Délmagyarország, 1925. július (1. évfolyam, 36-59. szám)
1925-07-16 / 48. szám
1936 Jolit» 16. DBLMAOYARORSZAO A népjóléti miniszter elrendelte ш kórház igazgató-föervosi állásának végleges betöltését. A polgármester mi lávirilot карэИ • néDlölé'l minisztertől, a közkórbázbin «egflriiedelt állások betöltése ügyiben. Tíiirsiáben elrendeli s minisiler, hogy a Borrs Jóuef balAlával megarewdelt ^ngató-tőorvosl, illetve sebiszosztály»rvou állásokat pályázatok kiírása után iMbvVHnIanal töUse be a város. A néplóléli ttiniu'er táv rati rendelete nigy meglepetéit kellett s váróibétán, roett hlsien ex s rendelet a kialakult szándékok radikális meghlud;1sát Jelenti. A polgármester ugyanis nem szándékozott beiCltenl ár. Boross József örökét, s kótházztl meiszebbmeno tervei voltak. Eléri kOzv<llenOl Boross József temetéte alán ss fgazgsló-lőorvoii teendők ellátásával idriglenes minőségben s köikórbáz taogIdős osztály-orvosát, dr. Debre Pétert bizts meg és tovább folytatta a kilátástalan hircot s közkórház egye'emesitéséétt, Illetve államosításáért. Ez a harc eádlg csak vereséget hozott a polgármester számára, a kullutzmlniiziétiutnbai legutóbb kijelentették, bogy s kórház álltu ositisiról szó sem lehet, annak pedig, hogy az állam átvegye a kórház terheit az egyetemesitéssel, leküzdhetetlen pénzOgyi akadályai vannak. A polgármester álláspontjával Sregeden is egyedül áll, aminek kétségleien bizonyiiékt volt a kórházi bisottstg legutóbbi ülése. A bizottság minden tsgji az egyetemesltés ellen foglalt állast, mert alncs, nem lehet garancia arra, hogy oz eqyetemesltés esetén a kórház köxkórház Jellege épségbea megУММММИЙМММММММММЙМ maiad, már pedig egy száznegyvenezer lakosú nagy áros amlnáea pillanatban rendelkezésre álló közkórhdzat nem nélkülözheti. A körhái i bizottság legutóbbi Illése egyébként egy igen ryomós ellenérvet adott azok keiébe, akik a polgármesterre] sxembei állnak a közkórházi hircbao. Kiderült, hogy a szegedi közkórház teljesen deficitmentes, s fentartás költségeit az uiíolsó fillérig fedezik az ápolási „ dIJak, a kórbáz leniartáia tehát a városra nézve nem je'ent semmiféle meg(erbeifetésf. A Bípjóléti miniszter táviratával] kapcsolatban megkérdeztük a polgármetlerl, hogy etek után miként töltik be a kórt áii állásokat. A polgármester érdeklődéiünkre a kOvetkeiö meglepő válatzl adta: — Mindenekelóit felírunk a népjóléli minitzte.hei, hogy módosilsi távirali rendelkezőiét és egyelóre az igazgatófőorvoú állás betöltését ne kívánja, mert sz egyetemnek s közkór ház átvételére vonstkozó memoranduma a kultuizminitztéiiunban vin, ahol eddig még nem intézték e1. A memorandumban foglalt kérelem eliutézéséig csupán a sebészoizbily orvosi állásra irjuk II a pályásától. At u] osztályorvost s pályázók kőiül s főispán nevezi majd ki. A polgármester — szerintünk — félreérti s miniszter távirati rendelkezéséi, mert abból hilározottan kiolvatható az ÍN, fcojy a közkórház egyelemesité* séról szó sem lehel, ktlinbea nem ragaszkodna a népjóléti miniszter az igazi'aíó-főorvost állás betöltéséhez. аммиммммммаммммммам Kosztka litvánt erős felindulásban elkövetett emberölésért négy évi fegyházra itéltéh. Baáopest, [uUui 15. A Koszlka— ' hirdette ki az ítéletet, amely fölött a VWridn-pörben a budapeili löt vény- ixokásos érdeklődő vitatkozások folynak, szék ¿.onger-lanácsi mráán délben | Először a vádbeszédet mondja el Felföláy Elemér királyi ügyész. — Valahogy az Istennek nigy ctapáia sukadt reánk: megsioktuk a rosszat. így van ez ennél a bflnpörnél ii. £n ügyééi i szavam lulyosságáral mondom: nem történt csábdás. Valérián alezreáet nem kövei At el semmi olyant, amit a mai társadalom megvethetne. — A két cialád viszonyai ismeretesek. Ismeretei, hojy Valérián alezredes és (elesége boldog, nyugodt házaséletet éltek, ezzel szemben a vádlottnak és feleiégének családi élete nem volt boldog. A Valérián és Koiztktné között fennálló barátságot erősítette és fokotta az, hogy Kosztka Londonban, Vc'Jrlánné pedig a Tátrába utazóit. Koszikáné és Valérián egyeáül maradlak Budapesten. A válásról és az egymással való egybekelésről szőttek tereket. A vádlott nemsokára haiaérketelt Londoaból és ekker a házasfelek kczölt még nagyobb elhidego:és állolt be, megszánt közötiük a háiközösség, megkezdőnek a vádlóit és felesége fcotö:t a tárgyalások a vagyoni viwonyokrtl, a lyeimektói, a lakásról, a válástól I s közben a vádlott megtudtf, •»ogy felcs'ge és Valérián alezredes kötött bizonyos kipctolat var. Míg fcitonyialan előtte, hogy ez a kapcsolat niljen termésteta, milyen intenzitású. A c-eleknéay előli egy naopii as asszony nyüien és őszintén m<g<nond mindent a tí láaek. minfoogy telefonon érintkezésbe lép «"iml olyanról nincs tíó, ami az assi^yt kompromittálhatná és erre becsMetszavat Is adta — A felvonult tar.uk aha ai, ró,, xoltfl, hegy Valérián b':r.«oie'fs, korftkt ember voll, ak' beciüles <avat nem >dta anélkül, bogy azt ce is tartotta volnti meg. Valérián tehát nem adta becitUetszavát arra, hogy nem fog lobbet még telefon utján sem érintkezni Kosz kánéval. De különben ii az az ember, aki hálulról, orozva öl, az elvesztette a jogát, hogy mások becsűleiét tetemre hívja. — Bár paradoxonnak hangzik, mégis ki keiU jelentenem, bogy a vádlott szerencséje, hogy Valérián meghalt és hogy a holtak ajka örökre elnémul. De a oaiii oi seb hangosan kiált. Hivatkozaom kell az elhangzott tanúvallomásokra. Ezekből bizonyos, hogy a vádlo!t lövése váratlanul érte Valérlánt. Hogy is lehet erős felindulásban elkövetett emberölésről bestéin*, ha nem Is látta a vádlott a sértettet, nem is beszélt vele. Hiányzik e eniivül az erős felindulásnak egyik igea tulyoi kritériuma: a tett azonnali végrehajtása. Mindezek ahpj n indj»olin,Klátcm >zt kérni, méltóztassék a vádlottat a büntetőtörvénykönyv 279 §-ában meghatározott és ugyanezen paragrafus szerint minősillő szándékos emberölés bűntettében bilnösnek kimondani. A vádlott canteiüen előélete, minthogy közhivatalnokról van szó, nem tekinthető enybi ő körülménynek. Nem enyhítő körülmény egyáltalában, hogy a vádlott indulatos természetű, hisatn kullurenber sz áiyen ötziönei fölött uralkodni tzokölt. .Súlyosbító a tett elkövetésének módja. Nevezetesen az, hogy hálulról, orozva ölt. A védőbeszéd e'őtt a magánfél képviselője, dr. Ulaln Fereno •zólal fel. Kijelenti, bogycsak kotlátok között stólM bat fel, mint ahogy Összetett kezekkel hallgatta a tárgy:'is egész lefolyását, sz özvegy feutartja kártérítési Igényét, de azokat nem a bantelőbiióság előtt, hanem megfelelő fórumok előtt fogja érvényesíteni. A védőbeszéd. 