Délmagyarország, 1925. november (1. évfolyam, 132-156. szám)

1925-11-08 / 138. szám

191f november 12. DELMAQYARORSZAQ 3 Tavasszal megkezdik a dorozsmai és a Somogyi-telepi villamosvasutvonalak épitését. Miért késik az ujszegedi forgalom megindítása. A Szegedi Közüli Vaspálya Részvénytársaság iiz évi meddő vesztegetés után végre megkezdi özemének régóta kívánatos továbbfejlesztését. A vállalat igazgatósága állítólag kidolgozott munkaprogramot és értesülésünk szerint a lehető legrövidebb időn belül már hozzá is lát annak megvalósitásához. Elsősorban a dorozsmai villamos vonalának kiépítését kezdik meg, de ezzel egyidejűleg megkezdik a Somogyi-telepre kivezető pálya építését is. A napokban Szegeden tartózkodott Zerkovltz Rudolf iröszligazgató, aki erről a jelentőségű tervről érdeklődésünkre elmondotta, hogy a vállalat a lehető legkomolyabban gondol annak mielőbbi megvalósítására. A dorozsmai villamosvasút tervei már évek óta készen vannak és eddig a valufáris viszonyok ál andó változása miatt nem kerülhetett megvalósításukra a sor. A gazdasági helyzet ma már megszilárdultnak lekinthetö és igy eltűnt a terv megvalósításának eddigi legnagyobb akadálya. A dorozsmai villamos megépítésének ügyét sürgőssé és kívánatosabbá teszi többek között az is, hogy a város most már rövidesen fölépiti az alsótanyai kisvasutat, igy tehát bekövet' kezne az, hogy a várostól jóval távolabb fekvő Alsótanya lakossága sokkal kényelmesebben és hamarabb jutna be a városba, mint a szomszédos Dorozsma lakossága. Ennek a visszás helyzetnek a bekövetkezését akarja most elhárítani a vállalat a dorozsmai villamosjáratok megindításával. A dorozsmai villamos ügyét egyébként — mint ismeretes — már évekkel ezelőtt teljesen előkészítették, amikor — talán húszmillió korona alaptőkével — össze is hoztak egy részvénytársaságot és abban a legnagyobb érdekeltséget Szeged város és Dorozsma község közönsége vállalta. A részvénytártaság megalakításának ideje összeesett a képvitelőválasztásokkal és Dorozsma akkor még kormánypárti képviselőjelöltje, Eckhardt Tibor, tulajdonképen annak köszönheti dorzsmsi tötbiégét, hogy hangzatos programjában a dorozsmai villamos Ígérete is szerepelt. EbbOl a korles-ígéretből természeteaen éppen ugy nem lett semmi, mint az Bckhardt-féle egyéb Ígéretekből, a nagy igyekezetlel lejegyzett és lejegyeztetett alaptőke azután a koronaromlás következtében aemmivé sorvadt, pedig annak Idején kitett volna belőle az égisz dorozsmai villamos. Most — ha igaz — Eckbardt Tibor nélkül is elindul jövőre Dorozsma felé a villamosvasul. A Somogyi-lelepi vonal kiépítése szintén nem tartozik a tulnehéz feladatok közé. A felsőtiszt parii rakparton ugyanis készen áll a veMátyás most már megmérgesedik és nekivörösödve hadonáz a kezivel. — Ugyan, ne tanítgassa mán, mikor azt ugy sem lőhet eltanálni, azt a röttentöséget, amit ez a legény tölt az asszony miatt. Mert ahogy mögmérgesödötf, amért az asszony kivött a kéziből. hát leszúrta mérgiben az udvaron az egyik malacot. Hát ezért nyújtom panaszomat a Tóni ellen, mert ez mán mégse való. Akaratlanul rábólint a menyecske is, hogy akárhogy volt, mint volt, abban igaza van Mátyásnak, a malacban mégse kellett volna kárt tenni. — Hát hogy volt az, menyecske? — kérdezi a birö. — Mi járatban volt maguknál ez a fiatalember, mikor a gazda a kukoricát kerülte? A menyecskének lobbot vet a képe, szorosabbra rántja az álla alatt a tejkendője csomóját és negédesen megrántja a vállát. — Mit tudom én? Erőszakosan jött be a tanyába. Tóni, noha sárga cipőt hord, mégis