Délmagyarország, 1925. október (1. évfolyam, 107-131. szám)
1925-10-07 / 112. szám
2 DELMAGYARORSZAQ 1925 október 7. osztrák szomszéd pénzével. E kétféle ositrák megoldás mellett voltak hívei az angol fontnak, belyesebbsn az angol shillingnek, akik azt mondották, hogyha már a magyar valutát szilárdság dolgában hozzákötöttük az angol pénzhez, akkor ezt Juttassuk formait ig is kifejezésre. Természetesen lefelé ez esetben is az angol fauizas és tizenkettes beosztás helyeit mi esik a tizedes readszert tarthatnánk meg. Világos, hogy mindazok az érvek, amelyek az osztrák megoldás ellen szólnak, erre az álokoskodáira is alkalmazhatók. Ki girantálbaiji, hogy ez az értékarány is állandó mirad? Mé* inkább ellene szól azonban az átszámításnak a komplikáltsága. A shilling ma 17.500 koronát ér, ami azt jelenti, hogy át kellene mennQnk a tizenhétezerOtszázas siorzószámra. Volt még két megoldási (erv. Az egyiktől csak hazajöretelem utin értesültem. Ez a terv éppen a szegedi kereskedelmi és ipirkamatá nak egy értekezletén merült fel és az u) pinzegysig megállapításánál az ötezres szorzószámát ajánlotta alapnak. Ennek a nézetnek az alapja az, hogy a kis forg«lom árai többékevésbé a péniegyaéghez idomulnak. HJ kis pénzegységet állapítunk meg, mesterségei olcsóbbodást fogúik előidézni A másik terv már nagyon régi és abban áll, hogy menjünk vissza egyszerűen az aranykoronára, helyeiebben békekoronára. MagaH részéről eit a megoldást tartanám a leghelyesebbnek, legcilizerübbnek és ámenet szempontjából is a legkönnyebbnek. Érthetően nagy őrömmel töltött el, mikor öt nap élőit a Prager Togblati-btn azt a hirt olvastam, amely egyébként sajnos módon nen bizonyult igaz* nak, hogy a pénzügyminiszter a régi koronára való visszatérés mellett döntött Hogy miért vagyok ezen a véleményen, nagyon könnyű megindokolni. Az első kérdés, amit az u] pénzegység megállapításánál tisztázni kell, az, hogy tulajdonképen mit akarunk elérni vele ? Ez a cél véleményem szerint nem lehet más, mint külsőségeiben is véget vetni az inflációs időknek és egy ujabb lépéssel közeledni a békeviszonyok teli. Ha ez igaz, akkor önmagától adódik a békekoronának a gondolata. Ezzel szemben csak egyetlen komolynak látszó ellenveés merülhet fő', az átszámítás nehézsége. Ezen a nehézségen azonban az állam már átesett abban a pillanatban, mikor a Népszövetség kívánságára kénytelen volt költségvetését és havi kimutatásait aranykoronára átszámítva elkészíteni. A magángazdaság is már átment az aranykoronában való számításra. Nincsen vállalat, amely legalább is bilső használatra ne csinálta volna meg aranykoronás mérlegét. Ami pedig az egyeseket illeti, föl merem vetni a kérdést, van e egyetlenegy ember az egész országban, akinek nem a legelső gondolata valamely tárgy, vagy jószág fölbecsilésénél, hogy mibe került a békében ? Szinte azt mondhatnók, hogy a lélektani alapok adva vannak a békekoronára való átmenethez. A gondolkodásunk a békekoronára van beidegezve és gyakorlatban mindnyájin békekoronában számolunk. A tízezres, húszezres, vagy ötezres szorzószám csak látszólag egyszerűbb, tényleg sokkal komplikáltabb, mert kettős gondolkodásai folyamatot tesz minden kalkulációnál szükségessé. Egyik az elhagyandó nullákkal való operálás, a másik a békeértékre való átszámítás. Amellett a békekoronára való átmenetel számolás szempontjából is nagyon egyszerű, mert csupán azt tételezi föl, hogy hittel tudjunk szorozni. Ennyit pedig talán azok a bankigazgatók is tudnak, akik a békekorona ellen nyilatkoztak. Még egy megcáfolandó érv marad ezek után, az olcsóság, illetve az árak lefaragásának a kérdése. Az alacsony egység birdetöi nagyon szerelnek Németországra hivatkozni, ahol az aranymárkára való átmenetel drágaságot idézett elő. Erre annál inkább megfejelhetek, mert éppen a német pénzpolitika esetében gyakran szokták az én tapasztalataimat idézni, mint aki annak idején összefoglaltam az átvalorizálás jelenségeit. Igaz, Németországban drágaság állott elő, de ennek a kis forgalombin nagyrészt az volt az oka, hogy öt pfennignél kisebb pénzt nem készítettek. Mi ellenben akarunk egy fillérest is, ami az öt pfennignek körülbelül egyhaloda lesz. De máskülönben a német drágaságnál más okok is játszottak körre, ugy hogy azt nem lehet egyszerűen a pénzérték megállapításának a rovására irni. Mikor a németek átmentek a járadékmárkára, hatbillió pap'rmárka felelt meg egy dollárnak. A reform alkalmával 4 2 billió papirmárkát, illetőleg 4*2 járadékmárkát tettek meg egy dollárral egyenértékűnek, vagyis minden 4 2 u| márka után 18 márka drágulást tényező gyanánt jelentkezett. A mi pénzünk azonban már majdnem másfél éve s'abil és a külföldi valutákhoz való értékarányt nem akarjuk megváltoztatni. Ez az a körülmény, amiről a mi valuta-tudósaink nagyon szívesen megfeledkeznek, vagy amit egyáltalán nem is tudnak. De van a békekorona hiveinek még egy nagyon fontos érvük, amelynél szintén Néaet ország szolgáltatja a bizonyítékot. A legfontosabb az uj pinzegység megállapításánál a szociális nyugalom szempontja. Ezt pedig csak a békekoronával érbeljQk el teljesen. Minden más rendszer az összehasonlítási alapnak, a jövedelmi és keresett arányoknak az elhomályo• sttásával jár. Akár fizetésrendezéseknél, akár munkabérek megállapításánál és kollektív szerződések megkö'ésénél a békekoronától eltérő rendszerek csak elégedetlenségre és nyugtalanságra vezethetnek, mert mindkét félnek az lesz a természetes törekvése, hogy a békebeli értékmérő és az uj pénzegység közötti különbséget a maga javára elorozza. Az Ausztriát fenyegető hivatalnoki sztrájk jórészt arra vezetendő vissza, hogy az állam alkalmizottait meg akarta rövidíteni a tízezres és tizennégyezerötszázas szorzószám közötti különbség erejéig. A közvélemény nálunk amellett döntött, hogy a békekoronára való átmeneteli akarja. Tudattalanul ezt akarja mindenki, aki számolás közben visszagondol a békeidőkre. Ezen semmiféle ankét tárgyalásai ne n változtathatnak. Más kérdés termésietesen, hogy a gyakorlatban mi fog lörténni. Éppen mikor c sorokat irom, érteiülök róla, hogy a kormány már döntött az u] pénzegység kérdésiben a buizezres szorzószám javára, olyformán, hogy az uj pénzt forintnak fogja keresztelni. Azért én mégis azt hiszem, hogy a békekoronás megoldás lett volna a legcélszerűbb, legtermészeteiebb és szociális szempontból a leginkább megnyugtató. MMMMMMMM^^ Bettauer gyilkosát beszállították az őrültek házába. {Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bééiből jelentik: RothstockOm, Bettauer gyilkosát, akit beizámithatatlaniága miatt az esküdtszék tegnap felmentett, ma beszállították a stetnhoft őrültek házába. A szerdai főtárgyaláson Szalay László súlyos vádjait akarja bizonyítani Sajtos volt pénzügyigazgató ellen. A szegedi törvényszék Vlld-tanácsa szerdán délelőtt egy régóta húzódó, igen érdekes és nagyarányú rágalmazás! pör folytatólagos főtárgyalását tartja meg, amely alkalommal dr. Saftos Samu volt szegedi pénzügyigazgató és dr. Szalay László író, a szegedi pénzügyigazgatóság volt titkára állanak szemben. A volt pénzügyigazgató foglalja el ebben a pörben a főmagánvádlói széket, mig volt alantas tisztviselője a vádlottak padjára kerül. A szerdai főtárgyalás annál inkább lesz érdekes, mivel most már sor kerül a terjedelmes bizonyítás lebonyolítására. A rágalmazás! pör előzményei még évek előttre húzódnak vissza, amikor dr. Sajtos Samu állott a szegedi pénzűgyigazgatóság élén, Szalay pedig beosztott tisztviselője volt. Bizonyos belső afférok alakullak ki az idők során a pénzűgyigazgatóság falain belül, mire dr. Szalay — aki azóta az ismert és beérkezett írók sorába került — terjedelmes följelentést Intézeti főnöke ellen a pénzügyminiszterhez, amelyben vizsgálatot kért elrendelni a pénzügyigazgató ellen. A följelentésben súlyos vádak foglaltattak Sajtos ellen. Szalay elsősorban azt jelentelte be a pénzügyminisiternek, hogy a pénzlebélyegzésnél Sajtos ax állampénztárból lebélyegzés alá nem eső bankjegyeket cserélt ki a maga devalválás alá kerülő bankjegyetvei és igy — Szalay szerint — súlyosan megkárosította az államkincstárt. A második súlyos vád az volt, hogy az összeomlás után, amikor az ezüst értéke hihetetlen magasra szökött, papírpénzét ezüstre cserélte bt az állampénztárból Végül pedig azt is tartalmazta a följelentés, hogy Sajtos szinte megvesztegethető, ajándékokat fogad el. A vádak igen súlyosak és annak idején nagy föltűnést keltettek az egész nyilvánosság előtt. Amikor a följelentés tartalma a nyilvánosságra Jutott, a pénzogyigaxgató azonnal följelentést tett Szalay ellen rágalmazás mtatt. A pénzügyminisztérium pedig a följilentés alapján tizágálatot Indított Sajtos Samu ellen. A bűnvádi eljárái fölhatalmazásra üldözendő rágalmazás miatt meg is indult Szalay ellen. • Az ilsö főtárgyalás! cuk hosszú idő múlva tarthatta meg a törvényszék. Szalay részletesen előterjesztette bizonyítékait, majd közérdekből kérte a valódiiág bizonyítását azzal, hogy állításait elejétől végig bizonji'ani tudja. A törvényszék el is rendelte a bizonyítást, mert ennél az ügynél közérdeket látott fenlforogni és mintegy 25 tanú kihallgatását rendelte el. A izerdai főtárgyaláson most már a bizonyításra kerül sor. A tanuk közölt két miníszteritanácioi és több magasrangu pénzOgyminiszteri tisztviselő van. A tárgyalás iránt nagy érdeklődés nyilvánul meg. MMMWMMMMM^^ Csődöt kértek a bécsi Volksoper ellen. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bécsből jelentik: A bécii Volksoper személyzete, ugy mint a színészek és műszaki személyzet, valamint a többi hitelezők ma csődöt kértek a színház ellen. Tizenötödikén a járásbióság elé kerülnek a nyári strandbotrányok. Rövid fürdőruhák miatt — szemérem elleni kihágás. Élénken emlékezetesek még a nyilvánosság előtt azok a szinte mindennap megismétlődő botrányok, amelyek izgalomban tartották a tiszai strandokat az idei nyári szezon alatt A rendőrség ugyanis rendeletet adott ki, amely szerint szigorúan ellenőrzik a fürdőzőket, különösen pedig a fürdőruhákat. Épen ezért egy külön tisztviselőt rendelt ki állandóan a standokra, felállítván igy a strandbiztosság intézményét. A fürdőruha-ellenőrzések közben az egyik ünnepnapon parázs botrány keletkezett egy félreértett rendőri intézkedés miatt, amely komolyabb következményeket is vonhatott volna maga után. Néhány fiatalember ugyanis hangos tüntetést rendezett a rendőrök ellen, a rendőrök pedig mármár szorongatott helyzetükben kardot rántottak, amire azután szétoszlott a tOmeg. A tüntetésben szereplő fiatalemberek nemsokára a kihágás! biró elé kerültek, aki nyilvános botrányokozás miatt el is Ítélte őket ötszáz, illetve háromszázezer korona pénzbüntetésre. A strandbotrányok ügye ezzel az ítélettel azonban nem záródtak le, mert a rövid fürdőruhák és a tüntetés után súlyosabb ügyek is adódtak elő az Idei szezonban. A kivágott és rövid trikók tulajdonosait egyszerű büntetőparanccsal intézték el, nÖL eiek után Is maradtak fent strandakták. Ezeket pedig nem lehetett egyszerű kihágásokként kezelni a rendőrség véleménye szerint, mert ezekben az ügyekben súlyosabb ügyekről van szó. Igy ezeketaz iratokat a járásbírósághoz tettékát. Itt nem rövid fürdőruhákról, vagy tüntetésről van szó, hanem néhány egészen fiatal leány és néhány fiatalember ügyéről, akik ellen szemérem elleni vétség cimén indították meg az eljárást. A járásbíróságon dr. Máthé Gyulának osztották ki ezt az ügyet, aki október 15 ére tűzte kl a tárgyalást. A tárgyalást valószínűleg zárt ajtók mögött fogják megtartani, tekintettel a szereplő leányok fiatal korára, valamint a várható élénk kiváncsiskodásokra. Ezzel az ítélettel azután befejeződnek az idei strand-botrányok folytatásai.