melyik most a szegedi program ? Demokrácia, vagy Kecskemét ? Balla Aladár szinte sandán néz rám. — Gömbös okos ember. Felkerült a húsos tál mellé és nem akar elmozdulni. Szegeden szó sem volt fajvédelemről. De ha ő is tovább ment volna a szegedi uton, akkor ma ő is a „kimaradottak" listáján lenne. így pedig vezér. Hős. És jöttek a svábok, engem lehazaárulóztak, — Kossuth, Justh Gyula harcosát — és ők fajvédelmet csinálnakl... A parlamentben e nap beszédet mondtak: Eckhardt, Pékár, Friedrich, Haller, Wolff Károly ... Eckhardt gyorsabban akart leszámolni „egyes nem kívánatos kérdésekkel". A Ház jobboldali folyosóján tárgyal hangos csoport között Eckhardt Tibor. Elegáns, szinte feszes és kimért. Csak a fehér batiszt zsebkendője csapódik ki hanyagul a szivarzsebből. A volt sajtófőnök és mai ébredővezér — akit bizonyos ping-pong játékokkal emlegetlek ugy, hogy letért az ébredés egyenes útjáról és aki miatt kilépett az ébredők közül Lendvai István — mintha nem viseltetnék túlságos nagy érdeklődéssel a hat év előtti szegedi események iránt, mintha jobban érdekelné a ma politikája és talán a ping-pong. Kimért és rövid: — Szükségesnek tartom ma is a hat év előtti szegedi megmozdulást, habár ma már belátható, hogy nem ez rövidítette meg a bolsevizmus uralmát. Nézetem szerint azért Gömbös Gyula szerint a szegedi program nem más, mint a fajvédő program. A belvárosba vonult Pesien a fajvédő párt, az előkelők és az arisztokraták közé. Irányi ucca. A pártban le-föl járnak bőrkabátos fiatalemberek, a villany örökké ég, a hallban örökké terveket szőnek és Budaházy j Miklóstól iit van mindenki Gömbös Gyuláig. Gömbös a párt mellett lakik. A titkári szobából nyilik ajtaja. Három teljes órát kell várni, mig megnyílnak az ajtók a vezér előtt. Azt hittem, fontos tanácskozásai, tárgyalásai, intézkedései vannak. Hogy miniszterekkel tárgyal és hadsereget vezényel. Amikor beléptem, fehér selyem pizsamában volt, selyem harisnyában és kivágott lakk tangócipőben ... Az iróaszta Ion Olt és lábát rávetette a kerevetre. így fogad. A póz napoleoni volt... A kérdésekre mindjárt válaszol, ]tozzászokolt az interjúhoz. — Én a szegedi kormány célkitűzéseit egészben ma is magamévá teszem. Akkor nem tudtam, hogy mi az oka annak, hogy az ellenforradalom nem tud egyesülni a magyarság érdekében, mert Szegeden örökös torzsalkodások bénították meg a munkát. — Ma már látom, hogy ez az évtizedes magyar torzsalkodás tette lehetetlenné a munkát. Egyébként a szegedi gondolat azért nem tudott diadalra jutni, mert az ellenforradalmat nem kizárólag a szegedi ellenjorradaimi erők vitték győzelemre és ezért bizonyos megalkuvások mutatkoztak a románok kivonulása után a régi politikai élet javára. — Szerintem, ha a szegediek a maguk programját végrehajtották volna és ha nem kellett volna kölcsönkérniük úgynevezett „régi". „tapasztalt' politikusokat, ma már régen meg lenne oldva sok minden kérdés. A zsidókérdés is ! — Ha ugy jártak volna el, ma már egy nagy Magyarországról lehetne beszélni... — Arra a kérdésre, hogy mit kellett volna tenni, röviden felelhetek : a fajvédelmi programot. Arra a programra kellett volna helyezkedni, amit a Jajvédő Kiáltvány mond és haladéktalanul végre kellett volna hajtani minden pontot1 Gömbös lábait meglóbázta a kereveten és a kezében egy friss .Szózat"-ot tartott. < — Méltóságos uram — jegyeztem meg csöndesen —, akkor, hat év elölt, még nem volt „fajvédelem" és nem volt .Szózat" ... Októbert alap v It, haladás, dem krácia. Ábrahám Dezső ... — Én akkor is azt vallottam, amit ma, ha még nem is volt fajvédőpárt. Ugyanaz volt a programom Szegeden is, mint ma Pesten! — kiáltotta. Nem enged még egy kérdést. Folytatja. — Többek között meg kellett volna csinálni a magyar adminisztráció decentralizálását, a gazdasági élet újjászervezését egy egységes decentralizálás alapján. A magyar kulturát publikussá tenni az uj magyar renaissance jegyében es ezenkívül olyan külpolitikai atmoszférát kellett volna teremteni, amely korábban vezetett volna Locarnohoz, amelyből Magyarország is látna hasznot. — Az én Jugoszláv orientációm már Szeged óta aktuális, azzal a különbséggel, hogy Szegeden könnyebben lehetett volna megtalálni ezt az utat, mert akkor még nem volt formálisan kisantant. És még egyszer mondom, nem lett volna szabad letérni a szegedi programról, amely nem más, mint a Jajvédő program. A volt szegedi kormány tagjai nyilatkoznak a hat év előtti szegedi eseményekről. Demokráciát, vagy tájvédelmet akart a szegedi kormány ?