Délmagyarország, 1925. december (1. évfolyam, 157-180. szám)

1925-12-19 / 172. szám

1925 december 19. DELMAGYARORSZAG 3 Visszaélésekkel telt okmányos zsákot vágtak a miniszterek közé, véresre verték egymást a képviselőké Öklöztek, rúgtak, pofoztak a cseh parlamentben. Prága, december 18. A képviselőház mai •lésének eseményei felülmúlják a prágai parlament minden eddigi botrányát. Az erejének tudatában lévő ellenzék és a hatalmát féltő koalíció közötti feszültség ma tettlegességig fajult. Svehla miniszterelnök expozéjának elején a tegnapinál is nagyobb vihar tört ki a német és a magyar pártok, valamint Hlinkáék padjaiban. Martyk tót néppárti (Zemplén képviselője) a választási visszaélésekről szólva, okmányokkal tele hatalmas zsákot vist a miniszteri padok elé. Több koalíciós képviselő eláll/a az útját. A tót néppárt legtSbb képviselője utána rohan is a kit egymással szemben álló tábor isszecsap. Kezdetit veszi az általános verekedés. Az egymást rángató, lökdöső és rugdosó képviselők forgatagából nehezen lehet konkrét eseteket kiragadni, annyit azonban lehet látni, hogy Jariga egy ütéstől megtántorodik. Egy újdonsült agrárképviselő véresre rágott lábszárait mutogatja. Martyk ökölcsapástól kékre dagadt szemmel a nehéz zsákkal végig paskol a körülötte állók fején s a zsákot a miniszterek közi vágja. A lármából kisivit a tótok kiáltása: El Prá gátől I Alakuljunk ontanom tót nemzetgyűléssé I A Hlinka-párt a tőt himnuszt kezdi énekelni, amit a németek és magyarok állva hallgatnak végig. Srehla szavát nem hallani. Ököllel fenyegető mozdulatokkal fordul a németek és a magyarok felé. Beszéde u án a koalíció rázendít a cseh himnuszra, mialatt a tót néppárt, a németek é> a magyarok ülve maradnak. Rablás helyett az igazgató és a pénztáros fosztották ki a Porosz Nemzeti Bank munkácsi fiókját. Kassáról jelenik: A Porosz Nemzeti Bank munkácsi fiókja kedden bejelentette a rendőrségei*, bogy rablást köveitek el. Slutár igazgató és Bilinszky pénztáros előadták, hogy reggel nyolc óra tiz perckor, amikor ök ketten voltak a helyiségben, két Jól öltözött férfi jött pénzt váltani, revolvert rántottak elő is revolver fedezete melleit 45500 cseh koronát elraboltak. A rendőrségnek feltűnt, hogy az igazgató és a pénztáros teljesen egyformán adták elő a történteket. A rablásra nem talállak támpontot, tehát megerősödött az a feltevés, hogy nem történt rablás, hanem a két tisztviselő részérői történtek manipulációk. Vallatóra fogták őket s végre bevallották, hogy a pénzt elsikkasztották és a következmények alól akartak a kitalált rablással szabadulni. Mindkettőt letartóztatták. Adófizetés után fináncot akartak gyilkolni a legények és a fináncok golyója a legények közé talált. Véres harc halállal és súlyos sebesüléssel a dorozsmai korcsmában fináncok és legények között. — Horváth Antal golyója megölte a bicskával támadó Gsllovics Jánost. „Még ma meghal valaki 1" Dorozsma, december 18. (A Délmagyarország kiküldött tudósítójától.) Ahogy a megfagyott fehér Hton, a végtelen fehér vakító mezők között dülöngve rohan az autónk, a szembe jövő baktató szánok meg sem állanak, utánunk aem fordulnak és az elhagyott, behavazott házak ablakaiból tágra nyilt szemekkel nem is csodálkoznak ránk a menyecskék. Dorozsmán most megszokták az autót. Dorozsmán két nap előtt gyilkosság volt a tanyák között. Hivatalos száguldó autók jártak; — tudják, hogy a mi autónk is a gyilkosság után rohan. Gyilkosság volt Dorozsmán. Az adóbefizetés után megdühödött legények meg akarták gyilkolni az utjukba akadt munkájukat végző, szerencsétlen fináncokat. Hozzá is fogtak, kirángatták, meg is vérezték a fináncokat és a vak sors mégis ugy akarta, hogy a f ináncok golyója talált a gyilkosaágra készült legények közé, akik bejöttek a tanyáról Dorozsmára adót fizetni. Adót fizetnek a legények. Messzi kint a tanyák között, 25 kilométerre Dorozsmától élnek a legénvek: Gaüovics János, Gallovics Sándor, Gaüovics Gábor, Fodor Kálmán és Hegedűs Csata Károly. Két nap előtt reggel a szánok elé fogták a lovakat, pénzt tettek a zsebükbe. A hajnali fagyban indultak be a községbe a fehér utakon adót fizetni. Mert már a végrehajtó jelent volna meg a tanyákon. Hosszú hónapokon át húzták-halasztották az adófizetést. Kora délelőtt érkeztek be subájukba bújva a községháza elé. Duruzsolással, morgással jelentkeztek a községházán és nagyon kifakadtak, amikor meghallották, hogy mennyi az adó. Nem Is akarták befizetni. — Holnap megy a végrehajtó) — felelték szürkén a községházán. Akkor mégis befizették az adót Nem is köszöntek. Ugy csapták be maguk mögött az ajtót. Délben széjjelnéztek a községben. Végigjárták a korcsmákat és már földerült a kedvük. Ne maradjon a pénzből, amit magukkal hoztak, — mondták. Aztán délután ugy bárom óra felé a szánkók elé fogták a lovakat és magukra teritették a subát. A csikorgó fagyban dühös-jókedvűen, duhajon nekiindultak a tanyák felé. Hogy hivnak? Téged keresünk 1 Egyfolytában mentek vagy hat kilométert. A megfagyott ut ropogott alattuk és arcuk a bakou kipirult. A Papp féle Gazdakör elé értek. Megállították a lovakat. Leszálltak, melegedni. A lovakat leterítették, a korcsmában bort kértek. Másfél litert ittak meg egy óra alatt Aztán tovább indultak duhajkodva és a lovak közé vágva. 13 kilométerre értek Dorozsmától. Uj kocsma. A Balog vendéglő. Átkozódva-szitkozódva ültek le az asztalhoz. Bort kértek. Néhány perc telt el, egy katona jött be az aitón, meg egy civil. Nagy Károly meg Gyurics Ferenc. A szomszéd asztalhoz ültek. Ok is bort kértek, melegedni a fagyban. A két legény összehajolt. Aztán percek múlva az egyik átszólt a szomszéd asztalhoz: — Köszöntelek, testvéri Fenékig ürítették a poharat, köszöntötték, kínálták egymást. Gallovics János akkor odalépett a katonához: — Szerbusz testvér, hogy hivnak testvér ? — Nagy Károlynak hivnak, hát neked mi a neved? — szólt vissza a katona. — Nagy Károly vagyi Na éppen téged keresünkl — pattant fel a legény, holott most látta először a katonát huszonötéves életében. Erre felpattantak a többi legények is a poharak mellől. Közrefogták Nagy Károlyt. Az meglepődött, hiszen az előbb még köszöntötték egymást. Rátámadtak, verni kezdték. A pult mögül előjöttek megrémülve a kocsmárosék. Balog János, meg a lánya. Hiába volt minden csitító szo. A legények duhajkodtak, verekedtek, Nagy Károly egyedül és védtelenül állott a gyürü között Akkor a kocsmárosék közbevetették magukat. A legények visszahőköltek. És ezalatt a szemrebbenés alatt Balogék hirtelen rázárták a legényekre az Ivó ajtaját, Nagy Károlyt meg társát betuszkolták a második szobába. Dörömböltek a legények, a székeket verték az ajtóhoz. Nagy Károlyék megmenekültek. Ugy mentették ki őket a kocsmárosék a hátsó ajtön. A legények lármáztak, dörömböltek. Aztán nekivörösödve, mérgesen visszaültek a poharak mellé. Ez volt az első. A kezdet. Aztán jöttek a fináncok. „Még ma meghal valaki 1" Tovább boroztak a legények, ugy kortyolgatva, lassan. Duhajkodtak és átkozódtak. Sok az adó. Kevés a termés. Balogékra is rákiáltottak. A lánnyal is veszekedtek. Akkor elfogyott a dohány. Gallovics János átment a szomszédba. A trafikba. Nagyhangon beszélt és szivart vett az egész társaságnak. A trafikosra is reámordult. Szépen, csltitóan felelt vissza a trafikos, aki hozzászokott a hazaigyekvő duhajos legényekhez. Gallovlcsnak nem volt jó a szivar és nem volt jo a gyufa. Pattogott Aztán öklével a pultra csapott: — Én mondom itt, hogy olyan kedvem van, hogy még ma meghal valakü A boltban nevettek. Duhaj legény I Gallovics János elment. Vissza a kocsmába. Még ma meg fog valaki halni, zengtek a boltban a szavak. És Gallovics Jánosnak igaza volt Meghalt valaki. A tragédia játszik néha. Gallovics János halt meg, holott ő akart ölni. Két finánc. A kocsmába ekkor két finánc nyitott be; fiatalok, dolgukat végzők. Beeső Gyula és Horváth Antal. A fagyban, a roppanó utakon ki kellett menniök a tanyák közé. Ellenőrizni a kisüstök, a pálinka- főzdék kazánjait. A kocsmárosék, ahogy beléptek a fiatal fináncok, szivesen fogadták, de félve pislogtak a legények poharai felé. Oda suttogtak a fináncoknak. És beküldték őket a külön szobába, hogy ne legyen semmi baj. Félóra telt el. A legények összebújtak. Tanakodtak, hogy kik voltak a jövevények, mert nem láttak tisztán a homályban. Fináncok, vagy csendőrök ? Az egyik erősitette, hogy fináncok, nem volt toll a kalapjukon. — No hátha fináncok, hát jól van! — dörgött fel az egyik. Éppen ök kellenek ideI Fodor Kálmán már fel is ugrott. Felrántotta a különszoba ajtaját. Ürügyet választott, elsimította a vonásokat és igy szólt a melegedő, vacsorázó fiatal fináncokhoz: — Vigyázzanak, mert azok ott odakint meg akarják verni I — Ki az, aki verekedni akar? — szólt vissza csendesen Beeső Gyula. A beugratás sikerült... — Oda menjen ki I — kiáltott Fodor és kilökte az ajtón a fináncot az ivóba. A finánc odament közéjük: — Mit akarnak, emberek ? Hát ne veszekedjenek I Senki sem szólt egy szót sem. Gallovics jános előrántotta botját és hatalmas erővel fejbe vágta a fináncot. Rátámadt mindegyik, a finánc egyedül állt. védekezett és egymás után kapta az ütéseket. A feje vérzett. Akkor oda érkezett az ivóba Czékus László dorozsma-fürdői vendéglős. Berohant a másik finánchoz. — Agyonverik a társát! Horváth Antal kiugrott közéjük, „ mentse társát A legények most reá is rőb vagdalkoztak, vertek, rúgtak, ordítottak. Székek törlek össze, asztalok borultak fel. A szerencsétlen két finánc kardot rántott. Fejbe verték. Bicskák nyittok és átszúrták Horváth Antal kezét. Megkezdődött a csata. A vér már folyt, a kardok lendültek a levegőben és a bicskák csillogtak a tumultusban. A legények visszavonultak, majd egyszerre rárohantak a vérző-tántorgó fináncokra elvették kezűkből a kardot. ' Megragadták őket, ütötték, rúgták, — a két finánc védtelen volt és már-már a vég kezdődött Horváth Antalt lerúgták a földre, rárohantak a bicskákkal. Ekkor a vérző finánc a földön utolsó kétségbeesésében előkapta szolgálati frommer revolverét. A bicskák közeledtek, lőttl Gallovics Jánosba talált a golyrt. Aki halálról beszélt a trafikban félóra előtt. Összeesett menten. A bal mellén szaladt be a golyó és a jobb oldalon hullott ki a földre. Mozdult egyet, aztán nem szólt többet. A legények megtorpantak. Egyik kirohant a korcsma elé. Kirángatta a szánkó rndját, azzal akart visszarohanni. A fináncokra. Czékus László állt elébe a küszöbön: — Mit csinálnak 1 Már halott Is vanl A legény megállt. Visszaigazitotta a rudat A lovak közé csapott. Egy perc múlva ott volt a kispusztatemplomi orvos, dr. Mészáros Ferenc. Ránézett Gallovics Jánosra: — Meghalt. Félóra múlva ott voltak a csendőrök: Franz Mih*!y tiszthelyettes, Brezovszky Pál őrsparancsnok és öze László csendőr. Aztán kijött a vizsgálóbíró helyettese, dr. Szalay Zoltán. Nyomozás, boncolás, jegyzőkönyv. A csata után megkezdődött a bünügyi eljárás. A fináncok véreztek, a legények tántorogtak. Gyilkosság volt adófizetés után. Meghalt valaki ahogy Gallovics János mondta. Vér György. i Békésen intézték «l a Klebelsberg—Sándor Pál-affért. {Budapesti tudósítónk telejonjelentése.) Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter és Sándor Pál képvltelöi ms tárgyalásra ültek össze s mintán megállapították, bogy Stndor Pál felszólalásában nem használta a .hazudik* kifejezést, az Agyét békés uton in'ézték et Korda Mária és Alfréd Abel a .TESTŐR- Xs—faétMOM t^ilqg a BtWiiQriow.