Délmagyarország, 1925. augusztus (1. évfolyam, 60-81. szám)

1925-08-09 / 66. szám

Itft augusztus 9. DELMAOYARORSZAO t­t­n rí 3 Nincslcs kérelmezőknek megígérte, hogy a nagybecskerek-szegeúi vonal megnyitására tárgyalást kezd a magyar kormánnyal. A Délmagyarország tegnapelőtti szá­miban beszámolt arról az elégedetlen­ségről, amely a torontáli kereshedelmi és ipari érdekeltség körében a tartha­tatlan vasúti összeköttetések miatt ural­kodik. Megirtuk ez alkalommal, hogy l torontáli érdekeltek a nagybecskerek— szegedi vasútvonalnak megnyitását kí­vánják a szerb kormánytól, mert véle­mények szerint csak ezen a réven lehet a kiviteli forgalomnak gyors és zavartalan lebonyolítását biztosítani. Mint azóta Nagybecskerekröl jeien­lik nekünk, az érdekeltek küldöttségi­leg Jártak Nincslcs szerb külügyminisz­ternél, akinek előadták, hogy minden politikától mentesen, tisztán gazdasági szempontból kérik ennek a vonalnak a megnyitását. Nincaics külügyminiszter válaszában Ígéretet telt, hogy a szegedi vonal megnyitása ügyében a jugoszláv kormány a magyar kormánnyal a tár­gynlásokal haladéktalanul megindítja, egyben pedig azon «Tényének adott kifejezés*, hogy hihetőleg már három héten belül kedvezi eredménytől érte­sítheti az érdekelteket. Minthogy kétségtelennek tartjuk, hogy a magyar kormány a maga részéről nem fog elzárkózni e kezdeményezés elöl, remélhető, hogy ez a vona', amely a szegedi á meneti forgalom, különö­sen azonban a Torontálmegyéböl nyu­gat felé irányuló kivitel szempontjából igen fontos, aránylag rövid időn belül megnyílik. A Tiszának még egy méteres áradását várják. árúddiát várjuk a Tiszának. De ismét­Néhány nap előtt ugy tetszett, hogy véget ért a Tisza áradása. A víz visz­szavonult a medrébe s felszabadította a strandfürdőké:, amelyeken megindult az élet. Vasárnap + 228, hétfőn 234, kedden 230, szerdán 233, cjütörtökön 231 centiméter volt a viz magassága, amely pénteken egyszerre félméterrel szökött fölfelé s elérte a 270 centimé­tert. A szombatra való növés még ennél is nagyebb, mert a vízállás ma 340 centimétert mutatott, tehát 70 cen­timétert nőtt. A vízben uszó strandosok rémülten telefonáltak a folyammérnöki hivatalba felvilágosításért, azaz inkább megnyug­tatáséri, de a természetlel nem lehet kombinatív üzleteket kölni, senki sem hallhatta azt, amit szeretett volna. — Lehetetlen a mai időjárási viszo­nyok mellett jósolni, mondta érdeklő­désünkre Andrássy miniszteri osztály­tanácsos, hiszen ki állapithatja meg előre, hogy mikor lesz megint eső és hány milliméteres csapadék. Annyi bi­zonyos, hogy a Tisza a felső részeken apad, épp ugy apadnak a mellékfolyói is, kivéve a Bodrogot. Erős áradás után megállt a Körös is. Hozzávetőle ges számítás szerint még egy méteres lem, hogy jóslásokba bocsátkozni lehe­tetlenség. Csúnya, piszkos-sárga mostanában a Tisza vize, a Maros agyaga festi ilyen kellemetlenre. Tuss nélkül nem lehet, de nem is tanácsos benne fürödni, iszaprétegek rak dnak a testre. A Ma­ros apad ísát ezek a számok mutatják: Vasárnap volt Makón + 86 centimé­ter, hétfőn 80, kedden 78. szerdán 86, csű Ortökön 64, pénteken 60, szomba­ton 59. Megnyugtatjuk az aggodalmaskodó­kat, akik a Tisza mostani áradását szerelik okoskodásra és rémhirek ter­jesztésére felhasználni, hogy nincs mi tői félniök. A víznek 340 centiméteres állása nem jelent semmit, hiszen 1919­ben 916 centiméter magas volt és még­sem történt semmi baj. Ez a magasság jóval felülmulta a nagy árvize', igaz ugyan, hogy azóta modern és eröslvéd­töltésekkel ludunk védekezni. Ezt a vízmagasságot az 1895. évi kOzeliti meg, amely 