Délmagyarország, 1925. november (1. évfolyam, 132-156. szám)

1925-11-26 / 153. szám

1925 november 24. DELMAQYARORSZAQ 3 Léderer Gusztávnét életfogytiglani fegyházra iitélte a Tábla halálbüntetés helyett. Budapest, november 25. Lédererné ügyének mai tárgyalásán megint leírhatatlan tülekedés volt. A közönség valósággal megrohamozta a rendőrséget, áttörte a kordont és a tárgyalóterem ajtaja elé tódult. A retdőrség egy pillanatra tehetetlennek bizonyult az emberáradással szemben. Tizenkét óra elótt néhány pillanattal elfoglalta helyét Vargha Józief főügyész és a védCi emelvén)en pedig Schubert ügyvéd, Léderer Sándor védője, Lédererné védője, dr. Lévay Tibor azonban még akkor sem volt jelen, amikor a biróság Kállay Miklós tanácselnökkel az é'én már bevonult. Alig fllt le az elnöki székbe Kállay Miklós tanácselnök, röglön bekirette a rendőrség fölött parancsnokló rendőrfőfelügyelőt, akinek utasításokat adott a folyosón ordítozó, verekedő emberek azonnali eltávolítására. A rendőrség a parancsot azonnal foganatosította és még az első emelet folyosóját is megtisititotta, ugy hogy most már teljesen zavartalanul, ciendben történhetett az ilélelkihirde* tés. De még mindég várni kellett vele, mert Lévay ügyvéd megkésett. Az ililet. — A fölebbviteli főtárgyalás! megnyitom, — jelentette be rövid szünetet tartva a tanácselnök. Halálos csend támadt a teremben. Lédererné arca színét változtatta, előbb halálsápadt lelt, azután fokonkint pirosodni kezdett. — Ki fogom hirdetni a királyi ítélőtábla ítéletéi a Magyar Állam nevében. A budapesti királyi ítélőtábla gyilkosság bűntettével, egyéb bűncselekményekkel vádolt Léderer Qusztávné ás Léderer Sándor bünügyében a következő ítéletet hozta: — A királyi ítélőtábla az elsőfokú biróság Ítéletének a bűncselekmény elkövetésére és minősítésére vonatkozó részét teljes egészében megváltoztatja és Léderer Gusztávnét, szülelett Schwarz Máriát bűnösnek mondja ki a gyilkosság bűntettében való bünsegédi bünrészességben, valamint a vagyonelleni bűncselekmények bűntettében, csalás bűntettében és lopás bűntettében és mindezért összbüntetésüt életfogytiglani fegyházra és tizévi hivatalvesztésre itéli. Léderer Sándorra vonatkozólag a kir. Ítélőtábla a tör vén j szék felmentő Ítéletéi helybenhagyta. A teremben minden szem Léderernére irányult, vájjon mit csinál, amikor a Tábla megerősíti a halálos Ítéletet? Amikor azonban elhangzott az életfogytiglan szó, a teremben szorongó közönség önkéntelenül megmozdult, de megmozdult Schwarz Mária is. Megingott, majd újra felegyenesedett és ettől ketdve le nem vette szemét Kállay tanácselnökről. Mikor elült az izgalom, Kállay tanácselnök belefogott az Ítélet indokolásának ismertetésébe. Gyorsan peregtek a mondatok, alig lehetett követni az érdekes jogi magyarázatot. Indokolás. — A Tábla indokolásának a lényege a következő: — kezdte indokolását a tanácselnök. — A királyi Tábla az elsöbirósági ítélet tényállásait sokban kiegészítette és helyesbítette, elsősorban megállapította, hogy Kodelka Ferenc a bünperben szereplő 70 millió készpénzt január 6-án adta át Léderer Gusztávnak. így kellelt ezt megállapítani Kodelka Lijos és Braun Jakab tanuk vallomásából, továbbá Kodelka üzleti feljegyzéseiből. Ténynek fogadja el a királyi Tábla még, hogy Léderer Gusztdvnénak három beismerő vallomása van részint a rendőrség, részint a vizsgálóbíró előtt. — Ezeket az egymástól különböző vallomásokat nem mérlegelte a bünletőtörvényszék, hanem megelégedett azzal, hogy ezek a vallomások beismerók. Az ítélőtábla azonban a legnagyobb váddal, a gyilkosságra való felbujtással állva szemben, alapos mérlegelés tárgyává tette ezt a háram beismerő vallomást. — Az ítélőtábla — mondja tovább az indokolás — tényként fogadia el, hogy Léderer Gusztáv már mint letartóztatott, de még nem eléggé ellenőrzött gyanúsított levelet Irt a feleséginek is kioktatta benne, hogy mlkipptn valljon. Ez a levél nem