Délmagyarország, 1925. október (1. évfolyam, 107-131. szám)

1925-10-04 / 110. szám

1925 október 4. DELMAQYARORS Z A Q 8 Beszélgetés a miskolci polgármesterrel. Miskolc, október 3. (A Dllmagyar ország ki­küldött tudósítójától.) Dr. Hodobay Sándor mis­kolci polgármester egy nagy város po'gármes­tere akar lenni, egy nagy város hbirinlusos közigazgatásának *lén akar állati és hogy ezt a vágyát elérhesse, előre segíti városát a fejlő­dés rOgOs országútján, atiol nemctak apró kavictok, binemsokszor áthidalhatatlan mélysé­gek hátráltatják cs előrejutást. Hodobay polgár­mester bála mőgOlt azonban mlat egy ember áll a misko'ci törvényhatósági bizottság. A polgár­mester tervei és alkot. 1922: májúi elsején vá­lasztották meg és — miskolciak szerint — az elmúlt hárem év alatt a város többet fejlődött, mlat azelőtt hormlrc esztendőn keresztül. Min dentltt mgy épitkeiéiek folynak. Látszik a nsgy sielsé?, hogy még az őszi üeőiések előtt befe jezzék azt a munkát, amelybe* irtáskor kétszer annyi idő és kétszer annyi lelkesedés ("illett. Hodobay Sándor polgármester előzékenyen fogad és készségesen áll rendelkezésire, mi kor elmondom, hogy i Dilmagyarország utján akarom Szeged város közönségét informálni a fejlődő Miskolcról. Három éve vagyok a város polgármestere — mondla dr. Hodobay Sándor — és ezalatt az idő alatt legmegértöbb támogatóm volt a tör­vényhatósági bizottság, ati:ely a legnagyobb szeretet'el állt mellém terveim keresztülvitelé­ben. Három nsgy bérpalotát építtettünk, kert­várost varázsoltunk elő máról-holnapra a föld­bCl (mint később megtudtam, Hodobay-telep­nek hivják a kertvárost) és a ránk eső ö'­százezer dolláros külföldi kölcsönből olyan építkezéseket valósítunk meg, amelyekkel régi misko/ci álmok teljesednek valósággá. Májusra elkiszül a vásárcsarnok, amelynek modernsége vetekedni fog a főváros vásárcsarnokaival. A jövő szeptember elsején pedig az uj zenepalo­tában kezdjük meg a tanítást, ahová kedves, intim termet építünk hangversenyek céljaira. Előbb azonban december 15 én megnyitjuk az újonnan átalakított színházat, ahová az eddigi 540 ülőhely helyeit 1044 ülőhelyet helyeztünk el. Ez az átalakítás kissé kiísőn kezdődött, ami azonban nem rajtunk múlott, mert mi — mi­után Budához vagyunk csatolva —, kénytele­nek voltunk megvárni, hogy mi történik a budai színkörrel. Most, heg)' a főváros tizenkét évre szóló szerződést kötött Sebestyén Gézával, mi is tisztáztuk a színigazgatóval helyzetünket és tizenkét évre odaadtuk a színházat. — Hallom, hogy Szegeden van egyült az ország legjobb társulata. Szeretnék ezzel én is ugy dicsekedni, mint ahogyan Somogyi Szilveszter dicsekedni szokott. Pedig ahogy olvastam a lapokban, Szeged nem adott annyi segélyt a színháznak, mint amennyit Miskolc adott. £n egyszerre háromszázmilliót adtam, mert a színház fenntartása a város legelső kö­telességei közé tartozik. — Van-e olyan szociális intézmény Miskol­con, amely tanulásul és okulásul szolgálhatna Szegednek ? — Hogyne volna, válaszolt a polgármester. Nemcsak Szegeden, hanem a fővárost kivéve sehol sincs az országban anya- és cseléd­otthon. Mi létesítettünk ilyent. Ha ugyanis egy kis cseléd, vagy más elhagjott teremtés gyer­meknek ád életet, nyolc nap után el kell hagynia a kórházat. Ilyenkor olyan gyönge, hogy dolgozni nem tud, hát odakerül az anya­otthonba. Itt orvosi felügyelet alatt marad még őt hitig és csak mikor megerősödött, bocsát­juk útjára. A cselédo'thon pedig azt a célt szolgálja, hogy a cseléd tas. bejön a városba és nem tud rögtön helyet találni, ne töltse éjszakáját az uccán, hanem a cselédkönyv alap­ján éjjeli szállást utalnak ki a részére, ahol kéleshirü éjjeli szállások piszkos ágyaitól menti meg a higiénikus orvosi felügyelet. — Van azonban Miskolcon is sok baj és ezek