csizmaszárba dugta ez alkalommal a gavallérságot. Dacosan felütötte a fejét: — Az se igaz ám, ángyi. Hivatalos voltam én oda éppen akkorára, mikor Mátyás bácsi kerülni ment. — Hát osztán ki hitt oda? — kérdezi Mátyás és odavillan a bitóra a szeme sarkával, hogy ide vigyázzon, mert most bújik ki a szög a zsákból? — Ki hat? Hát az asszony hitt, a kend felesége, ha tudni akarja kend, — kapja föl a fejét dacosan a legény. Mátyás kiegyenesíti a derekát és fölényes bölcsességgel néz a fiúra. — Minek möntél, ebadta ? Hiszön embör létödre nekőd kőllőtt volna több eszödnek lönnimint az asszonynak. nal, csupán rerdbehozásáras a Somogyi-telepig való meghosszabbítására van szükség. A Somogyi tetepi villamosjáratok megindítását kifizetődő vállalkozásnak tartja a Közúti, mert a ttlep lakossága már közel jár az ötezer lélekszámhoz és a telepeseket, csaknem kivétel nélkül, foglalkozásuk a városhoz köti. Ha Eed'g már kinn van a villamos a Somogyi-telepen, a vonalat nsgjon könnyen. aránylag kevés költséggel, meghosszabbíthatja a vállalat Tápéig és — mint tervezik — meg is hosszabbítja. Megkérdeztük a frösztigazgatót, hegy számilhat-e a város közönsége az ujazegedi villamosjáratok megindítására? Zerkovitz Rudolf kijelentette, hogy ez nem a vállalaton múlik, hanem a városon, mert az ujszegedi járatokat a hid alapos rendbehozása élőit a legfőbb akarat mellett sem Indíthatja meg a vállalat. Mivel pedig a hld rendbehozása sok-sok milliárdba kerülne, nem igen lehet arra számítani, hogy a város belátható időn belül elrendelje. Bonyodalmak a vasárnapi divatrevii engedélyezése körül. A belügyminiszter visszavonta a divatrevü engedélyét. Néhány nap óta hatalmas plakátok öles belükkel figyelmeztették a város közönségét, hogy vasárnap délelőtt érdekesen kombinált matiné lesz a Belvárosi Mozi helyiségében. A plakátokról azt olvasták le a kíváncsiak, hogy a budapesti Apolló Színház együttese, Szőke Szakáll és nüvésztársaí, a budapesti legelőkelőbb divatszülőnek vezetőivel karöltve divatrevüvel kombinált maiinét rendeznek, még pedig ugy, hogy „míg a divalresük e őkészoletei » kulisszák mögött folynak, Szőke Szakáll és kis lánulala a legsikerCltebb egyfelvonásosaival mulattatja a kCzönségei." Felsorolták a plakátok <s a hirdetmények azokat a fővárosi szsló* nokat, amtlyeknek kreációit beakariák mutatni a divatrevü keretében. A szegedi divatáru-kereskedők körében nagy megütközést kellett Szőke Szakáll vasárnapi prrgnmja, amely beleütközik az ipartörviny rendelkezéseibe. A töivény ugyanis határozottan kimondja, , hogy a megrendelés-gyűjtésnek ez a burkolt tormája még nem engedett konkurrenctát jelent a helyi kereskedők kárára. Ezért eljártak agy az eliőfoku Iparhatóságnál, mini az áltamrendőrségnél a divatrevü engedélyezésének megtagadása érdekében. #z tlsCfoku iparbalóság a matiné rendezős/gévtl, imikor az szóbelileg előterjesztette kérelmét, közölte, hegy az 1900. évi XXV. törvénycikk értelmében az engedély kiadását megtagadja. Néhány napptl később a rendezőtép felmutatta a belügyminiszter lávírafá', amely közölte, hogy amennyiben a matiné ellen rendr őri szempontból kifogás nincs, azt engedélyezi. A szegedi érdekeltségek mindent elkövettek ezután, hogy a fővárosi divatrevü bemutalását mégis megakagályozzák. Álláspontjuk szerint ugyanis ez a divatrevü föltétlenül sirti a szegedi kereskedők irdekett, mert ha nem is gyűjtenek keretében megrendeléseket, az nem jelenti azt, hoqy a bereklámozott divatszalonok a kéiőbbl megrendeléseket el ne fogadják éppen a divatrevü hatása alatt. Érintkezésbe léptek tehát a szegedi kereskedelmi és iparkamarával és a kamara magáévá tette a kereskedők sérelmét. Szombaton délben telefonon felhívta a kamara a belügyminisztériumot és ismertetve a helyzetet, az engedély visszavonását kirte. A belügyminisztérium a kamara kérelmét azonnal teljesítette is közölte, hogy a korábbi engediiyt visszavonja, Illetve az engedilynek csak a dtvatrevüre vonatkozó részit, a matlnii megtarthatják, hiszen Szőke Saakállék szereplése nem ütközik az ipartörvénybe. Az iparkamara a belügyminisztérium elhatározását azonnal közölte dr. Bottka Sándor rendőrfőtanácso8ssl, az államrendőrség szegedi kapitányságának vezetőjével, aki ennek alapján közölte a Belvárost Mozi Igazgatóságával, hogy csak a maiinét engedélyezi, a divatrevü engedélyezését azonban megtagadja. A Belvárosi Mozi igazgatóságától származó értesülésünk szerint a belügyminisztériumtól nyert engedély visszavonása következtében a vasárnap délelőttre hirdetett matiné teljesen elmarad, mtrt Szőke Szakállnak szerződése van az érdekelt budapesti divatszalón-talajdonosokkal és a divatrevü nélkül a matinét sem tarthatja meg. Két fiatal színész párbajt vívott — a primadonna miatt. Sebesülés nem történt. — A felek nem békültek ki. A primadonnáról már sok szó esett a napilapok hasábjain, de nem mindig a színházrovat soraiban, hanem olykor a törvényszéki tudósitások soraiban is. Az elmúlt szezonban néhányszor föliflnést kellelt ez a primadonna elegáns toalettjeiben a színpadon, az uj szezon kezdetén azonban kimaradt a primadonna neve az uj társulat névsorából. Akkor pedig azt a hirt kolportállák, hogy az elegáns és sokszor szerepelt primadonna visszamegy abba az erdélyi városba, ahol két év elölt hangos sikereit aratta. Ez a hir szonban — ugy látszik — nem felelt meg mindenben a valóságnak, mert az elegáns primadonna néhány héttel ezelőtt ismét föltűnt Szegeden. És ebből az újbóli szegedi tartózkodásból érdekes dolgok adódtak. Egymásra támadt a vívóteremben két fiatal tehetséges embir, akik mind a ketten a szegedi színtársulat kiváló oszlopai. Könnyen megtörténhetett volna az, hogy a fialal színészek vérző sebekkel hagyták volna el a vívótermet és egy időre el kellett volna hagyniok a színpadot ... A primadonna az uj szezon kezdetén megjelent Szegeden, de a színházban csak mint néző szerepelt. Az előadások után pedig vidám társaság gyűlt sokszor össze a primadonna asztala körűi és néhány nappal ezelőtt azután megtörtént az affér. Az történt, amire már régen nem volt példa a szegedi szinészék életében, két fiatal tehetséges izlnisz veszekedett össze — a primadonna asztalánál — a primadonna miatt. Először vicces hangulatban folytak az ugratások, majd a differenciák komolyak kezdtek lenni. A primadonna nevetett. A fiatal színész, akinek szépen zengő hangja van és elegánsan szokott megjelenni a rivalda elölt, felelősségre vonla a másik fiatal színészt, akinek vidám humora van a színpadon és ördöngös táncairól nevezetes. Heves szóváltás támadt és másnap találkoztak a segédeik. A párba] tregvolt a vívóteremben, de a kardok nagyon könnyűek voltak és a fiatal színészek jói kezelték a kardot. Sebesülés nem történt. A primadonna nevetett. És a két fiatal színész nem békült ki. Majd akkor talán, ha együtt szerepelnek a színpadon. Juhász Gyula, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Kogutovicz Károly, Krúdy Gyula, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond, Szenes Béla, Szomaházy István, Tonelli Sándor írnak eredeti cikkeket és verseket a Délmagyarország karácsonyi ajándékkönyvébe.