jutott el Léderernéhez, de a Tábla látja belőle, hogy Liderer nem volt olyan passziv szemily, mint amilyennek az elíőjoku bíróság jellünteti. Nincsen elegendő blxonyltik a felbujtds tinyinek megállapítására. Liderer nem a felesige pszlhlkal hatása alatt határozta el magát a gyilkosság elkövetésére. Döntő bizonyíték arra, hogy Lidererni pszlhlkal befolyással volt Űrjére, aki annak hatása alatt ölt, nincsen. — A büntetés kiszabásánál enyhítő körülménynek vette a Tábla Lédererné büntetlen előéletét. Súlyosbító körülménynek a halmazatot és azt az aljasságot, hogy a velük jó barátságban lévő Kodelkával szemben követték el a borzalmas bűncselekményt. Lédererné bűnösségével arányosnak találta a Tábla az ilelfogytiglant fegyházbüntetést. Léderer Sándorról egyes tanúvallomások kijelentették, hogy könnyen hivő, hiszékeny ember, aki sógornőjéről azt tudta, hogy nagy vagyonnal rendelkezik. Ezért nem volt előtte feltűnő, amikor a milliókat sógornőjétől megőrzés végett megkapta. Ezen az alapon a Tábla helybenhagyta a törvényszék fölmentő ítéletét Lédeier Sándorra vonatkozóan. Az flgyósz főlebbez. Az indokolás felolvasása után felállott a vádit képviselő Vargha főügyész a következőkkel: — A másodfokú vádlott, Léderer Sándor felmentő Ítéletében tisztelettel megnyugszom, az elsőrendű vádlott, Liderer Gusztdvné terhére azonban semmiségi panaszt jelentek be a minősítés miatt azért, mert nem mint fólbujtót mondotta ki bűnösnek a királyt ítélőtábla. Lédererné védője, Lévaf Tibor szintén semmiségi panaszokat jelentett be, amiért a Tábla az enyhítő 92. szakaszt az ítélet kiszabását nem alkalmazta. A semmiségi panaszok bejelenlése után a német tolmácshoz fordult sz elnök azzal, hogy közölje az Ítéletet Léderernével. Lédererné ekkor már természetesen tudta, hogy megmenekül a kötéltől, mert hiszen még mielőtt letartóztatásba került, érteit magyarul, a fogházban eltöltölt tíz hónap alatt pedig égisz tökiletesen megtanult. Dr. Gráber Károly ügyvéd német (olmáct közölte az ítéletet Léderernével, aki magát kihúzva fordult a hozzá beszélő tolmács felé, majd mikor a tolmács végzett, Lédererné a birói emelvénnyel fordult szembe: — Herr President, elnök ur, nincs elég szavam — kezdi meghalott hangon — ahhoz, hogy megköszönjem az én biráimnak ezt az ítéletet. Hogy megköszönjem azt, hogy megmentettek önök engem a haláltól. Ezután az elnök berekesztette a főtárgyalást és utasítást adott arra, hogy a jelenlévők százai kiürítsék a tárgyalótermet. Peidl Gyula megválasztása után ... Jogerősen felmentették a választójogi visszaéléssel vádolt öt szegedi kereskedőnőt. A szegedi Ítélőtábla Orosz-tanácsa szerdán délelőtt tárgyalta azt a régi úgynevezett bűnügyet, amelyet szinte tömegesen indítottak a legutolsó választások lezajlása után egyes választók ellen, választójogi visszaélés címén. Ezek a polgárok többnyire a második kerületben laktak és ebben a kerületben ekkor már hatalmas többséggel megválasztották Peidl Gyulát, de ekkor már hangok hallatszottak arról, hogy petícióval támadják meg a szociáldemokraták vezérének mandátumát. A mandátumot azóta már jogerősen igazolták, illetve elutasították a petíciót, — a választójogi visszaélésekkel vádolt polgárokat pedig ma a szegedi iíélőtábla mentette fel jogerősen. Az 1922-iki választáson és Peidl Gyula megválasztása után ugyanis nyomozni kezdtek a „választójoggal visszaélő" polgárok után. Az ügyészség pedig ilyen cimen vádat emelt Stelner Sornáné kereskedő, Müller Erzsébet kézimunka-előrajzoló, Kaufmann Lipótné, cipész neje, Róth Józsefné kereskedő és Engel Ernőné kereskedő ellen. Az ügyészség vádirata szerint ezek a válaszlók, hogy maguknak jogtalanul választói jogot szerezzenek, tudva valótlan tényeket állítottak és tudva valótlan adatokat vezettek be a választói számláló-lapokra, azáltal, hogy az öt nő ugy tüntette fel magát, mintha önálló háztartást vezetne. A törvényszék Vild tanácsa hónapok előtt