Délmagyarország, 1925. július (1. évfolyam, 36-59. szám)

1925-07-14 / 46. szám

2 DBLMAQYARORSZAQ 1925 jullus 14. Miért késik a számvevőség a város jövö évi költségvetésének összeállításával Normá it körülmények köiOlt, ilyen* kor, luliui derekán a várod számvevő­ség már kénen van a vároibástartáa költaégvdésének öiszeállitáiával, ifit arra li »an példa, hogy ilyenkor a költségvetést már a pénzagyi bizottiég is letárgyalta. As idén azonban a szám­vevőség tulíjdonképen még meg s:m keadbette a költségvetés Összeállításit, mert olyan bürokratikus akadályok buk­kantak lel, amelyek lehetetlenné (eszik • legfontoiabb költségvetési tételek ki­számítását. Hosssn ideig megkötötte például a számvevőség kesét aa a bi­zonytalanság, amely a kfiitséfvetés vi­lntá|a körül uralkodott. Sokáig nem tudták a városházán, hagy as idd aranykoronás költségvdéa után hogyan állitiák Oiue a JOvO éd költségvetélt, kövessék-e sa állam példáját éa térje­nek vissza a stabilizált pipirkoronlhos, vagy pedig marad|inak meg az arany­korona mellett. Mindkét lehetfiiég ellen éa mellett az érvek egész légió]i sora­kozott fel Az aranykorona mdiett szólt többek között az az igen nyomói érv, hogy a földbérek a legutóbb kiadott KMdbérrenddet értelmében valami kom­binált buza-arany ku'cs szerint folynak be és az ii, hogy a tisztviselők fize­léie szintén aranykoronáé. Ai arany­korona elten, illetve a papirkoroni mel­lett szólt az az érv, hogy • város araaykoronás )Oveddmdaek éa kiadá­silnak szorzóssáma nem egységes — a földbérbusa aranykoronában megálla­pított vál légáránál például a vámkorona ssorzószátna alkalmazandó, a tiszt vise­lők fizetésének talán a hivaUloi, talán a régi 17.000 Erek az árnyalati difle­fendák nagyon veszélyeztetnék a költ­ségvetés egységességét. A költségvetés OaizeálUláiának ez aa akadálya megszűnt, lobban mondva megszűntnek minősítették a belügy­minisztériumban, ahol a izlmvevöség többrendbeli érdeklődésére bivslalosan kijelentették, hogy i város tartozik költségvetéséi paplrkoronákban ésszé­állítani, ami azt Jelenti, hogy egy arany­koronás költségvetés nem kapná meg • kormány hatósági jóváhagyást. A pa­plrkoronáa költségvetés összeállítása kö­rfll mutatkozó nekézaégekkd a várói­nak igy meg kell birkóznia, akár frif»«*, A belügyminiszteri útbaigazítás után, mikor bozsá akart kezdeni a számvevő­ség a pspirkoronás költségvetés össze­állni rához, kiderült, hogy egy lépést asm tehet előre, mert a költségvetés legnagyobb ktadád és legnagyobb be­vételi tétele körfll a legtdjtsebb bizony­talanság uralkuiik. A városi alkalma­zottak fizetésének rendezésére vonat­kort rendelet még nem érkezett meg, tatái egyelőre nem is ae|tbdő, bogy ez a tétel mennyívd áerhelbei meg a Jövő évi költségvetést. A legnagyobb bevételi tétel a földbérjövedelem, amely körül szintén a legteljesebb bizonytalanság uralkodik. A kormány ismeretes föld­bérrendelete alapján, am:ly min'egy megmaximálja a földbéreket, a köz­gyűlés elrendelte a revíziót és a revízió, smely hihetetlenül sok és hosszadalmas munkát ró a kőnyvvivőségre, most van folyamatban él hónrpókig eltarthat, amig