Délmagyarország, 1925. október (1. évfolyam, 107-131. szám)

1925-10-07 / 112. szám

2 DELMAGYARORSZAQ 1925 október 7. osztrák szomszéd pénzével. E kétféle ositrák megoldás mellett voltak hívei az angol fontnak, belyesebbsn az angol shillingnek, akik azt mondották, hogyha már a magyar valutát szilárdság dolgában hozzákö­töttük az angol pénzhez, akkor ezt Juttassuk formait ig is kifejezésre. Természetesen lefelé ez esetben is az angol fauizas és tizenkettes beosztás helyeit mi esik a tizedes readszert tarthatnánk meg. Világos, hogy mindazok az érvek, amelyek az osztrák megoldás ellen szólnak, erre az ál­okoskodáira is alkalmazhatók. Ki girantál­baiji, hogy ez az értékarány is állandó mi­rad? Mé* inkább ellene szól azonban az át­számításnak a komplikáltsága. A shilling ma 17.500 koronát ér, ami azt jelenti, hogy át kellene mennQnk a tizenhétezerOtszázas siorzó­számra. Volt még két megoldási (erv. Az egyiktől csak hazajöretelem utin értesültem. Ez a terv éppen a szegedi kereskedelmi és ipirkamatá nak egy értekezletén merült fel és az u) pinz­egysig megállapításánál az ötezres szorzószá­mát ajánlotta alapnak. Ennek a nézetnek az alapja az, hogy a kis forg«lom árai többé­kevésbé a péniegyaéghez idomulnak. HJ kis pénzegységet állapítunk meg, mesterségei ol­csóbbodást fogúik előidézni A másik terv már nagyon régi és abban áll, hogy menjünk vissza egyszerűen az aranykoronára, helyeiebben béke­koronára. MagaH részéről eit a megoldást tartanám a leghelyesebbnek, legcilizerübbnek és ámenet szempontjából is a legkönnyebbnek. Érthetően nagy őrömmel töltött el, mikor öt nap élőit a Prager Togblati-btn azt a hirt olvastam, amely egyébként sajnos módon nen bizonyult igaz* nak, hogy a pénzügyminiszter a régi koronára való visszatérés mellett döntött Hogy miért vagyok ezen a véleményen, nagyon könnyű megindokolni. Az első kérdés, amit az u] pénzegység meg­állapításánál tisztázni kell, az, hogy tulajdon­képen mit akarunk elérni vele ? Ez a cél véle­ményem szerint nem lehet más, mint külső­ségeiben is véget vetni az inflációs időknek és egy ujabb lépéssel közeledni a békeviszonyok teli. Ha ez igaz, akkor önmagától adódik a békekoronának a gondolata. Ezzel szemben csak egyetlen komolynak látszó ellenveés merülhet fő', az átszámítás nehézsége. Ezen a nehézségen azonban az állam már átesett abban a pillanatban, mikor a Népszövetség kívánságára kénytelen volt költségvetését és havi kimutatásait aranykoronára átszámítva el­készíteni. A magángazdaság is már átment az aranykoronában való számításra. Nincsen vál­lalat, amely legalább is bilső használatra ne csinálta volna meg aranykoronás mérlegét. Ami pedig az egyeseket illeti, föl merem vetni a kérdést, van e egyetlenegy ember az egész or­szágban, akinek nem a legelső gondolata vala­mely tárgy, vagy jószág fölbecsilésénél, hogy mibe került a békében ? Szinte azt mondhatnók, hogy a lélektani alapok adva vannak a békekoronára való át­menethez. A gondolkodásunk a békekoronára van beidegezve és gyakorlatban mindnyájin békekoronában számolunk. A tízezres, húsz­ezres, vagy ötezres szorzószám csak látszólag egyszerűbb, tényleg sokkal komplikáltabb, mert kettős gondolkodásai folyamatot tesz minden kalkulációnál szükségessé. Egyik az elhagyandó nullákkal való operálás, a másik a békeértékre való átszámítás. Amellett a békekoronára való átmenetel számolás szempontjából is nagyon egyszerű, mert csupán azt tételezi föl, hogy hittel tudjunk szorozni. Ennyit pedig talán azok a bankigazgatók is tudnak, akik a béke­korona ellen nyilatkoztak. Még egy megcáfolandó érv marad ezek után, az olcsóság, illetve az árak lefaragásának a kérdése. Az alacsony egység birdetöi nagyon szerelnek Németországra hivatkozni, ahol az aranymárkára való átmenetel drágaságot idé­zett elő. Erre annál inkább megfejelhetek, mert éppen a német pénzpolitika esetében gyakran szokták az én tapasztalataimat idézni, mint aki annak idején összefoglaltam az átvalorizálás jelenségeit. Igaz, Németországban drágaság állott elő, de ennek a kis forgalombin nagy­részt az volt az oka, hogy öt pfennignél kisebb pénzt nem készítettek. Mi ellenben akarunk egy fillérest is, ami az öt pfennignek körül­belül egyhaloda lesz. De máskülönben a német drágaságnál más okok is játszottak körre, ugy hogy azt nem lehet egyszerűen a pénzérték megállapításának a rovására irni. Mikor a németek átmentek a járadékmárkára, hatbillió pap'rmárka felelt meg egy dollárnak. A reform alkalmával 4 2 billió papirmárkát, illetőleg 4*2 járadékmárkát tettek meg egy dol­lárral egyenértékűnek, vagyis minden 4 2 u| márka után 18 márka drágulást tényező gyanánt jelentkezett. A mi pénzünk azonban már majdnem másfél éve s'abil és a külföldi valutákhoz való értékarányt nem akarjuk meg­változtatni. Ez az a körülmény, amiről a mi valuta-tudósaink nagyon szívesen megfeledkez­nek, vagy amit egyáltalán nem is tudnak. De van a békekorona hiveinek még egy nagyon fontos érvük, amelynél szintén Néaet ország szolgáltatja a bizonyítékot. A leg­fontosabb az uj pinzegység megállapításánál a szociális nyugalom szempontja. Ezt pedig csak a békekoronával érbeljQk el teljesen. Minden más rendszer az összehasonlítási alapnak, a jövedelmi és keresett arányoknak az elhomályo• sttásával jár. Akár fizetésrendezéseknél, akár munkabérek megállapításánál és kollektív szer­ződések megkö'ésénél a békekoronától eltérő rendszerek csak elégedetlenségre és nyugtalan­ságra vezethetnek, mert mindkét félnek az lesz a természetes törekvése, hogy a békebeli érték­mérő és az uj pénzegység közötti különbséget a maga javára elorozza. Az Ausztriát fenyegető hivatalnoki sztrájk jórészt arra vezetendő vissza, hogy az állam alkalmizottait meg akarta rövi­díteni a tízezres és tizennégyezerötszázas szor­zószám közötti különbség erejéig. A közvélemény nálunk amellett döntött, hogy a békekoronára való átmeneteli akarja. Tudat­talanul ezt akarja mindenki, aki számolás köz­ben visszagondol a békeidőkre. Ezen semmiféle ankét tárgyalásai ne n változtathatnak. Más kér­dés termésietesen, hogy a gyakorlatban mi fog lörténni. Éppen mikor c sorokat irom, érteiülök róla, hogy a kormány már döntött az u] pénz­egység kérdésiben a buizezres szorzószám ja­vára, olyformán, hogy az uj pénzt forintnak fogja keresztelni. Azért én mégis azt hiszem, hogy a békekoronás megoldás lett volna a leg­célszerűbb, legtermészeteiebb és szociális szem­pontból a leginkább megnyugtató. MMMMMMMM^^ Bettauer gyilkosát beszállították az őrültek házába. {Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bééi­ből jelentik: RothstockOm, Bettauer gyilkosát, akit beizámithatatlaniága miatt az esküdtszék tegnap felmentett, ma beszállították a stetnhoft őrültek házába. A szerdai főtárgyaláson Szalay László súlyos vádjait akarja bizonyítani Sajtos volt pénzügyigazgató ellen. A szegedi törvényszék Vlld-tanácsa szerdán délelőtt egy régóta húzódó, igen érdekes és nagyarányú rágalmazás! pör folytatólagos fő­tárgyalását tartja meg, amely alkalommal dr. Saftos Samu volt szegedi pénzügyigazgató és dr. Szalay László író, a szegedi pénzügyigaz­gatóság volt titkára állanak szemben. A volt pénzügyigazgató foglalja el ebben a pörben a főmagánvádlói széket, mig volt alantas tiszt­viselője a vádlottak padjára kerül. A szerdai főtárgyalás annál inkább lesz érdekes, mivel most már sor kerül a terjedelmes bizonyítás lebonyolítására. A rágalmazás! pör előzményei még évek előttre húzódnak vissza, amikor dr. Sajtos Samu állott a szegedi pénzűgyigazgatóság élén, Szalay pedig beosztott tisztviselője volt. Bizo­nyos belső afférok alakullak ki az idők során a pénzűgyigazgatóság falain belül, mire dr. Szalay — aki azóta az ismert és beérkezett írók sorába került — terjedelmes följelentést Intézeti főnöke ellen a pénzügyminiszterhez, amelyben vizsgálatot kért elrendelni a pénz­ügyigazgató ellen. A följelentésben súlyos vádak foglaltattak Sajtos ellen. Szalay elsősorban azt jelentelte be a pénzügyminisiternek, hogy a pénz­lebélyegzésnél Sajtos ax állampénztárból le­bélyegzés alá nem eső bankjegyeket cserélt ki a maga devalválás alá kerülő bankjegyetvei és igy — Szalay szerint — súlyosan megkárosí­totta az államkincstárt. A második súlyos vád az volt, hogy az összeomlás után, amikor az ezüst értéke hihetetlen magasra szökött, papír­pénzét ezüstre cserélte bt az állampénztárból Végül pedig azt is tartalmazta a följelentés, hogy Sajtos szinte megvesztegethető, ajándéko­kat fogad el. A vádak igen súlyosak és annak idején nagy föltűnést keltettek az egész nyil­vánosság előtt. Amikor a följelentés tartalma a nyilvánosságra Jutott, a pénzogyigaxgató azonnal följelentést tett Szalay ellen rágalmazás mtatt. A pénzügy­minisztérium pedig a följilentés alapján tizá­gálatot Indított Sajtos Samu ellen. A bűnvádi eljárái fölhatalmazásra üldözendő rágalmazás miatt meg is indult Szalay ellen. • Az ilsö főtárgyalás! cuk hosszú idő múlva tarthatta meg a törvényszék. Szalay részletesen előterjesztette bizonyítékait, majd közérdekből kérte a valódiiág bizonyítását azzal, hogy állí­tásait elejétől végig bizonji'ani tudja. A tör­vényszék el is rendelte a bizonyítást, mert ennél az ügynél közérdeket látott fenlforogni és mintegy 25 tanú kihallgatását rendelte el. A izerdai főtárgyaláson most már a bizonyításra kerül sor. A tanuk közölt két miníszteritanácioi és több magasrangu pénzOgyminiszteri tiszt­viselő van. A tárgyalás iránt nagy érdeklődés nyilvánul meg. MMMWMMMMM^^ Csődöt kértek a bécsi Volksoper ellen. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bécs­ből jelentik: A bécii Volksoper személyzete, ugy mint a színészek és műszaki személyzet, valamint a többi hitelezők ma csődöt kértek a színház ellen. Tizenötödikén a járásbióság elé kerülnek a nyári strandbotrányok. Rövid fürdőruhák miatt — szemérem elleni kihágás. Élénken emlékezetesek még a nyilvánosság előtt azok a szinte mindennap megismétlődő botrá­nyok, amelyek izgalomban tartották a tiszai stran­dokat az idei nyári szezon alatt A rendőrség ugyanis rendeletet adott ki, amely szerint szigorúan ellenőrzik a fürdőzőket, különösen pedig a fürdő­ruhákat. Épen ezért egy külön tisztviselőt rendelt ki állandóan a standokra, felállítván igy a strand­biztosság intézményét. A fürdőruha-ellenőrzések közben az egyik ün­nepnapon parázs botrány keletkezett egy félre­értett rendőri intézkedés miatt, amely komolyabb következményeket is vonhatott volna maga után. Néhány fiatalember ugyanis hangos tüntetést ren­dezett a rendőrök ellen, a rendőrök pedig már­már szorongatott helyzetükben kardot rántottak, amire azután szétoszlott a tOmeg. A tüntetésben szereplő fiatalemberek nemsokára a kihágás! biró elé kerültek, aki nyilvános botrányokozás miatt el is Ítélte őket ötszáz, illetve háromszázezer ko­rona pénzbüntetésre. A strandbotrányok ügye ezzel az ítélettel azon­ban nem záródtak le, mert a rövid fürdőruhák és a tüntetés után súlyosabb ügyek is adódtak elő az Idei szezonban. A kivágott és rövid trikók tulaj­donosait egyszerű büntetőparanccsal intézték el, nÖL eiek után Is maradtak fent strand­akták. Ezeket pedig nem lehetett egyszerű kihágá­sokként kezelni a rendőrség véleménye szerint, mert ezekben az ügyekben súlyosabb ügyekről van szó. Igy ezeketaz iratokat a járásbírósághoz tettékát. Itt nem rövid fürdőruhákról, vagy tüntetésről van szó, hanem néhány egészen fiatal leány és néhány fiatalember ügyéről, akik ellen szemérem elleni vétség cimén indították meg az eljárást. A járásbíróságon dr. Máthé Gyulának osztották ki ezt az ügyet, aki október 15 ére tűzte kl a tár­gyalást. A tárgyalást valószínűleg zárt ajtók mö­gött fogják megtartani, tekintettel a szereplő leá­nyok fiatal korára, valamint a várható élénk kiván­csiskodásokra. Ezzel az ítélettel azután befejeződ­nek az idei strand-botrányok folytatásai.

Next

/
Oldalképek
Tartalom