Délmagyarország, 1925. november (1. évfolyam, 132-156. szám)

1925-11-15 / 144. szám

4 DELMAQYARORSZAO 19S1 november 15. Detektívet küldött hi a biró, hogy nyomozza hi, tényleg beteg-e a vádlott. „K< akarják játszani az igazságszolgáltatást, tegnap még a korzón sétált a vádlott, aki ma ágyban fekvő beteg,8 Igen érdekes és szokatlan bonyodalmak adód­tak ma délelőtt a szegedi törvényszéken dr. Tarajossy biró előtt egy váltécsalási bűnügyben. A vádlott ugyanis mar ismételten nem jelent meg a tárgyaláion és betegségét orvosi bizo­nyítvánnyal igazolta. Már-már újból el akarták napolni a tárgyalást, amikor olyan adatok me­rültek fel, amelyek arról szóllak, bogy a vádlóit ciupán félre aksrja vezetni a bíróságot, ki akar bújni a felelősségre vonás elöl, nem is beteg. Erre azután detektívet küldőitek ki a vádloll lakására, hogy nyomozza ki, mi van tulajdon­képen a vádlottal. A bünflgy ott keidödik, hogy néhány hónap e'őtt Schulz Mibály, eleki kereskedj bort vásárolt Kohn Mór Margit uccai kereskedőtől. Fizetés helyett egy váltót adott át Schulz, amely négy millió koronáról sióit. Ez eddig rendoen lelt volna. A váltó körül azonban bonyodalmak tánadtak. Az ügyésiségre került az ügy és az ügyészség vádiratot is adott ki. A vádirat szerint ezután az kö "elkezelt, hogy Kohn tovább for­gatta a váltót. Nénány hét múlva Scnulz kifi­zette a tartozást, de váltóját nem kapta vissza. A váltót még mindig tovább forgatta Kohn az ügyészség vádirata szerint és így állóit elő az a per, amelyben válttcsalásért akarták felelős­ségre vonni a Margit uccai kereskedőt. Dr. Tarajossy törvényszéki biró már hetek­kel ezilőtt kitüite a fitárgyalást, de ezen a tárgyaláson a vádlóit nem jelent mef, orvosi bizonyítványt nyújtott be, hogy ágyban fekvő beteg. Erre azután a bíróság szombat dél­előttre tűzte ki a tárgyalást. Reggal 9 órakor konstatálták, hogy a vádlott ismét nem jelent meg. Tarajossy biró a tárgyalás megnyitása után felolvasta azt az orvosi bizonyítványt, amely szerint Kohn ágybanfekvő beteg. Ezt a bizonyitványt a hatósági orvos tegnapi ke­letlel irta alá. Már az volt a helyzet, hogy ismét elnipo'ják a tárgyalást, amikor felállott dr. Ördög Atilla ügyvéd és belelentette, hogy olyan hirekiől értesült, bogy Kohi tegnap még a korzón sétált, töbien látták, i^y az a gyanú merült fel, bogy ki akarla jálsiani az igazság­szolgált itást. Erre az előterjesztésre T<r*jouy biró telefonon azonnal magához rendelt egy detektívet és meghagyta neki, hogy nyomozza ki, mi van a vádlottal. Ha tegnap tényleg járt a korzón, agy még akkor ts hozza be a tör­vényszékre, ha netán a látszat kedvéért ágyban feküdne is. A detektív azonnal elment különös meg­bízatása ügyében, a törvényszéken pedig nagf izgalommal tárgyslták az essle*. Több óráoa telt, amikor visszaérkezett a detektív — a vád­lott nélkül. Jelentette a bírónak, hogy meg­állapította neacsak azt, hogf Kohn ágyban fekszik, hinea azt is, hogy formálisan és ténylegesen beteg. Azt nem lehetett pontosan megállapítani, hogy járt-e tegnap este a korzón. A törvényszék erre elnapolta a tárgyaiáit, elfogadván a vádlott betegségét a detektív­ayomozással megerősített orrosi bizonyítvány alapján. A tizenhárom éves Pista, aki a gyorsvonat kerekei között érkezett Szegedre és egy May Károly regénnyal, egy atlasszal akar nskivágni a világnak. A rendőrök találtak rá az állomáson. Akkor már minden utas elment, csak a hordárok to­logatták a hatalmas podgyászokat éa nagyo­kat káromkodtak. \ rendölök olt állottak a sí­nek mentén, vigyáztak azokra, akik mások vé­rén-kenyerén akarnak élni. Már éppen induló­ban, fordulóban voltak. Kiürült, lecsöndesült az állomás. Akkor óvatosan, leselkedve elődugta a fejét. At egyik kocsi alól. Mint egy detektív, vagy indián, aki kémlel. Elődugta a kis sap kás fejét, majd vissza dugta hirtelen, hogy észre ne vegyék. De csönd voll. Merész lett. Hirtelen előbújt egész testivel a kocsi aiói, kor­moson, piszkosan, sapkával is a hóna alá csapta kis skatulájál. Akkor hirtelen észrevette a rendőröket, akik éppen fordulóban, induló­ban voltak. Nagyon nekiiramodott. Eszeveszet­ten mtneküli, azt sem tudta hova, merre. A rendőrök utána. Híjsza a sinek között. Pár perc. A rendőrök nagyobbak nála, sokkal na­gyobbak és gyorsabb lábúak. U.olérték. Tilta­kozott, kapálódzolt, menekülni próbált, kiál­tót'. Kemény markok fogták. A Boldogasszony­sugáru'on már megadta magát. És a rendőr­ségen kid »ült minden. Pistának hívják. .Tizenhárom évei. Pesten lakik öreg édesanyja. Osvegvssszony. Pista már régen árva, már nem is emlékszik, hogy néiett a szó köztünk maradjon, főtisztelendő uram, a tárcám akkor is üres volt.) Mondom, kedves főtisztelendő ur, nem valami kitartott rossz cselédje vagyok én a városnak, akire ráfizet, hanem én fizetek rá arra, hogy még mindig szolgálom a kultúrpalotát, amelybe bele­öltem a fiatalságom és férfikorom s amelynek sze­reztem annyi tisztességet az ország előtt, amennyi tőlem tellett s annyi barátot itthon, hogy azok én értem még akkor is hathatósan tudják szeretni a világosság házát, mikor engem már rég elvisz az ördög, akivel olyan jó barátságban vagyok. S ez mindjárt meg fog történni, mihelyst igazán alkal­mas utódot találok, kedves főtisztelendő ur... De egyelőre nem Iátok olyant, bár elég jelent­kező billegeti az ujját... De jó az Isten, majd ád, ha jót imádkozunk hozzá, — ön bizonyára segí­teni fog. Csak egy kis türelem, főtisztelendő ur, majd eltakarodom én már nem soká, aztán jöhet­nek kegyes és tudós lelkek és máglyát rakhatnak a Voltairekből, a Diderot- kból, a Rousseaukból, akiket mind, mind a szentéletü Somogyi kanonok gyűjtögetett, ez az angyalian tiszta ember, gyö­nyörű editio prlncepsekben, éa bizonyisten egyet se vettem belőlük. Szó ne érje áldott emlékét: jezsuita auktorok is voltak a könyvtárában, ma is megvannak, némelyik még ma is fölvágatlanul. Áldás, békesség, főtisztelendő uram, ne hara­gudjon. Hiszen én se haragszom, pedig ön jött ellenem fegyverrel, dárdával és paizssal, ama fene Góliát módjára. Látja, én még parittyával se hají­tom önt vissza, mert én nem vagyok vitézkedő ember. En segíteni szeretnék önön, aki minden hiúságtól és ambíciótól mentes ember ugyan, de azért hirt és nevet óhajt magának szerezni, ter­mészetesen Isten nagyobb dicsőségére. Mit tehe­tek önért, kedves jó főiisztetendőm? A könyvtár­és muzeumigazgatúi állás az illetékes körök fel­fogása szerint egyelőre jól be van töltve. A Világ­nál esetleg átadnám önnek a helyemet, de, tetszik tudni, ebbe a Világ-nak is van beleszólása s ott erősen megvizsgáztatják az embert írás-olvasásból. Hanem valamibe talán mégis szolgálatára tudok lenni önnek. Nem is hiszi ön, főtisztelendő uram, hány jó­barátom van nekem a katholikus papok közt, világi és szerzetes egyaránt. Ezek a jóemberek mostanában többször fordultak hozzám olyan ké­réssel, hogy egy-egy uj harangra szerkesszek ver­ses feliratot. Sirköfeliratot is kértek már tőlem. Harangba, köbe igy került bele a nevem, tolako­dás nélkül s nem hallottam még egyszer sem, hogy a harang, vagy a kő megrepedt volna, mikor szentelt viz érte rajta maledictus nevemet. Hát tudja mit, drága jó főtisztelendő ? Erről a mellék­foglalkozásomról ezután lemondok az ön javára. Aki sírverset, vagy harangverset kér tőlem, azt önhöz utasítom. Legalább igy maradandóvá válik az ön neve is, ércben és márványban. Ja Igen, kerüljük el az utolsó félreértést is: harang- és slrversekért én soha sem fogadtam el honoráriumot. Az ördögöt pénzért szolgálom, de a jó Istent ingyen. Erő, egészség, főtisztelendő uram I Mély tisztelettel vagyok legkisebb szolgája: Móra Ferenc. U. i. Bocsásson meg, hogy a címzésben nem tettem ki az S. f-t. Szándékosan történt, de nem tiszteletlenségből. Hiszen nagyrabecsült cikkében egészen szokatlan módon Ön is elhagyta neve mellől azt a két betű', amely olvasóit tájékoztatta volna afelUl, hogy ön a Jézus Társaságának tagja. Ha ön szükségesnek látta ezt elhallgatni, lojális dolognak tartottam, hogy én is ugy tegyek. M. F. ki apja. A Kertisz ucciba jár polgáriba. Má­sodik A. Özvegy édesanyla örült, ha kenyeret tudott neki adni, ki törődött nevelésével?... Sokat járt moziba, az összes May Károlyt ismeri éi fales Verne neki már Jlyen fiatal". Es futbill meccsre is sokat járt. Fradi párti. Bérelt helye volt minden meccsen — a keríti­seken. Piils nagyon unta a mértant és a nyelvtant. Néhány nap előtt elhatározta, hogy ez Igy nem mehet tovább. Volt már ,tizenöt éves kapitány" és volt már Robinson is. Elmegy hazulról, ku'atni fof. utazni fog, fel a sarkokig, ahol Haiteras kapitány hajója járf. Az iskola „ilyen fiatal" és unja a Kertész uccál, a Fradi meg mind'g nyer, már azt sem érdemes nézni. Piita elhatározta és tegnapelőtt már Ssegeden volt. Kedden eladta könyveit a körúton, azokra lemmi szükség nincsen, cuk arra j6, hogy némi pénz kerül ki belőlük. Aztán szerdán ki­ment az állomásra. Nem is köizönt el az édes­anyjától. Csak elment, mintha futballozni menne a Margit-híd alá. A sok ember között, a zaj ó forgatagban könnyen kijutott a perronra, nem is vette észre senki. Pöfögtek a vonatok. Sia­Isdtak és búcsúztak az emberek. Délután volt, a gyorsvonat indulóban volt. Már sípollak, már becsap lodIák az ajtókat. Kendők jelentek meg az ablakokban. P.sta akkor hirtelen megnézte; hova megy a vonat. Szeged Jeli, első vágány. Azt mondta hirtelen magában: — Jó, ez is Jó. Ezen indulok. Et a Balkán feli megy legalább. Onnaa majd a tenger követ­kezik. Es áliramodolt a belsőoldalra, ahol senki sem láthatta a többi kocsisortól. Már sípolt, zakatolt a vonat. Hirtden is gyorsan bebújt egy második osztályú kocsi ulá. Könnyen elfért, hi­szen sovány szegény és nincsen egymétirhusz. A vonat indult, a kendők lobogtak. És tizen­három évei Pista utazott a gyorsvonaton Sze­ged felé. Balkán felé. Ezeket mondotta el a rendőrőrszobán a furcsa utas. Akadozva és vakmerően. Aztán a sok kérdésre azt is elmondotta, hogy Szeged után a Balicán következelt volna. — Hogy mentél volna tovább? — kérdez­ték a rendőrök. — Azon mig nem gondolkoztam, felelte ön­érzetesen. A kutatók is ntazók ezen nem szok­tak gondolkozni! Balkán után pedig a tenger következett volna, az Óceán, a szigetek, India talán, vagy éppen Afrika. Elég volt Európából... A rendőrök faggatták még. Később kérdez­ték, mit szorongat szorosan a hóna alatt. Pista nem akarta először megmutatni. Aztán a jósá­gos szavakra mégis kibontotta és megmutatta. Egy May Károly reginy is egy kereskedelmi atlasz hullott kt belőle. Néhány darab spárga is volt benne, meg egy zsebkés. Ezzel akart elindulni a tengerek felé. Másnap pontosan megállapították, hogy hol lakik Pesten, mert erről nem igen akart nyilat­kozni. És a déli személyvonattal haza küldték rendőri fedezettel és ingyen menetjeggyel. A rendőrök val*mi ennivalót akarlak neki be­csomagolni. önérzetesen utasította vissia. — Van nekem pinzem, nem kell ennivaló. Ha ihes leszek, majd veszek magamnak I És elővette a rejtett zsebből a pénzt. Hitvan­ezer koronát. Amit a könyvekért kapott az Erzsébet körúton. A rendőrök nagyon vigyáztak rá. Azt hiszem Pestre ért. Mi lesz ezután? Vér György. pull-Over angol be bújós mellény hölgyek, urak, gyermekek részére B121 Budapest, Kossuth Lajos u. 11 Koronaherceg u, 6, Értesítem a t. közönséget, hogy az Összes 859 téli szöveteim megérkeztek, részletfizetésre is készítek divat szerint télllcab&tot. Öltönyt, ragtfint. Tisztelettel Csényl András url szabó, Szent OyArgy u. IV

Next

/
Oldalképek
Tartalom