Délmagyarország, 1925. november (1. évfolyam, 132-156. szám)

1925-11-07 / 137. szám

8 DELMAQYARORSZAQ 1925 december 11. surranni láttak. A detektívek előtt azonban olyan siemélyleirási adtak, amely egyáltalában nem illik Máiffyra. »»i»»»ti»»m»:»»»»:»»»»»n»!»»»:»»»»»»»»»»i»»»m Délután két órakor befejezték az iratok ismertetését és a főtárgyalás folytatását bolnap délelőtt féltízre halasztották. Ötmillió koronára Szalay Lászlót, mert nem jelölt meg minden pontra bizonyítékot. A törvényszék beigazoltnak vette azt. hogy Sajtos pénzügyigazgató a lebélyegzés előtt pénzt cserélt be és ezzel megkárosította a kincstárt. — Fölmentették Katona Bélánét, mert beigazolta vádjait. — Ujabb tanúvallomások ajándékokról és konflisokról, amelyet a kereskedő fizetett a pénzügyigazgatónak. az igazgató laká-Sokszori elnapolás után ét a hatalmas bizonyítási anyag lefolytatása után pénteken délelőtt végre az utolsó stádiumhoz érkezett el az a nagyarányú pőr, amelynek során dr. Sajt»3 Samu, volt pénzögyigazgató és dr. Szalay Láisló, volt pénzügyi titkár, ismert iró, állottak egymással szemben és amely iránt Izgatott érdeklődés nyilvánult meg a társadalom minden rétegéből. Itt ugyanis egy olyan bizonyítási anyag került a törvényszék elé, amely nemcsak egy ember ügyében volt jelentős, hanem rávilágított a szegedi pénzügyigazgatásig régebbi belső életére is. A hoiszu tárgyalások után a szegedi törvényszék Vild-tanácsa ma délelőtt itiletet mondott ebben a nagyarányú pörben és ezzel egyelőre lezáródtak ennek az ügynek első lapjai. A tárgyalási térem ma is szorongásig megtelt, mindazok eliöllek, akik a személyi érdekeken kivül is érdeklődtek az ügy iránt. Szalay László és a másik vádlott, özv. Katona Béláné nyugodtan ültek a vádlottak padján, megjelent Sajtos Samu is, aki ismét a védői emelvényen foglalt helyet, jbgi képviselőié mellett. A tárgyalás megnyitása után Vild Károly elnök először az elmúlt tárgyalások jegyzőkönyveit olvastatja fel, hogy igy felelevenítse a bíróság tagjai előtt a régebben történt dolgokat. A nagy köteg jegyzökönyvek felolvasása egészen tiz óráig tartott el, majd utána az elnök ismertette a polgármesteri átiratokat, amelyekből kitűnik, hogy Sajtosnak Szegeden földje nincsen, Vásárhelyen pedig 995 négyszögöl szántóföldet vett 1920 ban. Vild elnök ezután ismerteti, hogy a védők a folytatólagos tárgyalás előtt ujabb bizonyítási indítványt tettek. Tanuk kihallgatását kérte a védelem arra vonatkozólag, hogy Sajtos Schorr Ottó borkereskedőtől nemcsak bort és szeszt kapott, hanem szalámit is s hogy Schorr kocsit is küldött érte állandóan. Ezzel szemben Sajtos képviselője is kérte bizonyos dolgok és dátumok tisztázását. Schorrnál való számláját mindig kifizette pontosan és kéri, hogy erről hallgassák ki személyesen Schorr Oltót Az elnök ezután bejelenti, hogy mert nincsen törvényes akadály, ezeket a tanukat beidézte a mai tárgyalásra. Dr. Kalmár Szilveszter ügyész ellenzi a bizonyítás ujabb kiterjesztését, mig dr. Delire Pál védő azt bizonyitja, hogy a tanuk kihallgatásának nincsen törvényes akadálya. A törvényszék ezután elrendeli a tanuk kihallgatását. Az első tanú özv. Gallér Jánosné pénzügyigazgató özvegye. Előadja, hogy amikor menekülnie kellett, a szegedi pénzügyigazgatásig épületében lakást kapott, a hivatali szobákból utaltak ki számára három szobát. — A földszinten laktam — mondotta —, éppen fölöttem lakott Sajtos Samu. Nagyon jól ismertem Katona Bélánét. mindig tisztességes, békés asszonynak ismertem. Tudtam, hogy természetben kapott világítást és fát. — Tud-e arról valamit, hogy Sajtos elzárta előle a fát? — kérdezte az elnök. — Tudok erről. A szegény asszony hozzám jött sirva panaszkodni, hogy Sajtos elvonta előle a fát és télviz idején karácsonykor, minden fa nélkül kellett fagyoskodnia a hidegben. — Tud e valamit arról, hogy ajándékokat kapott Sajtos 7 — Egyszer láttam, hogy karácsony előtt jött egy ember. Egy nagy kosár bort hozott Schorr Ottótól. Amikor megkérdeztem, hogy kinek, kitől hozza, azt válaszolta, hogy Schorr úrtól hoz krlszkindlit Sajtos Samunak. — Tud e arról, hogy hogyan fűtöttek a pénzügyigazgató lakásában, amikor a hivatalokban fagyoskodtak ? — Nem jártam fel Sajtos lakásába, erről nem tudok. — Sok tüzelőt vittek-e föl sába ebben az időben? — Ezt nem láthattam. — Tud-e arról, hogy máskor is vittek ajándékokat? — Közvetlenül nem tudok erről. De arról tudok, hogy rengeteg élelmiszerek voltak felhalmozva Sajtosék spájzában. Ez nagyon feltűnő volt abban az időben, hiszen akkor mindenki szűkölködött. Dr. Kalmár ügyész kérdésére ezután elmondja, hogy Sajtos egy alkalommal tizennégy nap alatt ki akarta tenni a lakásból. Ekkor felment a minisztériumba, ahol azt mondották, hogy erről szó sem lehet, különben is másnap vizsgálóbiztos fog Szegedre utazni, mert már sokan tettek panaszt Sajtos ellen. Szakáll Gáborné a következő tanú, akit ugyancsak az ajándékokra vonatkozólag hallgatnak ki. A kihallgatás kissé nehezen megy, mert a tanú nagyot hall és külön embert kell hivni, hogy az elnök kérdéseit tolmácsolja. A ianu arról tesz vallomást, hogy két alkalommal is látia azt, hogy csomagokat hoztak az igazgatónak, de hogy ki küldötte azt, nem tudja. Egyszer egy kocsi jött megrakodva liszttel — Szent Isten, még ennyi liszt is van I — kiáltott ekkor fel Szakállné, mert akkor még tegyrendszer volt és senkinek sem volt semmije. Neki nem engedtek birtokáról hat kiló lisztet behozni a városba, ugyanekkor a pénzügyigazgatónak kocsirakomány lisztje volt. Engem megbüntettek akkor, amikor a hat kiló lisztet akartam birtokomról behozni és ugyanekkor odaállott a ház elé egy nagy kocsi teli liszttel. Egy alkalommal pedig egy nagy halom cukrot láttam náluk fent a lakásban. Sorban állottak a kockacukros skatulyák. Egy nappal előbb pedig azt irták az újságok, hogy olyan nagy a cukorinség, hogy még a kórházaknak sem jut az orvosságokhoz. Amtaor erről szóltam Sajtosnak, az igy lelett: — Nálunk bizony sok a cukor, hozzánk nagy urak járnak, sokat zsurozunkl Bencze Antal arról tesz ismételten vallomást, hogy ő vitte el a tiz liter bort Sajtosnak Geigner borkereskedőtől. Ezután izgalmas jelenetek következtek. Schorr Ottó szegedi borkereskedő két volt alkalmazottját hallgatták ki, akik ugyancsak az ajándékozásra tettek vallomást. Barta Sándor üzletvezető volt Schorrnál. — Tud-e arról, hogy Sajtos összeköttetésben volt Schorral? — kérdi az elnök. — Nagyon jóban voltak. Egyszer vettem a Pick-gyárban szalámit, amikor hazavittem Schorrékhoz, Schorr néhányat becsomagolt, elküldötle velem Sajtoshoz. Nem külditt velem semmiféle nyugtát vagy jegyzéket, mint ahogyan az szokásos volt olyan eseteknél, amikor vásároltak. Csak azt mondotta, bogy aszal vigyem el, hogy „a Schorr ur küldi és üdvözletét küldi az igazgató urnák". A kollégám egyébként bort, pálinkát vitt Sajtosékhez. — Mi volt azzal a fiakker-üggyel ? — kérdi az elnök. — Schorr kocsija mindig kiment az állomásra Sajlos elé, amikor valahonnan megérkezett. Egyszer azután nem ért rá a kocsi és ekkor Schorr engem bízott meg azzal, hogy rendeljek a költségén kocsit, hogy menjen Sajtos elé ax állomásra. A konflis ki is ment Sajtos elé a Rókusra és a kocsist az irodában fizette kt Schorr. Schöajelder Dezső a következő tanu. Pénzbeszedő volt tizenöt évig Schorrnál. Sokszor vitt üveges árut minden jegyzék nélkül Sajtoshoz. Borokai, pálinkákat, likőröket. Máshová akármilyen helyre vitt valamit, mindig küldöttek nyugták, vagy jegyzéket. — Szóval ebből következteti, hogy ez nem rendes megrendelésre volt? — Igen. Egyébként tudok arról is, hogy a kollégám olyan szalámit vitt el Sajtos lakátára, amelyet akkor vétetett Schorr a gyárban. Most Schorr Olló következik. Kijelenti, hogy Sajtos mindig készpénzzel fizetett, hol azonnal, hol később. — Sohasem küldittem neki ajándékokat. Ugy kerültem vele összeköttetésbe, bogy fia a franciákkal állolt összeköttetésben és sok mindent meg lehetett igy csinálni a környéki szőlőkkel kap* csolalban. — Itt arról van szó, hogy küldött-e ajándékokat Sajtosnak? — Nem Igaz, valótlanság / Sohasem küldtem — Tanúvallomások hangzottak el, hogy kriiz* kindlit küldött, hogy nem csak borokat, hanem vásárolt szalámit is küldött nekil — Valótlanság mindi Én csak a jldnakküldittem, de akkor sem ajándékba I Ezután Bokor Sándor a szemébe mondja s történteket. Schorr izgatottan mondja, bogy va ótlan. Schöntelder ugyancsik nyugodtan a szemébe mondja. — Mi van a hintó-üggyel ? — En ciak egy-két esetben hívtam meg a kocsimra, mint vendéget. Ugyanúgy, amim azt mátokkal is tettem. — Itt tanúvallomások vannak arról, hogy ön egyszer kocsit Is fogadott neki, amikor a saját hintója nem ért rá és a kocsist ön fizette ki i — Ez valótlan kérem 1 — mondja izgatottan Schorr. Bokor János est is nyugodtan szemébe mondja Seborrnak. Schorr tiltakozik. — Ei nem áll I Kérem elnök ur in eteket az embereket elbacsájtottam! — Nem erről van itt szó 1 — mondii energikuian as elnök. Ai a kérdés, fizetett-e M kocsit Sajtosnak ? — Nem kérem, ez valótlanság. Schorr tovább izgatottan beszél az elnök előli, mire ai elnök többször nyugalomra inti. Ezzel azután véget ért a bizonyítási eljárás, mert a törvényszék nem tartotta szükségesnek a további bizonyitáskiegészitést, amit az ügyén indítványozott. A porbeszédek során dr. Kalmár Síilveizter ügyész kéri a bíróságot, mondja kt bűnösnek a vádlottakat, mert a bizonyítás nem sikerüliDr. Delire, Szalay védője kijelenti ezzel izem* ben, bogy a bizonyítás a legfényesebben sikerült. Ezért fel kell menteni a vádlottat. Nem lehet fogházra elitélni Szalayt, aki a kizérdekekért harcolt, amikor megtette ezeket a kijelentéseket. Dr. Sebők Ferenc, Katonáné védője kijelenti védőbeszéde során, hogy a mai bizonyítás if teljesen sikeralt, nem lehet mái az Ítélet, min1 felmentéi. — Ai egyik tanu — mondotja — még mif dlg a nemrégen! kényszeregyeziégi tárgyalásnak hatása alatt áll, amikor ia ötven százalék' ban egyezett ki a hitelezőkkel. Most is cuk a* | lrodaí°2-5S. 3gIV£IPOSÍ MOZÍ pénztórT5Meghosszabbítottuk 1 szombat és vasárnapra is az „Elsiilyedt világ" SSffiffi TANC az uri közönség részére az APOSTOLOKté!i pálmatermébe"' üdvari bejárat-