tárgyalta ezt az ügyet, amikor Engelnét azonnal felmentette a vád alól, tekintettet arra, hogy a bűncselekményt el sem követhette, meri koránál fogva nem is lehet választó. A többi négy vádlottat ezzel szemben egyenkint egymillió korona pénzbüntetésre ítélte el. A négy vádlott ugyanis azzal védekezett, hogy mindnyájuknak önálló foglalkozása van és családjukat elsősorban abból tartják el, amit ők, mint nők keresnek. Férjeik keresete olyan csekély, hogy abból nem hogy gyermekeik kiadását nem fedezhetik, de még sajátjukat sem. Éppen ezért űznek külön foglalkozást, mert enélkül nem tudnák föntartani családjukat és ezért ugy vezették be magukat a számlálólapba, hogy önálló keresettel és háztartással birnak és igy joguk van a választói jogra. A törvényszék azonban nem fogadta el ezt a védekezést, mondván, hogy amiért az asszonyok is keresnek, azért még nincs önálló háztartásuk és igy valótlan adatokat vezettek be a számlálólapokba. A vádlottak természetesen nem nyugodtak bele az ítéletbe és fölebbezést jelentettek be az ítélőtáblához. ~A tábla Orosz-tanácsa megváltoztatta a törvényszék ítéletét és az összes vádlottakat felmentette a vád alól, kimondván, hogy egyáltalán nincsen bizonyítva az, hogy tudva valótlan tényeket vezettek volna be a számlálólapokra. Miután mind külön keresettel bir, jóhiszeműen vezették be azt az adatot, hogy önálló háztartásuk is van. Dr. Boross Dezső főügyész az ítéletben megnyugodott és igy a felmentő Ítélet jogerős. Feltették a keresztet a fogadalmi templom egyik tornyára. Glattfelder püspök beszéde. Már jóval kilenc óra előtt sürü néptömeg feketéllett a fogadalmi templom előtt. A kereszthajó ideiglenes bejáratánál várakoztak a miseruhás papok Brelsach Béla kanonok, a rókusi plébánia esperes-plébánosa, a minoritarendház és a ferencrendiek házfőnökei, a belvárosi plébánia káplánjai (Várhelyi József pápai prelátus betegsége miatt nem jelenhetett meg a szertartáson.) Ott volt a város egész tanácsa a polgármester vezetésével, dr. Algner Károly főispán, dr. Bottka Sándor rendőrfőlanácsos vezetéiével a szegedi kapitányság égést tisztikara, a helyőrség tisztikara és a város polgári társadsimának számos reprezentánsa. Kilencet ütött éppen a városháza toronyórája, amikor a Botfogasszony-iugárut felöl elkanyarodott dr. Glattfelder Gyula megyéspüspök hintója. A főpap érkezését a Szent Demeter-lemplom ideiglenesen fe'állitott harangja jelezte. A püspök néhány pillanat múlva kiszállt a hintóból és a közörség sorfala között fölment a bejárat alatti rögtönzött oltárhoz. A dalárda, amelynek tagjai Csornák karmesterrel a templom állványzatán helyezkedtek e', a püspök érkezésekor egyházi énekre zendítettek rá. A hatalmas aranykereszt ott állt a földhöz etősitve a rögtömölt oltár elő.t és három métert meghahdó magasságával messze kiemelkedett a tömegből. Amikor a dalárda befejezte a zsoltárt, a megyéipüspök ábitatoc csendben megtartotta ünnepi beszédét. Siavai ércesen töltötték be a teret: — A kereszt a hiinek, a reménynek a szimbóluma — mondotta emelt hangon —, a világ minden zugábm a hitre, a reményre figyelmezteti az embereket. A fáradt vándor abból a gondolatból merít eiőt, hogy a kereszten fflggött az Isten fia, a szeretet, a béke, a kötelességludái próféiáj*. Az élei mostoha gyermekei, kinn a városi széleken, akik nem találnak vigaszt sem a műhelyekben, sem a társadalom szeretetében, szintén a keresztben találhatják meg a kárpótlást. — Ez a kereszt — mutatott a főpap a fogadalmi templom ragyogó keresztjére — nem az u'szélen fog ál'ani, nem is a városjk végein, hogy enyhülést adjon a fáradt vándornak és reménnyel töltse meg az élet mostoháinak szivét, ez a kereszt fölemelkedik a magasba, hogy onnan hirdessen tanítást a városnak, az országnak, sőt — mivel sajnos, de átragyog a trianóni ha'árokon —, a határontuli részeknek is. Ugy emelkedik majd a magasba, mint egy könyörgő kéz és hirdetni fogja, azt az erőt,