Délmagyarország, 1925. július (1. évfolyam, 36-59. szám)

1925-07-21 / 51. szám

KÜry Klára szeptemberben ¿nekelni fog Szegeden. Karlsbad, juliui 14. A szlorenszkói Jockey Klub minden misnap lóversenyt rendes ¿s a versenyen nem lebet megállapítani, hogy nyár. vagy (¿1 van-e ? As egyik férfi szalmakalspban reszket a tiibünön, mig mellelte seslsIda bundában kacérkodik egy amerikai aő as egyik megyar urlovassal. Az idö szeszélye a legváltozstosibb öltözködést hozta össze, cssk Apponyl Alb:rt gról maradt bO az évsukhoz, ö kalap nélkül, esernyövei a kezében nézi a versenyt és alakja egy fejlel magasabb mindenkinél. Mindenki ismeii és amerre megy, az emberek tiszteletteljes kslaplevevésscl üdvözlik. A verseny egyébként nagyon egyhangú éa a lotalizatörnél leginkább magyar szól hiUani. A magyarok itl számban túlhaladnak minden remietisége'. A tribünön a véletlen rok magyar primadonnát bozolt egybe. Tttkts Ilona, Pichy Erzsi, Solti Hermin és Küry Klára bsrátságosan üdvözlik egymást. Olyan lurcss érzés tesz eröl rajtam, mikor láoa együtt a jelent és a multat. Kflry K ára, a muli évtizedek egyik legünnepeltebb primadonnája egyedül didereg a pályán, mig a többiek körül hatalmas lérfigyürü képződik ét harsány nö< kacajokat kap azárnyára a szellő. Ok most as érdeklődés középpon jábi ktrü tek, mig Küry Klára, a legbájosabb Lili eltemetett Plainchardokra emlékezik vitsza. Mikor megmondtam, hogy szegedi vagyok, állandóan mosolygós srcln végigfutott egy halvány árnyék, barna, nsgy stemei csillogni kezdtek éi már emlékezett : — Szeged nagyon köze! féiközö't a szivemhez, ezt pedig nem aiért mondom, ncert szegedi újságíróval beaiélek, bantm mert tényleg igy van. Mint kobzavárt színésznő, először S:egedre menlem vendégszerepelni. Makó La|os hivo 1 és én sohs sem fogon sst a négy estét elfelejteni. Első vendégszereplés a ¿.iü-ben. Virág eső, taps, siker. A drágs jó közönség előadás után elkisárl a Kassig. Diadalmenet volt az a rövid ut. Plainchsrdot Ocskoy Kornél játszotta és ö olyan boldogan igyekezett likeremet elömosditsni Aztán lőttek a többi darabok: Nebdntsvüóg, Kis szökevény és én játszottam boldogan, biazen olyan fiatal voltam. Küry csillogó szemei rgy pillanatra elhomályosodnak éa én ugy veszem észre, bogy két könnycsepp esett le a földre. — Akkor bálázott Szegeden Feddk Sári, aki előadás u'án hozzám jötl az öltözőbe, kezemet szorongatta és minden vágya volt. hogy ö is színpadra kerülhessen. És iite, Fedák is színésznő lett és még hányan jóltek utánam. En pedig már nem játszom. Pedig ugy érzem, hogy nem vonulhatok vissza teljesen. Most ilt maradok augusztus közepéig Karlsbadban, aztán bangversenykö.ulra indulok. Először végigjárom Szlovenszkó nagyobb városait cs szeptemberben Szegeden akarok lenni A nagyar turnéban Szeged lesz az első állomás. Ugy mint régen, kolozsvári színésznő koromban. Talán megint lesz sikerem. Küry Klára, valaha az ország dédelgetett prímadonnája, olyan félve mondta ki az utolsó mondatot. Rám nézett, minths biztatást várt vo!r*. Biztattam, hogy S»geden nem felejtették el és bizonyos, hogy sikere lesz. Látszott rajta, hogy |ól eseit et a nébány meleg szó. Megint mosolygott, mikor megszólalt : — Nemrégen vitatkoztam egy országosan iamert kritikussal, a cevét nem mondom meg, mert toppant híu ember, ö azt állította, hogy operettben most a meztelenségek korszakát éljük. En a régi iskola h.ve, természetesen a régi operettek mellett foglaltam állási, de ö nem engedeti. Most pedig sorra buknak Pesten az operett színházak. Az idö ugy látszik, engemet igazol. Kíváncsi vagyok a pvö énekesnőjére, aki meztelenség nélkül is primadonna tud lenni. Ezt olyan önérzetesen mondotta, hogy egy pil'anatra az az érzése n támadt, mintha Küryl Iá nám sikereinek delelőjén. Küry rámnéie't, kitalálta gondoia'omat, mert bánatosan kg/inDBLMAQYARORSZAQ 1926 Influa SI. telt