Délmagyarország, 1925. október (1. évfolyam, 107-131. szám)

1925-10-18 / 122. szám

Ara 3000 korona. DHMAGYARORSZAG tMrkwtóségi Deik Perenc-u. 2. Telefon 13-33. Kiadóhivatal, öai«s<tnkönyviár ta Jegyiroda: Dagonics-ttr 11. Telefon Bt», •yaadm Petőfi Sándir-sugárut 1. szám Telefonszám 19-34. Gondolatok Locarno felől. Mikor innak idején meglőtt a népen »Mi­sáit HCfer Szegedre, amiből megfedtük, hogy Pnemjslt tiktikai okokból kiürítettük, egyik újságírót a közlési vágy levitt« az uccára. Két­«égbeeietlen ulságolta ot nindenkinek, akit talált, hogy Przemysl eletet'. — Ejnye, he|nye — csőválta meg a fíjét sietős szánalommal egy köziirrert szegedi pol­gár —, hát nagy kár volt szögényérf. Szöged! volt, ugy-e? A mrgyar közönség alighanem ugy van Lc­carnoval is, mint derék polgártársunk volt a gácsországi hircs várral. Ha lát]« az újságjában a sohase hallott hely nevét, megcsóválja a fejit inkább méreggel, mint szánalommal és átlipoz a cikken. Azt gondolja magában, hogy az iz njságciináló se érdemli meg a kenyerét, aki ilyenekkel tölti meg a lapot, ahelyett hogy valami síép rablőgyilkosiágot találna k>. (Ámbár nem nagyon kell azt találgatni mostanában, mert kerfll magától is, bála a daliás időknek. A gyil­kos urak nem akarják megérteni, hogy amiért a háborúban dicséret Járt, miért Járna motl azért kölél?) Igen, ez így van, akár jól vin, akár nem Jól van, hogy a magytr ember sehogy se tud lel­kendezni a külpolitikai újságokért. Mi basznunk volt RapiIIobó), Genfből és mi közünk Locar­nohoz, döntőbirósághoz és mi közünk azegéiz Népszövetséghez? Javult-e azóta valamit a so­runk, mióta Európa legszebb helyein nagy tzó­noklatokit mondanak és pezsgővel koccintanak a diplomaták az emberiség üdvére? Ezek a konfcrecciák bizonyára nagyon kellemes kirán­dulások és kétségtelenül egészségűkre is vál­nak azoknak az ilfutzíris politikusoknak, aki­ket részben karrikaturák, részben fotográfiái fel­vételek mutatnak be a nyéjas olvasónak, — de nekflnk magyíróknak még egyetlen konferencia se vált egészségűnkre. Higyjanak nekflnk békét a világ okosai a Locarnoikkal, mink inkább azt szeretnénk Tudni, hogy mit eizflnk a télen. Mert azt ludluk, hogy mivel fütenénk, ha ránk volna bizvr. A Trianon óta tartott konferenciák aktáival fitenénk, a Jő reggelit neki! Nem azt mondiuk, hogy ez a mi vélemé­nyünk a világ u] berendezésére szolgáló kon­ferenciákról, — ez a magyar kOzönség véle­ménye, amivel azonban mi re tudnánk valami lelkesen szembeszállni. E ismerjük, hogy a Nép­szövetség Jóizándéku palánta vol>, de azt is látjuk, hogy ebből a palántából soka se fakad piradicsomkert az emberiségnek. A gondolat célozhatta a népek (estvéri izüvétségét, de a gyakorlatban a győztesek balalmi szövetsége lett be!ö!e. A nagy győztesek ölnek az asztalfőn, a kis győztesek toroznak az asztal végén és mind egyformán be>besugnák az asztal alá, ahol a legyőzőt ek vsnnak, akik most már nem pana­szolhaljlk, hogy őket nem vették be a Nép­szövetségbe. Ifcenis bevették, egészen be van. nak véve, ki se látazanak az asztal alól, csak arról tudni meg, hogy ott vannak, hogy eljaj­ditják, vagy elkáromkodják magukat, mikor beléjük rugnik. Egészen Jól meg lehet érteni, hogy a magyar közvéleményt nem érdekli, hi a feje tetejére áll is a Népszövetség. Már csak azért se érdekli, mert a közvélemény értelmesebb fele tisztában van vele, hogy a mi sorsunk nem a népszövet­ségi konferenciákon dől el, hanem ilthon. Min­den népnek a maga kezében van a sorsa, ami nem jelenti azt, bogy minden nép egy üveg­bura alá szigetelheti magát a többitől. A mi bajunk éppen az, hogy hittünk egy kfllön ma­gyar glóbusban és kigondoltunk egy kfilön magyar Istent, aki a mi glóbusunkra vigyázzon s azt a maga felelősségére megőrizze akkor is, ha mi magunk felelőtlen ostobaságokat Miná­lunk rajta. Aminthogy ciinálluok ii, a háború előtt is, a háború alatt is, azóta pedig egyebet Szeged, 1925 október 18, VASÁRNAP se csinálunk, ciak ostobaságokat halmozunk ostobaiágokra. Mi haszna volna most azok fölött sereg­szemlét fartanunk? Az ország nagyrészít e* kártyáz'uk a háborúban, amit már a második eszter.de ben senki se fudotf, mfrt vívtunk, sőt a regszavahihetőbb memoárok pötvesztes Ön­vallomásai szerint sort unk intézői már a meg­indulásakor elveszettnek tartottak; — de azért négy esztendeig viseltették velünk a háborút. Most ugyanez történik azzal a kis majorral, ami a nagy országból megmaradt Lehetetlen, hogy sorsunk mai intézői ne tudnák, hová visz a reakciónak az az u'ja, amin hat év óta haladunk, eleinte száguldó rohanással, most lassú, de annál kitartóbb döcögéssel. Minden ország kezdi már kiheverni a háboius sebeket, amelyeket mindenütt a demokrácia friss leve­gője heggeszt be, — minálunk a demokrá­cia gyűlölt és kerfllt, mint a bélpoklosság. Minden ország a nap felé nyújtogatja a karjait, Előfizeitsi árak: Egy hónapra helyben 40.000 kor, Budapesten és vidéken 45.000 kor. Egyes szám ára hétköznap 2000 kor­vasár- es ünnepnap 3000 korona. I. évfolyam, 122 szám. a sötétben csirázó növény életösztönével — mi hátrafelé eresz flnk indákat, a Btch-korszakon is tul a Metternich ásatag világa felé. Az euró­pai politika, a győztesek Népszövetsége ebben a hibás? Megtiltotta azt nekflrk akár béke­szerződés, akár konferencia, hogy nyomorúsá­gunkban uj életlehetőségeket keressünk és m'n­den szervünkkel a mi korunkat megvilágító eszmék felé fordulunk? Akik elvetlék hegyein­ket, vizeinket, kincses városainkat, azok elvet­ték a józan estünket is, amely előre vezetne, nem visszafelé? Nem, azt odadobtuk ráadásnak a megrablóink­nak, az egyszeri szőlősgazda módjára, aki lát­ván, hogy szőlőjét a jég veri, maga is neki­esett doronggal a tőkéinek. ,No nézzük, Isten, mire megyünk kelteni" No nézzflk, hogy az ellenségeinkkel egy ült hogy tudjuk elpusztítani tobzldó gyülö etünkben önmagunkat. Ügy, bogy se Is'en, se semmiféle Népszövetség többet összerakni ne tudjon bennünket. A kormány tiltakozik Prágában belügyeinkbe való beavatkozás ellen. Budapest, október 17. Félhivatalosan jelen­tik : A csehszlovák parlament csütörtöki ü'ésén a parlament elnöksége engedélyt adett arra, hegy a fölszólald képviselők kizárólag magyar belügyi kérdésekkel kapcsolatban nyilatkozatot tegyenek. Illetékes helyen közlik a Magyar Távirati Irodával, hogy magyar kormány utasí­totta a prágai követet, hogy a cseh-szlovák parlamentben az elnökség beleegyezésével a magyar belügyekbe történt ille\éktelen beavat­kozás ellen a cseh-szlovák kormánynál tilta­kozzék. A német delegáció elhagyta Locarnot. November 15-én üritik ki a franciák Kölnt, Aachent ás más rajnavidéki városokat. h német minisztertanács hétfőn tárgyalja a Iocarnoi megállapodásokat. Locarnot. A