Délmagyarország, 1925. november (1. évfolyam, 132-156. szám)

1925-11-10 / 139. szám

2 DELMAGYARORSZAO 1925 november 10. /eloszlatásának kimondása alán hajlandó a risztetekre vonatkozóan tárgyalni, mert ő csak polgárt alapon való megegyezést tud elképzelni. Eiufáti Szilágyi Lajos Peldl Qyulát kereste fel, akivel sikerült azokra a pontokra nézve megállapodnia, amelyek a szociáldemokrata pírt és a po'gári ellenzék közti szorosabb szövetség kikapciolásával a taktikai köiösség IehelCs'gét alkalmasak Iőfrehozni. szocláldemokratapárt egyelőre távolból nézi az eseményeket is a leghelyesebbnek azt tart)a, ha a pártoktól teljesen külön haladva legföljebb ad hoc taktikai közösséget tartana fenn a politikai ellenzéki plrtokkal. Ezek a tárgyalások egyelőre informatív jellegnek és döntés keddin les?, amikor ii a demokratikus blokk ülést tart és hivatalosan is fog foglalkozni a kérdések megoldásával. A bajor monarkisták a kormány intő szavára lemondtak puccstervükről. A bajor kormány fegyveres ellenállást fejtett volna ki a puccsisták ellen. (Budapesti tudósítónk telejonjelentése.) Béciböl jelentik: Néhány nap út a ismét nyugtalanító birek érkeznek Bajorországból, amelyek a küszöbön álló noaarkista puccskísérletről számolnak be. A Frankfurter Zeitung a legkomolyabb formában közli, hogy a bijor monarkisták a királyt Iránra akarják emelni Raprechi, volt bajor trónörököst. A lap azt irja, hogy Soden, a kabinetiroda volt főnök« és Mtehr táborjok, a bajor lovasság volt főparancsnoka, a monarchislák két elismert veztre az illetékes bajor halótágoknál látogatásokai tettek és kérdést intéztek hozzájuk, hogy milyen következményei volnának, ha Ruprecht az ö segítségükkel magához rigadná a hatalmat. A bajor kormány azt válaszolta a monarkista vezetőknek, bogy bár a kormány erősen monarchistairzelmü, mégis kötelessége az állami rendet is az állam alkotmányát megvédeni s ezért minden puccskísérlettel szemben fegyveres erővel lipne fel. A bajor trónörökös két leghívebb embue ezen válasz kö»e keztábea előre'álhatólag beszünteti az államcsíny elkövetésére tervezeti mozgalmat. Nem kap segélyt a munkában megbetegedett kőmives. Egy példa a mai munkásbiztositó pénztárból. Nem ismeretlen az egész nyilvánosság előtt az az immár hatodik esztendeje tarló nagy harc, amely arra irányul, hogy végre állítsák, illetve adják vissza a munkásbiztositó pénztár autonómtáját, mivel csak igy kerülhető el az a sok visszásság és hiba, ami a legutolsó években a betegkezelés és betegsegélyezés kapcsán felmerült. Nem egyszer hangoztatták már illetékes körök, hogv csak az autonómia visszaadásával biztositható az a szociális működés, amelyet a munkásbiztositó pénztárak az összeomlás előtti években eredményesen kifejtettek. A munkások é3 munkaadók egyöntetűen kérik, óhajtják és követelik az autonómia visszaállítását, igy tehát egyik érdekeltnek sem kell a mai állapot. Illetékes helyen pedig ezzel mitsem törődnek, — az autonómiát nem állítják helyre. Az alábbi sorokban ismét egy kiemelt visszás és szomorú esetet bocsájtunk a nyilvánosság elé minden kommentár nélkül, amelyből mindenki levonhatja azt a konklúziót, hogy helyes-e, a munkások és munkaadók érdekében való-e a mai helyzet. Az alábbi sorok azt igazolják, hogy mindössze négynapos késedelem miatt elesik a dolgozó és a munka közben megbetegedett munkás attól a néhány kenyérmorzsától, amit a pénztár juttat néha a munkásoknak. Lovas Ferenc kőmives a mai nyomasztó munkanélküliségben végre munkát talált Ábrahám Ferencnél és a zárdaépitkezésnél dolgozott három hétig. Ezt megelőzően Ltgeti Bila építész kötelékében dolgozott és mind a két helyen rendesen levonták béréből a pénztári illetéket és befizették arra az esetre, ha netalán megbetegedne, vagy baleset érné Lovas Ferencet, ne maradjon minden fillér nélkül. Három hét után azután kénytelen volt otthagyni a munkát, mert súlyos fájdalmat érzett mellében. Október 6 án jelentkezett is dr. Kertész Bíla pénztári orvosnál, aki egy hétig állandóan kezelte. Október 13-án azután bement a pénztárba és jelentkezett a segélyérl. Erre azután azt válaszolták, hogy segélyt nem kap, segélyre nem jogosult, sót még az ingyenes gyógykezelésre sem és pedig azért, mert nem tudja igazolni, hogy félévre visszamenően tagja volt a pénztárnak, valamint azért sem, mert október 3 án lépett ki a munkából és csak 6-án jelentkezett az orvosnál, tehát négy napi késeáelem áll fönt. Lovas Ferenc erre hiába mondta és magyarázta, hogy hogyan áll a dolog. 