Délmagyarország, 1925. november (1. évfolyam, 132-156. szám)

1925-11-10 / 139. szám

Ara 2000 korona. DÉLMAGYflRORSZAö «MikeulOtégi Deák Ferenc-u. 2. Telelőn 13-33. Kiadóhivatal, 5BS«sá«kanyvUf é> Jegyirodái Duponics-tér 11. Teietcn 30C. Rt«»d*: Pelfiti tánd'ir-iugánit 1. «iAm Telefonszám 16-M. Szeged, 1925 november 10, KEDD ElötU:;e»i Arak: Egy hónapra helyben <0.000 kor., Budapesten U vidéken 45.000 kor. Egyes szám ára hétköznap 2000 kor., vasár- ea ünnepnap 3000 korona, t. évfolyam, 139. szám. A szent kardok. A izent kardok, amelyekre gondolunk, valamelyik világhírű hindu époszban szerepelnek. Elhullanak a hösök, akik forgatták őket, a csatatér elnéptelenedik, még a halottfoiztogató zsebrákok is eltakarodnak, de a szent kardok még akkor li csattognak és akkor is szabdalnak vilimi láthatatlan ellenséget, mikor már senkise forgatja őket. A magyar tőrténelemnik két ilyen szent kardja van. Azaz hogy több ii van, de kettő közülök olyan, amely mindenki szemeláttára csattog tlő Ott a szegény kis migyar föld, efölött az ezer esitendői temető fölött, amely borítva van halottakkal. A párhuzam ciak ott nem tökéletes, hogy itt soha sincs a szintér olyanok nőikül, akik a halottakból élnek, — de hát ezen nincs mit res'elnűnk. Kincskeresők ciak ott találhatók, ahol kincsek vannak. A két szent kard, amely az indiai mélyértelmű legendára emlékeztet bennünket, Széchenyi és Kossuth, a magy r Isfen lelkének örök életű ötvözetei, akik halálukban lettek halhatatlanokká és túlélnek minden magyar változást. Itt volt tűzvész, itt volt vizár, itt volt égszakadás és földindulás, amely romba döntött egy soha többet visszi nem tétő világot: de se Kossuth, se Széchenyi nem kerültek a romok alá, sőt mindakettő szimbólumképpen emelkedett a romok fölé. A forradalom Koisutb képét himezte a maga lobogójára és az ellenforradalom Széchenyi nevével szignálta a maga ólmos buzogányait és cséphadaréit. Kossuth szellemének mindenesetre több köze volt a Habsburgoktól megszabadító forradalomhoz, mint Széchenyinek az atrocitásokban tevékenykedő kurzushoz, — de igazság szerint egyket se lett volna szabad belekeverni a mi megátkozott korútk véres és sáros küzdelmeibe. Éppen ez a fá'uma ennek az egy Isten lelkéből ötvözött két kardnak, hogy nem azt a hivatást töltik be, amelyre adattak a gondviselés által, hanem a napi politika vette őket a maga szolgálatába. A démonok egész gyűrűje vesz bennünket körül, mint az Ezeregyéjszaka meséiben a dzsinek serege a jámbor hivőket s a mi két sient kardunknak ezeken kellene suhogntok, magasan az emberek feje fölött. A két kard azonban az emberek kezében van és egymáson csattog és egymást csorbiija és félős, hogy végre szilánkokra fog hullani, vagy ha megmarad is, nem Isten-kardja gyanánt fog az utédokra szállni, hanem sorszámot viseld, leltározott muzeumi relikvia gyanánt. Annak, amit mondunk, szomorú igazolása az a Széchenyi-kultusz is. amely a kurzus éveiben fölébe kerekedett a Kossuth kultuszmk és moit az akadémia-alapitónak szentelt hálaünnepben kulminált. Maga az ünnep, bár hiányzott belőle a lelkeket átfogó er& külsőségeiben elég impozáns volt, de nem azt a célt siolgálta, amit szolgálnia kellett volna. A stílusosan méltóságos és hűvös akadémiai ünnepből elő kelleti volna lépnie annak a Széchenyinek, akiről azért neveztek el egy kor•zakot a magyar történelemben, mert ö volt a végzet kezében az első csákányüfés a megköveiede't, régi rendi Magyarországon. Meg kellett volna elevenednie annak a Széchenyinek, aki mint Keresztelő Szent János járt Kosiulh elölt a rámutatott arra, hogy 1825. nélkül nem lelt volna 1848. Soha ilyen alkalom még nem kínálkozott annak a bizonyítására, hogy Széchenyi és Kosiuth nem poláris ellentétben ragyognak a migyar firmamentumon, hanem egy középpont körül keringő ikercsilla&ok, amelyek kozmikus törvények szerint elválaszthatatlanul összetartoznak. Ehelyett most is a pártpolitika Széchenyiét koszorúzták meg, aki kárhoztatta Kossuth szabadságharcát. A sub specie aeternitatis nézett Széchenyi helyet', akin az örökkévalóság fénye ragyof, egy tecdenc ózasan megvilágított Széchenyit lobogózlak föl a kurzus zásziócskáival. Ünnepelték a hidépitő Széchenyit, de hallgattak arról a Széchenyiről, aki a tidvámmal a nemesség adómentességét akarta mettörni. Hálál adtak az Akadémia-alapitó Széchenyinek, de n indjárt odaállították a szoborlalapzatra mellékalaknak Hiller litvánt, aki a numeius cliusutszil Széchenyi eizmé t fejlesztette tovább. Tiiztelegtek a reformátor előtt, de aláhúzták, hogy fontolva haladó reformátor volt, ami nagyon lényeges enyhítő körülményül szolgál. Tömjént égettek előtte anélkül, hogy megmutatták volna, ami illeni és halhatatlan volt benne, idéz'ék anélkül, hogy olvasták volna és esküt tettek rá, tudván tudva azt, hogy nincs egyetlen tanítás», amelyet megfogadtunk volna. Az töitént, ami a Petőfi-centenáriumon, amikor csináltunk egy rendkivül jámbor, legitimista és fajvédő ókonzervatív Petőfit. Most egy reakc'ós ellenforradalmár Széchenyit csináltunk, aki ha leszállhatna érc alapzatáról, bizo* nyosan az lenne az első dolga, hogy a bronzKosiuthot lelökje a maga dicsőségéből. De hát nem érdemes leszállni, mert Kossuthnak még nincs szobra az ország fővárosában s ugy látszik, hamarosan nem is lesz. Széchenyi csak fönt a magyar mennyégbsn nyújthat kezet Kossuthnak keserű mosollyal: — Hát érdemes volt? Valamennyi párt elfogadhatatlannak tartja Painlevé eredeti pénzügyi javaslatait. Nem kerülnek ma a kamara elé a javaslatok. (Budcyestt tudósítónk tele fon jelentése) Párisból jelenük: A Painlevi kormány pénzügyi javaslatainak a kamara ma délutáni ülésére tervezett tárgyalását elhalasztották, mert bár a pénzügyi bizottság állalárossfgban már elfogadta a javaslatoka', azon annyi médositást eszközölt, hegy ezeknek a megaiüvegezésével ma dé'ufánig nem sikerült elkészülni Valamennyi párt elfogadhatatlannak tartja ax eredelt tervezetet, mert életbeléptetése esetin az Infláció veszedelmét hozná magával, amit mindenesetre kerülni akarnak. DU 1U -SS- 1U -H. -«• *1b -1t> 1b lU Ifa 1U II. 1b 1b -i« A „magyar kérdés11 a kisántánt legközelebbi konferenciáján. Prága, november 9. Beavatott forrásból 1 származó értesülés szerint a kisántánt legközelebbi konferenciája, amely a hó végén lesz Prágában, a következő pontokat tűzte ki tárgysorozatára: 1. A kisántánt külügyminisztereinek egységes állásfoglalása Locarno ügyében. 2. Eszmecsere Oroszországról, amelynek elismerésére a prágai és a belgrádi kormány ezúttal végérvényesen elszánta magát. 3. Amaz együttes eljárások megbeszélése, melyeket a kisántánt államai az u ódállamok tartozásai ügyében a hitelező nyugati hatalmakkal szemben tanusitani fognak. 4. A magyar kérdés mai stádiuma. Szerdán már a nemzetgyűlés elé kerül a valorizációs javaslat. Nincs szó a hadikölcsönök valorizációjáról. — Mit tartalmaz a javaslat? (Budapesti tudósttónk telefon Jelentése.) Bnd János pénzügyminiszter szerdán a nemzetgyűlés elé terjeszti a valorizációról szóló törvényjavaslatot, amelyet a parlamenti beterjesztés előtt még kedden az egységes párt rendkívüli értekezletén is letárgyal. A valorizációról szóló törvényjavaslat két főrészből áll. Az első rész meghatározza a valorizáció lényegét általában. Részletes rendelkezéseket tartalmaz arra nézve, hogy milyen tekintetben nincs helye a valorizációnak. A másik rész a magánJogi, családi és Jogi vonatkozása kö\etelések valorizációját tartalmazza. A javaslat szellemén átvonul a kormánynak az a törekvése, hogy meg kivánja védeni a Kisegzisztenciákat, egyben gondoskodni kíván arról is, hogy a valorizáció a hitelezők romlását se idézze elő. Fontos rendelkezéseket tartalmaz a javaslat a magánalkilmazolfak nyugdijára vonatkozóan is. A kormány e tekintetben abból indult ki, hogy a tőkeerős vállalatok mai, sokszor nevetségesen csekély nyugdijait ugy értékeljék fel, hogy azok a nyugdíjazott megélhetését biztosítsák. A kormány su'yt helyez arra, hogy ugy az élet, mint a járadékbiztosításnál az aranyban teljesíteti díjfizetések bizonyt uu.iyaddt kapják az érdekeltek. A tervezet általában az összes Járadékok valorizációjáról tartalmaz rendelkezéseket. A hadikölcsönök valorizációjáról nincs szó a Javaslatban. Ha a hadikö.'csönOk va orizációja valamely formában mégis szóbakerülne, ugy akkor is — mint azt a Délmagyar ország megirla —- csak az Összjegyzisi hadikölcsönök némi valorizációja kerülhetne szóba. Átcsoportosulnak az ellenzéki pártok. Fölbomlik a demokratikus blokk. — A szociáldemokrata párt kiilön halad. — Szilágyi és Rassay megkezdte tárgyalásait. — Szerdán lesz a demokratikus blokk döntő értekezlete. (Budapesti tudósítónk telefon Jelentése.) Az ellenzéki pártok á'cioporlosulására vonatkozó tárgyalások íbs teljes erővel megindullak. Ma már bejejezeit ténynek tekinthető, hogy a demokratikus blokk mai formájában nem tariható fenn. Ezt bizonyítják azok a tárgyalások, amelyek ma indultak meg és amelyekbe ma már Szilágyi Lajos is bekapcsolódott. Értesüléseink szerint Szilágyi Lajos elsősorban Vázsonyi Vilmossal tanácskozott és arra a megállapodásra jatotl, hogy Szilágyi megbízást kapott a demokratikus blokkon kívül álló pártokkal való tárgyalásokra Is. A Vázsonyival folytatott megbeszélések utín Szilágyi Rassay Károlyt kereste fel. Rassoy kijelentette, hogy csak a blokk