Délmagyarország, 1925. augusztus (1. évfolyam, 60-81. szám)

1925-08-05 / 62. szám

tttS MgOSZtttS 6. DBLMAOYARORSZÁQ 3 Eltemették Rosenfeld Nándort. Ma délután négy órakor a szegedi aj zsintgógs udvarában tar'ották meg Rosenjeld Nándor, a villamosvasutak vezéi igazgatójának vég isztességét. A bolttest. amelyet a család Olaszország­ból szállíttatott haza, béfön este érke­zett meg Szegedre és s Srentegylet sz elhunyt nagyérdemű fétfiu hamvait a pályaudvarról egyenesen a zsinagóga diizea előcsarnokába azállittatta. Itt ra­vatalozták 131 Rosenfeld Nándort, aki­nek koporaóját hamar eHakarták az egyházközség, a Szentegylet, a család éa a Jó barátok koszorút Már félnégy órakor óriáai tömeg lepte el a Korona nccai zsidó templom környékét. Három zászló alatt vonultak U a testűle ek. Megjelent a zsidó elöl­járóság testülete dr. Bledt Samu elnök veze'ésével, a Uoyd Bekor Adolf veze­tése alatt, dr. Szd» Iván királyi № ügyész, dr. Boltka Sándor rendőr főta­nácsos, dr. Gyurilza Sándor egészség­agyi főtanácsot, a Tröszt képviseleté­ben Lantéi Og vezető-igazgató, a bu­dapesti zsidó főgimnázium tanári tea­tflletének küldetétében Goldberger igaz­gató és Wdder tanár és még sokan mások. A leienvoltak közül néhány százan befértek a szük udvarra, de sok ezren krnnrekedtek. Mikor a mély gyászbaborult családtagok megjelentek, a koporsót kivitték az előcsarnokból az udvaron felállitott ravatalra és Lamberg Mór lökántor az egyház énekkarával megkezdte a szertartás'. A bevezető egyházi ének elhsngzása után, a tem­plom bejáratának lépcsőiéről dr. Löwin­ger Adolf főrabbi mondott magasszár­nyalátu beszéde', amely mély tartal­mával és hangjának melegségével min­denkit megindi ott. — Jeruzsálem templomának puiztu­Iáéit, a zsidóság legnagyobb gyáas­finnepét ültek éppen, mikor megjött rnessai Olaszom ágból a lesújtó gyász­hír. Nagyobb ctapts nem érhette a a szegedi zsidó egybázköiséget, mini Rosenfeld Nándor váratlan elmúlása. Az főrabbi ekkor az Iráa szavait kMate, amelyek asetinl bárom oszlopon épül fel a zsidó fétüerény: a tudáson, a szolgálatkészségen éa as embersze­reteen. — Elhunyt barátunknak — igy foly­tatta a főrabbi — tudása, műveltsége roppant nsgy volt. Még meglett férfi­korában ii folyton képezte magát, állan­dóan tárult, de nem hivalkodo t tudo­mányával, műveltségének gazdag tár­házát szerénysége mögé rej e te. Köte­ksségleljesllése is példaadó volt. Válla­lata ügyeivel nagy szeretettel foglalkozol t, • köz ekedésűgynek egyik legnagyobb szakértője volt és nemcsak vállalatának, de a szegedi köiuti közlekedésnek is óriási szolgálatokat tett. Legnagyobb erénye azonban emberszeretete volt Finom lelkétől szeretetet sugárzott mindenkire, akivel csak érintkezett. Sze­retetet adott azoknak az egyházi intéz­ményeknek, amelyeknek élén állt. Pél­dát adott mindannyiunknak, hogyan kell önzetlenül az intézmények érdeké­ben fáradozni. Roppant nagy a vesz­teaég, amely bennünket ért Körülálija a koporsót a hilköiaég, a Szentegylet, a család tagjsi és tizenkét unoka, ha­sonlatosan Izrael tizenkét törzébez. akik legközelebb voltak az 0 szivéhez. Köz­ügyekkel sokat foglalkozott, de mégis legjobban érezte magát az intim családi körben, ott volt igazán boldog, ott ta­lálta meg nemes ékte jutalmát éa kg­szebb diadalát Minden szem könnyes volt, amikor a főrabbi befejezte szavai! és maga ia mélyen megrendülve búcsúztatta Rooem­fekt Nándort. Utána Schönberger Béla vUlamosvasuti főmérnök intézett né­hány buctuuót a Szegedi Közu'i Villa­mosva» ut R*. nevében, amelynek az elhunyt negyven éven keresztfl! hiva­tó« <a nagyérdemű vezetője volt Ezzel a templom előtt befejeződött a szertartás és bosaau kccaisor kisérte a vuágokkal borított koporsót a temetőbe. A tömeg gyalog tette meg aa utat a Káivári uti zsidó menházig, ahonnan hat zsúfolásig megtelt