ápolt kezével: — Bizony régen volt. Az eső hirtelen Ieszskadl a hegyek mögül és a didergő közönség bebujt az esöemyök alá. Küry Klára elbúcsúzott és otthagyta a versenypályát. Amint az omnibusz felé tarlóit, u'ána néz'em és mintha Lili hang|án hallottam vohta énekelni: .Amit az ember egyszer elfeleitett, Ab! Mintha nem ia történt volna meg." Ur György. Az egyetem és a kórház. Az áldatlan harc, mely az egyetem és a közkótház körül kéj év éta folyik, mely időközöakint néhány'hóntpra, vagy hétre elül, hogy uju't erővel Ismét ángra lobbanion, ugy látszik, most végre a hdyes mederbe keiül. Két év óta tartja e kérdés Izgalomban Szeged város köiönségét. Ugy a közvélemény, mint annak kifejezője, a helyi sajtó pírt- és világnézetre való tekintet nélkül, mini azt a mull hit u'olsó napján ia tapasztalhattuk, egyhangúlag a várast kórház független fennmaradása mellett, az egyetemhez való kapcsolása ellen fcg'all mindenkor fenntartás nélkül állást. As ellenoldslon izolálva a potÍ

ármrster és mögötte egy kis kör állott, rveik s kórházra évenként költött és köllendö milliárdok és ezzel kapcsolatos pótadó réme voltak. Az érvek inmár megdőltek. Kiderült, hogy a kórház pénzünk stsbilitása meieit — még megcsonkítva is — mint a nu'lban, Ismét deftcltmentesen dolgozik, kiderült, hogy 115 éves fennállás s óla a mostani, még függőben lé»ő, már unosuntalan megokaditolt 1 5 milliárd tartozást is beleértve, összesen 300.000 aranykoronájába kerüli a városnak, mely összeget a még tulajdonában maradt Ctoakakórház ériéke i» felszerelésével rgyült messze lelülreu ja, a hssznot pedig, ugy blsazük, ha nem is ctengö srsnyoan, mint a vároai busetarnok, vagy kenyérgyár, kamatos kamattal fizette viiszs azzal, hogy itl állt több mint egy évszáztdon át egyedül, négy év óts pedig az egyetemmel együtt, mini a város lakossága közegészségügyének fontos ¿s elenged beleden ő.e. A kis kör, mely a polgármester mögött állóit, mindenkor tudtuk, hogy az egyetem orvostanárainsk egy része. Mi e vi'ába as egyetemet, mint ennek bará'ai, még sem vonluk be, tudván azt, h:gy létezésé*, fennállását, mint a közelmúltban is, vesiély fenyegette; sőt nem egyszer ama véleményünknek adlunk kife.ezést, hogy szűnjön meg a harc, mely az egyetemnek nem használ, csak árthat. Az egye'em tanácsa azonban jónak látta, hogy az eddigi bíz os fedezékéből előjöjjön és a harcban nyíltan részt vegyen. Mi csak örvendünk, hogy ny»t ellenietekkel harcolhatunk, az egyetem bölcs tanácsa bizonyára tudja, mit csinál éa ludja nagyon jól azt is, hogy a becsületes harcban ki sebet oszt, sebet is kap. Igy tehát most már az egyetemmel szemben sorakoztatjuk fel érveinket. Természetesen nem tekinthei|ük komolynak aa oly vitát, mely érveinket „erölle'etleknek és súlytalanoknak" jelenti ki. anélkül, hogy azokat megcáfolni is megkísérelné. Az egyetem tanácsát mindenesetre igen nagysúlyú teitü etnek tartjuk, de még sem oly nagynak és csa hatatlannak, hogy egyszerű kijelentéseire fejet hajtsunk. Csak meggyőző érvek és e'lenérvek harca lehet az, mely e vitát becsületesen eldönti s csak sajnálattal vehetjük tudomásul, hi az egyetem bölcs lanácia négy évi itt tartózkodá-a után Szeged város közönségét oly gyenge itéióképeseégünek tarifa, hogy „erőltetett és súlytalan* érvekre dőlt be és foglal immár kél éve a kórház független fennmaradása melleit megingadhatat~ lattal állási. Bizony kár volt ezek ezerint, Mgy az egyetem már rég nem állott elő éiveivel s nekünk eddig valóban erőltetett és súlytalan érvekel kellelt megcáfolnunk, ami könnyű feladat volt ugyan, de céltalan, fölösleges időt és energiát pazarló. Végre itt vannak a valódi érvek! Hát lássuk azokat! A főérv, amelyet az egyetem kénytelen-kedvetlen, de végre mégis nyíltan bevall, hogy klinikáinak kevés a beteganyaga. Őszintén és megdöbbenéssel valiiukbe mink Is. hogy biz ez nagy baji S még nagyobb