Délmagyarország, 1925. augusztus (1. évfolyam, 60-81. szám)

1925-08-30 / 81. szám

DBLMAOYARORSZAO 192S augurztas W. koronákban a szolgáltatták: kövelkező őistcgeket 1926 julius 1924 IUIIUS Vám .... 83.646 62.277 Dnbánylflvedék 112.366 89.397 Cukorado . . 36.928 26.929 SóiiWedék . 8.799 S.432 211.739 HÍ.C31 Az állam egyéb bevételei . . 304.0*7 222.002 díszesen: 540.061 4Ú6XJ2 A megközelítően 34 százalékos több­let a korona stabilizálásának jótékony hahására vezethető vissza.9 A ju'iusi költségvetési hiány mintegy 4 millió aranykoronánál nagyobb az előirányzottnál. Ennek dacára ezidó­szerint nircs ok, mely miatt az állam­kincstár helyzete aggodalmat kelthetne. Julius, az állami bevételek alakulása szem pontjából egyike a legkedvezőtlenebb hónapoknak és a mostani hiány a későbbi hónapok folyamán pótlást fog találni. Augusztus hivára az előirányzat a követkeiő: Nyers kiadás 53.2 millió aranykorona Nyers bevétet 51.7 millió aranykorona Hiány 1.5 millió aranykorona Ez a hiány fölrg arra veieihelő vissza, hogy a tisztviselők 15 százalékos fize­tésemelése julius és augusztus hóna­pokra együttesen van a mostani havi költségve'ésbe beállítva, ami egyQtt­véve 2 888 672 aranykoronát igényel. A fentemiilett h ány még mindig 2 fi millió aranykoronával kevesebb, mmt amennyit az újjáépítési költségvetés erre a bónapa tervbevett. Mikor a Nemre'i Bank megalakult, mindössze 250 milliárd állott vert és veretlen aranyból rendelkezésére, mig ma 630 milliárd érlékü aranyat őriz a bank pénztáraiban. 1911 -föl 1915-ig a mai Magyar­ország átlagos búzatermése 19.95 raé­termáisa volt, 1920 ban lerzálit 10 32-re és az 1920-24. évi átlag 13 87 mé­termái sát tett. Ugy becsülik, hogy a mai Magyirország összes szükiéglete búzában és rozaban együttvéve, fo­gyasztásban éa vetőmagban hozzávető­leg éri 18 millió métermázsát tesz. Mi­vel a termést ebben a két cikkben most 25 millió méttrmázsánál többre becsülik, világos, hogy nagy mennyi­ség frg kivitelre rendelkezésre állni. A tőzsdén jegyzeit részvények az el­múlt esztendőben átlag 6 százalékot jövedelmeitek. A legtöbb osztalékot a ma'onréuvénifek fizették, 9 százalékot, arután következnek a textlvállala'ok 7 és háromtized száza'ékkal, a cukor­finomítók és bányavállalatok 6 száza­lékkal, a vasművek 5 8 százalékkal és a bankok 5.1 szááalékkal. A munkanélküliek száma, amely ja­nimban 34 000 volt, jullusban leapadt 32.000-re. Megkezdik a francia-spanyol nagy offenzívat. Pária, augusztus 29. Madridból le­lentik, hogy az utolsó 24 óra alatt lé­nyegesen tisztázódott a politikai és katonai helyzet. A'fonz király ms Sin Scbastianbs u'azik. Primo de Rivers tábornok pedig hajóra száll, hogy Ms­rokkóbs menjen és Pé'ain lábornagy­gyal előkészítse a nagy offenzívát Abd el Krin elleti. Hogy mikor indul meg az általános lanidts, az a fö'duitő repalő{ép* j-lentiieiől fQgg. Általá­ban azt hiszik, hogy szeptember 6-án indul meg a nagy offenzíva és rené­lik, hogy decemb:r vígé előtt, tehát az általános es5zések bekövetkezése előtt be is végződik. gyal enzeszitie a nagy onenzivai nuu • — Lim-r- ­Panaszok és bonyodalmak kövezés! munkálatok körűi. Annakidején részletesen beszámolt a Délmogyarország azokról a tárgyalá­sokról, amelyeket a város hatósága folyta ott a Pécikői Bszaltbánya Rész­vénytársasággal és ame'ynek eredmé­nyeképen néhány héttel ezeőtt na­gyobb kövezéii munkálatok keidődtek Szegeden. A tizennégymilliárdos köve­zési program legfontosabb része a nagykörút végleges rendízése. Ha a serényen dolgozó munkások elkészül­nek ezzel a munkával, a négy kilométe­res nagykörút lesz a város legjobb és — a közvetlen kornyéktől eltekintve — a legszebb autó- és kocsiutja, amely előreláthatólag magához vonzza a város au'ó- és kooiforgalmának túl­nyomó részét. A város hatóságát a nagyarányú vá­rosrendezési munkálatok kiadásánál elsősorban az a szempont vrzérel'e, hogy munkaalkalmat biztosifson a sze­gedi munkanélküliek számára, hogy azok a szakmunkások, akik; szakmá­jukban nem julha'nak az általánoa gazdasági pangás következtében mun­kához és akik hajlandók arra, hogy szakmájuk keretein kivfll eső munka elvállalásával szerezzék meg a téli ke­nyérre valót, megfelelő keresethez jus­sanak. Az utóbbi időben egyre gyakrabban hangz k fel a panaaz, hogy a tizen­négymi liárdos kővezési rrunka kiírá­sához fűzött remények nem válnak tel­jes mértékben valóvá. A munka tul lasru tempóban halad e'őre, vagy árért, mert a pécskői bányavállalat kts réizletekben szállítja a kőanyagot Sze­gedre, vagy mert a vállalat lulkevís munká't ftglalkoztat a kövezésnél. Igy valószínű He-né vált, hogy a nagykörű­tat ebben az évben átadhassa a vá­ros a forgalomnak és valóaiinütlenié vált az is, hogy a városrendezési mun­kálatoknál keresethez juthaswiaz a há­rom-négyszáz munkanélküli, akinek munkaalkalmat kívánt biztosítani a város. A kövezési munkálatok körül egyéb­ként mis b?jok is mutatkoznak. Ki­derölt, hogy a tizennégymilliárdos munkaprogram összeállítás) alkalmával komolyabb következményekkel is jár­ható elnétések törtéltek. A közgyűlés a tan'cs javaslata alapján állapította meg a munkaprogramot, több első­rendűen fontos főútvonal kikövezését határozta el, ugy hogy ezek tel;esen kitöltik a lizennígynvlliárdos lehe őség kereteit. Arról szonbin megf ledkeztek, bogy a kövezésnek bizonyos előfeltéte­lei éB velejárói i< vannak. Igy többek közölt a rendezendő uccik csatorna­problémája is rendezésre vár, még pedig a kövezéssel egyidejűleg. Abban az esetben ugyanis, ha a csatonakérdés megoldását most elhalasztják, idővel föl kell bontani majd a kőburkolatot, ami kétszeres költséget okoz a városnak. A közgyűlési határozat megszövege­zői nem gondoltak arra. bogy van-e fedezete a városnak ezekre az elodáz­hatatlan mellékmunVálatokra. A nagy sietségben megfeledkezett erről min­drnki. Most aiután egyre-másra buk­kannak fel a nehézségek. A mérnöki hivatal a nagykörút kövezési munká­lataival párburatnosin jivaslatokat ter­jeszt a tanáci el! a nagykörút köve­zésével összefüggő uccarendfzési mun­kálatok e'rendelése ügyében. A javas­latok a siámvevőiégen keresztül kerül­nek a tanácshoz és a számvevőaég minden javaslatra ráveteti f gyelmeztetö észrevételét: szűken van fedezet. Legu'óbb ebben az ügyben a szám­vevőiég elölerjrsztist te t a tanácsnak. Kifogásolta, hogy a mérnöki hivatal nem törődve a költségvetésben meg­batározott városrendezési hitel keretei­vel, egyre-másra áll rlő tö^bszáz mil­lió koronás munkálatokkal, amelyek teljesen kimerítik a költségvetést és igy a rendes kövezési próbámba felvett munkálatok kéltségeire nem marad majd fedezet. Éppen ezért arra kirle a számvevőség a tanácsot, bogy állíttassa össze a mérnöki hivatallal a fo'yamai­ban levő ét a még szükséges város­rendezési munkálatok részletei kimuta­tását és részleteseit költségvetését, mert enélkOl a számvevőség nem tehet megfelelő javaslatot. A h-lyzet ugyanis az, tngy az idei költségvetés összeál­lítása alkalmával előirt nyolc ét félmil­'iárd koronás vároirendezési hitelből már ctak 2 700 000 000 korona van, a többit elköltötte a varos a k irábbi munkálatokra. Ebből másfélmi Itárd ko­ronát kell fizetni a pécsköi basaltoá­njáiak, tehát ebben as évben már csak ezerkítizázmlllió koronát kölihet «1 • város kövezésre és városrendeiéire. A mérnöki hlvital által javasolt munká­latok költsége ezt az Oistegel már Is meghaladja. Eté't van szűkség a pjn­tos kimutatásra és költségvetésre. A tanács elfogadta a számvevőség előterjesztését es utasította a mérnöki hivatalt, hogy a kérdései kimutatást és költségvetést a lehető legsürgősebbel készítse el. U 1U IS II —TI— — Painlevé Genfbe utazik. Pdris, augusztus 29. Painlevé mi­niszterelnök szeptember 3-án Genfbe utazik, ahol a népszövetségi tanács megnyitó üléién elnököl. Hétfőn megáll a munka az amerikai szénbányákban. Pdris, augusztus 29 Mint a Chicago Tribüné Newyorkoói jelenti, a szen­bányászsztrájk elkerülésére minden fára­dozás hiábavaló volt. A Newyork Herald szerint a sz'rál­koló munkások számát 150—200 000 emberre lehel tenni A jövő nagy német köztársasága. Bécs, augusttus 29. Az osztrák-német nemzeti szöveiseg taglai ma este Bécsbe érkeztek. A Dunagőzha|ózási Társaság rakodópartján több ezer főnyi közönség várta az érkezőket, akiket a német kö­vetség és az alsóausztriai tartományok kormányának képviselete is fogadott A po'gármester nevében egy tanáctos mondott üdvözletet, többek között a következőkben: — Szivünkben a két ország közötti határ mar rég megszűnt és leghőbb óhajunk, hogy ez végleg megszűnjék. Loéte birodalmi képviselő szivélyes sza­vakban mondat! köarönetet. — Kiván|uk — mondotta — a né­met nép önrendelkezéai |?glt. Ezt nem erőszakkal, hanem a béke eszközeivel óujtjuk keresztül vinni. Üdvötlöm a jövő nagt német köztársaságot. A ven­dégek ezután a töneg sorf.'li között szailásaikra mentek. Ifjúsági könyvek gazdag választéka a Délmagyarország köluOnkSnyvtárdban, Dugonics lér II. sx. Telefon 306 Jánoska menybemenetele. Irta: Móra Ferenc. Jánoska? Az bizonyos, hogy nem egé­szen hat esztendővel eze'ött annak ke­resztelték. Az apja nevére, akit mint Já­nost parancsoltak be a nagy háboruDa, ahol aztán több más Jánosokkal együtt ott is marad. Hiszen ha János hazajött volna, akkor talán Jánoska is megmaradt volna lánoskának s egykor ő is mint Já­nos kívántatott volna be a háborúba. De hogy lánosné hiába várta az urát, egy Dusánt vállalt második urának s így lett ^ noskából Ivánka. Ezen nincsen semmi lönös se, megesett ez már őnála na­gyobb urakon is. Az Úristenből is gosz­podár lett s a falu is Goszpodjineire cif­rást dott, noha azelőtt csak Boldogasszony­falvának nevezték. Jánoskát mindezek a világi változások nem nagyon érdekelték, de azt ne vegyük neki rossz néven. Utóvégre ö csak oir­kák pásztora volt, nem sokat tudott a népek pásztorairól, sót azt se tudta, hegy o'yanok is vannak s a népek csak arra rendeltettek, hogy azoknak legyen kit te­relgetni. A nagyhatalmak közül ő csak a Dusán nevezetűt ismerte, aki valóban tö­kéletes nagyhatalom volt, mert mindig verekedett. Ezt Jánoska nem bánta volna, ha Dusán a Miiutint is megverte volna, meg a Stévót is megverte volna, akik szinten az ő atyai impériurua . ' • tartoz­tak. Dusán azonban akkor loskát rugdosta meg, ha Mi'utin hajította a dög­lött macskát a kútba és ha Stévó Ipiopta a gerendáról a szentelt gyertyát és el­cserélte a zsidónál pálinkáért, akkor is Jánoska kapta ki a nyaralót. Mindez kü­lönös volt, de még különösebb volt az hogy mikor éjszaka a közös vackon ad­diR gyötörték Jánoskát a mostohatestvér­kék könyökkel és körömmel, mig sirva nem fakadt, a mérges nagyhatalom akkor is mindig őhozzá vágta a csizmát. A leg­különösebb pedig az volt, hogy ilyenkor mindig megkérdezte Dusán a gyerektől, miért nem ette meg a fene az apját? Jánoska ezt az egyet sohase tudta megérteni, hogy az az öreg ember, akitő apjának tisztel, miért kívánja önmagát a fenével megétetni. Egyszer meg is kér­dezte efelől az anyját, mikor birkanyírás idején ráértek beszélgetni egymással. Az asszony megmondta Jánoskának, hogy Dusán C3ak Milutinnakes Stévónak édesapja, de neki nem és nagyon cso­dálkozott rajta, hogy még ezt se tudja. — Hát oszt akkor az én apám kicsoda ? — A te apád magyar ember volt, Já­nosnak hivták és odamaradt a háborúba, — mondta a/ asszony és sóhajtott is egyet, de akkor szaladni kellett a tyúko­kat megtojózni, aztán pedig elfelejtette az egészet. Jánoska azonban nem felejtette el, hogy az ő apja odamaradt a háborúba és attól fogva mindig azon törte a fejét, hogy merre lehet az a háború és hogyan le­hetne onnan a magyar apát hazahívni. Meri ha iskolába nem járt is még Já­noska, annyit már tudott a politikából hogy az neki nagyon jó lenne, ha az apja hazajönne. Hiszen ha a Dusán apa mindenért őhozzá vágja a csizmát, ak­kor a János apa bizonyosan a S'évóhoz meg a Milutinhoz vágná s igy neki is lenne néha egy kis öröme az éle-ben A pulin és a birkákon kivül azonban Jánoskának nem volt kivel beszélgetni és "gy senkitől se kérdezhette meg, merre van az a háború és hogy lehet odajutni. Kénytelen volt a maga esze után igazodni és azzal igen megjárta, amint egypár hete az újságokban olvastam. A dolog ugy kezdődött, hogy a birkák egy kintfelejieit tököt találtak a mezőn, azt kirágicsálták a hajából, ugy, hogy a tökhaj olyan lett, mint a kalap. Jánoska k-tlap gyanánt is húzta a fejére, de ahogy csónakot látott úszni a Tiszán, eszébe jutott, hogy ebből a tökhajból is lehetne csónakot csinálni. Szaladt mingyárt a partra és lehajolt a viz fölé, éppen mikor odaért a Milutin, meg a Stévó, bejelent­vén igényüket a tökhajra. — Nem adhatom, — mondta elszántan Jánoska, — mert ez nem tökhaj, hanem csanak és ezt elküldöm az apámnak a háborúba. , f^'J! és Stévó erre csak ugy játékból be'elökték Jánoskát a tökhajcsónakkal együtt a Tiszába és igy ért veget a kis birkapásztor földi története, talán éppen abban az órában, mikor a népek pásztorai ismét elhatározták, hogy, mint mondani szokták, uj fejezetet nyitnak meg a föld történetében. A még nem egészen hat éves Jánoskák mindnyájunk szivének a gyermekei egy kic ít, de azért ne dobbanjon ijedtet sen­kinek a szive, mert a kis birkapásztorral nem történt egyéb, minthogy megindult a rnenyország felé. Persze lassan haladha­tott, mert igen hosszú a tejút és (árasztó a vézna kis lábaknak csitlagkavícsokon járni és nagyon sokat e'őgettek a menet­ezredek is. Mert ezek olyan borzasztó sokan vannak, hogy noha az elejük már tiz évnél is régebben megindu t, még mindig mennek-mennek. Talán a;ért is tart az utjuk olyan soká, mert a Höizen­dorfi Conrad csak most indult utánuk éa eddig nem stratégiailag történt a fölvonu­lásuk. Ha Jánoska tudta volna, hogy ezek a háborúból jönnek, talán odatörlészke­dett volna hozzájuk és az apját is meg­találhatta volna, de Jánoska csak azt látta, hogy ezek rosszkedvű bácsik és mindig visszafelé tekintgetnek. Igy aztán hamar elunta a nézdegélést és inkább kapkodott a hulló csillagok után, amiket piros pillangóknak nézett. Utóljára nagyon elfáradt, a tatpacskái is iöihólyagosodlak és alig vánszorgott már, mikor a menyország aianykapujához ért A menyország gyöngymorzsával ho­mokozott udvarán nagy volt a sürgés­forgás, — éppen a Boldogságos asszony napjára készültek. Nagyszakállú szentek jöttek-mentek mindenfelé, amilyeneket Já­noska egyszer a rác templomban tátott löt volt léve az ünneplő glóriá|uk és friss zöld ágakat tartottak a kezükben. Mind­nyájan a trónterem felé tolongtak, ahol ugy lobogott egy nagy szivárvány, mint a pántlika és az alatt ült a nagy Gosz­podár. A kék és sárga ruhás szentek észre se vették a kis fjut, csak sodorták magukkal, mint vizár a holttestei és Já­noska egyszerre csak ott állott a jó Isten karszéke előtt Ort állt a kis birkapásztor sápadtan, szemébe csapzott, kócos kis hajával és kezében a tökhajcsónakka', amit az apjához akart meneszteni M-re* szemét rányüotta a jó Istenre és azi kér­dezte egy szájrebbenéasel: — Miért? S az örökkévaló üoszpodár lesütötte a szemét ivánka, a KIS bimapásztor e Att aktt nem egészen hat esztendeje inosJ kának kereszteltek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom