Délmagyarország, 1925. szeptember (1. évfolyam, 82-106. szám)

1925-09-24 / 101. szám

2 DBLMAQYARORSZAQ 1925 szeptember 24. éves öref, beteges assiony ?.., Tilán még öt is megtámadta volna I... — Két kezemet rászorítottam a nyakamra és nem engedtem, bogy a lány átkulcsolja a tor­komat. A kétségbeesett dulakodás percekig tar­tott. Akkor hirtelen elugrott tőlem. Nem tud­tam, mi less most, csak a nyakamat kulcsol­tam folyton a két kezemmel. A lány megpil­lantotta a szekercét... Hirtelen fölkapio, felém rohant... Sújtott. Egyszer ... kétszer ... Ereztem, hogy dűl a vér a fejemből. Megtán­torodtam. Aztán, amikor újra rámrontott, vé­dekezni próbáltam. Megfogtam a szekercét a kőében. Akkor beleharopolt a kezembe. Ordí­tozott. — Most meghalsz I — £n sikoltottam. Nem jött senki. Megint rámcsapott. A vállamat érte a szekerce. E bori­Leirer Amália — Akkor összeestem. Édesanyám, mikor igy meglátott, ijedtében átszaladt a szomszéd Ko­vácsékhoz. Ugy vittek át engem a szomszédba. Ágyba fektettek. A Kovács édesanyám nal visszament a villába, hátha ott rejtőzik még. Nem találták sehol. Mikor magamhoz tértem az ágyban, valami ujjongó érzés fogott el, hogy élek... És az egész fejem, vállam, nyakam, kezem vérzett... Könnyek gyűlnek a szemébe. Lehunyja a szemét. — Egy őrüli bestia áldozata vagyok, — tagja. — Akivel mindig jól bántam, meg akart gyil­kolni ... Csönd van a szobában. Homály száll be az tott a vér, letepert. Rámtirdelt, mintha lova­golna. Már elhagyott erőm, éreztem, végem van. Tovább csapkodott a baltával. Sikoltáso­mat senkisem hallotta. Most már könyörgésre fogtam a dolgot. — Hagyd meg az életem, hiszen mindig jól bániam veled... Hagyj élni, nem jelentelek föl, elmész más vidékre, még boldog lehetsz .. ­— Én már nem lehetek boldog, felelt dühös szemekkel a leány, még mindig rajiam lova­golva. — Ha megölsz, fölakasztanak, sírtam. — Nem bánom, de meghalsz, kiáltotta a leány és újra rámsujtott. — Akkor hallani lehetett, hogy jön vissza édesanyám. A leány fölállt, letette a szekercét éi mintha semmisem történt volna, lassan ki­ment a konyhából. ia azt érszts . .. ablakon. A sarkon villamos zörög. Rémülten, ijesztőn megszólal megint: — Ax arcát látom előttem még mindig ... Borzasztó ... a szemei... itt vannak az ágy elölt... Mintha most akarna megölni... — Nyugalom kell, nyugalom, most már jó lesz minden, — simogatja a férje. És a sze­rencsétlen asszony azt mondja még: — Leirer Amália Is azt érexhette, amit én, amikor meggyilkolták ... A söté ben tragikusan szomorú ránézni: csak pislog a szeme és könnyes. Mozdulatlan és mégis, mintha tömegek susognának. — Leirer Amália Is azt érezte ... — mondja még egyszer halkan. Alig hallani. Vér György. Elmeszakértő vizsgálja meg a merénylő Borbély Annát. A cselédlány zavarosan viselkedik,,— Wagnerné állapota lényegesen javult. ellene a bűnvádi eljárást, hacsak az elmeszak­éitö beszdmlthatatlannak nem találná. Wagner Adolfné állapota srerdán lényegesen javult, a fejsebek szépen gyógyulnak, a leg­mélyebb serülése jobb vállán van. Súlyosabb következményektől aost már nem kell tartani és ha a komp ikációk nem állnak be, ugy való­színű, bogy két-három hét múlva el Is hagy­hatja a kórházat. A vizsgálóbíró különben már részletesen ki­hallgatta a szerencsétlen úriasszonyt, aki a leg­nagyobb precizitással emlékezett vissza a tör­téntekre és mor.dta a jegyzőkönyvbe a részle­teket. A vallomásra a vizsgálóbíró azonnal meg is eskette Wagnernél. A vizsgálat során ki fog­ják hallgatni férjét is, a gyilkossági merényle­tet megelőző napok történtéről, a lány viselke­déséről és arról, hogy tnivel magyarázza meg a megrendítő véres merényletet. Ma már egyéb­ként kétségtelenül meg lehet állapítani, h:gy csak a véletlen szerencse mentette meg Wag­nernél a katasztrófától. A sziiyroazi gyilkossági merénylet tettesét, Borbély Annát a merénylet után még kedden délután