3 án már olyan nagy fájdalmakat érzett, hogy abba kellett hagynia a munkát ez szombaton történt, 4 ike vasárnapra esett, ekkor nem lehetett jelentkeani. A következő napon némi javulást érzett, azt gondolta, hátha elmúlik a baj és ismét munkába állhat. 6-án azonban ismét rosszabbodott állapota, erre azután í llment az orvoshoz. Hiába magyarázta Lovas Ferenc ezeket a dolgokat, a pénztár nem fogadta el, elutaaitották, segélyt nem kapott, sőt még azt is mondták, hogy orvosi kezelésre sem jogosult. A kőmives minden érvelése és a belátásra, a méltányosságra utaló kérése hiábavalónak bizonyult ; elment a kormánybiztoshoz, dr. Pálfy Józsefhez. Jegyzökönyvet vettek fel, hogy kinél és hol, mikor és meddig dolgozott. A kormánybiztos intervenciójára ezután a pénztárban visszaadták beteglapját, hogy továbbra Is mehessen orvoshoz, — de a minden krajcár nélkül álló, a munkában megbetegedett ember egyetlen fillér segélyt sem kapott. A vizsgálatot megindították ügyében. Lovas Ferenc esete ezzel még nem ért véget, hanem mikor a pénztárban kérte, hogy nézzenek utána a könyvekben, hogy mikor dolgozott, hiszen azéri vannak a hivatalban a tisztviselők, durván, gorombán „fogja be a szájátu szólással torkolták le. Remélni próbáljuk, hogy a pénztár és a kormánybiztos megtalálják a módot arra, hogy kikorrigálják ezt a kirívó esetet. A pénztárak azonban valóban és igazán csak akkor tudják majd szolgálni a szociális célt, ha visszaállítják az autonomlát. Viharos gyűlésen megalakult szegedi iparosok temetkezési egylete. . Megválasztották az elnökséget. A szegedi ipartestületben hosszabb huzavona és izgalmak után hétfőn délután tartották meg az iparos-temetkezési egyesület alakuló ülését. Az ülésen nagyszámmal jelentek meg az iparosok éa a gyü'és nem volt minden izgalomtól mentes, mivel olyan jelenségek is adódtak, amelyekből az iparosság többsége azt következtette, hogy az egyesület nem egészen az iparosság kívánságai és óhajai szellemében fog működni. A cipésziparosság, amely ugyanis legutóbb kezdeményezője volt ennek a mozgalomnak, azt látta, hogy olyan embert akarnak az egyesület vezetőségébe ültetni, amely nem bírja a szakosztály bizalmát. Ezenkívül azt is kifogásolták, hogy az iparosság egy részét nem is szólitották föl arra, hogy jelentkezzen az egye8ülelb;. Körmendy Mátyás elnök nyitotta meg az ülést. Vázolta, hogy a temetkezési egyesület megalaki'ásának eszméje már három évvel ezelőtt fölmerüli, de ekkor a pénz állandó változása miatt nem lehetett megalakítani. Kijelenti, hogy most már nem kell tartant attól, begy bel l"z a pénizel és igy most időszerű a megalakulás. Az ipartestületi elöljáróság már el is Készítette az alapszabálylervezetet, valamint kandidált már e'nökséget is. Itt most védelmébe veszi Metzger Pétert, aki ellen kifogások merültek föl, különösen a cipészek részéről. Marosán Milán az e'ső fölszólaló. Kijelenti, hogy a cipészek kezdeményezték ezt az egyesületet, amely szociális célokat van hivatva szolgálni. Megnyugvással vették azufán tudomásul azt, hogy az ügyet magáévá (ette a testület vezeiősége is. Az elnökség azonban nem honorálta a cipészek kívánságát és éppen olyan embert kandidált az Igazgatói állásra, aki nem birja a szakosztály bizalmát. A cipészek határozottan tiltakoznak az ellen, hogy bizalmatlanságukat bíró ember kerüljön be a vezetőségbe. A meglelentek nagyrésze helyeselte