befelezfidik él amig tiszta képet kipbat a számvevőség az u| fö'dbérekröl. A tiszt visel 5k fiie'ésének és a föld­bér jövedelem pontos ismerete nélkal pedig nem kezdheti meg a számvevő­ség a költrégvetés összeállítását, mert hiszen ez a két létei dominálja a város háztartását. Hogy mikor kapja meg a pontos adatokat a számvevőség, az egyelőre bizonylat in, igy a költségve­tés Összeállításának ideje ii erősen el­tolódik, lehet, hogy csak a decemberi a közgyűlés tárgyalhatja majd c«ak le. mmomomottnmímoomemotiimimaomomoimtmittoimtioomomm Léderer kegyelmi kérvényét visszautasította a legfelsőbb honvédtörvényszék. Buáopest, |uliui 13 LMererQuiztáv, a halálraítélt esendő.főhidnigy, mlat ismeretes, nem lelebbeiett a katonai törvényszék itélete ellen és mintán a katonai bQntelötőrvénykOnyv nem ad módot arra, hogy helyette a védő nyu|t­aon bi felebbezéit, a halálos ítélet jog­erőséé vált. Udtter védője azonban kegyelemért folyamodéit és később csat­lakozott ehhez a halálraítélt cstnáőr­főhadnagy is. A katonai büntdőtörvénykönyv értel­mében a kegyelmi kérvény eőizőr a legfelsőbb honvédiörvinyszik elé kerül és ennek véleményezése u'án küldik fd a bünügy őiazei iratait a kabinet­irodához, bogy sz államfő mondji U az u'olsó szót aa ditéll élde vagy ha­lála fölött. A legfelsőbb bonvédtörvényszék a mull héten loglilkozott Léderer Oasz­s»s%s»s»s%s%s%s%s»s táv kegyelmi kérvényével él értesülé­sünk iserint a ketyelmi kérést eluta­sította. Léderer Gusztávot a legfelsőbb honvédtörvény síik nem taldUa méltónak a kegyelemre. Értesülés szerint a bűnügy iratait még e hét elején felkűldik a kabinet­irodához, ahol azonnal dönteni fognak Léderer Gusz áv aoraa fölötl. Ha a kormányzó is elutadtja Léderer ke­gyelmi kérvényét, elhatározásáról a legrövidebb időn bdűl érledii s hon­védtörvényszéket. A legfelsőbb Idra­lot az értesítés kézbeivétdétől számí­tott huszonnégy órán bdűl kihirdetik a halálraítélt főhadnagy dőtt és másik huszonnégy órán belül meg kell tör­ténni a kivégzésnek 1a. Nem lehetetlen, hogy L*derer Ousztávon mig ezen a bélen végrehajtják az déletet. A tanács feljelenti a földművelésügyi miniszternél a Felsőtorontáli Ármentesitőt. Néhány nap dőlt beszámolt a DU­magyaroszág arról a bonyodalomról, amely az alsótiszaparti kocsiút dzáráaa miatt támadt a város, illetve a város alsótiszaparti főldjdnek bérlői éa a Felsőtorontáli Armentesitö Társulat kő­zött. Megírtuk, hogy az ármenteailő Ursulst a szerb megszállás idején le­zárta a kérdéses utat, amelyen harminc­negyven év óta ködekeznek az ataó­tiszaparti bérlök és hiábavaló volt azóta minden kérés, könyörgés, minisz­teri beavatkozás, a társulat nem nyi­totta meg ismét. Legutóbb a földtnive­lésügyi miniszter rendeletet adott ki ebben a kőzd öt éve húzódó agyben, drendelte, bogy • társulat az utat nyissa meg és annak fentartáaára vo­natkozólag kezdjen tárgyalásokat a vá­rossal, illetve az érdekelt gazdákkd és bérlökkd. A rendeletet az ármentesi ő társu'at kapta meg közd két hónap­pal ezelőtt, de a várost nem értesítette róla. Az érdekdt bérlők Mayer János foldmivelésügyi miniszter egy sajátkezü­leg szignált leveléből szereztek tudo­mást róla éa azonnal kOzölték értesülé­süket a polgár mesterrel, ski dr. Ördögh Lvjos tb. tanácinokot bizta meg a kér­dés tisztázásával. Dr. OrdOgh Lajos a hétfői tanács­ülésen számolt be megbízatásának vég­rehajtásáról. Elmondotta, bogy a pol­gármester utasítására személyesen ke­reste fel a Felsőtorontáli Armenlesiő Társulat vezetőjét, aki egy kén szerző­désterrezettel várta. A szerződéstervezet szerint a társulat bajlindA az ut meg­nyitására, ha a város, illetve a bérlők kötelezik magukat arra, bogy a bárom kilométer hoaatu éi őt méter széles koedutat, amdy az árrizvéddmi töltés alsó padkáján vonul végig, harminc csnümé er magas homokréteggd födik be és az ut föntartartád költségeinek megtérítése elmén évente harmincmillió papirkoronM fizetnek az ármentesllő társulatnak A társulat fentartja magá­nak azt a jogot, bogy a Tisza áradása esetén, ha a vízállás déri ad a ma­gasságot, ame y vestedelmet jelen bet, az utat iimét lezárja. Ordögb Lsjos ismertette ezután s mér­nöki hivataltól szerzett aditait, amelyek Az öreg korcsmáros. - Adatok Aa Ireg Szeged-hez. ­Irta: Csíny Mihály. (I) A mathuzsálemi kort ért néhai Kiss Pál Kölcsey uccal vendéglőiéről sok érdekes és kedves emlék mtradt fönn, melyeknek egynémelylke belejátszik a város 80 as és 90 es éveinek ku'turhlstóriájába is és réasint ezért, részint pedig mert a szerep­lők az akkori idők különleges emberei voltak, érdemesek arra, hogy halványan megörökíttessenek. Pa les i bácsi ugyanis nemcsak jó gazda, becsületesen gondolkozó és erősen szó­kimondó ember, hanem a bohémságot, bár komoly arccal, de bensőt» derűsen fogadó vendéglős is volt. O maga Is éppen olyan jü mulatott a józansagon tul levő vendégek garaboncilskodásaln, mint amilyen szigorral utasította vissza az „öcsém* et, ha annak mókái az illet­lenségig fajultak. Egy alkalommd Borbola Miska, a hires viccgyártó, aki egyébként a városi adó­hivatalnak volt kiváló adótisztje, továbbá • két híres unorlsta: Szakáll Lajos és Tölcséry Jóska vendégségben voltak Fráter 9;uta ügyvéd szatymazi szőlőjében. A Krisztus-szakállú, nagy népszerűségnek örvendő, kis prókátor egyike volt azok­nak a kiváló szőlőbirtokosoknak, akiit a «egedl szőlőkulturában elévülhetetlen ér­ctemeket szereztek. Tömérdek kísérletezés, verejtékező munka és szinte hihetetlen föWszer.let árán megmutatta, hogy mi­képperi lehet és kell megkötni í futó­homokot és abban a legkiválóbb azőlő­fajokat tenyészted. Óriási homokbirodd­mat ültetett be, melynek az ö értékes módszere mellett föltétlen ura és paran­csolója lett. S az eredmény oly kiváló sikerre vezette a fáradhatatlan embert, hogy elér le a homoki boroknak palacko­zási képességéi. Nagy szó volt ezl .. . Azelőtt, ha palackba fojtották a szatymazi bort, rövid Idő alatt fölfordult. Pocsékká lelt Nem kellett az Ördögnek aem. Azóta pedig nem csak megőrizte a tiszta színét és zamatos izét, hanem versenyez, sót legyőzi a hegyi borokat Ez a méltán fO'gerjedl büszkeség aztán arra vezette a jeles szőlőgazdászt, hogy ösmerőseit szívesen invitálta szőlőjébe — borkóstolásra. Mint föntebb emUtém, a városnak e három bonvivántjlt is magya­ros vendégszeretettel fogadta Fráter Gyula és annyira megizldtelte velők az akkor hírnévre emelkedő lajborail: a rizlinget, a kadarkát, kOvidinkát, zöld szerémit, sőt még talán a muskotályt la, hogy a három jóbarát elnézte az idő járását és lekéste az utolsó vonalot, mely — ha jól emlék­szem — este 9 órakor indult el Szaly­mázról a háború előtti években. Akkor még nem volt szokásban Szatymazról gyalogszerrel bejönni Szegedre. Ma már versenyezve is bdutják a húsz kilométe­res utat azok, akiknek egyéb dolguk nincsen. öiszedugta a három ember a fejét és azon tanakodott, hogy mit csináljanak. Haza, okvetlen haza kell menni, egyrészt azért, mert nem volt „klmaradási enge­délyük" (kelletett is ez akkor), másrészt meg mi lesz az alvással, ha a schlál­trunkot nem isszák meg a Kiss Pálcái­nál. A régi hivatalnokok és egyébfalta mesteremberek tudvalevőleg hivatal-, van mühdyzárás után megindultak egy ka mozgás okáért szokásos körutjukra. Es hogy, hogy nem, az utjuk rendszerint arra vitte őket, amerre Oamerős korcsma volt Ide persze be kdlett menni egy spriccerre, vagy az se baj, ha kettő lesz belőle. Az alkalmatos sétaút vagy a Petőfi Sándor sugárul, vagy Felsőváros, vagy Alsóváros fe é kínálkozott. Az elsőn útba esett Bokor Jánosnak a „Vasmacská"­hoz cimzett vendéglője, ahol Igen jóízű és erős hatású ital volt, melynek matinás fokáról János bácsinak testi egyensúlya után győződhetett meg leg|obban a ven­dég. Mert János gazdának az volt a szokása, hogy ahányszor lement a pin­cébe egy pohár, vagy egy üveg borért a vendégek részére, annyiszor fölhajtott egy kis pohárral a javából. (Ezt is alkal­masint azért tette, hogy a pince hűvös­ségét ellensúlyozza valami melegítővel.) Igy azután estefelé már teljesen el Is késrti L Ekkor fölhozott a maga részére félliter bort, leült valamelyik Osmeröse mellé és kijden'ette, hogy neki már elég volt s dolog, dolgozzon, akinek muszáj. A pincébe való le-101 járkálást értette ökigyelme s ennek magyarázására türel­metlenül simogatta a lábaszárát, hogy: fájnak a csikók. De a borra Is érthették azok, kik tisztában voltak János bácii szokásai felöl. Ebben s korcsmában igen lói ápolt, naponkint gondosan löllocsolt és Időnkint marhavérrel áztatott tekepálya volt Ugy nevezték akkor, hogy nyerges kuglistadt, „jó dobó"-nak való. Tehát ide jtttek az szerint az ut felhomokolása száznyolc­vanmillió koronába kerülne. — Indítványozom — mondotta ea> u'án ingerült hangon • polgármester, hogy a szerződés pontos másolatát ter­|enze fd a tanáci a földmiveléslgyi miniszterhez és |elentiük fel nála a Felsötorontáli Armentesitö Társulilot, ahol a város irdekeU határozott rossz­Indulattal kezelik. Mutasiuk ki, hogy as ut indokolatlan elzárása hitszáz bérlöc illád exlstenciáját veszélyezteti éi fejtiük ki, hogy a táraulat lehetetlen föltételeinek dfogadása esetén a város­nak lényegesen többe kerülne es sí útszakasz, mint amannyi jöveddme vin az dsótiizaparti bérföldekből. A tanici a polgármester indítványát egyhangúlag elfogadta. A budapesti Operaház aierzódéaei. (Budapesti tudósdónk telefonjelenlése.) A budapesti Operaházban e héten vég­legesen befejezik a szerződések meg­kötését. A pröblk szeptember elsején, az dőadáaok pedig október 10-én kez­dődnek Dohnányi egyik operá|ávaL Székelyhldyvel, Ocskayval is Somlóval még nincsenek megkötve a szerződések. Ezen a héten foi vdük tárgyalni Radnay. Az Operaháznak az idén nyugatosba vonuló három tagját az Opera örökös tagjaivá fogják választani. Ujabb jitékbank-terv Budapesten. (Budapestitudóstlónk tektonjelenlise.) A budapesti |átékbank ügyiben egy svájd pénicsoport már regebben tár­gyalásokat folytatott a budapesti illeté­kes tényezőkkel. A svájci pénzcsoport érdeklődésébe most belekapcsolódott agy angol és egy francia pénzcsoport is. As állam és az érd ekeitaég kőzött már tárgyalások is fúrtak, sói sz állam­mal már elvi megállapodásra is jutottak. Eszerint az állam engedélyezi a fálék­bank felállítását, amellyel szemben a vállalat biztosítja az állam részére a jövedelem 40 százalékát. Az dhdyeiás kérdésében végleges megállapodás még nem történt. Terv szerint a játékban a budai Karácsonyi-féle palotában fogja megkezdeni működését, véglegesen azon­ban a Városligetben fognak elhelyez­kedni. A vállalat ugyanis meg akarja vásárolni a Hermlna-uton lévő és je­lenleg bezárt, tatarozás alatt álló köz­lekedéd muzeumot, azt teljesen leron­boltatja éa egy hatalmas uj palotái épitte*, ahol kőzd kétezer embrrt fog foglalkoztatni. A tárgyalásod egyébként még folynak. Ifjúsági könyvek gazdag választéka a Délmagyarország kOktönkónyvlárdban, Dugonics tér II. sz. Te e j o a 306. urak Ide Iratkoztak be törzsvendégnek, kiknek Illetlen volt az elmaradás, akár csak egy napra is. A másik ul Felsővárosra Csdnyi Agó­hoz, vagy Bálóné hoz vezetett Ez utóbbi igen pompás paprikáshalal tudott főzni, amiből máanapra halkocsonya is maradt s ehhez a szegedi különlegességhez olyan finom bort szolgált föl a lérlcuram, hogy csakhamar kikívánkozott a fáradt ember­ből is a nóta. retsővárosen akkoriban sok jóhangu ember volt de mégis a tegsziv­hezszólóbb Tombácz Lsjosé volt, akivd Bálöné, a fekete bőrű, tüzes szemű asz­szony pár esztendő multával Pesten tár­saságban halászcsárdát nyílott. A leghosszabb uton Alsóvárosra kdlett lebandiakolni a Katona-léle bormérésbe, mely arról volt nevezetes, hogy sok uri vendége volt a korcsmának, akiknek András, vagy Pali — lestvérek voltak — rendszerint a .hordó közepéből" hozták a 10-12 fokos zöldes sárga italt Ez a „hordó közepéből" való merítés annyll jelented és jelent ma is, hogy nem abból ad az ltdmérő a vendégének, amit a csapon a kancaóba kiereszt, hanem lopó­tökkel sziv a hordóból és ebből ad a kiváltságos, úgynevezett „napi vendégek­nek". Ebben a korcsmában meg azért ragadtak le az akkori emberek, mert nagyon messze esett a város közepétöL Tehát jól meg kellett gondolni az ember­nek, hogy útnak induljon e, vagy sem?... Hazaleír azután az utolsó stáció Kiss Palcsi vendéglője volt (ha ugyan nyitva találták), mert Itt jutottak az alváshos való legjobb arkánumhoz : a sláltrunkhoz. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom