Délmagyarország, 1925. július (1. évfolyam, 36-59. szám)

1925-07-24 / 53. szám

IW hdiu 24. DBLMAOYARORSZAQ 8 Csalás gyanúja miatt letartóztatták a azegedi kurzuslap volt feleifii szerkesztőjét Síéctaenyi ügyvéd Ötvramilliós kölcsöne. Néhány nap óta a szegcdi bflnügyi hatóságokat, valamint a benfentesekel, különösen pedig a szegedi ébredőket egy igen érdekes és sok mindenre ínyt tető bBnOgy foglalkoztatja. Né hány ismert szegedi szereplő följelen­tésére ugysnii sikkasztás és csalás natuja miatt a szegtál ügyészség fog­házának lakója néhány nap óta a szs gedl kurzuslap volt felelős szerkesz­tője, aki egyben főtitkára volt a sze­gedi ébredőknek Is. A fajvédő körök, annak ellenére, hogy az egéas Bgy tő­lük indult ki. gondoaan ti koliák az kten érdekes ügyet, most azonban a Délmagyarország munkatársának mód­jában van beszámolni a bflnűgy min­den részletéről Mintegy két évvel ezelőtt került Sze­gedre Tumbász Béla volt íenUi ta­nító, miután a szerbek Zentárói kiuta­ai'ották. Tumbász a megszállás után tevékeny szerepel JitisoH a magyarság mozgalmaiban, mire a szerbek mintegy „hol hónapig fogságban tartották. Hh ¿fe^baduiáia után áttették a batáron éa s Ikor Tumbáiz Szeged felé vette ut­-JJ, TSwl ekkor már Szegen egy egén lolónia verődött ösize azokból, akik ugyancuk eltávoztak a megsiállott Dél­vidékről. Tumbász Béla azonnal összeköttetést keresett ezekkel sz emberekkel, akik már régebben megalakították Steged­nek most egyik legnagyobb társadalmi egyesületét, a Délvidéki Ligái. Az ener­gikusan fellépő Tumbász ekkor állást kért barátaitól akik előtt hangoztatta zentai szenvedéseit. Ekkor történt az, hogy Kelemen Andort, a szegedi kurzuslap felelős szerkesztőjét detekttvekkei totoncolták ki SzegedrőL A lapnál így megürese­dett a felelős szerkesztői állás és Kelemen Andor kitoloncolása utln az ébredők Tumbász Bélát Oltat­ták be a szegedi ébredé napilap felelős szerkesztői székébe. Mintegy tiz hónapig szerkesztette ez­után Tumbász a Szegedi Uf Nemzedéket, azonban csakhamar differenciái támad­tak az ébredölap vezetőségével és így a kellett válnia a felelős sierkesstöi Jl, valamint a szegedi ébredők főtitkári állásától is, amely szinte vele­jár a szerkesztői székkel Tumbász ekkor állás nélkül maradi és barátai tanácsára lépéseket tett a kormánynál egy 60 -70 milliós összeg felvételére, ami szerinte azért jár nem, mert egyrésit fél évig fogságban tar­tották a szerbek, másrészt tanítói flze­tést sem kapott ezen Idő alatt. A hatvanmilliós összeg folyósítása azonban hónapokon át késeit és igy Tumbász barátaitól ismét állást, meg­élhetést kért. A szegedi menetüllek ekkor megtették a Délvidéki Liga fő­titkárának. A kormány hatvanmilliója azonban még m nd g kéiett éa ekkor Tumbász dr. Széchenyi Istvánhoz, Piroskáik vé­dőiéhez fordul', akitől ötvenmillió köl­esből kért, hogy ebből magának egzisztenciái tetemtsen. Ö ugyanis be skar társulni egy újonnan alakított könyvesboltba. Széchenyi a régi barátság után nem tért ki a kérés elől és egy magas ál­lása szegedi állami tisztviselővel együtt aláirt Tambásznak egy ötvenmüllós vál­tót, di kizárólag arra a célra, hogy Tumbász betársuljon az összeggel az üzletbe és ebből magának egzisztenciát teremtsen. Az ötvenmilliót nemsoká a könnyen vistza fogja fizetni, mondo­gatták, hiszen esedékes lesz a kor­mány hatvanmilliója. Az 0 ven millió folyósítása igy meg­történt, a Pénz'nléteti Köipont fizet'e ki, hiszen ió kezes volt dr. Széchenyi, akinek nyolcszáz ho'd földje vsn. Alig mult el azonbsn néhány Mnip azóta, i^Pvfr­Széchenyi latvlnék bűnvádi falje­lentést tettek a szegedi kurzuslap volt felelés szerkesztője ellen. Széchenyi szerint Tumbász az ötven­milliót nem fizette visiza és az össze­get nem arra a célra használta, amelyre kérte, nem alapitott migának belőle egzisztenciát, hatien a pénz elúszott és nincs remény arra, hogy azt vissza­kapja, mert a kormány nem folyósítja a hatvanmillió koronát. Ravasz fondor­latot lát abban, hogy egzisztenciate­remtés ürügye alatt csalt ki tőle ötven­milliót, de az összeg elusrott anélkül, hogy megélhetést teremett volna belőle. Ezután a Délvidéki Liga fa följelen­tést telt Tumbász ellen, mivel pénz­ügyei nem voltak egészen rendben. Ezt a kérdést azonban, mivel Tumbász azt állitja, hogy a Liga pénze ponto­tan megvan, csak a vizagálat fogja tisztázni. >« Ml Tumbász a vádakkal szemben azt állit ja, hogy ügye csak magánjogi do­log, ö tartozik, de egyelőre nem fog fizetni, azonban most a szegedi ügyészség fogházának lakója marad, mivel további fogvatartását rendelték el. A Zeótér-ház megvétele. Újból rendkívüli közgyűlés «lé viszik. Bizonyára mindenki elölt emlékesetea még az a heves közgyűlési és sajté­harc, amely a mult év nyarán a régi Zsótér-háznak Szeged város állal leendő megvétele körül hdetaa át lezajlott. Évtizedes törekvése és kívánsága már a hatóságnak és a közönségnek is, hogy a város szerezze meg ezt a városházá­val közvetlenül szomssédos, nagyterje­delmü éa nagyértékü Ingatlant, köatudo­mása azonkívül, hogy a Zvótér-ház megszerzésének ugy a városfejlesztés, mint a hivatalok elhelyezése szempont­jából nagy lelentöségel tulajdonítanak. Dr. Somogyi Szilveszter polgármester ezektől az intencióktól vezettetve a mult év nyarán alkalmasnak találta az idő­—— iMallaa aiaaaN^áalÍM Ám a pontot SS lOKiuan racgTcicicrc es • tulajdonosokkal történt tárgyalások és slkndosások után a város tanácsa a közgyűlésnek előterjesztést tett, hogy a város a házai MfcOOO A véld ellen ugy a síjtdban, mint a közgyűlésen Igen erőt támadások hang­zottak el, mert a kialkudott vételárat la hilm-fn—b találták az ingatlanok képed éa mert az általáBoa píniügyi helyzetet sem tar­tották alkalmasnak ilyen nagyobb tranz­akció lebonyoliláiára. A Szeged, mely mindenkor a köiérdskel éa a város ér­dek* tartotta szem dőlt, ebben a kér­désben te előljárt a sattóhidjáratban és bár természetesen elvileg szükségssnek és hasznosnsk ismerte d a Ztólér-ház megvételé», azonban ugy a kialkudott vételárat, mint az időpontot te tdjes mértékben kedvezőtlennek találván, a legerősebben tiltakoztunk a vétd ellen éa minden érvd éa okot fetaorakortat­tunk azzal nemben. Jogosult lámadá­aainknak meg te volt a kdlő eredmé­nye. Már a közgyűlés te csak csekély szótöbbséggel határozta d a vételt és jelölte ki annak fedezetéi, utóbb pedig ugy dr. Somogyi polgármater, mint dr. Algner főispán is bdátván a vétel kedvezőtlen voltát, a közgyűlési hatá­rozat ellen beadott fdebbezéaek folytán a bdOgyminísitérium akként döntött, hogy a közgyűlési határozatot nem hagyta lóvá, mert bár kifejezetten el­ismerte a vétd hasznos voltát, azonban a kialkudott vételárat tulmagasnak ta­lálta éa felhívta a város hatóságát, hogy megfelelő alacsonyabb vételár melleii iparkodjék a házat megvenni. Azóta a vétel ügye nyugodt, míg most a ház'ulaJd:nosok ez alkalommal előnyös ajánlattal fordultak s város ta­nácsához. Ebben az ajánlatban, ame­lyet a polgármesterrel folytatott tárgyalá­sok előztek meg, s háztulajdonosok 5.500000000 papírkorona vételárat kérnek az ingatlanért akként, hogy a vételárból 4 500.000.000 korona a szer­ződés kormány hatósági jóváhagyás után azonnal, 500000000 korona egy év múlva, 500.000000 korona pedig két év múlva kamatmentesen volna meg­fizetendő. A város tanácsa csütörtöki ülésében foglalkozott ezzel az alánlat­tal és szt s városra nézve előnyösnek találván, elfogadta és a /Ivó hétre ösz­szehtvandó readktvüli közgyűlés elé fogja terjeszteni Az ajánlat mérlegeié­sénd nyomatékosan esdi súlyba az, h-gy mlga mult évi 620.000 aranykoront vételár csaknem dérte az Ingatlan bé­kcbdi értékét és az akko i szorzószám szerinti átszámítással 10 milliárd papír­koronát is meghaladott, addig most a háztulajdonosak által kért véelár 400.000 aranykoronát sem tesz ki és pspirkoronában körű belül fele a mult évi vételárnak, ezenfelül pedig a háznak a felemelt lakbérek melletti be­vételei a most kikötött vételárnak ma­gas jövedelmezőségét biztosítják. Nagy elégtétel ez nekünk, akik a vá­ros jól felfogott érdekében k fogásoltuk és támadtuk a mult évi kedvezőtlen vételt abban a biztos tuda'ban, hogy a városnak módjában lesz a házat sokkal olcsóbban, a forgalmi értékének meg­felelő árban és nyugodtabb pénzügyi viszonyok kőzött megszerezhetni Most, amidőn ez tényleg bekővetkezdl, ter­mészetesen a szerintünk is kedvezőnek látszó vdel ellen kifogást nem emelhe­tünk és smennyiben siketül a városnak a házat ekként megszerezni, az bizo­nyára étdeme lesz a város vezetőségé­nek, különösen s polgármesternek, de az érdemből mi te kivesszük magunk­nak a megfelelő részt. Prágában letartóztattak tUntetó kommuniatákat Prága, julius 23. A cseh kommunis­ták tegnapi gyűlése u'ái a megjelen­tek tűntető menetben sorakoztak, a rendőrség azonban arétoszlatta a kom­muniatákat, mert s felvoau'ásukra nem kaptak engeddyl. A kommunisták erre kisebb csoportokba verődve, az orszá­gos törvényszék épülete e'é akartak vonu'ni, a rendőrség ebben megska­dályozta őktl. Tiienhat embert előállí­tottak, akik közül 10 kommunistát letar­tóztattak. a hangja visszacsuklott a torkába. Annak a fehér keze meg sem reszke­tett, amikor Ádám meleg szája érintette. Ur volt az a lány most is a szive felett. — Hozta Isten, Ádám... remélem jól van?... — O, igen, ó, nagyon... különösen most... — Hallom, a napokban tesz az uj drámájának a bemutatója, sajnálom, hogy nem várhatom meg. De reméljük, hogy ott is adni lógják, ahol én leszek, mert ebben a percben még nem tudom, hol — Emlila, kérem: bocsásson meg... Az a tiszta, fénylő szempár me — Nincs mit megbocsátanom, Ádám. A szivünknek nem parancsulhatunk. Sem maga, sem én. Es az iskolában nem ta­nítanak meg bennünket arra: hogyan le­hetünk boldogok. Tehát tévelygünk. No aztán bizonyosan nem Is tehetett Maga ment engem, Emília?... — O, Istenem, hiszen nem tudhatta, hogy hamarosan én is — gazdag teszek. Ea ha másként nem megy: aranyakkal én Is vehetek magamnak azt, amit épp akarok. Talán még féifiszivet Is... He­rendi Márta például magát akarta... . - Emilia, ha ismerné a kínokkal tett esztendőket... Tudja, hogy ma négy aartmritijr követtem d azt az aljasságot... — Tudom, de ne nevezze annak... — Ha tudná mindazt, amit én neoa mondhatok d... De ba akarja, ha meg­engedi ha nem vet meg, ba nem taszít d, ha még egyszer magára vethetem a te­kintetem... akkor: nem megyek soha többé vissza abba a wemköztl páholyba... — Mi jut eszébe Ádám?... Azt gon­dolja, folytathatjuk ott az életet, ahol el­hagytuk?... Főleg a kettőnk életét?... — Igen, azt gondolom. Ma négy eve gyönge voltam: elbuktam. Aranyért vásárt kötöttem. Es nem szólhat azegész életre. Le akarom rázni a láncokat... Az fehérűlö arccal néaett a szemközti páholyt». A férfi fonó szája nem ért a füléhez, de mégis égette a szava: — Akarja, akarja, gyért» "wm. sze­relmem 1... A feleség idegesen mozdult meg páho­lyában. Ez búcsúzóra nyújtotta kezét: — Holnap reggel a szerkesztőségbe levelet küldök... Legyen minden Isten akarata szerint • • • — Emilia, egy btaooifos: akár életet, akár halált fog hozd az az frás, a maga parancsa less és én. meghajtom a lejem előtte... — Soká jött.Ádám —moodta halovány mosollyal Márta -, de megértem: oly el ragadó az a nő... ** -Márta, kicsike Mártám I... Káldl szeme megint felé tüzeit: — Most, moetmilog itt történni?... ...Ádám kiemelte a — _ Bocsánatot kért, hogy nem megy fel vele, de még ao*: aűrgí •• dolga van a rcdak­dóban. Má:.a migértötag bólintott; — Jó éjt kedvssetu, de gondoljon ám — rám is* A hangja megremegett. Beszaladt a Ádám lefeküdt a szerkesztőség régi, barna bőrdtvánjára. Elhatározta, hogy már a nu: 'jsz-^ára sem megy haza. Itt fogja Ejflia levetet bevárd «a aztán: naM lesz valahogy. Az étet rended a dumát, a nő és átérti viszonya csak működési anyag honi Márta az élete társa volt, Emilia az ál mai megvalósulását jelenti. ...Alig hajnalodott, amikor kopogtak az ajtón. Horváth azt hitte, a takarítónő jön. de ha'álra vált az arca, amikor a szobalányukat pillantotta meg, kesében feleségének levelével. — Nem várok választ — mondta csön­desen a lány — és kifordult az ajtón. Ádám valami retteneteset sejtve szakí­totta fd a borítékot: .Ádám, kedvesem, bocsásson meg, hogy én is zavarom e borzalmas éjszakán, mert tudom, hogy magának az. Kákli, a mi egyetlen igaz barátunk mindent dmoodott nekem az este. Jói értsen meg: mindenl Es most már ismerem a múltját, a jelenét látom, a jövője kialakításához pedig segíteni sze­retném és ezért: visszaadom a szavát De nemcsak óért Én lörhetdlenebbnek tar­lom a szabad akaratból adott ígéretet, az önként vállalt kötelezettséget az emberek által alkotott törvények merev betűinél, amdyek magának csak megkötöttséget, de boldogságot soha nem jelentettek. Ezért állok félre, ezért adom azf a helyet — amely sohasem is volt valóban az enyém — az egyetlennek, akit illet: Had­házy Emiliának." Horváth szeme homályos lett A rossz szive felszökött a torkába, ott zakatolt: — Hiszen ez nagyon jól megy — mo­solygott keserűen —, simábban, mint gon­doltam ... Visszafeküdt a dtvánra, de nem tudta a szemét lehunyni: Mártái látta fehérben, zizegő selymekben, fátylassn, menyasszonyi kosxoiujávaL De mintha most ~em élt volna. Csak lebegett előtte és kék szeméből gyöngyök hullottak... Már nem tudta, mikor alszik és mikor van ébren. Agyongyötört, kimerült agyá­ban éld és álom, mese és valóság össze­olvadt. Egyszerre hangos vitát hallott: — De nem lehetséges, hogy ilyenkor itt legyen — hallotta a szerkesztőségi szolga hangját —. talán déliáiban... Horváth Idezakitotta az ajtót: — De Itt vagyok... — Efcy levél a nagyságos ur részére, bocsánat, nem gondoltam... — Persze, persze — mondta erőtlenül —.rendben la van... Szaladt be a levéllel. Tehát megjött ez Is. Nem merte mindjárt lel bontant. For­gatta, nézegette. Végre idegesen feltépte: .Etetem, mindenem — írta Emília -, én nem veszlek el Téged attól az asz­azonytól, akinek fehér ujján a Te arany­karikád ragyog. Látom a glóriás lejét, sugárzik felém a templomi gyertyák ténye, szivembe zeng a pap imája... Ádám, életem, szerelmem: övé vagy Te Isten és törvény szertnt — mindörökret..." Egy visszaparancsolt férfikönny bug­gyant Irt Ádám szeméből. Csendesen haj­togatta Csae a levelet és tette a másik mellé a Jdsö zsebébe. Egy percre a szi­vére szorította a keséi, mintha ott belül nagyon fájna valami, aztán vette a let­öltőiét és kalaplái. Ment kl, Indult le a lépcsőn. Hová akart menni: maga sem tudta, csak azt érezte, hogy mennie kell. A kapuban azembe jött veié Káldi: - Tudtam, hogy csak Itt lehetsz Ádám... Rettentő sápadt vagy, táján beteg is. Le kellene feküdnöd.!.. Ádám: szegény fiam ... Az keserűen nevetett: - Egyelőre nem la volna hol... D­kérlek, olvasd csak d ezt a két levelet... Később folytatta: - Amint látod, öreg fiu, nem is tud­nék hamarjában hova menni. Igaz. UIAn még akadna valamirevaló szálló Pestc-; Horváth Ádám számára <s... Nem gon­dolod?. . . Különben pedig: Isten áldjon, én megyek. Káldi belenézett a holttehér arcba. Ugy nézte, mintha bucsuma tőle. Mindkét ke­zével megszorította Ádám jéghideg ujjait de nem kérdezte meg, hová megy, az: sem: mikor látják egymást Tudta, hi^y Ok ketten nem találkoznak már ebben az életben és azt Is tudta, hogy annak » hotelnek, ahová Ádám megy: csak be leié vezető kapuja van...

Next

/
Oldalképek
Tartalom