0éza vídi kezdi 1 6Us> megszoktuk a rosszat. Nem taga8 a1u Wi , Kom: igy van, de tagadom azt él ki wd 11 diwt " I «kaion mutatni, hogy ennek semmi köze sincs a védencemhez, de lemmi köze iloci abhoi ss emberi típusokhoz lem, amelyei fi képvisel. — Azl vetette szemünkre iz ügyész ur, hogy romintikát csinálunk ss agyból. Nem álll Est ss ügyet elfogulatlanul ki II elbírálni, kihámozva minden mellékkörülmény kOntöiébfil éi kihimosás ulán annál kevésbé lest ellenszenves, annál Inkább lesz érthető és megbocsátható, ami UrténL Nem akarom a tényállást újból részletesen elmondani, hlsten aenik minden réizlete bőségesen ismertté váll a kétnapos főtárgy aláion. Aki ismeri as életet, as tudja, hogy a hóraséietbea a megcsalatds bizonytalansága mérgezőbb a biztos tudatnál A bizonytalanság érzése az, amely nem engedte Kosztkái éjjelről éjlelre aludni. Vergődöll, hánykolódott ebben a lelkiállapotban. Az ilyen állapotban megórlődik az ember lelki eteje éi különösen az olyan léleké, amely olyan egyénben lakozik, mini Koulka. — Az ügyétz ur szerint védencem hálulról, orozva lőtte lo Valérlánt. Nem olyan fából van faragva ár. Koszlka István, hogy hálulról orozva lőjjia, az orvosszakértők nyíltan megmondották, hogy Kosztka a lövés pillanatában szemben állott Valérlánnal. A vádbitó•ágnak nincs tárgyi és történeti bizonyítéka arra, hogy Koiztka gyáván, orozva támidta volna meg Vtiériánt. Véltmínyen szerint az erős fettndulds iskolapéldájával állunk szemben. Közömbös, hogy a valóságban ugy volt-e a dolog, ihogy ő bitté, a lényeges az, hogy 6 valóságnak tudta ét aszerint eielfktdrtl: — Az ügyész ur foglalkozott az enyhitfi és súlyosító körülményekkel. Enyhítő körülmények fennforgását nem ismerte el, de megállapította a vádlott izgatottságát. Súlyosító, nagyon súlyosító körülménynek mondotta, bogy a vádlott hátúból orozva Olt. — A szakorvosi vélemény msga az enyhilö körülmények egész sorasala. Ami pedig az ügyész urnák az orozva gyilkosságra vonatkozó kijelentését illeti, erre nézve sem a vizsgálat, sem a nyomozni, sem a főtárgyalás semmiféle támpontot nem nyújtott. Kérek az anyagi igazságnak megfelelő ítéletet. A védőbeszéd elhangzása után nagy mozgás támadt a teremben, mert Langer elnök maga elé szólította Kosztka Istvánt és megkérdezte, mit Ind még védelmére felhozni szokon felül, amikel védője már elősdotl. — Csak azt akarom megjegyezni. hogyha Valérlánnal csak egy fűórávoí később találkozom, tagadhatatlanul miiként történt volna ez a dolog. Tatán kihívtam volna pirbjfra, talán benyújtottam volna a válókeresetet. Végteíentt sajnálom, hogy Vülérláá nincsen már oz élők sorában, végteteail sajnálom, hogy a dolgok ilyen fordulatot veitek. Kihirdette a bírósági Jegyző, hogy e bíróság pontban 12 órakor fürdeti ki ítéletét. A törvényszék folyosói zsivajgó emberekkel telnek meg, senkisem lávozik, mindenki izgatottan várja az Ítéletet. Az Ítélethirdetés. Egynegyed egy óra, amikor végre feltűnik a folyosón Laoger elnök alakja, mögötte a szavazóbirák. Fe!gyulladnak az összes villanylámpák a teremben. Sárga arccal, remegő térdekkel jön be a (erembe Kosztka Is ván és a bíróság elé áll. — Kihirdetem a törvényszék ítéletéi, — csap fel a néma csendben az elnök szava. — A magyar állam nevében a ban'et£ törvényszék szándékos emberölés bantettévet terhelt Kosztka István bűnügyében a következőképen Ué't: — Kosztka István 42 éves római katolikus vallású, pénzügyi főtanácsos, budapesti születésű magyar állampolgár bűnös a Btk. 279. szakaszába ütköző, a Btk. 281. szakaszának 1. bekezdése szerint minősülő erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettében, amelyet azáltal követett el, hogy 1924 szeptember 30-án este 10 óra tájban, a Rökk Szilárd uccában Valérián Zsigmond huszdralezredest ismétlő pisztolyával szándékosan, de nem előre megfontolt