k&ön villamos­kocsi vitte a közönséget a airkertbe. Itt a cinteremben fceiyezlék el a ko­porsót, amely körűi még mindig a résztvevők szazai sorakoztak. Itt, ebfen a megindító mi iöben dr. Btedl Samu, a szegedi bitáözaég elnöke állott a ko­ponó elé és a ziidó hivők nevében meghatottan buciuztatts el as elhunytat. - Két é ete volt - mondatta — Rosenfeld Nándornak. Az egyiket mint üzle ember folttatta nagy hozzáértés és körültekintéssel vállalata érdekében. Akt mint vaiutigazgatóvat érin kerett vele, nem látta a azivét. arai pedig a másik életének volt leglöbb mozgatója. Má­sodik életét egyházközségéért élte, a zaidó intézményekért, amelyeknek 26 év g á lt az élén és különösen a Szenl­egyle ért, amelyért mindig a legnagyobb szeretettel és legtöbbet dolgozott Min­denkit elfelejtenek egyszer, az ember mulandó, az élők feledékenyek, de az a szellem, amelyet a hitközségi intéz­ményekben megbonositott, mindig élni fog és a mi hivatásunk az, hogy ezt a sajá ságosan jó, mindig önzetlen és j nemes szellemet ezekben az intéz­ményekben megtartsuk. Ezzel hódolunk az 6 emlékének, aki mindig ciak a munkáért és embertársaiért élt Dr. Biedl Samu nagyon meg volt indulva éa ki is emelte gyászbeszédé­ben, bogy csak a kötelesség parancaa teszi képessé arra, hogy egy jó barát ját, aki izivébez olyan közel állolt, bu cauztaasa és méltassa. Ezután a vi la KOS vasul egyenruhás alkalmazottai vállukra emelték a ko­porsót és kivitték s sírhoz, ahol a bol­dogullat tizenhat esztendeje elhunyt hitvete mellé, a Szentegylet által fel sjiulott diazsiihelybe temetlék. Min­denki ásót ragrdott, nemcsak a család tagok, hanem a barátok serege is. Elő kelő fért ak ezzel a megható gesztus­sal is búcsúzni kivántsk a szegedi köz­élet, a zsidó hitélet felejthetetlen alak­jától. A rend lentartáaáról húst díszruhás rendőr gondoskodott. Elhalasztották a vidéki vároaok kölcsöneinek folyósítását. Budapest, augusztus 4. A magyír vároaok megaegitése érdekében, mint több ízben jeUnteltűk már, akciót indí­tott a kormány. Az akciónak az az eredménye, hogy egyik magyar nagy­bank közvetitéaével a magyar vidéki városok számása nagyobb Osaieifi köl­csönt aze restek, hogy ebből megvaló­síthassák s legszükségeiebb beruházá­sokat. A tárgyalások megindultak és ezeknek eredményeképen a newyorkl Speyer et Co bankhiitól 10 millió dol­láros kölcsönt koptunk. Miután a kölcsön prcfektuálvs volt s megkö öt ék a lebonyolításra vonatkozó szerződést is, most már s városokkal kezdődő t meg s tárgyalás inról, hogy mennyit igényelnek az egyes várotok a kölcsön öiazegéböl. A kölcsön össze­gének szétosztásánál as volt ut Irány­adó szempont, bogy mekkora az egyet városok bevétele az egyenes adókból A városok bevételi forráaaikoz mérten kí­vánták meghatározni a kölcsön Össze­gét Heteken keresztül folytak az illeté­kes minisztériumokban as erre vonat­kozó tárgyalások. A városok majdnem mind lóval több kö'csönt kértek, mint amennyinek folyósítását tervbe vették a számukra éa igy csak nehezen lehetett csszeáli'ani azt a listát, amelyen vala­mennyi város kö'csönt ételei szerepelnek. Maguk a városok vezetői sem tudják még bizonyosan, mekkora összeg esik ráfuk a kölcsönből. Az eredeti meg­állapodások szerint a kölcsön össtege augusztus 7-én, pénteken kerüli vtlaa folyósításra. Most szonbin a kölcsön folyósítását váratlanul elhalasztották augusztus vé­gére. Ez lőlfg keh lkai okokból tor tént A kölcsön ügyétől egyébként érdek­lődiűnk a Magyar Városok Országos Kongresszusa vezetőségénél, ahol dr. Várhiáy Lajos igizgstó s következőket mondotta: — A kölctön folyósítását valóban ougusztus végére halasztották el E hó végefelé azonban már minden bizony­nyál itt Issz s kölctöa. — Hogy egyes városok mennyit kap nak a kölcsönből, ait még nem tud |uk. A legujsbb elhatározások szerint s rendeseit