bajnak tartjuk, hogy négy év után igy áll a helyzet, mert ha kezdetben küzdött a klinika beteghiánnyal, az még hagyján, de négy év múlva... Nagy baj ez, mert az orvosnövendéknek tényleg nagy, változatos anyagra van szüksége, hogy egyetemi ével alatt sokat lásson és tanuljon s hogy ne lordulhasson elő, hogy diplomával a kezében az emberiségre rászabadítva egy nem „jellemzetes lűdŐKyu ladá os"-ról hiányosan tanulta meg a tüdőgyulladás felismerését és gyógyítását. Mert ha ez megtörténhetik, ugy ez nem a sokat. emlegetett kulturnlvó, amelyre csonka kis országunk teherbíró képességét meghaladó nagy áldozatok árán feni ártott négy egyetemünk révén elérni óhajtunk, hanem nagy,, nagyon nagyfokú, veszedelmes kultursüiyedésl Ml azonban ugy hisszük, hogy az egyetem részéről csau nagyfokú szerénység és lulzás, ha ugy állítja bt a helyzetet, hogy mig a klinikáknak változatos tananyaga nincs, addig a közkórház csak ugy dus kál a valódi tanításra alkalmas .iskolaesetek" ben. A kózkórház tudvalevőleg, mint a törvények is előírják, válogatás nélkül köteles (elvenni a kórházi ápolást igénylő betegeket, mig csak férőhelye van s ezek nagyrésze helybeli, idült bántalomban szenvedő, egy-egy ágyat hosszú hónapokra lefoglaló s mint utánjárással meggyőződtünk, részben oly betegek, akiket a klinika, bizonyára mint tanítás céljaira nem alkalmasokat, utasított el. Hogy a kórház most a nyári hónapok, a klinikai szünidő alatt túlzsúfoltan és fokozott erővel dolgozik, ez csak természetes, hisz a klinikák némelyike most Ingyenes beteget nem, vagy csak elvélve vesz fel Ml a klinikákat mindig ugy képzeltük s ma Is uay képzeljük el, hogy azok nagy vonzóerővel biró kultúrintézmények, hova a szomszédos és távoli városok és falvak betegei tóáulnak s nagy ambulanciáik bőséges alkalmat adnak, hogy épp a tanítás céljaira momentán szükséges beteganyagot fdrayék. Ismételjük, hogy az egyetem tanácsát nagyon szerénynek tartjuk a el sem tudjuk képzelni, hogy komolyan hlazi Is. homr nagynevű tanáraik által vezetett klinikák és nagy ambulanciák beteganyaga mellett ennek az öreg, száz esztendős kórháznak beteganyagára oly .múlhatatlanul" szüksége volna I A sérülteket és mérgezetteket pedig épp a Déhnagyaromágban megjelent egyik cikk tantoára már a klinikára viszik derék mentóiok. Mi is helyesnek tartjuk, hogy azok ott látassanak el s ne vonaaaanak el a tanítás anyagától. Tény az Is, hogy a betegfelvétel lehetősége az ágyak számától függ. De ml mintha azt Tatnánk, hogy Itt nem is annyira az ágyak hiányzanak, hanem a betegek t Ezen pedig a közkórház egyetemesitoe vajmi keveset segit. Mint fentebb emlitettOk, a közkórház ágyainak nagyrészén idült bántál mu betegek fekűsznek, akiknek odahaza ápolásuk nincs, az ágyak nem mobilak, ezt az anyagot változtatni nem lehet, ha csak az uccára kl nem tesszük őket t Valahol pedig ezrtet ia ápolni és gyógyítani kell, IgyU'áni« . város közegészségügye, lgykivánja SzeI ged egész polgársága 1 A Délmagyarország olvasói a Délmagyarország hirdetőinél vásároljanak. ágyuk van az egyeNézzük csak! BelDe tényleg kevés temi klinikáknak? Nézzük csak! Belklinika 64, lertözö osztálya 30, összesen 94, sebészet 65, bőrklinika 80, szülészet 82, elme- és idegosztály 94, szemészet 80, gyermekklinika 40 ágyas. Hisz ezek oly számok, melyek vagy nem, vagy alig maradnak alul a budapesti régi Dotllnger-, Korányi-, Kétly-, Grosz-, Tauffer- etc. kl n kák ágyszámaitól (80-100), pedig ezeken a klinikákon legalább OtszOr, hatszor annyi orvosnövendék nyert oktatást, mint itt Szegeden. Az épiteadö uj, végleges klinikai osztályoknak seu lesz több mint 80-100 ágyuk. Ennél többre nincs Is szükség. Sóit kis német klinika boldog volna, ha ennyi ággyal rendelkeznék I Csak példának érvünk megvilágítása miatt hozzuk tel, hogy Cserny és Keiler berlini egyetemi tanárok egy 17 ágyas osztályon alapították meg a mai modern csecsemőIgyászától. Az lehetséges, hogy a provizórikus, eredetileg nem klinikáknak szánt épületek nem szolgálják ideálisan a mai modern gyógytanitás igényeit, de a 115 éves közkórház annál kevésbé! Ismételjük, nincs itt ágyhiány, csak beteghiány. A fenti ágyak mellett négyszer ötször ennyi orvosnövendéket Is ki lehet jól, Ideálisan képezni, csak beteg legyint Ha nincs, ugy a közkórház egyetemes/lésével sem lesz. E baj gyógyítását szerény véleményünk szerint hamis utakon keresi as egyetem bölcs tanácsa. H)gy a közkórház a klinikákkal karöltve működjék, azl ml egyetemesltés nélkül is nagyon jól el tudjuk képzelni, mint azt már jónehányszor e lap hasábjain kifejtettük, sőt csakis Igy tudjuk elképzelni. Mert ha az egyetem a kórházat átveszi, ugy ez nemcsak fejlődőképességét veszti el, de e ma önát'óin, áldásosán működő közegészségügyi intézményünk ¡a klinikák beteglerakodó pavtUonjdvá sülyedl Talán klinikáknak a kórház mint póthely kényelmes és kellemes volna, holott, mint fentebb kimutattuk, férőhelyük van elég, de nyíltan kt merjük mondani, hogy kórházunk e beolvasztása, önállóságának megszüntetése / városunk közegészségügyének sülyedését jelentené. Itt nem használnak a hangzatos szavak, mint .leggondosabb klinikai megvizsgálás és kezells" s őszintén szólva nem tartjuk helyesnek és rokonszenvesnek az egyetem részéről, ha egy másik, eldig becsületesen és közmegelégedésre működő testvért ntézmény fölé ilyetén saját maga kínálja fel magát. Eddig is hallottuk már néhányszor e hangzatos csábító érveket, de halifaltunk, mert mások mondtak, as egyetemtől magától azonban ezt az «vet nem vártuk. Tudják az egyetemi tanár urak maguk is nagyon jól, hogy a közkórházban a betegek a leggondosabb megvizsgálásban és ápolásban részesülnek, de tspasztatta ezt sok ezer és ezer le nem vitatható esetben a város közönsége is, azért ragaszkodik igy a közkórházhoz. Tudnia kell az egyetemnek és tudja ia, hogy az egyes kórházi osztályok élén oly klinikai, vagy kórházi múlttal biró lóorvosok állhatnak és állanak, kiknek az országos közegészségügyi tanács előzetes elbírálása után tOrtént a kinevezésük. Nnm gondolja az egyetem, mily Igazságtalanság volna, ha az eddig ónálló, becsületesen, as ellenoldalról is mindig elismert közmegelégedéssel dolgozó kórházi orvosokat önállóságuktól megfosztanák? S lehetne e rossz néven venni a kórházi orvosoktól, hogy a köz- és maguk sérelmét világosan látva, az igazságtalanéig éa méltánytalanság ellen a legélénkebben tiltakoznának? Igazságtalannak és méltánytalannak tartjuk azt az állítást Is, hogy a közkórház a jelen szervezettsége mellett az egyetemet nem támogatja Tudomására hozzuk as egyetemi tanácsnak, mert bisosiyára nincs róla tudomása, hogy a küibórhás még a klinikák megnyitása etött szigorlatok céljMra anyagát és helytaégeit készségesen aa orvostanári kar rendelkezésé« bocsájtotta, a kórház belgyógyászati k urologtat osztályának vezetői egész anyagjukat az egyetemnek a tegblálisabban felajánlották, ha valamely különleges, a tanítás céljaira alkalmas beteg kerül osztályukra, arra az Illető klinika Ügyei mát felhívják s ily eseteket több alkalommal készségesen át Is engedték. Kell ennél több?! Oe Így van es rendjén s Igy van I ez mindenütt, hol klinika és kórház egymást megértve együttesen dolgozik. Es eshetőség Itt Is lennáll. Minden az egyetemtől iQgg. Persze azt még az egyetemi tanár uraFsem kívánhatják, hogy a kórházi orvosi kar privát betegeit aTülnlkára uta'Ja! Erre, ugy hlaazűk, a jó hírnevű tanár uraknak igazán semmi szükségük sínest Fejlődjön, erősödjön, Izmosodjon a szegedi egyelem, ml is azt kívánjuk, de ne a város egy másik kultúrintézményének rovására, annak megsemmisítése árán, hanem a maga erejéből, a maga tehettégéből, s akkor tiszta szívből feneefi fogjuk hirdetni mi is: .a ml Egyetemünk, a ml Dicsőségünk r D.