Délmagyarország, 1925. november (1. évfolyam, 132-156. szám)
1925-11-06 / 136. szám
4 DELMAQYAROr. SZAQ 1925 november 6. Miért utasították ki dr. Dettre Jánost Jugoszláviából? A budapesti Uj Nem teáik i minap boiszu cikket irt, amelyben a Szabadkáról o'ym embertelen módon kiulasitolt dr. Dettre Jánosról a legigaztalanabb és vaskosan bántó kitalálásokat adott elő, nem tudni, milyen forrásból. Ugyanaz a lap most a következőket Írja: A minap foglalkoztunk már a szabadkai hatóságoknak azzal as erőszakos eljárásával, amellyel a jugoszláviai magyarság bátor és önérzetes sajtóját akarták megrendszabályozni. Mist hiteles dokumentumok alapján a következüktől számolhatunk be: Jugoszlávia legnagyobb magyar lapja: a Bacsmegyei Napló a mult hő folyamán erőtelE i akciót indított a szabadkai közigazgatási tóiágok ellen. E támadások előzménye az tolt, hogy a szabadkai rendőrfőkapitány kitiltotta a magyar szót a városházáról s né tán asszisztált azoknak a jól ismert felelőtlenek munkájánál, akik letéptek és befestettek minden magyar szót, minden magyar Jőliratot. A magyar lap éles hangját a azerb hatóságok ugy torolták meg, hogy negyedóra alatt a város és ország elhagyására kényszeritelték a lap főszerkesztőjét: dr. Dittre Jánoit. A kiutasítás birét a megszállt Dílvidék magyarsága a legnagyobb fölháborodással fogadia. Dettre János volt a jugoszláviai magyarság publicistája, ő indította meg azt a politikai küzdelmet, amely azt tOzte ki célul, hogy földhöz, kuliurához is foghoz juttassa az elszakított magyarságot. A magyarságnak elkeseredése jutott kifejezésre abban is, bogy a jugoszláviai országos magyar párt einOke: dr. Sántha György a kiutasítást «Ívelő nipon megjelent a Bácsmegyei Nipló szerkesztőségében és kijelentette, hogy Dettre kiutasítását az egész magyarság sérelmesnek tekinti. •aMMMMAMMMMMMMMMMMMMMiíWMa A szegedi cipészek temetkezési egyesületet alapítanak. Ismeretes, hogy legutóbb a szegedi cipésziparo- ! sok azt az eszmét vetették fel, hogy a szegény i iparosok hátramaradottjai érdekében szociális temetkezési egyesületet kell alakítani. Erre azután az ipartestület vezetősége is magáévá tette az ügyet és elhatározták, hogy az erők széjjel forgácsolása helyett alakítsák meg az egyletet, amelyben az összes szakmák helyet foglalhatnának. A cipészipari szakosztály ebben a kérdésben csütörtökön este ülést tartott. Gaál József nyitotta meg az ülést. Elsősorban kijelentette, hogy a kamara arról értesítette, hogy az adófelszólamiási bizottságokban tanácsadó szakértőül a cipészek kiküldötte is részt vesz. Ez az első eset, amikor a szakmákat szakember képviseli hivatalosan is a bizottságokban. Ezután Marosán Milán ismertette a temetkezési egyesület ügyét. Vázolta, hogy hogyan kezdeményezte a cipészosztály ezt a szociális egyesülést, mig végül a testület elnöksége magáévá tette az ügyet — Most azonban olyan jelek vannak — mondotta —, amelyek azt bizonyítják, hogy a testület elnöksége nem méltányolja a cipészipari szakosztály érdemét, súlyát, érdekét és többségének akaratát. Egy olyan embert akarnak ügyvezető igazgatónak megtenni, aki tebandázta a szegedi cipészeket és aki egyáltalán nem Jbirja a cipészek bizalmát, mert munka helyett inkább botrányt okoz. — Az egyesületre szükség van, de olyan egyesületre, amely az iparosság érdekelt védi. Csak olyan embert lehet az ügyvezetői székbe ültetni, akt i szakosztály bizalmát bírja. Ezért azt indítványozza, hogy ez csak Gaál fózsef elnök lehet, aki a többség teljes bizalmát élvezi, aki önzetlenül dolgozik a szakosztályért, csak ő benne lenne bizalma a cipészeknek, csak igy lehetne Iparosérdeket képviselő egyesületet alakítani. — Gaál lesz az igazgató / — kiáltották a megjelentek. Nem az, aki lebandázta Iparostársait i Kovács Péter után Mészáros Albert szólalt fel, majd Berg János fölhívta a cipészek figyelmét arra, hogy szinte titokban, suba alatt akarják megalakítani a temetkezési egyesületet. Ezért a hétfő délutáni alakuláson mindenki jelenjen meg, mert csak igy lehet biztosítani, hogy az egyesület igazán iparosérdeket szolgáljon. Végül Barta Béla mutatta be szakszerű, értékes rajzait és bejelentette, hogy a cipészek tudásának fokozására továbbképző szaktanfolyam alakult meg. A kunágotai kegyetlen gyilkosok a nyomozó csendőrök előtt menekülnek. Munkavállalás helyett inkább — gyilkoltak. Részletesen bi számolt arról a Dilmigyarorsság (tegnapi számában, hogy vakmerő, véres kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságot fedezlek föl Kunágota halárában. A csendőrség a legnagyobb eréllyel folytatja a nyomozást, eddig azonban még nem kerQltek kézre a lettesek. Csütörtök estig még nem lehetelt pontosan megállapítani, hogy tulojdonkipen kivel azonos a kirabolt is levetkőztetett fiatalember. A környékről még mindig jönnek egyesek, akik meg akarják nézni a holttestei, de senkisem ismerte föl határozottan. Moat azonban már vannak adatok arra, hogy milyen nyomon kell keresni a szerencsiilen áldozat szemttyazonosságát. Éppen az állandó tetemszemlére jövök miatt ma még otthagyták a bullaházban a tetemet, pénteken reggel azonban már eltemetik ideiglenesen. Azok a csendőrök, akik szerdán Szegeden nyomoztak a rablógyilkosok után, csütörtökön eltávoztak, mert a nyomok azt mutatják, hogy a kegyetlen rablógyilkosok a csendőrök elolt menekülnek, Éppen ezért most még mindig vidéken nyomoznak. Azt remélik, hogy ezek a csendőrök nem fognak anélkül visszatérni Kunágotára, hogy ne vinnék magukkal a tetteseket. Az eddigi energikus nyomozás során egyéb• ként már teljesen tisztázták a kegyetlen gyilkosok személylcirását. Azt is tudják, hogy a gyilkosságot ketten követték el, még pedig olyan emberek, akik legutóbb Szeged környéke felöl mentek ki Kunágota felé, hogy az ottani községben üzletet kössenek, illetve, hogy munkát vállaljanak. Útközben találkozhattak azután a szerencsétlen fiatalemberrel és igy munkavállalás helyett — rablógyilkosságot követtek el. A battonyai járásbíróság különben ma beküldte a szegedi ügyészségnek a boncjegyzőkönyveket és az egyéb iratokat. A szegedi ügyészség egyébként állandó összeköttetésben van a nyomozó hatóságokkal. Határozott föltevés az, hogy a tettesek rövidesen az ügyészség elé kerülnek. A húsz éves fiuk kitaszították az éjszakába nyolcvannyolc éves apjukat. Az örigember összeesett a kórház előtt. Csütörtökön a kora reggeli órákban megrendítő élettragédia került a szegedi rendőrség elé. A rendörközegek elölt bontakozott ki egy fájdalmas élet utolsó fölvonása a maga gyászos színeiben, Dolgozó, életerős, husz éves fiúk kitették az uccára nyolcvannyolc éves apjukat lerongyolódotton, piszkosan és éhesen, hogy ne kelljen több kenyeret adniok neki, hogy eltűnjön végre az életből valahogy a tehetetlen öregember, aki egész életén át gyermekeiért dolgozott. A rendőröknek kellett fölszedniók az uccáról összeesve a nyolcvannyolc éves öreget. A marcona és a bűnösöket híjszoló rendöröknek kellett megmenteniök az apát, aki egy életen át vigyázott, őrködött vérei fölött és egy életen át dolgozott vérei kenyeréért Tegnap délután történt Már majdnem es'e volt. Hat óra. A Kossuth Lajos-sugáruton már sárga lámpával csöröglek a villamosok. Egy rendőr Járt a fák alatt. Elért a kórház sarkáig. Olt feküdt ájultan, összeesve és piszkosan az öregember. A ruhája rongyos, a szeme lecsukva, a baja csapzott. Ráncos a bőre, szánalmas, szegény. Nagyon szegény ember, nyolcvan év felé. Rázta, simogatta, nógatta a rendőr. Nyűgösen, fájdalmasan tápászkodott percek múlva. Már csődület volt — Részeg... — nevettek. — Ivott... — kajánkod lak. A rendőr azután — percek múlva — fölemelte. Ugy fogta a két karjával. Az öreg össze-össie roppant Behajlott a térdre. Csak nyOgött és szuszogott. Nem mondta, hogy kicsoda, nem mondta, hogy mi van vele. A rendőr fogta, vitte magával az őrszobára. Aztán a rendörségre. Éjszaka ott feküdt mozdulatlanul és nyomorultul nyögve-sirva. Egész é|szaka a rendőrségi priccsen. Azután reggel a többi éjszakai „előállított között- öt Is bevitték a kapitány elé. £s itt derült ki minden. A szivek megenyhültek és már szomorúan szánakoztak. Et nem olyan egyforma wijszakai előállított\ ez nem lopott, nem csavargott. Kiderült minden. Bózső Jánosnak hívják, Nyolcvannyolc ives, mindössze. Kint lakott már évek óta Nagyszéksóson. Két fia van, a Pista gyerek, meg a Miklós gyerek. Husz évesek, erősek, fiatalok. Dolgozók. Tegnapelőtt kezdődolt a tragédia. Este volt, hét óra. Megvicsorázolt a tanyán. Valami kis kenyeret. Aztán lefeküdt csöndesen. Nagyon elfáradt szeginy nyolcvannyolc év alatt. Alig aludhatott félórát. Akkor jölt a Pista gyerek. — Keljen föl idesapdm, — szólt szaliden. Ai öreg fölkelt. -— Bemegyünk a városba. Az öreg megindult. Jöttek ketten as uton, a megrokkant apa és a dolgozó fia. Éjfélre értek a városba. A Tavasz ucca felé mentek. Olt elhagyta n fiu. — Várjon idesapdm —• mondta. Dolgom van. Majd irte jövök. Az öreg várt. Éjfél elmúlott. Várt. Hármat ilharangozták. Várt. Didergett, fázolt a fagyó* éjszakában. (A ruhája rongyos I A csizmája iyukas I) Hajnalban összeesett. Reggel fölnógatták a munkába indulók. Ekkor Bóssó János elindult megroppanó térdeivel, reszketeg lábaival. Nem jött a Pist», nem jött s Pista. A városbin cimmogott órákon át. Nyögdécielt az uccán. Olykor leült a kőre. Nem evett semmit. Egy gsrasa aem volt. Akkor égiszén elhagyatva, árván, kitaszítottan is megrokkanva vánszorogni kezdett a kórház felé. Hátha fölveszi itt valaki, k kórház előtt nem bírta tovább. A sarkon összeesett. Olt talált rá a rendőr este hatkor, rongyosan, éhesen. pisikosan és kitaszítottan. Regtel ott állt a kapitány e'őtt. — Kitanítottak... mert én is eszek ... Pedig éa kireitem rájuk valamikor... — nyögte. Aztán megroppant a térde. Sirl. A rendőrök kimentek a fiukért. Mit akartak az apjukkal. Aki 90 év felé jár. Holott ők 20 évesek és fiatalok. A törvény három évi börtönt mond. Aki kitaszítja a tehetetlent, akit gondozni kellett volna. Két husz évesnek, fiatalnak. ív. gy.) Részletfizetésre £t ruhákat térfl-, női- és gtlfrmekfelöltőt, átmeneti kabátokat, mindenféle szőrméket, bundákat raktárró1 és mérték után is szállít BLAUIGNÁC Szeged, Kelemen ucca 5. Angol uri szabóság. TANC az uri közönség részére az APOSTOLOK téli pálmatermében. Udvari bejárat.