884 centiméter magas volt, utánuk a tavalyi következik, amikor kiért a közúti hídnál a parira, már-már kacérkodott 872 centiméterével a Stefá­niával, de kellemetlenséget nem okozott. Uj Munkásotthon helyett — házat vettek a szegedi épitőmunkások. A Fodor uccai biz az uj Munkásotthon alapja. Több alkalommal beszámolt arról a Délmagyar ország, hogy a szegedi mun­kásoknak az ellenforradalom 4la nin­csen otthonuk, kénytelenek rntgau zódni a marót uccai szOk, egészségte­len, piszkos odúban, ahol leheletlen pesten, az uccasarkon nyit egy bódít, ahol szerelmes cselédlányoknak ír pénzírt levelet. Lassanként nagy hirre vergődik, már nemcsak cselédlányok keresik. Ugy felviszi dolgát az Úristen, hogy irudat kell nyitnia, ahol üzemmé lesz a leg­nagyobb emberi érzés. Gépezet, mely a vagyonosodás kerekét hajtja. De ez a szerelmi üzem lesz épp az embör tragi­kuma. Elhidegül a fiatal feleségétől, mert azt látja, hogy a szerelem maga is tech nlka, mesterkedések és ügyeskedések láncolata. Ránézek a csudálatosan fiatal nagy­apára. Ennyi vigurozitásl... Ilyen szen­vedélyes témát Kis zavarral olaaltpillant. — No, nem épp mind belülről jött I Külső impulzusokat is talál az embOr. Juhász Gyula selmán árulkodik közbe: — Senki Szegeden ma annyi szerelmes levelet nem kap, mint Ferenc bátyánk. A Világ lekötötte s gyakran hozza írásait. A sok pesti asszony elárasztja, agyon kényezteti. Móra Ferenc mentegetőzik. — De nem válaszolok nekik. Csak egy­nek válaszoltam egyszer. Tudjalene, vállig t lehér szakállt követelte rajtam. Hát an­nak csak meg kellett mondanom ugye, hogy nincs szakállam és az asszonyoknak még mindég én csókolok kezet?... Ráhagyjuk a dolgot, nem firtatódunk, bucsuzkodunk. Az ajtóban, ahová kikisér, esy elegáns, bájos fiatal hö'gy ront Móra Ferencre. — R. S. né va^ok, Budapestről, Mes­ter. Olvastam az írásait a Világban és URy allógott a vágy megismerni... Sietünk odább Juhász Gyulával. Iste­nem, ne álljunk útjába a kulturvágyaknak t pont a Kultúrpalota küszöbén .. .1 | azt i kulturális, nevelő és oktató fel­adatot teljesíteni, amire pedig az összes munkásotthonok hivatottak. A maros­uccai helyiségekben beszélni sem le­bet a munkások szórakozásáról, amelyre pedig minden munkásnak szüksége van, aki megfeszitett munkával dolgo­zik hil napon át. Etekben az egész­ségtelen, piszkos és sötét helyiségek­ben leheletlen előadásokat, fölolvasáso­kat rendezni, valamint lehetetlen meg­felelő könyvtárszobát berendezni. Ezért azután, mivel a hatóságok minden se­gítséget megtagadtak az uj Munkás­otthon ügyében, a szegedi munká­sok fogtak hozzá a Munkásotthon fel­építéséhez, mini ismeretes. A munkások leadták obulusukat bé­reikből, a néhány százmillió korona, ami Összegyűlt, azonban nem volt ele­gendő az uj otthon felépítéséhez, mert egy megfelelő otthon építése túlhaladja az egymilliárd koronát ia. Most aznlán erős lendülettel kerfllt előbbre a szegedi Munkásotthon sorsa. A szegedi építőmunkások ugyanis elhatározták, hogy míg fel nem épül az uj otthon, saját ottbont létesítenek. Érintkezésbe léptek a MfiMOSz köz­ponti saervezetérel és kérték, hogy az épitőmunkások központi szervezete nyújtson anyagi segítséget az oltbon megszerzéséhez. A tárgyalások rövide­sen eredményre vezetlek, a kizpont megfelelő összeget bocsátott a szegedi munkások rendelkezésére, mivel tisztá­ban volt az Ónálló otthon jelentő­ségével. A Délmagyarország munkatársa ugy értesült, hogy kél nappal ezelőtt lent lárt Szegeden a MÉMOSz megbízottja Esztergályos János nemzetgyűlési kép­viselővel és konkretizálták a résztele­ket. Alaposan megnézték a tervbe veit házakat és ezután az építők megvásá­rolták a Fodor ucca és Kossuth ucri sarkán tévő emeletes bét házit oz épitő­munkások otthona számára. A munkálok az adás-vételi szer­ződés megkötésekor azonnal lefizették a vételárat, háromszázhuszmlllló koro nát. A házat egyébként már teiekkOny­vtleg be is kebelezték az építőmun­kások. Eztel a vétellel végre megfelelő ott­honhoz juto'tak a szegedi építőmunká­sok és ér'esűlésűnk szériát most már komoly formában haladt előre oz álta­lános Munkásotthon felépítésének igye Is. A terv n:oit az, hogy épités ne­lyett inkább megtelelő házat vesznek, rnoit ciupfn a részletek kérdését kell tisztázni, illetve elintézni. Remélhető ez k után, hogy öt éves szorongás után most már rövidesen az Otszes stegedi munkásoknak meglesz az otthonuk. Pipáló hegyek között. (Levél.) Harmadik capji a szobából nézve kifelé, nézem a felhőket a hegyek csúcsán, olyan, mintha füstCIne a hegytető. — Micsoda nyár et, micsoda nyara­lás, — sóhajtoznak a szállodában az idegenek, nem lehet kirándulni a kör­nyékbeli nyaralóhelyekre sem, esik, mindig csak esik. — „Esernyös város" ez, gondolom magamban és én is együtt bosszanko­dom a többekkel. Múlnak a napok, el­múlik a nyár is anélkül, hogy érez ük volna a nyarat. Szezonjuk lelt a kávéházaknak, az ember nem tud ülőhelyet találni ben­nük egész nap. Foglaltak az u|ságok, a helyek, még az újságárusoknál sem lehet magyar lapot kapni. ElkapVodják. Sikerült egy Színházi Életet vennem és most irigykedő tekintetekel kapok érte a lányos asztaloktól. A vendéglőben állva várják egy­mást az emberek és lesik, hogy ki tart már a tésztánál. Mindenki menüt eszik, űreg nyugdíjas ül mellettem az asztalnál, hangoaan étlapot kér. Hoz­nak neki. Elkezdi olvasni fölülről le­felé lassan, alaposan megfontolva min­den egyes szót, azután alulról falfelé olvassa, szinte mindenhez nyel egyel, amikor félhangosan kimondja. A pin­cér harmadszor |0n már vissza, amikor végre halkan odasúgja: menü. Ilyen­kor dühösek, akik helyre várrak, a többiek meg mosolyognak. Ez is szó­rakozás most. Elegáns hölgy ül egyedfll az egyik kii asztalnál, szemben vele lel van ba|tva a szék. Senki sem mer odaülni, a férfiak diszkrétebbek, a hölgyek ma­gok tudják, bogy miért nem mennek oda. Téazta után cigarettát vesz elő a hölgy és gyufái kér a «pincéitől. Stiv egyet a cigarettából, azfán leteszi a tarlóra és valamivel foglalkozik a tás­kájában. Mikor sikerült i cigarettának kialudnia, odafordul a szomazéd asz­talhoz egy urboz és az udvariasan tűz­zel szo'gáló urat megkínálja az aszta­lánál levő üres székkel. Fizetnek és nekivágnak együtt az esőnek. Ugyan hova mehetnek, arra gondol az ember, meg arra, bogy itt te jobbak a nők a .Deákné vásznánál". Kél gimnázistával barátkoztam itt össze, (most tették le ax érettségi), velük szoktam sétálni Mielőtt neki­indulunk, megnézik a barométert és ha caak csendes esőt várunk, sapka, esőkabát, turistacipő, nekivágunk a vi­déknek. Elkalandotnnk a Mura pariján, siieom a tinta hegyi levegői. Mennyi finomság, udvariasaág, neveléa van ezekben a német gyerekekben. Ösztön­szerűleg tanulmányozom őket, szeret­ném hazavioni a mi egyetemünkre, a mi fiaink közé, megmutogatni, példát adni őket. A lengyel diákszövetségek jutnsk estembe, Vilnábsn találkoztam a taglaikkal, ott dohány- és alkohol­tilalom van a diákok közöt», de a po­litizálás is tilos. Nálunk még sokan azt hiszik, hogy a deák-sapkához boros­kancsó illik. Tegnap vihar volt, elviltek a moziba kis barátaim. Mindig zsufdva vannak itt a mozik, alig jutottunk jegyhez. Egy kicsit mentegetődztem, bogy drágák az árak, bizony feleannyiba kerül, mint olthon. Mondtam is nekik, de nem akirták elhinni Tompa mennj dörgés nyom|a el a tüszkölő mozdonyok zaját, itt mennek el a vonatok az ablakom elölt. A füst­jük mindinkább egybeolvad az ólom­szürke felhőkkel, ma megint vihart is kapunk. Ilyenkor nagyobbnak tűnik fel a távolság, amely elválaszt hátulról, melegebbnek az otthon, ahonnan kirö­pültünk. Nézem a pipáló hegyeket, mint vesznek el alak|aik mindjobban a vésztjósló feihőkben, nézem, nézem őket s lassankint olyan lest minden, mintha végeláthatatlan hómezöket látnék. Szi­béria zordon szürkeségét és a szám­űzöttek panaszos dalát. Villámcsapás az örök ostora, elnyu|tott dübörgés a szenvedők nehéz lelki háborgása. Mit érezhették ők, voll-e reményűk, volt-e vágy még « szivükben. Mit érethettek, mikor kimondták annak az aaszonynak a nevét... Rettenetes etövel dühöng most a vihar, be kell zárni a belaö ablakokat ís. Az augusz­tus melege helyett Szibéria képét tük­rözik vissza a felhők s azt hiszem, ez a hazikészOlődést jelenti a nyaralóknál. Legalább nem érik el még előlük a dinnye. — Szomorú, szomorú idő ez kérem — kesereg itt egy magyar öreg ur, aki már Ötödször gyújtja meg a bosszú vlrginia-azivarját —, itt vagyunk kérem már két bele a búgommal és III kell űlnűnk tétlenül a szállodában, amikor otthon ugyanezt ingyen is meglehet­nénk, Méjg várunk egy-két napot és ha nem változik, fuccs, vége a nyaraiái­nak. megyünk bazs. Igaza van az öreg urnák, én is nem­sokára szedem a sátorfámat és eluta­zom megnézni az osztrák bányákat. A gyárvállaiatokat, amelyek uiba esnek, szintén meglátogatom és így legalább összekötöm a kellemetlent a hasznossal. Tegnap éjjel bácskai magyarok mulattak Itt a szomszédban. Bécsi fiatal hölgyeknek akarták bemutatni a magyar nótát. Meg — amint Ok mondják — egy kicsit kiengedni a magyar szót, ami otthon nem enged­nek a rácot:. Ot esztendő elfojtott ke­servét sírták bele a mulalásukba és a cigány húzta nekik világos reggelig. .Lesz még kikelet a Bácska feleit..." csengett a dal és könnyhaimatos volt a szemük. Az enyém is ... Dr. Cserzy Mihály. Nemzetközi mestersakkverseny Debrecenben. Debrecen, augusztus 8. A Magyar SakkszOve ség megbízásából a Debre­ceni Sakk-Kör holnaptól kezdve 16 résztvevővel nemzetkOst mesterverseny! és 40 résztvevővel nemzetközi fö omát rendez. A verseny létrehozása dr. Hüttl Tivadar egyetemi tanárnak, a Deb­receni Saik Kör elnökének érdeme, akinek az előkészítésben Dalmy Barna és Nagy Géza voltak fösegi 0 társai. Sikerűit olyan erőket osszrgyű.teni, akiknek részvétele világviszonylatban is magas nivójuvá tessi a mérkőzés'. A mesterversenyen Tartakower, Grünfetd és Johnén nagymesterek találkozása az amaiőr világbajnok Matttsonnal, a jó középeurópai g ár dt val s a magyar mesterekkel nagy szenzáció lesz. A fő­tornán Abschenek rigai mes-er, az olimpiai veraeny második helyezettje is részt vesz. A vendégek legnagyobb része már ma este megérkezett. A külföldi sajtó több képviselője is megjelenik a ver­senyen. Holnap délután 5 órakor a vá­rosháza disz'ermében lesz az ünnepé­lyes megnyitása és a sakkszövetség kongresszusa. A kOztyűiés után az Angol Király nő-szállodában ismerkedési estélvt tartanak. A vers.ny hétfőn reg­gel 9 órakor kezdődik. A mes erveraeny résztvevői i kővet­kezők: Tartakower (Pária), Johnén (Zü­iich), Grünfeld (Bécs), Mattison (Riga), Kmoch (B cs), Seitz (Augsburg), Prokes (Prága), Przeporka (Var ó), Asztalos (SzerajevO, Vukovics (Belgrád;, Ha­vasi, dr Vajda, Balla és S einer Lajos (Budapes), Patay Oyula (Egerlövő), dr. Nigy Oéza (Debrecen). i

Next

/
Oldalképek
Tartalom