Marosán fölszólalását és tiltakozott a terv еЧеп, mig egyesek nagy vihart támasztva, ellenezték az elmondottakat. A vihar lecsillapodása után dr. Pálfy József kezdte meg az alapszabálytervezet ismertetését. Az egyesületnek »Szegedi Iparosok Temetkezési Egyesüle e" lenne a cime. A célja pedig ez volna, hogy az elhunyt tagoknak tisztességes temetést juttassanak, mig a hátramaradottak nagyobb összegű temetési segélyt kapnának. Az egyesületnek tagja lehet minden 55 évet be nem töltött iparos, valamint mások is, akiket az egyesület fölvesz. A korhatár azon* ban nem vonatkozik az alapitókra. Az egyes elhaltak özvegyei, illetve árvái 300 aranykorona segélyben részesülnének. Közben vita indult meg arról, hogy ki lehessen tagja az egyesületnek, mire ifjú Metzger Péter vihari provokált fölszólalásával. Indítványát azonban az elnök nem is bocsátotta szavazás alá. Az alapszabálylervezetet azután némi vita után állalánáosságban e fogadták. Megkezdődő t a szavazás, ahol a többség a következő vezetőségnek adta bizalmát. E'nök: Körmendy Mátyás, alelnökök: Gaál József és Takács Béla, titkár: dr. Pálfy József, igazgató: Gombos István, ügyészek: dr. Schwartz és dr. Hunyadi Vass Gergely, ellenörök : Berg János és Szitinyl József, a választmány a szakosztályok elnökei és az alelnökké választott Gaál József helyett Marosán Milán, A szavazás közben némi viharos izgalom vonult végig és az eredmény megállapítása után lelkesen ünnepelték a vezetőséget. Megvan a garancia arra, hogy a szociális egyesület valóban a nemes cél érdekében működjön. Nyolc napon belül dönt a Tábla Márffyék pőrében. Budapest, november 9. AMátffy-pör tárgyalását hétfőn folytatta a Táblán Nyirő biró tanácsa. Zachár előadó biró ma befejezte az iratok ismertetését. Majd Huszár Jánost, Turcsik Gyulát, Kiss Ferencet és Varga Ferencet hallgatta ki tanuként a biróság. Ezután az elnök negyedórás szünetet rendelt el. A szünet alatt incidens zavarta meg a folyosó csendjét. A folyosón hangosan megtámadták Kiss Ferencet, lecsirkefogózták és legazemberezték. Kiss Ferenc védőügyvédje, Vajda Bíla azonnal az inspekciói detektivhez fordult, akivel leigazoltatta a támadót, Nizsalovszky Gézát. A tárgyalás megnyitása után Vajda bejelenti az esetet az elnöknek, aki figyelmezteti Nizsalovszkyt, hogy tartózkodjék mindenféle sértő nyilatkozattól, mert különben a legerélyesebben fog ellene eljárni. Ezután Márffy József és Szász József védői ujabb bizonyítás kiegészítési indítványokkal állnak elő. Máiff/ védője, dr. Dánlel Sándor arranézve kéri a bizonyitás kiegészítését hogy Kiss Ferencet vallomásában bosszú vezérli Márffy József ellen. Kehler fóügyészheiyettes mint fölöslegest ellenzi a bizonyitás kiegészítését, a Tábla el is utasítja a védők inditványát. Ezután az előadó biró a büntetőlörvénysiék Ítéletének felolvasásába kezd. A rendelkező rész ismertetése után hozzákezdenek a kötetekre menő Indokolás teljes egészében való felolvasásához. Félháromig tartott a törvényszék Ítéletének felolvasása, holnap megkezdik a perbeszédeket. A királyi Ítélőtábla Ítéletét minden valószínűség szerint nyolc napon belül hlráeíí ki. LENDVAI-LEHNER CEGLÉDI BESZÁMOLÓJA. Budapestről jelentik: Lendvai István vasárnap tartotta beszámolóját Cegléden. A tőle megszokolt modorban beszélt. Szerinte Sicitovszky házelnök Siamuelly rohamkésivel vakarta ki a rémuralom szót a Tisza-emléktábláról. Beszélt persze főleg a zsidókról és lendvailehneri szellemességével azt mondotta például, .ki is hallott arról, hogy Árpád mögött a nyeregben egy zsidó bankár ült volna?" (Persze Lehner ur ősei már nyeregben voltak Á'pád mögöít is, oldalukon a kulaccsal.) A jelenvoltak Mussolinii iíjeneztik és Gömbös-kormányt köveleltek. •MAMMMMMMMMMfMAMMMMMMWMI Megjelenik a Művészeti Lexikon. Megrendelhető a Dél magyar ország kiadóhivatalában (Dugonics tér 11. Telefon 306). Hitelképes egyének részletfizetésre Is megkaphatják, természetesen az eredeti árban.