szándékkal megölte. Ezért a bűntetőtörvényszék Kosztka Istvánt a büntetőtörvénykönyv 281-ik szakaszának 1. pontja szerint a büntetőtörvény könyv 289-ik szakaszának alapján négy évi fegyházra, mint fBbűntetésre és tiz évi hivatalvesztésre, mint mellékbüntetésre ítéli. A királyi bűntetőtörvényszék a szabadságvesztésből a vizsgálati fogság által kdenc hónapot kUOltöttnek vesz. Egyben kötelezi Kosztka Istvánt az ügyben eddig felmerd t bűnügyi költségek megfizetésére. A bűnjeleket a királyi törvényszék elkobozni rendelL Az itélst indokolása. Langer elnök ismerteti az indokolást. — Vádlott beismerése álapján és a tanuk vallomásából ii kétségkívül bebizonyosodott, hogy Koiztka István közvetlen közelből lőtt Valérián Zsigmond alezredesre. A büntetés kiszabásánál figyelembe kelleit venni a sértett jellemrajzát is, amely nem volt közömbös az ítélet kiizibáiánál. Sértettről megállapította a lötvényizék, hogy feltétlenül jelUmei, nyugodt ember volt, aki mindvégig jó ctaládi életet élt éa magaviselete s jóislés halárait és a házastársi kötelezettségeket sohuem sértene. Ezzel szemben a vádlott dr. Koszlka István ingerlékeny, hirtelen ember. Az indokolás ezután áttér a gyikosságot megelőző napok eseményeinek ismertetésére. Kosztka elkeseredését még jobban fokozta az az elszólás, melyei a gyermek lesz apja elölt. Nincs azonban adat arra, bogy a gyermek szavainak, vagy a cselédek pletykájának komoly ahpja volna, ám még kevesebb adat van irr*, bogy a sértett és a vádlott felesége között a társadalmi formák között meg nem engedett viszony lett volna. Az indokolás ezután áttér a telefonbeszélgetés ismertelésére. Vitán felül áll, hogy e kihallgatott telefonbeszélgetés volt vádlott további cselekedeteinek Ináiió oka. A bíróság s beszélgetés tartslmát a vádlott eiősdisából ismeri és fogidta el. v/állomásának minden pontját u a királyi törvényszék, mert vdclo'.inuk módjában lelt volna olyan ellenőrizhetetlen és tanuk által meg nem cáfolható aáatokai Is védekezésül felhozat, amelyek esetleg enybitették volna tettél. A birótág mérlt B lés tárgyává tcltr, liogy vádlott erős indulásinak oki rom családi élete volt. Vitzonl figyelembe kellelt venni szi is, hogy Kotztka István lérlclt feleleségél férjétől éi éleltáriától fosztoüa meg. Az ügyész is, a védő la felebbez. Az indokolát befejeztével az ügyész emelkedik izólásra és felebbezést jelent be azért, meri a bíróság a vádlott cselekményét a vááióí eltérően minősítette és felebbezésl jelent be az Uélet súlyosbításáért is. Dr. Désy (Koiztka védője): Tisztelettel felébbezek először azért, meri a bíróság túlnyomó és jelentői enyhitfi szakaszokat nen alkalmazta. Azután felebbezek az Ítélet súlyossága miatt is. Az ügyész kéri Kosztka további fogvatartásának elrendelését. Désy védő pedig szabadlábrihelyezésére teiz indítványt A bíróság rövid tanácskozás után meghosszabbította a vádlott vizsgálati fogságát. Az ügyész tudomásul vesii a bíróság döntését, Désy védő ellenben felfolyamodást jelent be. Ezzel délután fiikeltőkor befejeződött a Kosztka-pör tárgyaláia. Kétszsriiére emelik Amondssn nemzeti ajándékát Bécsből jelentik: Oslói jelentéi szerint a norvég törvényhoiái tegnap vita nélkül két azavazat ellenében elfogadta azl as indítványt, amelynek érielmében az Amundsennek adott éri nemzeti ajándék összegét 6000 koronáról felemelik 12.000 norvég koronára. Ifjúsági könyvek gazdag választéka a Délmagyarország mcsOnkónyvtáróban, Dugonics Ur 11. sz. T « e / о n ЗОН