német delegáció elutazása előtt Locarno polgármestere a külföldi diplomaták tiszteletére bucsubanketfot adott, amelyen 60 delegátus je­lent meg. Ruska polgármester búcsúbeszéde után Luther szólalt fel, majd Chamberlain köszönte meg a külföldiek nevében a szíves vendéglátás', rgyben köszönőlevelet nyújtott át a polgár mes'ernek, amelyet valamennyi dele­gátus aláirt. (Budopestt tudósítónk telf fon jelentése.) Lccir­toból jtlentik: A német delegáció ma délután különvonaton elhogyta Locarnot. A német állam­férfiakat hatalmas tömeg kiiérte ki a pálya­udvarra és az utolsó pillanatokban ia az íulogram kérők százai ostromolták Luther kar cellár és Stresemann külügjminiszter szalon kocsiját. A német delegáció különvonatán uta­zott el Skzrlnszky lengyel külügyminiszter is, aki Berlinen át tér haza. Briand és Chamberlain holnop hagyják el (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Berlinből Jelenlik: Hétfőn délelőtt a minisztertanácson tárgyalja le a bitedalmi kormány a Locatteban kötött megállapoáásokat. Kedden pedig meg­beszéléseket fognak folytatni a rajnai tartomány ügyében a locarrol szeizödéstk nyomán szük­ségessé vált Intézkedéstktől. Luther kancellár és Stresemann külügyminiszter szerdán a birodalmi gyűlés külügyi bizottságának számolnak be a Iocarnoi megállapodásokról. Párisi jelentés szerint Briand külügyminiszter Locanoból való visszatérése után magához kérette a rajnai megszálló sereg és hadveze'őség képviselőit, valamint a nemzetközi rajnai bizott­ság francia tagját, hogy a megszállás megszüntetéséről, enyhítéséről és az első zó* a kiürítésé­ről megállapodjék. Minden valószínűség szerint már november 15-én teljesen ki üritik Kön, Aachen, Crefeld, München-Glatzbach és DUren városokat. Incidens az utolsó focirnoi napon. — A Piizza Qrande árkádai alatt ma az utolsó napon történt meg az első incidens. A párisi L'Oevre Iocarnoi tudósítóját egy fascista az árká­dok alatt megállította és megkérdezte, hogy ö irta-e lapjában azt a cikke', amelyben a Villa Farinclli-1 őrző fekete ingetekről azt állította, ,A támadásnak személyi éle nem volt", hogy sölétképü akasztófa-arcúak. Az újságíró Igennel válaszolt, mire a fascista kétszer arcai­ütötte. Az incidens után • megtámadott újság­író kijelentette, hogy: ,a támadásnak semmi személyi éle nem volt.' Vandervelde érdekes köszönete. Locarno, október 17. Az értekezlet tegnapi záróülésén Briard beszéde után Vandervelde a következő nyilatkozatot tette: — Mint Belgium képviselője, csatlakozom azokhoz a szavakhoz, amelyek most elhang­zottak. Mir denki közülünk, akik itt egybegyűl­tünk, örömmel és büszkeséggel vállaljak azt a részi, bármilyen szerény legyen Is az, amellyel a létrejölt nevezetes eredményhez hozzájárul• hátiunk. Mindenki megtett minden tőle felbetöt, hegy e?t az eredményt elérjük. — Nem lehet elég nyomatékosan elismeréssel adózni Chamberlain tisztán látó lojalitásának, Briand békeakaratának, Scialoja jogászi tudásá­nak, — és amit különösen szeretnék kiemelni: annak az eltökélt bátorságnak, amellyel Luther és Stresemann Némelorizág igazi és tartós érdekeit tudták védeni ama honfitársaikkal szem­ben, akik inkább néznek a múltra, minta jövőre. A legnagyobb ösztönző erő, amely minket e célhoz elvezetett, az a mérhetetlen vágyakozás volt, ameljet a népek éreznek, — még pedig

Next

/
Oldalképek
Tartalom