Délmagyarország, 1925. november (1. évfolyam, 132-156. szám)

1925-11-15 / 144. szám

192S november 15 OELMAQYARORSZAQ 3 A francia adósságok törlesztésére Amerika kedvezőbb föltételeket ajánl, mint amilyeneket Caillauxnak ajánlott. Párts, november 14. (Wolff.) A Journal jelenti: A párisi amerikai mgykövet az adósság szabályozása ügyében kedveiőbb feltiteleket közöl Palnlevi miniszterelnökkel, mint aminő félti teleket washingtoni tartózkodása sorda Caillauxnak nyújtottak volt át. Erekcek az uj javaslatoknak alapján most tfrgyahsok folynak a francia ét ametikti kormány között. A Journal értesülére szerint Painlevé miniszterelnök mihelyt lehetséges, Londonba utazik, hogy az adósságok kirdisiben Angliával Is tárgyalásba bocsájtköztik. Tizenkilenc pályázatot nyújtottak be az ülnöki, aljegyzői és fogalmazói állásra. Szomba'on déli tizenkét őrskor járt le annak a pályázatnak a ba'árídeje, amelyet a polgármester irt ki a városnál megüresedett árvaszéki ülnöki állásra és az ülnöki állás betöltésével esetleg megüresedő aljegyzői és fogalmazói állá okra. Réjj jó szokás szerint a terminus utolsó pillanatában adták be a pályázók kérvényeiket a főitpáni hivatalba, de azért nem késelt el senki, mert mire a városháza toronyórája e ütötte a tizenkét órát, benn volt már minden pályáza'. Az ülnöki állásra ölen pályáztak. Igaz ugyan, hogy kezdetben ugy látszott, mintha legalább nyolcan szállnának sikra azért az állásért, sikra is szállottak, talán még nyolcnál is többen, mivel azonban a korleskedés során már kiderült, hogy kinek lehet reménysége, a reménytelenek még idejekorán visszavonultak a biztos bukás elölt. A pályázatok időrendi sorrendben a következőképen futottak be: Dr. Csoika Miklós aljegyző 17 évi, dr. Kamocsay Oyörgy községi bíró három évi, dr. Rack Kálmán aljegyző hat évi, dr. Horváth Lajos aljegyző hat évi és dr. Szili Béla hét évi szolgálttal. Az aljegyzői állás reflektánsai a következők: Dr. Kmburg Béla 12, dr. Jánossy Qyörgv 13, dr. Hammer Fidél 5, dr. Róth Dezső 6, dr. Szabó Qéza 14, dr. Szili Béla 7 és dr. Netter Tibor 5 évi szolgálattal. A fogalmazói állásra pályáztak: Dr. vitéz Gombos József 7, dr. Ktnsbwg Béla 12, dr. Hammer Tádét 5, Scultithy István 3, Blacsv Béla 4, dr. Szili Bála 7 és dr. Vlcsay Emil 7 évi szolgálattal. A válasz'ás a november 25 én tartandó közgyűlésen lesz. Az eredmény egyelőre nagyon bizonyla'an — mert az erőviszonyok teljesen ismeret'enek. A küzdelem hevesnek ígérkezik, mini mindig. Kedden ismét megkezdődnek a nagyjelentőségű munkáselőadások. Ebben az évben is egyetemi tanárok, művészek, iróV, tudósok, szakemberek tartanak előadásokat a Munkásotthonban. Néhány éve jelentős lépésekkel halad előre a szegedi munkásnevclés. Olyan előadássorozatot szervezett meg a szegedi szerveseti munkásság vezetőiége, amelyre még sehol sem volt példa a lunus éveiben. Ai elmúlt évben minden illetékes körben határozóit e'ismeréssel beszéltek a lebonyolitolt előadásciklusról, amely Igen jelentős eredményekkel végződött, az egyetemi tanárok megfelentek a munkások között is a különböző előadások a tiszta tudomány, kuliura is haladás jegyibea szóltak. Az elmúlt év sikerei után nem hallgat el ez az akció ebben az évben sem, sőt fokozott etövel és anyaggal indul tovább, hiszen » munkásmozgalomnak egyik legfontosabb része a tanítás, a tanulár. Az előadássorozat mát kedden veszi kezdetit a munkásotthon helyisigibeu. A hónapokon ál tartó ciklus alatt egyetemi tanárok, tudósok, költők, müviszek is szakemberek tartanak a legkülönbözób tanokról előadást. A ciklusban felö elik az előadók a kulturális fejlődés egész anyagál. A kedden este kezdődő ciklus [rogramja november hónapra a kövslkező: Tizenhetedikén, kedden dr. Haár Alfréd egyetemi tanár: A csillagokat]!. 20-án, pénteken Kolacsovizki Lajos: A föld és as élet töiténete. 24 én, kedden dr. Szentpéteri Ziig mond egyetemi tanár: A «tűzhányó hegyekről. 27 én, pénteken dr. Qelei József egyetemi tanár : Szármszáitani kérdésektől. Az előadásokat minden keddei és pénteken este hét órától nyolcig taifják meg és mindenlor a Munkától hon helyitégében. Már eddig is olyan emberek jelentették be részvé'elüket, hogy az tdei előadássorozat ismét jelentős állomás lesz a stegedi munkásnevelésben. A cipőgyári szövetkezet ma, vasárnap dönt sorsa fölött. Az Első Szegedi Cipő, Csizmalermi lő Szövetkezet nagyérdekességű személyi válságáról már hirt adtunk. A válság, amelynek valódi okai gazdasági é etünk bensőjétől származnak, személyeket állit be vétkeseknek, akiknek személyes közreműködése minden igyekezet mel'ett sem tudót kedvező anyagi eredményeket felmutatni. A szövetkezet ma délelőtt tartja rendkivüli közgyűlését, amelyen megválasztják az igazg&tóságo*. A bikis kibontakozásra, irtesülisünk szerint, kevis a reminy, mi«el a szövetkezet tagjai kitartanak régi álláspontjuk metlett és a régi kipróbált vezetőség heUett uj emberekkel és uj nevekkel akarják előtbre vinni a szövetkezet életéi. A ntgyltlenlőségű gyüléire az IKOSz részéről lejött« k Szeg'dre Nagy Antal és Mttlnger István közpeni gazgatósági tagok, akik személyes megjelenésűkkel és a központ függőségi «iszonyára való hivatkozással is helyes mederbe akarják tcrcíni a szövetkezet zátonyra ju ott hajóját. A szombat délutáni értekezlet, amelyet a központ igazgatósága hivott össze, mint egy előkészítő közgyűlésnek Ígérkezett. A központnak az volt a célja ezzel ai értekezletfel, hogy a kortesigéretek illúzióiban fürdő szövetkezel i fagok előtt a való helyzetet ismertesse és bejelentse, hogy mindazok a remények, amelyeket a központ állítólagos tzaná.'áti tervéhez fűznek, minden alapot nélkülöznek, mirel a központ nincs abban a helyzetben, hogy erején felüli szanálást végeizen, ha nem talál megnyugvást az uj igazgatóság összeállításában. A békés kibontakozást sejtető értekezlet azonban meghint ult, mert a központtól függő szövetkezet tagjai tüntetőleg távol maradtak az értekezlettől. Vegyen bármely dohénytőzsdében 5000 koronáért ÁLLATVÉDŐ SORSJEGYET Főnyeremény : Egy csukott négykerékfékes teljesen felszerelt 6 üléses uj AUTOMOBIL, 5 teljesen felszerelt motorkerékpár, <0 drb teljesen uj kerékpár és 51 különféle értékes nyeremény. ÁltatvédSk világszövetsége Magyarországi osztálya tárgysorsjitéka Budapest, VI., Gróf Zichy Jenő ucca 4. Telefon 162—00. Sorsjegyek viszonteladóknak Is. Mbil4 A nyereménytárgyak VII., Erzsébet körút 31. sz. a. vannak kiállítva. •r Húzás lövő héten vasárnap, november hó 22-én d. u. 3 óra Városligeti Iparctarnok. kifigurázását tiltja az anyaszentegyház. (A jezidek kánonja igen, mert azok az ördögöt nagy se]knek hívják és csak neki keresik kedvét. Azt mond jáb, a jó Isten úgyis jó, ha nem udvarolnak neki. Vide: Oppenheim. II. pag. 144. Tetszik látni, tudok én tudósul 1?, ba megerőltetem magamat.) Az én cikkemben pedig más nem volt kifigurázva, csak az ördög. A vallás nem, mert az nekem szent dolog, — igaz, hogy nekem minden vallás az. Van vagy husz kötetnyi Írásom, ha főtisztelendő ur egy sort talál bennük, amire józan eszű ember azt mondja, hogy az sérti a vallást, vagy szolgáit, akkor én önnek adom a fél fejemet és a másik felével sok szerencsét kivánok hozzá. Mert az, hogy Mária Terézia idejében egy egykorú kézirat szetint az ördögöt szentelt gyertyával idézték, még se lehet vallásgyalázás. Belátom, hogy a villanykörte kényeincsebb lett volna, de ha a régi jó világban az ördög nem volt ilyen nagyigényű, ézen most már ne vesszünk össze. Én velem nem is lehet összeveszni, mert engem még az se hoz ki a sodromból, ha ön azzal hízeleg nekem, hogy én „kis Voltaire" akarok lenni, holott a „nagy Voltaire is leszerepelt mái". Ezéit bizony a jó Istennel szálljon pöibe, kedves jó főtisztelendőn!, mert én csak olyan vagyok, amilyennek ő teremtett s megnyugszom az ő szent aka rátán, ö tudja, mért küldött engem a szittya földre kis Voltairenak és mért nem küldött nagyjablonkaynak. Valószínű, hogy ugy könnyebb életem lett volna, de igy se zúgolódom sorsom ellen. Szememre veti ön, hogy „a tárcacikkek rendesen azért Íródnak, hogy az iró üres tárcájába valamit juttassanak". Bizony, uram, sajnos, én nem élhetek meg imádságból s nekem keményen kell dolgoznom hajnaltól éjfélig, hogy a családomat eltarthassam. Talán önnek, aki, ugy tudom, az örökös szegénységgel esküdött össze, kellett volna annyi tapintatának lenni, hogy ne verje a fejemhez a szegénységemet, de szerencsére nem vagyok érzékeny természetű s a szellemességet akkor is becsülöm, ha a magam bőrén érzem. Főtisztelendő uramnak ez a tárca-elmélete annyira szellemes, arnyira eredeti és egyéni, hogy én, ha rajtam állana, mindjárt egyetemi katedrát adnék önnek érte. Van azonban az ön arzenáljában egy kegyetlenül gyilkos penge is, főtisztelendő ur. Egy sajtóhibásan szedett latin idézetre azt mondja, hogy ha a deák ilyent mondana a középiskolában, leültetnék érte. Hü, mákos borongatta, mézes teringette, ez aztán már komoly dolog. Majdnem olyan komoly, mintha én azt mondanám önnek, hogy „ej, ej, főtisztelendő tanár ur, hát hogy lehetett már a Somogyi kanonok nevét kis betűvel Írni mindjárt a cikke első sorában ? Holott volt ám az olyan nagy ember, mint ön, ha soványabb volt is I" De én nem az az ember vagyok, aki a szedőért az irót teszem felelőssé. Én erre csak annyit mondok, jó uram, hogy engem már nem ültetnek le az iskolában, ergem már csak olvasnak ott, hol versben, hol prózában. Különben ne gyerekeskedjünk, kedves jó főtisztelendő ur, nem illik az már egyikünknek a korához sem. Fel kell tennem önről, mint jezsuita főiskolai tanárról, annyi tájékozottságot a mai magyar irodalomban, hogy tudja, ki vagyok és mit érek. Nem az ördög fáj önnek, hanem én fájok. Az, hogy vagyok, hogy a Világ ba irok, hogy a Somogyi könyvtár élén állok és hogy szeretnek az emberek, akik nem hiszik el önöknek, ha a lelküket kiteszik is, hogy én az ördöggel cimborálok. Kedves főtisztelendő uram, vegyék már tudomásul azon a kis folton, hogy nem bennem a hib?, hanem abban a törvényben, amelyik nincs. Mindaddig, mig törvényt nem hoznak arról, hogy nekem melyik lapba szabad dolgoznom, melyikbe nem, hiábavaló minden iparkodásuk, mert nem járul hozzá az Isten áldása. Hasztalan minden följelentés a fölöttes hatóságaimnál, hiába küldözgetik a megvörösplajbászozott cikkeiket egyik papírkosárból a másikba: akik nekem gazdáim, akár államiak, akár városiak, azok törvénytisztelő emberek és a mellett — okos emberek is. Nem mondom én, hogy önöknek bizonyos más eszközök is nem állnak rendelkezésükre, régi és kipróbált eszközök, de méltóztassék elhinni, hogy olyan nagy apparátust ilyen kicsi stallumért, mint az enyém, nem érdemes megmozgatni. Kedves főtisztelendő uram, a dolog ugy áll, hogy én már rég kiérdemeltem a magam márványtábláját a szegedi kultúrpalotában, amelyet huszonegy éve szolgálok. Amikor az élére keiültem, akkor a Könyvtárak Országos Főfelügyelősége leiratban gratulálta városom tanácsának, hogy erre a posztra engem nyert meg. (Félreértés ne legyen belőle, ennek a főfelügyelőségnek a feje nem a jeruzsálemi főrabbi volt, se nem a jemeni főimám, hanem Fraknói püspök, 8kinek tán tetszett valamikor hallani a nevét) £n a posztomat becsületesen álltam s ha fáradtan is, állom ma is, mert nem az én exisztenciális érdekei, hogy itt álljak, haqem az intézeté, amely egy pillanatra se hagyta cserben a Somogyi kanonok kultartradicióit. (Akire minduntalan hivatkozni méltóztatnak, pedig azt se tudják róla, ki volt. Hiszen negyven éve, hogy meghalt s önök közül senkinek se jutott eszébe megirni az életrajzát. Nekem kellett megirni, akit önök rothadt kereszténynek hivnak s egy zsidó költségén jelent meg, akit önök semminek se hivnak. Ne mondja, főtisztelendő uram, hogy apage satanas, mert nem máglyára való könyv volt, ha én Írtam is. A Szent István Társulat telt ajánlatot a megvételére, de megelőzte a kultuszminisztérium, amely a magyar könyvtárak és iskolák közt osztotta szét mételyes Írásomat. A honoráriumot neki adtam a Somogyi-könyvtárnak, pedig,