Délmagyarország, 1925. november (1. évfolyam, 132-156. szám)

1925-11-03 / 133. szám

Ara 2000 korona. DHMAGVARORSZAG B*Wk«utö*égi Deák Perenc-u. 2. Telefon 13-33. Kiadóhivatal, BUMtakOnyrtár te Jegyirodái Dagonlcs-ttr 11. Telefon BOT. • i Petőfi Sándot-fugárat 1. sxám Telelonazám 10-34. Szeged, 1925 november 3, KEDD Előfizette! Arak: Egy hónapra helyben 40.000 kor, Budapesten te vidéken 45.000 kor. Egyes szám ára hétkSznap 2000 kor., vasár- te ünnepnap 3000 korona. I. évfolyam, 133. szám. Program és fogadalom. Kit eleven miniszter, huszonöt nemzetgyűlési képviselő és másfélezer főnyi lOmeg állotta kOrűI vasárnap ErdCcsokonyán a balolt Nagy­atádi Szsbó István sir ját. Halottik napján, akii­gizdavezér balálánik első éifordulóján a volt páribivek a kegyelet adóját rótták le az elköl­tözött vezérrel szemben, aki a legmerészebb hrelésfl pályát futotta meg mindazok közOtt, akik szőszólói voltak a föld népének lelkében fel­halmozódott keserűségeknek, Ösztönös bizalmat­lanságoknak, elfojtott indulatoknak és a sorsuk Jobbrafordulását akaró bizonytalan reménykedé­seknek. Nála talán csak Dózsa Gjörgy vitte többre, egészen a trónusig, ez a trónus vasból volt és nem Jelképes, hanem valóságos tflzzel fűtöttek alája. Negyvennyolc óla nigyatádi Szabó István volt a msgyar parasztságnak az eltö, test és vér szerint való képviselője a magyar parla­mentben. 0 ugyan mindig tiltakozott a paraszt elnevezés ellen és belevitte a köztudatba az obligát 48-as cpiteton mellett a kisgazda meg­jelölést, amelyet pártjának kabátos Íródeákjai talállak ki, szinte azért, hogy külsőségeiben is denaturálják azt a demokratikus erőt, amely abban nyilatkozott meg, hogy valaki az ország legszélesebb néprétegének nevében és képvise­letében billalja szavát. A demokratikus nekilen­dülésnek ez az előkelőiégi érzések által sugallt név volt az első kolonca. Nagyatádiék paraszt­demokráciája csak felfelé nyilatkozott meg, le­felé mindjárt kiindulásinak pillanatában elbar­rikádozta magát azokkal szemteti, akiket nem a tulajdon, hanem csak kit kezűk munkája kap­csol az anyaföldhöz. A háború előtti magyar parlament, amely a modern formák melleit is a rendi és földeinii világnak a gondolatkörében élt, nem láthatta szívesen a Somogyból kiindult n] szervezke­dést. A kormányoknak nem lehetett kellemes egy olyan irányzat, amely tartalmukat elvesz­tett és hovatovább csak választási frázisokká összezsugorodott függetlenségi jelszavak kere­teit egy csztálypolitikának a tartalmával látszoit megtölteni. Nagyaládiékkal szemben se a nem­zetiségi veszedelemnek, se pedig az internt c!o­nalizmusntk a veszedelmét nem lehetett fslra festeni. A somogyi mozgalom a magyar talaj­ból fakadt és a magyar viszonyoknak voll a legsajátabb terméke. Mégis Nagyatádinak szük­ségképen kellett diimetrális ellenlétbe kerülni Tisza Istvánnal, akiben kétségbevonhatatlanul a hajthatatlan magyarságnak i tflze lobogott, de saját osztálya bivatottságánik elismertetésében és egy nagyhatalmi állású monirchia keretében " este faja jövendőjének biztositását. Teljeslégében ez a szöges ellentét az okló­/ beri torradalomban csúcsosodott ki, amelynek • Tisza István áldozata lett, Nagyatádi Szabó * Istvánt pedig híveivel együtt ott talál'a Károlyi Mihály táborában. Ott is maradtak egészen a; u'olsó pillanatig, mig a bolsevizmus az egész természetellenes alakulást, melyben a leghete­rogénebb elemek találkoztak, el nem söpörte. Nagyatádiék politikai múltjának ez volt a leg­nagyobb tehertétele. Hosszú hónapokon ké­rész ül az u] rend ezért nem akart megalkudni vele és ezért ke'esett egy másik, kezesebb és kezelhe'.