behozták a szegedi rendörségre. Első kihallgatását még Sz&lymazon foganatosi'otiák a rendörök és már ekkor föltűnt, hogy nagyon zavarosan vi elkedik. Amikor valakinek szavai ból azt következtette, hogy Wagner Adolfné meghall, a rendőrségen keservesen sírni kez­dett és kétségbeesetlen kiáltozta: — Gyilkos vagyok! Meggyilkoltam a leg­jobb asszonyt... Zavaros viselkedéséből a hatóságok azt a gyanút vonták le, bogy a leány elmeállopola nem normális. Éppen ezért azonnal elmeszak­értővel vizsgáltatták mrg Borbély Annát, hogy a biróság tisztában legyen a leánynak közvetlenül a merénylet elkövetése után mutat­kozott álmeállapotával. A rendörségen egyéb­ként szerdán megkezdték részletes kihallgatá­sát, ami azonban csak csütörtökön fejeződhe­tik be és igy csak ekkor kísérik át az ügyész­ségre, ahol minden valószínűség szerint szán­áékos emberilés kísérlete cimén indítják meg •aftSSMMaMMMMMMAMMAM^ Iparosok és kereskedők általános forgalmi adója. A pénzügyminisztérium a kézmüiparosok, kisebb­fuvarosok stb. 1925. évi általános forgalmi adójának kivetésszerü átaláoyozását, továbbá a szatócsok és kisebb kereskedők egyezségi átalányozását rendelvén el, az átalányozásokat a pénzügyigazgatóság tovább folytatja a pénzögyigazgatóság épületében négy bizott­**f£k mánként minden adóköteles hozza magával a vidéki piacokon és vásárokon lerótt adóját tanusitó nyugtáit és forgalmi adókönyvét. Tárgyalások a kővetkező sorrendben történnek: I. aiámu bizottság 11. emelet, 26. asámu ajtó. Szatócsok. 1925 szeptember 25 in délelőtt 8 órára: Makra János, Szalay Józsel, Szlávik Ferenc, Boros Sándor, Véber Páterné, Körösi Lajosné, Pticsér Gusztávné, Roth Adolf; délelőtt 9 órára: Péter Julianna, Rózsa Ferenc, Kiss Józsefné, Zomboii Rozii, Regdon József, Száraz Erzsébet, özv. Reéz Mihályné; délelőtt 10 órára: ifj. Tábilh Gáspár, Török Ferenc, Lukács Ilona, Halász lanka, Rácz Antal, Schlésinger Jakab, Sántha Mihályné, Hermann Endréné; délelőtt 11 órára: Futyora Mihályné, Faragó József, Selmeczi Mihály, Ötvös István, Rozen­feld Hermann, id Arnold József; délelőtt 12 órára: Heller Nándor, Zöldi Károlyné, Juhász János, Tóth Andrásné, Balogh Eszter, Kádár Nándor, Bus Lajosné. 1925 szeptember 26 án délelőtt 8 órára: Pergl Ilora, Raskó Ferencné. Biró János Királyhalom, Rozner Sán. dor, Horváth György, Hirsch Sámuel; délelőtt 9 órára: özv. Csepella Ferencné, Tényi Józsetné, Ruzsányi Mi­hályné, Gruber Mária, Komlóai László, Szőke Dezső, Pálity Lázárné; délelőtt 10 órára: Drobni Mihály, Eperjesi Jánosné, Hermann Györgyné, Flesch Irén, Hirschl Manó. Kovács Ferenc, Félix József; délelőtt 11 órára: Nagy József, özv. Terhes Jánosné, Glauber Jó­nás, Schulcz Jözsefné, özv. Pollák Oyuláné, Sándor Sándor, Nagy Sándorné, Lőrinc Ferenc; délelőtt 12 órára: Weliacha István, Lovászi Erzsébet, ifj. Antal János, Bója Piroska, Ribizsár Gyula, Nagy Mihály, özv. Ujszaszi Istvánná, özv. Bogdáa Ferencné. I Göre Martsa lakodalma I I szerdán és csütörtökön a KORZOBHN. I SÁRCIPŐT 261 mielőtt vásárol, tekintse meg a „HH-Hfl" Gipiáruhizban, Kelemen ucca 12. Alkalmi olcsó ház és szöllö! Korona uccában szép emelete a nagy kőháznak a leie ts János­szálláson kit magyar hold príma aíöllö tanyával családi okok miatt sürgősen eladó SO mii ióért, becsírtéka 300 millió U38 Megbízott: mxár tanriLI Iroda, Klgyé ucca 7. — Telefon 18-4.4. Többtermelést, többiparositást! Öntözőcsatornát az Alföldre I Ma már mindenki előtt tisztán állhat, hogy azokat az óriási terheket, amelyeket az elvesztett háború reánk rótt, csakis többletmunkával és több­termeléssel tudjuk elviselni és leróni, sőt, hogy gazdasági regenerálódásunk is tisztára attól van függővé téve, hogy tudjuk-e mezőgazdaságunkat nyugati nivóra emelni és tudjuk-e az ezzel kar­öltve járó magas mezőgazdasági ipart megterem­teni és fejleszteni. Mindezen kérdések szorosan egybekapcsolódnak a Duna—Tisza csatorna megépítésének szükség­szerűségével. Bogdánfy Ödön .Az öntözés" cimü értekezésé­ben rámutat azokra az óriási anyagi előnyökre, amelyekre a rendszeres öntözés nyomán mező­gazdaságunk számithat Rámutat aira, hogy az Alföldön és különösen annak szikes részein az öntözés folytán még a rizstermés is meghonosít­ható. Kiemeli, hogy az igy termesztett rizs sokkal jobb, acélosabb, sikértartalomban dúsabb, mint az indiai, vagy olasz rizs és páratlan volna a vi­lágon. Hogy a néha nagyon is forró nyáron az ilyen rendszeres öntözésnek kitett Alföldünk még más délszaki terményt is produkálna, több mint valószínű. Hogy az öntözés rendszeres lehessen, szűksé­günk van vizre, hogy pedig vizet az Alföldön kap­junk, szükségünk van a Duna—Tisza csatorna megépítésére, amely lehetővé teszi azoknak a te­rületeknek vizzel való ellátását, amelyek a Duná­tól is, a Tiszától is messze esnek. Alapul véve a Budapest—Csongrád irányba épülő csatornát, Bogdánfy a következőket mondja: A Duna kis vízszintje Budapesten husz méterrel magasabban van, mint a Tisza kis vízszintje Cson­( ;rádon. A csatorna Budapest alatt Harasztinál ndulna ki a soroksári Dunaágból és Bugyi, Kun­szentmiktós, Szabadszállás felé vezetne, innét ke­letre fordulva, elvágná a homokhátat, Kiskunfélegy­házáig menne és innét Csongrádnál a Tiszába szakadna. A csatorna Harasztitól Kiskunfélegyházáig majdnem vízszintes fenékkel kilométerenként 1 cm. eséssel épülne, a dombhát legmagasabb pontján 20—21 m. mélységű leásás lenne. Félegyházán 3 lépcsőben esnék a csatorna, majd ismét kilo­méterenkint 1 cm. eséssel a Tiszába jutna. A hajók a soroksári Dunaágból 3zabadon közlekednének Félegyházáig, itt a három lépcsőn csegéd közvetí­tésével szállánának le a csatorna alsó szakaszára, honnan ujabbi csegén át a Tiszába jutnának. Az a víztömeg most már, amely ilyenformán a csatornába kerQI, az öntözéz időszakában (április­szeptember) fokozható és abból a csatorna egész mentén nagyszerű gazdaságos önlözés végezhető. Bogdánfy szerint a Duna mentén mintegy 30.000 kat. hold, a Tisza mentén mintegy 70 000 kat. hold volna öntözhetö, sőt permetező öntözés be­rendezésével 150-200 000 hold. Hogy ez mit je­lent, nem szorul bővebb magyarázatra. A terv szerint a csatornába befolyó 70 m* víz­ből 20 m' a Duna mellett húzódó teknőben öntöz­tetnék szél, a visszamaradó 50 m' viz a mély be­vágáson át Félegyházáig jutna, hol bizonyos szintre lebuktatva, évenként mintegy 37 millió kilvoattórányi elektromos energia termelhető, anél­kül, hogy azáltal az öntözésre szánt víztömegben hiány állana be. Ez a 37 millió kilóvattórányi energia csekély részben szolgálna az öntözés szük­ségletének kieíégitéaére, részben a hajók vontatá­sára, a csatorna üzeme céljára, főkép azonban Szeged, Csongrád és Félegyházának olcsó világí­tással, valamint ugy ezen városokban, mint azok környékén meglevő, vagy létesülő ipartelepnek villamoserővel való ellátására, sőt felesleg is mu­tatkozna, amely a netán létesülő különféle mező­gazdasági Ipartelepeknek energiával való ellátásán felül még Budapestre is vezethető, hol még mindig kedvező áron találna elhelyezést. Mindezeket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy Csonkamagyarország felépítése és újjászületése szerves összeköttetésben áll a mezőgazdasági ter­melés fokozásával és a mezőgazdasági ipar inten­zivebb megteremtésével. Ezek pedig függnek e csonka ország Kánaánjának, a nagy Alföldnek jelenti ezek szetint a többtermelés és a többipa­rosttá** kérdésének megoldását és megadja egyben a :zükséges legolcsóbb villamosenergiát is. formálások és MODüL utáni alaki. Női kalap tások gyorsan és Jutányos áron készülődi Szatmárinál KOIc.ey ucca 3. £1 Boynl-smáU* anellett A pénz jó katona, uram, szabaddá tess. (Shakes­peare: A windnori vig nők.) VETKEZIK, Szegediek találkozó helye.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom