Délmagyarország, 1925. szeptember (1. évfolyam, 82-106. szám)

1925-09-13 / 92. szám

192i szeptember 11. DELMAQYARORSZAQ t Százi Menyhért rendőr vakmerő tárnádéi beismerték tettüket. Vallomásuk szerint megverték őket s bosszúból szúrták le az utukba került ártatlan rendőtt. Még augusztus első napjiiban történt — mint még emlékezetes —, hogy garézdt, részei ka* tonák a Bfinom kert-soron orvul leszúrták Százi Menyhért kerékpáros rendőrt. A szerencséilenül Járt, leszúrt rendőrt a véres eset után a köz­kórbáibi sxállitoíták, ihol sokáig lebegett élet és baíál között, miglen állapota a legutóbbi hetekben annyira javult, hogy rövidesen el­hagy hit ja a kórházat. A gyilkossági kísérlet után levezetett rend­őri nyo roxás teljesen tanácstalanul állt ez ügyben, mert a gyanúba fogott katonáé, név­szerint Orbán M hály utász szakaszvezető és Fische János őrvezető, tagadták a gyilkossági kisirlet elkövetésit. Bűnösségük mellett csak az Orbán Mihálynál taláit véres bajonelt ta­núskodott és az a v&e'fenntk látszó körül­mény, hogy a tett elkövetése után már negyed­órával a laktanyában voltak és észrevehető Iz­galommal tértek nyugovóra. A véres lettnek szemtaruja nem volt. A kihallgatott rendőrök, akik a véres inci­dens elölt összekerültek a katonákkal, tagad fák, hegy a kőtelező figyelmeztetésen kívül akár szavakkal, akár testi bántalmazással dühbe hozták volna a katonákat s így a rendőrség előtt mind vési? rejtély maradt, hogy a katoná­kat mi késztethette u békésen cirkáló kerékpá­ros rendőrök megtámadására. A rendőrség; Így minden tanúvallomás és tárgyi bizonyítékok hiányában csak felievések alapján rekonstruál­hatta meg a gyilkossági kiiérlet Ufolyásá'. A gyilkos katonák kézrekeritéséhen már a kato naság is segédkezet nyújtott és igy sikerült a tett középpontjába Oröán szakaszvezető* és és Fische örvezetöt állítani, akik azonban s legszorongatoltabb helyzetekben is konokul ki­tartottak tagadásuk és ártatlanságuk hangozta­tása mtlletl. Az eredmény nélkül lefolytatott rendőri vizs­gálat után a gyanúsított katonák vizsgálati fog­ságba kerültek > most már a további nyomo­zást a katonai honvédtörvényszék vizsgálóbírója folytatla le és hozott végleges döntést ez ügy­ben. Az előzetes katonai vizsgálat sikeres be­fejezése után az ügy aktái a szegedi 5 ös bon­véd vegyesdandárparancsnokság ügyési ségéhez kerültek, ahol a vádirat elkészítése után a nagy­érdekességü bűnügy nyilvános főtárgyalás» kerül. Orbán Mihály szakaszvezető ugyanis, akii már az első napokban a gyilkossági kiséilet tettesének véllek, hosszas tagadás után megtört tőlünk kívánni, hogy annyi idő után is részletesen emlékezzünk a kinai történelemre, mikor közben elég eseménydús volt az európai történetem is és sok embernek már akkor is szalajt az esze, ha a saját történelmi szereplésére kellene visszaemlé kezni. Különben is zavarosak voltak akkor a kinai hirek, a köztársasági sájtóiroda egész mást jelen­tett, mint a császári saj'óiroda, a két intézmény csak abban egyezett meg, hogy mindkettőben ugyanazok a tusmandarinok ültek, amint az falun­városon történni szokott, ha forradalom van. Elég az hozzá, hogy nagyon meglep, még pedig kellemesen, amit most egy amerikai magyar lap­ban olvasok. Az van benne, hogy Pu-ji, a csá­szárok ivadéka, él és kovácsmesterséget folytat a san- franciskói kinai negyedben. Igen jói érzi magát, van neki három fia, azok is mind kovácsinasok és mikor a tudósitó ott járt, vigyori pofával fujtat­ták a tüzet. Maga az öreg kovács kijelentette a tudósítónak, hogy igen jól érzi magát, eszeágában sincs hazamenni császárnak, noha nem is hivják, mert minek lenne ö a saját hatalma rabszolgája, mikor a maga gazdája is lehet? Különben egy kinai újságot járat, mert többre nem telik s estén­ként, mikor ráér olvasni, igen jót mulat azon, hogy­hogy vagdossák el odahaza egymás torkát az em­berek a haladás jegyében. Az amerikai kolléga lelke rajta, ha hazudik, de én el tudom hinni azt is, hogy nem hazudik. És el tudom képzelni, hogy valaki, akinek tanult mes­tersége a kalapálás és jólmenő kovácsüzlete van, nem kívánkozik császárnak. Ds mit csináljanak az orosz nagyhercegek és a többi európai trónköve­telők, akiket nem tanítottak fiatal korukban kenyér­kereső mesterségre? Muszáj nekik, szegényeknek, forradalmakat, összeesküvéseket, puccsokat csi­nálni és belháborukba kergetni a nemzetüket, ha élni akarnak. Bizony, nem ők a hibásak és mégis csak a kinai a legokosabb nép a világon. is a legnagyobb őszinteséggel Ismerte be vég­zetes tettél. Beismerése folyamán elmondotta, hogy a kri­tikus éjjelen boros állapotban, inekelve botor­káltak viglg a Boldogasszony sugdruton, ahol két rendőrjárat is feltartóztatta őket. Az első rendőrőrjárattal való összeütközés még követ­kezmények nélkül folyt le, de a Galamb ucca sarkán már komoly szócsafa és végül tettleges verekedis folyt le a rendőrök és a garázda ka­tonák között, amely végül is a katonák veresé­gével végződölt. Ekkor forraltak bosszul a ka­tonák, de arra nem is gondoltak, hogy az elég­tétel véres tragédiával fejeződik be. Orbán vallomásának e részét a kihallgatott tanuk is megerősítik, akik látták az összeü kő­zést és látták a katonák megfu'amodáiszerfl vereségél. A katonák különösen azt szégyen­lették, hogy Fische János őrvezető szaronyát elvették a reedőrök, amit a rendőrőriárat tagad és meg nem történtnek jelent ki. Efölötti elkeseredésükben történt azután, hogy a Bánomkert sornál összetalálkoztak kél gya­nútlanul haladó kerékpáros rendőrrel, kiket meglátva, Fiscse őrvezető indítványára elhatá­rozták, hogy leszúrnak. A pillanatok hatása alatt megszülető véres gondolatot már követte a tett is. A megbeszélések szerint Fischének kellett volna e'őször szúrni és azután Orbán­nak. Fische nem szúrt, Orbán azonban a rendőr oldalába kerülve, behunyt szemekkel, vaktában beledöfte szuronyát Százi rendőrbe, aki hangtalanul, némán esett össze. Akadtak tanuk trra is, hogy a két katona a laktanyába menet egymást vádolta a telt elkövetésével, majd Orbán szemrehányásokat tett társának, hogy az nem szúrt s igy egymagában maradt, mint a gyilkosság elkövetője. Fische őrvezető tagadja ugyan, hogy a szakaszvezelőt ő buj­totta volna fel a gyilkosságra, a kihallgatott tanuk azonban büs őssége mellett nyilatkoztak. Orbán Mihály szakaszvezető elten minden bizonnyal szándékos emberölis klsirlete cimén, míg Fische őrvezető ellen gyilkosságra való felbujtás cimén indul meg a katonai eljárás. aMIMWMMMIIM^^ Bál után tüzek gyúlnak ki, kerítések és vetemények pusztulnak el Tápé határában. A tápéi plébános erélyes rendőri beavatkozást kér a bálák ellen. veteminyesek pusztulnak el a falu határában, apróbb tüzek gyulladnak ki, ugy hogy a kőz* ségi fciró a Somogyi-telepi bálák után tizével­huszával hozza Ítéleteit a garázda legények ellen. A szombati nap folyamán azután Bogos Béla tápai plébános megjeleni a rendőrségei és súlyos panaszalt elitárta a Somogyi-telepi bá­lok ellen, amelyek közvetlen okozói a tápéi legények vandál pusztításainak. A rendőrségen természetesen radikálisan nem orvosolhatták a bajt, csak Ígéretet tettek arra, hogy a Somogyi­telepi bálokat a legszigorúbb ellenőrzés alá veszik, hogy ezzel elejét vegyék a tápéi legé­nyek kártokozó kedvteléseinek. A szomszédos Tápé községben ritkásak a bálák. Bucsu alkalmával s néhány rendkivüti eseiben kerül csak táncolás! Ishelőség a tápéi aranyiljuságnsk, akik ünnepnap alkalmával K városba kerülnek be mozibí, vagy más kisebb szórakozásra. Amióta azonban a Somogyi­telepen bálák tartására is alkalmas korcsma* helyiség van, azóta nem múlik el vötösbetüs vasárnap bál nélkül. A Somogyi-telepi bálakst a lápéi fiatalság is felkereti s mondbatni, hogy e balaknek a tápiiak a legszorgalmasabb lá­togatói. A nevezetes bálaknak azonban szo­morú következményei voltak minden ünnep után. A tápéi legén) ek a bálák végezése! br­zamenet falujukba, ugyanis a legelkipzelhetet­lenebb pusztításokat viszik vigbe. Kerltisek, „A ÜMKE jelenlegi vezetősége sohasem üldözte Gallovich Jenőt." Az egyesület válasz* volt főtitkárának. A DMKE elnöksége a mai napon a kővet­kező nyilatkozatot küldte be a Dilmagyarország­nak Gallovich Jenő ismeretes ügyéről, amelyről két n«p előtt „Gallovich Jenő panasza a DMKE közgyűléséhez elbocsáj'ása miatt" cimen cikket közöltünk. 1. Gallovich Jenő ellen a figyelmi vizsgálat­nak záros határidőn belül való lefolytatását a belügyminisztérium rendelte el. 2. Az 1922. évi junius 24-i alakuló közgyű­lés megtartását is ugyancsak a belügyminiszter rendelte el; a közgyűlési dr. Eöltevinyi Olivér kormánybiztos hívta egybe és az ő elnöklete alatt folyt Ír. A kormánybiztos névsorolvasása alapján egyénenkint állapította meg, hogy az összes megjelentek tinyleg tagjai az egyesület­nek és szavazásra jogosultak. Valótlan tehát, hogy az ántánt nvomásra feloszlatott Dél­vidéki Liga lagiai a DMKE ügyeibe beleavat­koztak volna. Csak viletlen, hogy az ügyvezető alelnök egyúttal a Di nek is elnöke volt. Az 1918-ban megválasztott vezetőség mandátuma az autonómia felfüggesztésével megszűnt, mikor a miniszter a vizsgálat befejezte után 1922-ben sz egyesület önrendelkezési jogát visezaadt?, a vezetőség formálisan is lemondott. Tehát a köz­gyűlés megtartása és íz uj választás teljesen szabályszerűen folyt le. 3. A DMKE automociáját a belügyminiszter azért függesztette fel s *zért rendelte el a vizs­gálatot, hogy vigit vesse az egyesület is Gallo­vich között folyó szinte évtizedes viszálykodás­nak. Tudott tény, hogy éveken keresitüi a DMKE igazgatósága összes üléseinek idejét a Gíllovich-ügy foglalta le. 4. A debreceni épület szabályszerű közgyűlési határozattal adatott el, azért, mert a Debrecen városával kötött szerződésnek igen súlyos fel­lételeit 1914 óta nem teljesítették és emiatt az épüet tulajdonjoga a legnagyobb mértékben bizonytalanná vált. 5. A DMKE Jelenlegi vezetősége sohasem üldözte Gallovichot, egyetlen ófnjtás?, hogy a hazai közművelődés javára zavartalanul dolgoz* hassék. A támadó: Gallovich Jenő, aki bár fiz éve egyetlen tollvonást sem irt a DMKE érde­kébtn, a DMKE vügyoaá', melyet a magyar társadalom közművelődési célra adott össze —, jogosnak vélt, de szerintünk jogtalsn követelé­sével — magának akarja kisajátítani. Ez ellen természetesen a DMKE vezetősége minden ren­delkezésre álló eszközzel védekezik. 6. A DMKE rendkívüli közgyűlésének össze­hívását G :J!ovich beadványa, amelyben az igaz­gatósági határozatot a kö?gyűléshez felebbezte, te te szükségessé. Mivel a tagok nsgyrésze vi­déken lakik és a költségek miatt cssk nagyobb keretekben tartott rendes közgyűlésekre szokott eljönni, természetes, hogy az első összehívásra nem lehet a közgyüléEe határozatképes. A Délmagvarországi Magyar Közművelődési Egyesület egyébként 13-án, vasárnap délelőtt 11 órakor sxéképűleiének tanácstermében rend­kívüli közgyűlést tart. Ha a tagok kellő szám­ban VÍIIŐ meg nem jelenés; miatt a közgyűlés megtartható nem volna, ez esetben nem 13-án, henem folyó hó 20-án délelőtt fél 11 órakor tariatik meg. A DMKE ezen a közgyűlésen fog foglalkozni Gdlovich ügyével. SMMMMMMWMMMMVMMMIMMMI Statisztika a nemzetközi kivándorlásról. Genf, szeptember 12. A Nemzetközi Munka­ügyi Hivatal tanulmányt adott ki az egyen or­szágok 1920—1923. év kivándorlási mozgalmai­ról. A tanulmány, melyet a Nemzetközi Munka­ügyi Hivatal értekezletének a határozata alap­ján készítetlek, hatvan ország adatait tartal­mazza. A tanulmány áttekinthétő formában fel­dolgozza statisztikájában a kivándorlók korát, nemét, sőt a foglalkozását is fsliün'eti. A ta­nulmány a tudományos szempontodon kivül gyakorlati szempontokat is szo'gál és világos­sfgo! vei a háború utáni idők mozgilmalra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom