Délmagyarország, 1925. október (1. évfolyam, 107-131. szám)

1925-10-11 / 116. szám

2 DELMAQYARORSZAQ 1925 október a reakciót növelik nagyra, egyes érdekcsoportoknak valóságos szabadalmat aduk az orozz orientálódásra? Hol vannak ebben a politikíban az őszinteség ? Es ha már védekezni kell az orosz métely elleti, nen a legokosabb-e az angol konzerva'Iv pártnak az eljárást, amely legu]abban a munkáspárt jobbszárny i fslé keres közeledést és olyan belső politikát akar teremteni, amely kizárja a vöröz veszelel.net a szigetországból ? Az angol politik i sohasem dolgozott érzelmi momentumokkal, mindig önző voit, de mindig nagyon okos. Tilán moit is a védekezésnek ez a m5dji a Iegészszerübb s remben a Trotzkij vezércikkével és Ciicserin frakkos látogatásaival. >mi»»nim»>»»»»i»»n»»i»»»i»i»»»»niii»»»i»i»»»»::m»mm txm 50-150 százalékkal felemelték a rokkant-illetményeket. (Budapesti tudisitóak teletonjelentése.) A tegnapi minisztertanács a régen húzódó rokkinlkérdésbea is döntést hozott. A minisztertanács klmtndta, hegy a rokkantllletményeket 50—150 százalikkal felemelt. •MuwwMmuwwMwwMMMAMMiMiMiMMMMMA Mi lehet kiemelkedő esemény egy proletárgyermek életében, — elmondja Peidl Gyula. beszámoló előtt politika helyett az életéről beszél Peiil Gyula. A hotelben itt körül-körűl a fa'on olajképek vannak — egy fiatal, induló piktor galériája —, lent szombat esti vigadók és a zene idáig hallik. Peidl O/ula elvonultan ül a kép:k alatt, csöndben és várja a megszokott és elmaradhatatlan interjút — a beszámo'ó előtt. A kérdéseket várji itt a sarokban. Komolyan komoly kérdéseket kenyérről, életről, munkáról. Es most a képek slatt, a zene közölt más kérdések jönnek, más feleletre várva. Nem politika, nem kenyér, nem munka, nem élet, nem a ma kérdései. Egy pillanatra itt a hotelben, a képek alatt hagyjuk a keserves kevés kenyeret, a könnyeket, amelyek most ugy hullsnsk, higyjunk mindent, amiről máskor beszéltünk igy egymással szemben. Rajzolódjon kl Itt a képek alatt — Petdl Gyula. Egy egyszerű inas élete, aki elindult az ólombetűk mellől nyolc forinttal egy hétre és aki megérkezett a dunaparti palota üléstermébe a piros bársonyszék után. Az első pillanatban tiltakozik, hojy magáról beszéljen, aztán nagyon csöndesen, hogy senki ae hallik — akik a m&tik sarokban Qnek — beszélni kezd. Nem az élettörténetét mondja, ahogy a lexikonok irják, csak momentumokat, amelyek jellemzőek és kirajzolják a porlréf. — Mi lehet kiemelkedő esemény egy proletárgyermek életében? — kezdi csendesen. Pedig oz én élelem Igazi proletárélet volt viglg... — Egyszer a Pesti Hírlap munkatársa megkért arra, hogy Írjak egy cikket „életem legnagyobb eseményéről." Azt mondottam nincs nekem nevezetes mozzanat az életemben. Egy izben Vázsonyl Vilmossal beszélgettem, elmondtam neki, hogy ha egyszer mégis megirnék egy ilyen élettörté leti cikket, azt hiszem, nagyon csalódna a publikum, mert a nyilvánosság a miniszterségre, a miniszterelnökségre- kíváncsi. Ha pedig én becsületes akarok lenni, akkor meg kellene mondanom, hogy az volt a legnagyobb mozzanat, hogy amikor az első elemibe Jártam számtanra, az egyszeregyre tanilottam egyik gyerektársamat és kaptam ezért mindennap egy kávét, meg egy da • rab zsemlyét . . . — Van még egy érdekes mozzanat az életemben. Én városi árva voltam és amikor az ötödik elemit jártam, éppen a vizsgát megelőzően, talán áprilisban, arról értesítette a város a neveIŐ3züleimet, hogy mivel betöltöttem a városi árvák korhatárát, ezentúl nem fizeti értem a tartás dijat. Nevelőapám — nagyon szegény ember volt — azt mondta, slussz az iskolának. — Nem tultam beftl-.zni as oizlál/t. HosiZU kcaciv» napok jöttek eiu'án, nagyon szomorú voltam. Elkerültem a Király ucclba egy kefekölőmü bel/be tanoncnik. Így tebát voltam én kefekö.ő ii. — Legnagyobb nevezetessége életemnek az, hogy azt hisie n, éa vagyok nem csak M országon, hinem Európában Is az e aki korábban voltam miniszter, mlnlsz és képviselő, minthogy Jogosultan az urnun ele járulhattam volaa. Sjegeden ugyanis előbb volt választás, mint Pesten, előDb választoltak meg képviselőnek itt, minthogy Pesten jogosultan az urnák elé léphettem volna. Ez egyúttal egy kis kor, illetve korkép is a mai Migyarországó'. Most néhány évszám jön még. — 1886 ban lettem tanonc, 90 ben felszabadultam, két évig vándoroltam az országban, aztán 1900 ban a Typographta szerkesztője lettem, nyolc évvel később már a [Szövetségi Értesítőt is én szerkesztettem. Különben pedig — mondja nevetve míg — amikor a portás az elő Db kitöltötte a bejelentő lapom it, megmondtam, bogy hívták apámat, római kato'itus vagyok, 52 éves, írni tudok, két lányom van és minden rezgel borotválkozom .. . Vasárnap délelőtt a beszánoló következik. Politika. A kevés kenyér és a könnyek, amelyek most ugy hullnsk. Vér György. STEFÁNIÁI zongoraestje X. SS. Harmónia. T1MO. Ha keresse fel az ismert BI21 Varga kötőn-, szövött és harisnyakülönlegességek üzletét BUDAPEST. IV., Kossuth Lajos u. II. <«IV., Koronaherceg u. 6. Női kalapmodellok | Bársonyból I8O000 K-tól Filcből ... UO000 K-tól Alakítások hozott anyagból modellek útin 5Cooo K Berényi Sándor S Nagy formázó műhely. 191 Kelemen ucca 7 szám Juhász Gyula verseiből. Imádság a gyülölködőkért. Én Jézusom, te nem gyűlölted őket, A gyűlölőket és a köpködőket Szeretted ezt a szomorú világot S az embert, ezt a nyomorú virágot. Te tudtad, hogy mily nagy kereszt az élet Es hogy fölöttünk csak az Úr Ítélhet. Szelid szived volt, ó, pedg hatalmad Nagyobb volt, mint mit földi birtok adhit. A megbocsáftást gyakoroltad egyre, Mig égbe szállni fölmentél a hegyre. Ma is elégszer hallod a magasban A gyű ölet hangját, mely égbe harsan. A gyilkos ember hangját aki részeg S a szeretet szavát feszítené meg. Én Jézusom, most is csak szánd meg őket, A gyűlölőket és a köpködőket. Most is bocsáss meg nékik, mert lehet, Hogy nem tudják tán, mit cselekszenek. Október. A fény arannyal öntözi még A szőke akác levelét, De ez a fény megérzem én, Már októberi fény. A alkony lila fátyla alatt Tarka tehenek hada. halad, Vigan elbődül, hisz haza tart, De ez már őszi csapat. A kertben tarkán égö színek, Virágok, dúsan vérző szivek. Rajtuk az ette harmata ring, De ez már ős i pompa mind. Fényt, krizantémé', dalt, harmatot Lelkemben vigan elringatok, Megszépül lassan, ami rég volt, De ez már okt beri égbolt I Szikratávirat. Testvérek t Emberek! Közös munkára fogjatok kezet l Bajtársak, szenvedők! Boruljatok le a Jóság előtt I Bukottak l Győztesek I Az Igazságban egyesüljetek I Hivők és kétkedők 1 Az Ember vérzik: szeressétek őtl Harcgspk I Álmodók I Minday Íjatokban egy bús sziv dobog I Testvér< k I Emberek t Egy uj, nagy frigyben ölelkezzetek! Tájkép. — Feszty Misának. — A méla piktor, az ősz festi már A lombokat a sárguló pagonyban, Egy-egy levél — dús színfolt — messzi száll Avar ölében elpihenni nyomban. A méla plklor bús nótát fütyül És néha megborzong e tarka csendben, Palettáján a szín lassan ürül. A képe kész: kék és arany keretben. A méla piktor elborongva dúdol A hangja fáyolos az ősi bút:l. Mit ezer évek hetvadási koptat, Az öreg tél, a zord kritikus eljő S fehérre fest minden színt és derengő Felhők mögé takarja el a holdat. Köszönet. Köszönöm neked, Ismeretlen, Hogy engedtél itt énekelnem. Néznem világod víg csodáit, Bár oly rövid a maradás itt. Hogy láttam h íjnalt pirkadóban Fehér hattyút fekete tóban. Piros rózsákat, zöld erdőket S mikor virul a temetőkert. Hogy hallgattam szél orgonáját, Mikor megzendültek a nyárfák, Békák koncertjét a Tiszában Es hogy nem éltem itt hídban. Mert néhány sziv hajóit dalomra, Mint cipruság a sírhalomra. Köszönöm édes anyám csókját S ha a szerelem, e mennyország, Kapuját nem Is tárta nékem, Talán ott túl vár üdvösségem. Kisértetek. Én sokszor érzem, csöndben és magányban, Hogy visszajárnak i't a siellemek, Am n?m sötéten, bosszulón, borúsan. De S'eliden, mint estenden a szellő Májusban a rózsák felelt. Hisz ők túl vannak életen, halálon, A kínom és a kéjem; mindenem, / csillagok zenéjét értik ők már S a gyűlölet felhőin tul kiséri Lépésüket az örök szerelem. Ha néha titkos könny szökik szeműnkbe És a szivünkbe szokatlan meleg, Ha jót teszünk, ha szépe', álmodunk itt, Ok jártak nálunk boldogan, fehéren, Az édes bús kisértelekl