Délmagyarország, 1925. december (1. évfolyam, 157-180. szám)

1925-12-18 / 171. szám

^trawfirtmi Q«*k Perenc-u. 2. Telefon 13-33. Kiadóhivatal, _wtMMödy»Ur és Jegyiroda i Dnconlcs-íér II. Telefon 800. ii Pe«Hi Sándor-suRánit 1. izám Telefonnám 10-34 Homok. Irta: Juhász Gyula. Ex alá a szerény, szürke álnév afá rej őiöH, mert o maga volt a szerénység és igányie'en­•ég, az egyszerűiéi és tisztesség, de ez alau a szerény, szürke álnév alatt is hamarosan míg­találták az irodalom érői és kedveiéi a gyé­mántot, ameiy Cseriy M bály tehetsegében lap­pingott él meleg fényével olyan aidottan és izeliden világított as olvasók síivébr. Mert melegszívű jó ember vott Homok, a kisembe­rek nagylelkű barátja, a kis sorsok megértője és elbeszélője. As ismeretlen vidéki iparos rövidesen egy egész ország érdeklődését vonta magára amak idején, pedig akkor még nagy és bo dog or­szág vo t es a ma olyan kicsi és olyan csonka bon. A legjobbak és lrglg<zabbak szereiele és elismerése ajnározta és ösztekél e C.erzy Mi­hályt, aki Homok néven a legehő magyar tárca* Írók sorába lép-tt, a legolvasottabb fővárosi birlapok hasábjain. Tóth Bjia avatta iróvá a csöndesen Jelentkező szegedi iparost, aki a ta­nyai akácok édes illalát és a pmzUi alkonya­tok szelid békéjét lepta be az elfásult és elko­pott képzeletekbe. Nem volt könnyű dolga Cserzy Mihály mu. zsáiának, hiszen olyan nagy nevektel és érté­kekkel kelteit megküzdenie, mint amilyen a Mikszáth Kálmáné és a Tömörkény Istváné volt, a nagy palócé és a nagy szegedié. Mikszáth már khsszikusa volt a népies elbe­szélésnek, fejedelem, aki trónon ül és világgá szólott, Tömö kény István pedig ereje teljesse­(ében formálta az örökkévalóság ércébe a cél­szara szOgény embörflket, akik annyira magyarok és annyira emberek, bogy már szinte oroszok­nak látssanak. Mikszáib akkor versenyen felül állolt, ö volt a m»gy ar irodalom hatalmas ezer­egyéji szultánja, Cserzy Mihálynak Tömörkény­nyél leheteti csak falvenni a nemes versenyt, amely csak tiszta gyönjörűiéget szerzett a magyar o vssónai és tgas ér ékeket a magyar irodalomnak. Cse-zy Mihályban nem vol meg Tömörkény bámulatos plasztikája, ő gyöagédet b kezekkel lágyabb malériiból mintáza embereit. HOT ok elsősoroan melegszirű és melrgssavn lirikusa abkjainak, akisei szine könnyes meg­hatotiságtal szemlél és mintegy atyai szeretettel becézve hoz elénk és a romantika kék tusi­virága mindig olt moiolyog, vagy szomorkodik mii den Írásának birázdaiban. A szeretet, a Jóság, a megértés, a megtékölés édeibús és bakszatu hirdetője Homok, nem harsány próléta, inkább hasonlatos egyeéroely lány* i vándor apostolhoz, aki evangélinmos igékkel, vigasstal éz áldással kopogtat be az Hacsony gerendás szobák ajtaján. At egyszerű­ség irója C ezy Mihály és éppen ez tette ót népszerűvé abban a korban, amely csups komp­likáció volt, csupa káosz, csupa bi<onytilan­«*g. J1I esett hallgatni az ó vidtki pálilor­'uruiyáját, az ö szegedi cimbalomszavát, az ö ®»gyar muzsiká éi annyi idegen és zaviros közepette. Van az ó irássiban valami •óból a nyugalomból és harmóniából, amely fnyira hiányzik a ma gyermekeiből, korunk kodalmi bőseiből. Áldás, tékesseg - ez hang­^ ki Homok minden soiából ís a gyűlöW hangos hirdetésének idejében olyan rilka *S ni..n mm n»Mnlr. Szeged, 1925 december 18, PÉNTEK Előfiietésl árak: Egy bönapra helyben 40.000 kor, Budapesten es vidéken 45.000 kor. Egyes szám ára hétköznap 2000 kor., vasár- és ünnepnap 3000 korona. I évfolyam, 171. szám. gyönyörködő'!, as elmúlt nyártk kalászait tal lözgaita és az elfflnt őszök fürt|eit böngész­gebe, régen elment emberek árny«it köitOge te, régi örörrök és bánatok lóclin üdöaelt. Keve­sen Ismerték ngy a boldog béke Szegedjének legendáit és anekdotáit, figu áit és hiniulstait, mint Homok, akinek szép es nyájas ősz feje maga volt a behavazott emlékezés ezekben a mi 'Odös és közönyös napjainkban. N^moak jó író volt, h nem jó ember is, aki a kri z nsi vallás nagy tani ását nem csupán emlegette, hanem gyakorolta is. Nem politizált — a magyar irodalomban ritka kivétel —, de azért a szegények és szenvedők pártján volt mindig, o kisemberek pártján. A maga pályá­iéval is példát n utatoti arra, begy sz egyszero ni yen érdemeket és dicső*éget tud iparos . . . SJ erezni tehetségével éa szorgalmával. A »ze­tedi iparosság kdön és méltán gyászol|a öt, legkiválóbb és legderekabb embereinek egyikét. Az ugartmádó magyarok, a pusz ai népek Írójának fényes és tisz a retke pedig szerényen és csendesen bekopogtat a magytr mennyország cs I »gos ablakán es szép szeiiden helyet foglal a vidéki lócán Tömörkény István halhatatlan szelleme mellett. Az égi szakádszáritón régi szép időkről emlékezve most már egyre többen néznek le reánk, faiat öregekre és öreg fiata­lokra a szegedi i odalom révbe ért úttörői és jelesei, bátuiiva és leikesitve az utódokat. Az ui magyar mennyei lakos, Cserzy Mihály, aki Homoknak nevezte magát, pedig gyémánt volt, nyugodtan foglalhat helyei annál az égi lako­mánál. amelyet Dufnics, Mikszáth, Tömör­kény, Gárdonyi, Sünért, Palotási, Balassa és 3 öbMek készítenek a most cdaköltöiö tnek I Koch visszaadta a megbízást — Hindenburg csak újév után d5nt. (Budopestt tudósítónk telefonjelentése.) Ber­linből jelentik: Hindenburg elnrk ma délelőtt kiba lf atáson fogad a dr. Koch volt birodalmi belügyminiszteri, dezignált miniszterelnököt, aki beszámolt a pártvezérekkel fJjtaiott targyaá­s iról. Koch kijelentette az elnöknek, hogy miután tárgyalásai nem vezetlek kellő eredményre, meg bizatását visszaadja. Az elnök dr Kocb bejelenléiét tudor ásu vette és kcszönetet mondott dr. Kocbn>k a poli ikai heiya e: lisziázása érdekében kifejtett munkásságáért. Hindenburg most minden valószinüs/g sze­rint ismét Luther kancellárt bizza meg a kor­mány alakításai es amennyiben Lu herr.ek a poii ikdi partok vezetőségeivel folytatott tár­gyalásai eredmenyre vezernek, ibbrn »z eset­ben Németországnak ismét a középpártokból aakun kormánya lesz. (oad pesti tadcsuónk teltfonjelentiie.) Btr­linböl jelentik: Hindenburg birodalmi elnök a ugy batsrozoti, hogy a kormányalakításra vonatkozó tárgyalásokat ot ajévi ünnepek alánra halasztja, miután a bi cdsimi gyűlés ma kezdte n eg karácsonyi szünetei. Hu denburg egyéb­ké t ma felkérte a Luther-kormányt, hogy ve­tesse tovabora is az ogyeket. Eckhardt három Interpellációt Jegyzett be Petrichevich-Horváth Emil ügyeben. Inúaoinitae után (iBudapesti tudósítónk ielejonjtlentése.) A kormány és a parlament elnöksége azt bilié, bogy a nemielgyülés mii ülésén végez az in­deronitás vitájával, mu»n azonban Lendvat István háromnegyed 6 órakor beszédének a holnapi ülésre való elbata sztását kérte, sz in­demnitást vita holnapra is eihatódlf, kétség­telen azonban, bogy a holnapi üésen befeje­zést nyer és akkor a nemzetgyűlés megkezdi a rokkantügyi javaslat tárgyalását. Amenny.ben a nemzegyüés a javaslatot szombaton nem tárgyalná le, akkor béifőn is ülést tart, amely rgyutlai az utolsó ü és lesz a karáoor yi szünet eiőt', nem lehetetlen aion ban iz, hogy a nemzetgyűlés még a szómban - rokkantjavastat. ütésen végez e javaslattal és akkor újévig nem tart löbbe ülést. A szombati interpellációs napra egyébként Eckhardt Tibor három interpellációt Jegyütt be, valamennyiben PetrlchtUch Horváth Emil báró népjóléti államtitkár szemétével foglalko­zik és igy előrelátható, nogy a p«ilamcnt ezévi oitsuzaka zajos és viharos üléssel fog vég­ződni. Szilágyi Lajos, a liberális el'enzéki demok­ratikus blokk elnöke a blckk intéióbizotiságái pernek este ülésre hivta össze, anelysna blokk -z aktuális poliukai kérdéseken kivül tisztázni fovji h lyzeét a sz< ciStöemokrstákkai siemceo. „A miniszterelnöki mint rendesen, ma is elkerülte az egyenes választ.11 közeljövőben sor Merül a loncenrikue támadásra a numerus clausus ellen. fOebelsbdg magyarázatot kéri Sándor Pánól. olfan kedres ez nekünk. . 0 maga - a megtestesült szelídség és jó; - tgy kissé mintha idegenül is ál«ott »ár e kisökkent ts felfordult világban, 'aJt neki a tenger biábi omlott vér és könny, • ** bénaság és csonkaság, de hangosan !c_h»se panaszkodott és sohase ákozódot-, szép (Budapesti tudósitónk telefoajelentése.) A nu merus clausus ügye, amely ma egész nap fog­lalkoztatta a nemzelgyülest, semmi esetre sem lutoti nyugvópontra, dacára annak, hogy a nemzetgyűlés mai ülé én Bethlen Wván mi nisztereinök is szükségesnek Iáit;, hogy ebben a kérdésb n felszólaljon. Ez a kormánynyUai kosai atonban nem nyugtatta meg a kedélye­ket és sem a fajvédőket, sem peaig a liberális ellenzéket nem eléghették ki, anna$ dacára, hoev vannak, skika minisztere nök savai mö­S jelentős elvi nyi atkozaiot Iá nak, amely e£v> ze smind reményt nyújt a »' ralwekei é> • do'r • Si'««n P ^i é'-Jnk s.ennl - .mí..l Ml tette —, a közeljövőben sor kerül a numerus ctaasas ellent Igen határozott és erőteljes tá­madásra. A miniszterelnök mai beszéde után alkalmunk volt beszélgetni Vátso>yi Vilmossal, aki munka­társunknak a követiezöaet mondotta: — A miniszterelnök ur, mint rendesin, ma is elkerülte az egyenes választ, és att hitte, hogy aéban a kérdésben, vaj/on a zsidóság fetek eiet-e, vagy népfaj, stintén lehet arany­középúton Járul Ezi pedig nem lehet. — Nem lehet — úgymond — a miniszter­e'nök n egiteléséiöl függCvé tenni, bogy kit tort magyarnak és kit nem. Kétségtelen, hogy például azt a Ziidót, aki a Ripka párt tagja,

Next

/
Oldalképek
Tartalom