tsnáciu városok igénylése a minisztérium e'é kerül. Azt mármost meg lehet állapitsnl, bogy meglehetősen sokan vannak azok a vároaok, amelyek/d­val több kölcsönt kértek, mint amennyi fe­dezetük voa erre. Eddig ősaiesen tudo­másunk szerint 39 város jelentette be igénylését s kölcsöne. As Igényeli összeg felül van n tízmillió dolláron. Hogy hogyan osztják szét a tízmillió dollárt « városok kOzt, ez a jövő titka. Bonyodalmak egy titkári állás körül. A vásárhelyi iparteatfllet nagy pöre. Hódmezővásárhely, sugusztus 4. (Dél­magyarország tudósítójától) Hódmező­vásárhely iparoitáiudslmat hónapok óta tgy szenzációs űgy tartja izgalom­ban, mely as ipartestületi ti káii állás körfil keletkezett s amely néhány nap ÓU az iparteaiület mostani — kormány­támogató — elnökségének, illetve elöl­járóságának válságává szélesedett ki. Az ügy előzményei a következők: Még 1923 márciusában történt, hogy a hódmezővásárhelyi ipartestület egv évi próbaidőre titkárává válaszolta Vei ró Oy. Istvánt, a próbaidő letelte után pedig bárom évi időtartamra abazolut szótöbbséggel véglegesítet e is. A vá­lasztás körüli izgslmak még le sem csillapodtak, az u) titkár elten máris HMMHIM—( —> -———- — • sorozatos támadásokba kezdett egy bi­zonyos csoport, mely Velró megválaaz­tását nem jó siemmel nézte. Elősiör azzal vádolták meg, bogy a dr. Pálfy Józaef kormánylőtanáciossá történt ki­nevezése alkalmából rendezett szegedi banketten, abol a vásárhelyi iparteitfi­letet reprezentált», botrányos réazegaé­gével szégyent hozott az Iparosságra. A tényállás lenti tormában nem bizo­nyosodott be, Vcbó ellenségei tehát más alkalom után néztek, ami csak­hamar jelentkezett is. Ai iparteatületi Utkár - aki egyéb­ként diplomás ember — egy alkalom­mal a vendéglői záróra után szflkebb­korfl baráti társssággal betért a titkár­ság hivatalos belyiaégébe és a boroz­gatást ott folytatta, vetrót ekkor fe­gyelmi uton 25 aranykorona pénzbün­tetésre ítélték. A következő leijelentéa izerinl Vetró a népkerti városi Vigsdó uj bérlőjének vendéglős! aaakviisgazta­tasát szabálytalanul foganatost otta, mert arra nem hívta meg a vizsgáz­tató bizottság elnökét, csupán az al­elnök közreműködésére szorítkozott. Vetró a fegyelmi bizottság előtt szzsl védekezett, bogy s vizsgabiiottság el­nöke a Vigadó bérletére megtaitott Ir­lej ésen riválisa volt az uj bérlőnek, tehát nem tételezhető fel rtla az elfo­gulatlanság. A fegyelmi bizottság elfő­gad'a as érvelést és Vetrót felmentette. Annál nagjobb meglepetés erejével ha­lott, hogy az elöljáróság a fegyelmi bizoltsáa ítéletét dezavuálva. Vetrót I/MVIIVIM itawwf — WBW bűnöznek mondta Id áa ötven arany­korona büntetésre i'élte. A fegyelmi bizottság természetesen lemondott, Vet­rót pedig s szegedi kereskedelmi és iparkamara tökéletesen rehabilitálta, kimondva, bogy a vizsgáztatásnál aza­bá'yazerűen járt el. Itt azonban még nem ér véget a krónika, ifit most következik az a bi­zonyoa bonyodalom Vetró ellenaégei egy szép napon aszal a feljelentéssel hozták ismét izgalomba az iparos­társadalmat, hogy a titkár egy éjszakai mulatozás alkslmával botrányos jele­netet rögtönzött Vásárhely főterén, ugyanis a vásárhelyi uccáknak egyik közismert alakjával, az u. n. .szuszka" hordárral talkskán tolatta magát a Kossuth-téren. Vetró a fö'je'entCket becsületsértés és rágalmazás miatt be­perelte a járásbíróságnál. Ai elöljáró­ság a becsületsértést pör eredményét be sem várva, Vetrót hivatalvesztésre Uélte és állásától rövid uton elmozdí­totta. A pör tárgyalásánál 25 tanul hall­gattak ki, köztük a sarki rendött ia, azonban a botrány megtörténte nem igazolódott be. Vetró megelégedett azzal, h;gy a lói jelentők bocsánatot kérjenek tőle és a helyi lapokban ilyen értelmű nyilatkozatot adjanak közre. Ez meg Is történt. Az elöljáróság azon­ban, ugy látszik, nen