őbb Szabó Islvánt ellene, de genere Sokorópátka. Viszont a magyar politikának sajátságos vargabetűs fejlődési vonalához tar­tozik, bogy ugyanaz az egységes párt, amely mind erösebben és hangosabban vallja msgát a Tisza-hagyományok politikai letéteményesé­nek, egy és ugyanazon napon áldoz a küzde­lemben fétfiasan elesett és a nagy küzdelmek után miniszteri bársonyszékbe emelkedett Nagy­atádi Szabó István emlékezetének. Ugyanakkor, mikor az országgyűlés házában leleplezik Tisza István emléké», az egységes pártnak egyik mi­CS I nisztere fogadalmat tesz Nagyatádi Szabó István sirjánál, hogy az 0 programját fogják valóra váltani. Nehéz volna a felfogásoknak ezt a változá­sát és a bennük rejlő nsgy ellentmondást meg­érteni, ha ahhoz maguk az események és Jelen­ségek kulcsot nem szolgáltatnának. Nagyatádiék már akkor, midőn a kisgazda-jelzőt vették föl, megjelölték politikai fej ődésűknek az irány­vonalát. Ennek a fejlődési iránynak pedig szükségképen cda kellett vezetni, hogy az a különbség, amely őket a rendi parlamentnek többségétől elválasztja, formákká zsugorodik össze. A választójog, a nincseilenek érdekeit szolgáló földreform, az arányos és progresszív teherviselést célzó adópolitika és sok minden egyéb a bosszú uton kihullott a Nagyatádiék tarisi nyájából, ÍZ utolsó választáson ők maguk is nagyon megtizedelődtek és végezetül sulyuk elvesztése u'án nem maradt meg más, mint kiigazda mivoltuknak firmája és a miniszteri bársonyszék, teljesen idegen tartakmmaL Vala­hogyan szimbolikus Jelentősége van, ha Tisza István emlékére föliratnak, elég ennek a ke­mény, középosztályban gyökerező magyarnak a neve, de Nagyatádi Szabó István fejfáján az eltö szó a nagyméltóságú. Attól félünk, hogy mikor a parlament gyér számmal megmaradt klsgszdái fogadalmat teltek Nagyatádi Szabó István sírjánál, akkor már az a program lebeghetett elöltük, amely a sok­szoros elalkuvások után megmaradt. Ezt a programot, ha még vannak egyáltalán ellen­tétek, már csak mennyiségi, de nem minőségi különbségek választják el attól a programtól, amely ellen huszonöt esztendő előtt harcba indultak. Erre a programra az Erdőcsokonyán összegyűlt csizmás és kabátos kisgazdák egy­aránt nyugodtan fogadalmat tehettek, mert Tisza emlőkének legbmgóbb Őrizői sem talál­hatnak benne kivetni valót. A kisgazdák de­mokratikus múltjának emlékeit pedig el lehet raktározni az emlékek tárába. Fulmas Troes, miniszter lelt belőlünk... A francia radikálisok már egy uj Herriot-kormányról beszélnek. fia Painlevé nem tudja magának biztosítani a szocialisták támogatását, már az «liő napokban kisebbségbsn marad. (Budapesti tudósítónk telefon jelentése) Párisból jelentik: A minisztertanács hétfőn délelőtt kezdte meg a kormánynyilatkozat tárgyalását. E sősorban is a pénzügyi tervekre vonatkozó szakaszokat tárgyalta le a minisztertanács, miután azonban edd g csak a Palnlevé állal ki­dolgozott szöveg állolt a miniszterek rendelkezésére, a minisztertanácsot későbbre halasztották. A