közé tartozik a vízellátás. Ugyanis a kut­jainkat ellep'e a vedviz és a mészréteg, ugy hogy likacsok támadtak a csöveken és 2000 méter csövet kell most kicserélni. A város világítása teljesen bikebelt, egész éjjel égnek a villanylámpák az Avas tetején, ahonnan gyö­nyörű kilátás nyilik a Hámorra és az észak felé elterülő Kárpátok csúcsaira, amely után vágyakozva tekintenek a könnyes magyar szemek. Elmondotta még Hodobay polgármester, hogy amint kis ideje les», mindjárt külföldre ufazik, hogy lásson és tapasztaljon. Olasz útjairól hozta magával az uccák kövezésének program­ját és ma Miskolcon csak kövezett uccák vannak. Egyet nem láttam ebben az élénk, forgalmas városban: konflist. Mikor érdeklődtem utánuk, mosolyoglak a miskolciak: — Konflis ? Ilyen is volt valaha ? Ma vidám pöfögéssel szaladgálnak a kis autótaxik és villatros csörömpöl a hosszú Széchenyi uccán. Benéztem az épülő szinház belsejébp. A föld­szinten nincsen páholy. Kidobták mind a húszat és helyetlük székeket álitanak be. Öiszáz ülő­hellyel lesz több a nézőtéren. Az egyik sarok­ban egy faluháttér rongyosodik. Olyan árva szegény ebben a kalapáló, stögezö, lármázó környezetben. Hiányzanak mellőle a festett arcok, a csillogó szemek, a vidám kacagók, amikre egészen december közepéig kell várciok a miskolciaknak. úr György. «MMMMMAMMMVMMVMWWMMÍMMMV^^ Pitvaroson középkori pestis-temetőre bukkant Móra Ferenc. Móra Ferenc, a szegedi muzeum igazgatója, mint ismeretes, az elmúlt héten folytatta azokat az ásatási kísérleteket, amelyek olyan szép eredmény­nyel kezdődtek. Pitvarosra utazott, hogy a község határán sejtett lelőhelyeken próbaásatásokat végez­zen. Két napot töltött is és csupán már megboly­gatott középkori tömegsírokat talált. A sirokbói mészbe rakott csontvázak és apróra tört cserép­maradványok kerültek elő. Valószínűnek látszik, hogy valami középkori pestis-járvány iáejéből származnak azok a sirok, amikor a dögvész áláozatait mészben temették el. A sirok első megbolygatása is már régebbi kele­tünek látszik. A jelenlegi Pitvaros község közvet­len szomszédságában ugyanis valamikor egy kö­zépkori falu volt és a sirokat a falu építkezései alkalmával dúlhatták fel. Móra Ferenc Pitvarosról néhány érdekesebb koponyát, csontot és cserépdarabot hozott magá­val. Hélfőn pedig Kunágotára, az árpádkori lovas­sir lelőhelyére utazik, ahol az ásatások sokkal kilátásosabbak. A kerületi főkapitány szigorú vizsgálatot indított az orosházi állítólagos rendőri brutalitások ügyében. Lökösháza u án Orosháza? Néhány nappal ezelőtt súlyos vádak hang­zottak el Orosházán az államrendőrség ellen, bizonyos állítólagos rendőri brutalitások miat». Ezek a vádak állandóan foglalkoztatták az oros­házi nyilvánosságot, majd szóbakerültek az állítólagos brutalitások ügye a község közgyű­lésén ir. Ez az ügy most jelentős fordulathoz érkezett el, a kerületi főkapitány a legszigorúbb vizsgálatot rendelte el. Az ügy részleteiről a következőket jelenthetjük: Felháborodással tárgyal'ák az orosházi köz­gyűlésen Batiha Mátyás ismert oroahizi polgár, volt rendőrbizlos, városatya ügyét. A városatya ugyanis előadta az izgatott hangulatu közgyü­kének azt, hogy egy alkalommal panaszra ment be a rendőrségre. Amikor benyitott az ügyele­tes tisztviselő szobájába, Bilyi Tibor fogalmazó felugrott asztala mellől, mellen ragadta is pofonvágta. — Kifelé büdös paraszt! — kiáltotta. Amikor azután ezekutén haza akart menni, mondotta Bariba, visszahozták a kapuból, hogy jegyzőkönyvet vesznek fel. Amikor beért a 6-os szobába, a kulciot ráfordították és három ember nekiesett, ütöttik, vertik, boxolták, két bélig fe­küdt ezután súlyos betegen. Előadta ezután, hogy biábi kiáltozott, senki sem jött segítségére. Többen szólaltak fel ezután, akik azt «diák elő, hogy tudnak hasonló brutalizUásokről, amelyek­nek szenvedő szereplői Szabó Ádám és Benkö Antal voltak. Egyesek azt indítványozták a bejelentések után, hogy vlgyik el Orosházáról az állam­rendőrsiget is állítsák fel újra a községi rend­őrsigei, mert ott ilyen dolgok nem fordulnak elő. A közgyűlés végűi ugy határozott, hogy egyelőre nem kívánja az államrendőrség meg­szűntetését, hanem rosszalását fejezi ki a tör­tintek felett. As orosházi állítólagos brutalitásokról azon­nal értesítették dr. Szalay József kerületi fő­kapitányt, aki azonnal informáltatta magit a történtekről, majd fölkérte magához az eddigi aktákat. A főkapitány egyébként — ér.'esüléiünk szerint — tegnap elrendelte a legszigorúbb vizsgálatot a rendőrfogalmazó, valamint társai ellen. A vizsgálatot a főkapitányság egyik főtisztvise­lője fogja lefolytatni személyesen Orosházán és kibal'gatji az érdekelteket, valamint az esetle­ges tanukat is. Ha a vádakat a vizsgálat megerőaiti, a fo­galmazót azonnal felfüggesztik állásától, vala­mint megindul a bűnvádi eljárás is. Illetékes köröknek eltökélt szándéka az, hogy véget vet­nek ezeknek az állítólagos brutalitásoknak, mi­vel nemrégen történt Lökösházán a Fiedler fogalmazó féle halálos vallatás is az állomás­főnök elveszett pénze ügyében. A most meg­indult vizsgálatot a nyilvánosság fokozott figye­lemmel várja. A Dilmagyarorszdg munkatársa egyébként beszélt Szalay főkapitánnyal, aki a következő­ket mondotta: — Ismerem még szolgabíró koromból Bartha Mátyást, aki igen etöa, tagbaszakadt ember. Ismerem jól Bilyi fogalmazót is, aki régebben itt teljesített szolgálatot a főkapitányságon. Bilyi Tibor alacsony, gyönge testalkatú ember. Le• hetetlennek tartom, hogy a brutalitások meg­történtek. A valóságokat, a tényeket a vizsgálat és as esetleges bűnvádi eljárás fogja tisztázni. Uj ajánlatot kapott a város a fehértói halgazdaságra. Ismeretes, hogy a Fehértó hasznosításának a terve ismét aktuálissá vált a városházán, amennyiben Scultéty Sándor főszámvevőt meg­bízta a tanács, hogy a szükséges előtanul­mányok után készítse el a fehértói halgazda­ság részletes tervelt is köllsigveiisét. A fő­számvevő a tanács megbízása értelmében meg­látogatott már több, nagyobb magyarországi halgazdaságot, tájékozást szerze l a nevezete­sebb külföldi, különösen a németországi hal­gazdaságok berendezéséről, működéséről és kezeléséről és a beszerzett adatok alapján el­készítette azt a tervezetet, amely már betek óta a tanács előtt fekszik készen a letárgyalásra. Scultéty Sándornak a legapróbb részletekig ki­dolgozott tervezetéről már annak idején részletes tudósítást közölt a Délmagyarország, a tervezet benyújtása óta azonban nem volt semmi kö­zölni való róla. A közbejött súlyos akadályok szinte ¡teljesen elfeledtették ismét ezt az évtize­dek óta megoldásra váró problémát. A legsú­lyosabb akadályt természetesen a város válsá­gossá fajult pinzügyi helyzete jelentette, mert kiderült, hogy a város nemi rendelkezik be­látható időn, talán hossza iveken belül nem Is fog rendelkezni azokkal a milliárdokkal, ame­lyek szükségesek lennének a fehértói halgazda­ság megteremtéséhez. Hiába látszik nagyszerű és nagy eredményekkel kecsegtető vállalkozás­nak, hiába tudja mindenki, hogy a halgazda­ság megteremtésével termékenyé válna a Fe­hértó több ezer ho'das meddő, szikes terűle'e, a város szorult anyagi helyzete nem engedi, hogy a tervek megvalósuljanak. Azokat a mil­liárdokat, amelyek erre a nagyon gyümöcsöző­nek ígérkező beruházásra kellenének, fölemészti a betegápo'ási és a gyermekvédelmi hozzájáru­lás és fölemésztik azok az ujtbb és ujabb ter­hek, amelyeket az állam hánt — szinte terv­szerűleg — át a városra. Az u'óbbi időben már nem beszélt senki lem a fehértói halgazdaságról, most azonban

Next

/
Oldalképek
Tartalom