vett tudomást a bírósági Ítéleti öl a nem sietett indoko­latlan határozatát megsemmisíteni, sőt a közgyűlés itikárvátasztdsl Jogát ön­magára ruházva, hirtelenében uj titkári választott az Ipar hatósági biztos tilta­kozása ellenére. Vetró természetesen <smét felebezett a városi tanácshoz, ttinl másodfokú iparhttósághoz. A várost tanács a bí­rósági ítélet alapján Vetrót állásába viiszahelyezte s igy elf állott az a furcsa helyrét, hogy az ipartestületnek egy­szerre két titkára lett. Az ipartestületi elöljáróság a bonyodalmaknak végét ve­tendő, a városi lantc« határozatát meg­fe ebezte a kereskedelmi miniszterhez. Mint az egységes párt támaszsi bíztak abban, hogy .Pesten" majd kedvezően .intézik" el a dolgot, sőt kikérték dr. Aigner Károly főispán közbenjárását is. Az igazság ennek dacára kiderült a minisztériumban s trost, egy évi herce­hurca után megérkezett a kereskedelmi miniazter jogerős döntése, me/y az Ipar­testületi elöljárókig felebezését eluta­sítva, Vetrót végleg visszahelyezte állá­sába. <&MN A meghurcolt titkár drámai jelelenet közepet e jelentkezett régi gazdáinál s először is elmaradt egy évi fizetését, a 42 millió koronát kérte. Az elöljáróság a közgyűlésre appellált, ugy bogy az ügy jeen stádiumában teljes as anya­giak és erkölcslek terén előállott bonyo­dalom. Az iparosok városszerte elége­detlenséggel pertrak'álják az elöljáró­ság egész eljárását a titkár ügyben, amely as Igen jelentékeny ellenzéki mozgalom feléled:sének ujabb tápot adott B az ipartestület jelenlegi kor­mánypárti veze'őiégét válságba so­dorta. fai H. lUilb 1U 1U 1U 1 MacDodald a forradalmi éa kommunista törekvések ellen, London, augusztus 4. Ramsay Mic­Donald Dunloy városában kedden nagyobb beszédet mondott a független munkáspárt összegyűlt képviselői előtt. Többek kOaOtt kimentette, hogy az esetben, ha aszodaliaták a parlament­ben többségre jutnának, egy-két éven belül aemmiesetre sem tudnák Angliát siocialists állammá átslakitani. Azt biazem — m mdotts MacDonald —, ezt még f jrradalommal sem érhetjük el. AhHoz, bogy egy állam szocialista állammá fejlődjék, szükséges a leg­szélesebb neprétegek támogatása. Szá­molni kell a nemzet tradicionális szo­kásaival és előítéleteivel. Aki nem veszi figyelembe a nép hangulaté', annak vesztett ügye van. A szocializmusnak a kommunizmusban semmi köze sincs, a kommunisták azt tartják, hogy a világot erőszakkal meg lehet hódítani. Ez talán lehetséges, de ez nem a szocializmus feladata. A szocializmus nem akar világokat hódltanL A szocia­lizmus feladati a világ megujitása. Ebben az ellentétben rejtik a szocia­lista és kommunists világfelfogás ka­lönbsége. Lengyel vélemény a németek kiutaaitásának jogosságáról. Varsó, suguizfui 4. Az optálók ügyé­ben, beavatott forrái szerint, a lengyel hivatalos leifogás ekövetkező: Az optálók ügyét Lengyelország és Németország közt kölcsönösen az cz egyezmény szabályoz», amelyet 1924. évi alkusziul hó !0-án Írtak alá Béci­ben. A német aa|tó most hevesen tá­madja Lengyelországot és töivénytelen­nek mond|a Lengyelország eljárását, megfeledkezve arról, hogy olyan köte­lezettség teljesítéséről van azó, amelyet Németország a bécsi egyezményben ön­ként vállalt magára. A Lengyelország Javóra optált németországi lakosok ugyancsak kötelesek voltak Németor­szág területét augusztus hó 1-lg el­hagyni Ezeket kdlön lengyel bizottság fogadta. Ezzel szemben s néme ha­tóságok nem törődtek a Németországba érkező optálókkal és a német hatíaá­gok mindenféle nehézséget támasztot­tak, hegy Lengyelországból való eluta­zásukat késleiteasék. A német saltóval szemben a lengyel sajtó hangoztatja, hogy Németország mindig léteTmesnek tünteti fel, ba az általa aláirt nemzet­közi egyezmények aai&oru végrehajtá­sára kerül tor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom