Délmagyarország, 1925. október (1. évfolyam, 107-131. szám)

1925-10-24 / 127. szám

4 DBLMAQYARORSZAG 1925 október 24. ügyvédi tanácsa azt a meggyőződés merítette, hogy panaszlott az akkori viszonyok szülte kényszerhelyzetben cselekedett és magatartása nem állapitja meg az elsőfokú Ítéletben körülírt fegyelmi vétség tényálladéká', miért is öt a vád alól fel kellett menteni. Nem mellőzheti a m. kir. Kúria Ügyvédi tanácsa annak a megállapítását, hogv az elsőfokú bíróság lényeges szabálytatanságot követett el akkor, amikor panaszlott biróküldési kérelme folytán az iratokat nem terjesztette fel a m. kir. Kúria ügyvédi tanácsához és az eljárást a m. kir. Kúria ügyvédi tanácsa erre vonatkozó határozatának bevárása nélkül folytatta le, valamint súlyos sérelem volt a panaszlottra az is, hogy az elsőfokú biróság a tanukat a végtárgyalásra a törvény határozott rendelkezése ellenére nem idézte meg s igy elesett panaszlott, illetve védelme a törvényben biztosított ama jogától, hogy a tanukhoz intézendő kérdésekkel is elősegíthesse védekezését. A Kúria tebit Detlrét felmentette, de az ügyvégi kamarát — megrótta. A polgármester nyilatkozata. Somogyi Szilveszter polgármester tőlünk értesült Dettre János hazaérkezéséről és Dettrének politikai szerepléséről a kővetkezőket mondotta : — Dettre Jánosnak velem együtt igen nehéz helyzete volt a kommün alatt, mert nem is két, hanem három őrlőmalom között vergődött akkor a város vezetősége; a francia megszállók, a fölizgatott munkásság és a visszavonult polgárság őrlőmalma kőzött. A hatalom a munkásság kezében volt és mindenkire ránehezedett az a tudat, hogy a 46-os laktanyában fölfegyverkezett kommunista-hadsereg van. Dettre János lavírozott, mint ahogyan én is lavíroztam. Mondhatom azonban, hogy a város egyetemes jóléte lebegett mindig a szeme előtt, ez irányította minden ténykedését. Semmi olyant el nem követett, amely miatt bűnvádi eljárási indíthatnának ellene. Nem ezért kellett emiggráinia... A hatvan éves gazda» aki bosszúból felgyújtotta nővére házát. Két évi fegyházra i:élték Buzder Lantos Gergelyt. Igen érdekes gyújtogatás! bünügyet tárgyalt ma délelőtt a szegedi törvényszék Vild-tanácsa. Egy öregedő gazdaembert Ítéltek el gyújtogatás büntette miatt, aki bosszúból felgyújtotta nővérének búzatermését. Ebben az ügyben is statáriális eljárás indult meg eleinte, mivel ezidőszerint Szegeden még röglönitélő biróság van elrendelve a gyújtogatás és lázadás bűntetteire. Mivel azonban az előző gyors eljárás alatt nem sikerült konkrét bizonyítékokat összegyűjteni, ezt az ügyet is áttették a rendes biróság hatáskörébe. Az elmúlt év októberének egyik éjszakáját Csongrádon gyorsan harapódzó tűz verte fel. A lángok egyre magasabbra csaptak, Bíró Györgyné betakarított termése égett. A tüzet sikerült nemsokára lokalizálni és igy megmentették a tanyai épületeket a pusztulástól. Alig oltották el a tüzet és alig nyugodtak meg a kedélyek a tanyán, mindjárt az hir terjedt el, hogy azt csak Buzder Lantos Gergely követhette el. Buzder ugyanis testvér-bátyja Bíró Györgynének és egy örökségi pör kapcsán már régebben súlyosan összevesztek. Biróék tudták már régebben azt, hogy a haragnak nem lesz jó vége, mert Buzder nem hagyja szó nélkül az örökség ügyét. Arra azonban nem mertek gondolni, hogy fel fogja gyújtani saját édes nővérének tulajdonát. A bűnvádi eljárás meg is indult, de Buzder Lantos Gergely, aki már hatvanadik életévéhez közeledik, álhatatosan tagadott mindig. Tagadását megismételte azután a péntek délelőtti főtárgyalás alkalmával is. Hangoztatta, hogy bár rossz viszonyban van nővérével, az örökség miatt, még sem volna képes arra, hogy felgyújtsa nővére házát, vagy termését. A tanúvallomások során ennek éppen az ellenkezője derült ki. Voltak egyesek, akik látták Buzder Gergelyt, amikor a lángok (elcsapása után szinte örömmel menekült az égő gabona környékéről. Számos tanú tett ezután vallomást, akik elmondották, hogy a tüz után egy nappal előttük Buzder Lantos a dühtől remegve dicsekedett el azzal, hogy ő volt az, aki felgyújtotta nővére termését. Ki jelelentelte, hogy nagyon sajnálja, hogy nem történt nagyobb kár, ő föl szerette volna gyújtani az épületeket is, de a tüz olyan hamar tört elő a gabonából, hogy erre már nem maradt ideje, menekülnie kellett. — Végre leszámoltam vele, hangoztatta Buzder Gergely. A szűröket is fel akartam gyújtani 1 Amikor ezeket a tanuk szemébe mondották a vádlottnak, Buzder már nem emlékezett semmire és tovább tagadta azt, hogy ő lett volna a gyújtogató. A bizonyítási eljárás lefolytatása után dr. Széli Gyula tartotta meg védőbeszédét. A törvényszék ezután meghozta Ítéletét. Bűnösnek mondotta ki Buzder Lantos Gergelyt a gyújtogatás bűntettében és ezért két évi fegyházra Ítélte. A tanuk vallomásából ugyanis megállapította a biróság azt, hogy a gyujtogatást Buzder követte el, aki egyébként nem tudta igazolni azt sem, hogy hol tartózkodott a tüz idején. Buzder ezután a Táblához felebbezett. Az öreg gyújtogató, aki bosszúból felgyújtotta nővére házát, egyelőre szabadon maradt, mivel szökésétől nem lehet tartani. Nemes Nagy István belegázolt a Tiszába, mert elpusztult legkedvesebb lovaöngyilkos lett a csütörtök éjszakai titokzatos szerencsétlenség áldozata. Beszámolt a Délmagyarország tegnapi számában arról a titokzatos szerenciétlenségről, amely csütörtökről péntekre virradóra játszódott le a Tiszapart alsó szakaszán, a Wagner-fürdő elölt. Körülbelül tizenegy óra lehetett akkor, amikor az éjszaka sötétjében kétségbeesett segítségért kiáltó hangokat hallott a halászcsónakok éjieti őre. Nemsokára azután kimentette az éjieli őr a partra a szerencsétlen embert, aki ekkor még éli. Mire a mentők kiérkeztek a helyszínre, a szerencsétlen ember már meghalt. A késő éjszakai órákban nem lehetett megállapítani a hatvan év körüli ember személyazonosságát. mivel egyetlen Írást sem találtak zsebeiben. Azt sem lehetett megállapítani mindjárt az eset után, hogy hogyan történhetett a halálos szerencsétlenség, mivel egyetlen jel sem mutatott arra, hogy az öregember öngyilkosságot követett volna el a hideg éjszakában. Ezután az a föltevés alakult ki, hogy esetleg bűntényről is lehet szó. A pénteki napon azután teljesen tisztázták a titokzatos éjszakai eset minden részletét. Elsősorban megállapították, hogy a szerencsétlen ember Nagy Nemes István 72 éves felsőtanyai gazdálkodóval azonos, aknek mintegy ötven hold termőföldje van összeszéken. Nagy Nemes István csütörtökön délután jött be Szegedre és megvárta az éjszakai órát, kisétált a Tisza partra és a Wagner-fürdő környékét választotta arra, hogy itt megválik az élettől, mivel itt senkisem tartózkodott és teljesen csönd volt. Féltizenegy óra felé azután letette báránybőrsüvegét a partra, belegázolt a jéghideg vízbe, egészen a mély vizig. Mikor aztán a víz lefelé kezdte sodorni, kétségbeesetten, rekedten kiabált és erre lett azután figyelmes a halászbárkák éjjeli őre. A különben is beteges embert annyira megviselte a lenyelt viztöl való fuldoklás, a sodróárral való kétségbeesett küzdelem és a hideg, hogy a parton, ahová a megmentője kitette, meghalt. Megállapították azt is, hogy tulajdonképen mi volt a hetvenkét éves öregember öngyilkosságinak oka. Nagy Nemes István már régóta betegeskedett és súlyos belső bajából nem tudott az elmúlt évek alatt kigyógyulni. Emiatt azután annyira elkeseredett, hogy az tvdsnak adta magát. Igen sokszor hangoztatta hozzátartozói előtt, hogy nem akar tovább élni, hiszen még éjtzaka sincsen nyugodalma, az etös köhögés miatt a legutóbbi időben átvírasztotta az éjszakákat. A csütörtök éjszekai tettének azonban nem súlyos betegsége volt a közvetlen és kirobbantó oka, hanem egy olyan ok, amelyet szinte meg sem lehet érteni. Nagy Nemes Istvánnak ugyvris néhány nappal ezelőtt kimúlt egyik legkedvesebb és legértékesebb lova. Ez annyira elkeserítette a beteg öregembert, hogy beszélni sem lehetett vele. Helyét nem találva, őgyeige't a tanyán. Csütörtök délu'án azután briött Stegedre. Az eiti órákban felkereste a Zoltán ucca 6. számú házit, ahol leánya látott férjévei, Dóczi Sándorral. Nagy Nemes litván azonban nem ment be a házba, hanem csak bedobta az udvarba botját és pénztárcáját, amelyben néhány százezer korona volt. Mikor ezt észrevették a házban, mindjárt rosszra gondoltak, de ekkor már sehol sem találták meg az öregeL És egy félóra múlva belegázolt a Tiszába, meghalt Nagy Nemes István ötven holdas gazda, mert elpuittuil legértékesebb él legszebb lova. Amikor Balogh Lajos szenet ajánl a városnak, el akarja csapatni a fűtőt és helyreigazit. A Délmagyarország pénteki számában leközöltük Balogh Lajos helyreigazító nyilatkozatát Helyreigazításra a törvény adott jogot és ha vitássá is tehettük volna a helyreigazításnak az ilyen, általa kivánt formáját, nem tettük vitássá. Megkíséreltük ugyan öt nappal ezelőtt, hogy a nyilatkozatot ért•> hető nyelvre lefordítva tegyük közzé, de ez Balogh Lajosnak nem konveniált. Ragaszkodott ahhoz, hogy nyilatkozatát ugy, ahogyan az agyában megfogamzott, változatlanul, eredeti stilizálásban közüljük le. Ezért jelent meg ez a kusza ákom-bákom eredeti logikai és helyesírási hibáival együtt. A zavaros helyreigazító nyilatkozat végén kiielentettük, hogy inkriminált cikkünk minden állítását fenntartjuk. A sajtótörvény értelmében ugyanis a kérdést bővebben nem kommentálhattuk lapunknak ugyanabban a számában, amelyben Balogh helyreigazítása éktelenkedett és igy csak most térhetünk vissza rá. Szeretnénk, ha a sz. k. v. százados ur biróság elé állítana bennünket és igy módot adna állitásaink bizonyítására. Röviden az történt, hogy a város pályázatot hirdetett a közüzemek szénszükségletére. Három vállalat pályázott. A tatai szénbánya, amely évek óta kifogástalan szénszállitója a városnak, a pécsszaboízsi bánya, amelyet Balogh képvisel és egy harmadik bányaérdekeltség. A mérnöki hivatal a pályázók által ajánlott szénből próbafűtést tartott a vizmütelepen és a közvágóhídon. A próbafűtés eredményeként a városi üzemek központi igazgatósága a tatai bánya ajánlatának elfogadását javasolta a tanácsnak, mert — mint a próbafűtésen kiderült és a szakértők is megállapították — a Balogh Lajos által ajánlott szén sehol sem vált be. Ráolvad a kazán rostélyára és nem adja ki azt a meleget, amelyre szükség lenne. A tanács el is fogadta az üzemigazgatóság javaslatát, mivel azonban a szénárak időközben visszaestek, értesítette a tatai bánya szegedi képviseletét, hogv a szén ajánlati árát szállítsa le mázsánként 1000 koronával. Ez meg is történt és igy a városi üzemek szénszállítását a tatai bánya nyerte el. De Balogh Lajos ebbe nem nyugodott bele. Már — mint azt egy hónappal ezelőtt megírtuk — a próbafűtésen, amely számára a legteljesebb kudarccal végződött, megfenyegette a fűtőket, hogy elcsapatja őket és Jegyeimit ígért a város mérnö • keinek. A próbafűtés után pedig állandó és hívatlan vendége volt a városházának. Sorra járta a hivatalvezetőket és kellemetlen, erőszakoskodó modorban bizonyítgatta szenének kiválóságát. Megjelent többek között Scultéty Sándor főszámvevönél és bejelentette, hogy a kérdésről terjedelmes memorandumot szerkeszt a tanácshoz és megkérdezte, hogy a memorandumot legépeltethetné-e délután a számvevőség egyik írógépjén. A főszámvevő kérését megtagadta ugyan, de azt javasolta neki, hogy menjen el a tanácsi kiadóba, ott több az írógép. Másnap Balogh be is nyújtotta több példányban sokszorosított memorandumát. Aztán folytatta a hadakozást. Vitatkozott, erőszakoskodott sokakkal és naivitásában ugy szerette volna feltüntetni a dolgot, hogy a város érdeke fekszik a szivén. Fantasztikus számokkal dobálózott, kimutatta, hogy közel egymilliárd koronát takarítana meg a város, ha az ő szenét rendelné meg és soha nem gondolt arra, hogy eljárása — ha nem is ütközik Össze a törvénnyel, mert a városatyák számára nem találták tel az összeférhetetlenséget — még sem fér össze városatyai mivoltával. Hiszen bizonyára városatyai minőségére gondolva fenyegette meg elcsapatással a vizmütelep és a vágóhid fűtőit, akiknek a próbafűtés eleién fizetésemelést Ígért. Balogh Lajos mégis helyreigazit és még helyreigazítás közben sem tagadja meg önmagát. Hetethavat összehadar kusza írásában és reklámot csap portékájának, ezenkívül súlyos fegyelmi vétséggel vádolja meg a ménöki hivatalt is, mondván, hogy a mérnökség átvett olyan szenet is a tatai bányából, amelyben 30 százalék a márga, a főid és a kő. A mérnöki hivatalt nem védjük meg Balogh Lajos kétségbeesett vádaskodása ellen, védje meg önmagát. Egyelőre pedig más mondanivalónk nincs. I I Aki a pofonokat kapja Lon Chaney főszereplésével hétfőtől a Belvárosiban. I I I