kormánynyilatkozat azzal a kijelentéssel kezdődik, hogy az uj kormány az első Painlevé­kormány által megszabott politikai irányt változatlanul követni fogja. Azt is fölvették a kormány­nyilatkozatba, hogy minden szerzett vagyon megadóztassék, amint azt az igazságügy miniszter a minisztertanács után kijelentette. A szocialistákkal a pénzügyi kérdésekben sikerűit megegyezésre Jutni éppúgy, mint a szociális biztosítás, a fölszataditotl területek és a katonai reform kérdésében is. Nehézségekről csupán a marokkói és sziriai hiteleknél lehet szó. Ebben a kérdésben az ellenzék zárt sorokban fogja támadni a kormányt, ugv hogy a kormány abban az esetben, ha a szocialisták nem támogatják, azonnal kisebbségbe kerül. A Liberté véleménye szerint teljesen bizonytalan, hogy a szocialisták támogatni jogják-e a kormányt. Leon Blum, a radikális szocialisták vezére kijelentette, hogy a pártokban már az uj Painlevé-kormány bukásáról beszélnek és elkészülnek egy uj Herriot-kormányra, amellyel azután hajlandók együttműködni. A görög határon ismét gyülekeznek a bolgár komitácsik. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Athéni jelentések szerint a göiög csapatok macedóniai főparancsnoka közölte a külügyminisztérium­mal, hogy a görög-bolgár határon bolgár komitácsik gyülekeznek és félni lehet attó', hegy ismét betérnek giiög területre, mihelyt a Népszövetség által kinevezett bizottság a hatá­rokat elhagyta. Nem valorizálják a hadikölcsönkötvényeket? A nemzetgyűlés szerdán befejezi a valutareform tárgyalását és csütörtökön már a kötta ég vetés kerül torra. — A fajvédők szerdán folytatják támadásaikat Pctrichevich államtitkár ellen. (Budapesti tudósHónk telelőn,jelentéte.) A nemzetgyűlés keddi és szerdsi ülésén előrelátha­tólag befejezi a valutareformról beterjeszteti törvényjavaslat tárgyalását is csütörtökön már hot­xákezd a I öltségvetés vitájához. A költségvetés tárgyalását valószínűleg néhány nipra megsza­kítják, bogy a nemzetgyűlés közben letárgyalhassa a valorizációról addig elkészülő törvényjavas­latot, amely már edd/g is sok viszontagságon ment át. A közvélemény teljesen tájékozatlan a va'orizécióról, senki sem tud biztosat, meri nipok óta egymást kergetik az erről szóló egymásnsk teljesen ellentmondó hirek és ezek gyors cáfo­latai. A félhivatalos cáfolatokkal szemben erősen tartja magát az a hlr, hogy a kormáuy vala­milyen formában rekompenzálnl akarja ax úgynevezett „öslulajdonosokai,* vagyis azokat a hadlkötcsönkitviny tulajdonosokat, akik Igazolni tudják, hogy annak idejia nem spekuláció cél­jából vásárolták a kötvényeket és tényleg jó koronában fizették meg azok árát. Azonban teljesen beavatott helyről ugy értesülünk, hogy a hadikölcsönkötvényeket egyáltalán nem valorizálják. A kérdés meg a kormány Javaslatával nem dől el mert a nemzetgyűlésen nemcsak az el­lenzék vin azon az állásponton, hogy ezek valorizáltissanak, hanem az egységes párt tagjai köiött is tok hive van ezen felfogásnak. A szerdai ülésen a fajvédők folytatni fogják Petrlchevlch Emil népjóléti államtitkár ellen meginditott offenzivájukat. Ezúttal Lendval- Lehner és Gömbös készülnek interpellálni s különösen Oömbös interpellációja lesz olyan természetű, hogy az nagy viharokat idézhet elő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom