Délmagyarország, 1925. július (1. évfolyam, 36-59. szám)

1925-07-15 / 47. szám

Ára 2000 korona. DELMflQYARORSZAG Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 2. Telefon 13-33. Kiadóhivatal, UlcsfinkOnyv^ár és Jegyiroda: Dugonics-tér 11. Telefon 306. Nyomda: Petőfi Sándor-sugárut 1. szám. Telefonszám 16 34. Szeged, 1925 julius 15, SZERDA Előfizetési árak: Egy hónapra helyben 40.000 kor., Budapesten és vidéken 45.000 kor. Egyes szám ára hétköznap 2000 kor., vasár- és ünnepnap 3000 korona. I. évfolyam, 47. szám. Szinház. Nem a szegedi, banem valamennyi vidéki színház válságos helyzetével fognék e eorok foglalkozni. Megérde­meine ugyan egy nyári vezércikket, kü­lönösen mostani lerongyolódott állapo tában, csak a mi szint ázunk is. De sikerűit a dolgokat arnyira összebo­nyolítani, hogy ma nem mernénk vé­leményt mondani e kétségtelenül nagy horderejű kérdés helyi vona kozásairól. Egyet látunk. Az igazgatóról mindenki csak jót tudott és jót mondott, amig a szinház ment. Amint a konjunkturátlan­ság szele sorvasztani kezdte a mi szín­házunkat is, keidett megváltozni az igazgatóról addig táplált jó vélemény. Az űrcs nézőtér országos, mondhatni, európai tünet. Ez azonban kevés vi­gasz és az ilyen megállapításokból nem lehet gázait fizetni. Érthető tehát, ha a szegedi színház egyik válság után a másikon ment át. E válságok egye­lőre még burkoltan és lappangva, ki­kezdték azonban az igazgató népsze­rűségét és ma az a helyzet, hogy so­kan öt hajlandók felelőssé tenni, amiéri a szinház állandó pénzügyi zavarokkal küzd. Megengedjük, hogy ez az itteni vál­ságos helyzetnek csak nagyon szük­körü megvi ágitása. De hiszen ismé­teljük, nem is az volt a célunk, hogy bűnbakot keressünk, vagy hogy be­bizonyítsuk, hogy nincs bűnös, tehát kár keiesni. Nap-nap után olvasván azonban híreket vidéki színtársulatok­nak a szegedinél is keservesebb küz­ködéseiröl, nagyobb nyomoráról, kép­telenség továbbra is szó nélkül el­menni e viszonyainkat és embereinket jellemző, mint bizonyára gúnnyal mon­dogatják, kulturjelenség mellett. Oiszágos vonatkozásai mellett a ve­szedelmes szinházi konjunkturátlanság a legközvetlenebbül a színigazgatókat és a színészeket érdekli. Az ő zsebük­től, az ő bőrükről van szó. Még s tájékozatlanságot, a szükséges mérvű aktivitás teljes hiányát tapasztaljuk az ö részükről is. A legtöbb igazgató olyan eszközök felhasználásával ver­gCdte át a szezont, mint a szegedi direktor. Egyik-másiknak volt egy-egy jobb öilete, de ez is csak időlegesen segített és arra. hogy egy kilenc hó­napos szezont ki lehessen vele húzni, valamennyi alkalmatlan. Az igazgatók, mint halljuk, moat ugy akarnak a bajon segíteni, hogy későn kezdik a szervezkedést, amivel a öbbi között azt is el akarják érni, hogy módjukban álljon a fizetéseket leszorítani. Kétség­telennek larljuk, hogy ez sikerülni fog, mert az igazgatók együttese jelentékenyen erősebb a színészeknek teljesen szervezet­lenül álló gárdájáná'. Bármennyire hi­vatkozzanak azonban a gazdasági élet kérlelhetetlen törvényszerűségeire, mi mégis álljuk azt a véleményt, hogy ez a helyzet kényelmes, valamennyi eredménnyel kecsegtető, de könyörte­len módon való szanálása. A konjunk­turátlanság minden anyagi következ­ményét ugyanis a színészre hárítja át, aki ma még a gazdaságilag gyöngébb fél s aki kénytelen, hogy megélni tud­jon, a tudását és tehetségét bérbe adni. A gazdasági liberalizmusnak ez ellen a módszere ellen, amely hatékony ét­veket adott a politikai liberálizmui el­lenségeinek szájába is, tiltakozni kell. Tiltakozni különösen akkor, amikor merev és kizárólag alkalmazásával a kulturális élet piacán mutatkozó bajokat a! írják orvosolni. A vidéki színészetnek van tudvale­vőleg országos felügyelője. A vidéki színházak dolgaiba lépten-nyomon bele­avatkozik nemcsak a minisztérium, ha­nem a helyi hatóság és a szinügyi bizo.tság íf. Mindez azon a cimen tör.énik, hogy a vidéki színészet kul­(urhivatást (ölt be, tehát ellenőrizni kell az igazgatót, követelményeket kell vele szemben szabni, irányt kell a ré­szére mutatni. Ebből a felfogásból és az ilyen eljárásból azonban az követ­kezik, hogy ne engedjék ebek har­mincadjára jutni az orazág va­lamennyi vidéki színházát, amikor nyilvánvaló, bogy a válság nem egyes igazgatók lehetetlensége, vagy hozzá­nemérl&e, hanem az áitslános gazda­sági pangás európaszerle jelentkező következményeként állt be. Talán lehet a bajcn máskép is segíteni, mint ki­zárólag a színészek bőrére, ami föltét­lenül a produk ivitás, a megértés és a békessfg rovására megy. illetékes ha­tóságok és emberek próbáljanak meg most is törődni a színészettel, amikor nem követelni kell tőle, hárem segí­teni rajta. Persze központilag kellene kezdeményezni és intézni ezt az akciót és munkatársakul kellene venni az érdeke t városoka*, az igazgatókat és a szinészeke'. Időleges helyi érzéstelenítésekkel gyö­keresen nem lehet segíteni a bajokon. Ha pedig áíengedik sorsántk a színé­szetet most, amikor meggyőződésünk szerint menteni kellene és még sike­rülne is, olyan színházat rendezrek a szinház körül, amelynek istenes játékai sokáig emlékei maradnak e szerencsét­len kor kulturpoliiikátlanaágának. Szakadás a horvát parasztpártban. Belgrád, julius 14. A horvát paraszt­párt mai ülésén Radics Pál beszámol a radikális párttal kötött egyes ségrfil és bizalmat kért ugy a maga, mint Radics István száméra, akiknek inten­ciója szerint folytatta le az egyezkedő tá'gyalásokat. Már Rad'cs beszéde alatt is közbeszólás fotmájában megnyilat­kozott az elégü'etlenség, majd a sza­vazás előtt sz egyezség ellen szóló Chumbich volt külügyminisztert, Mar­kovicsoí, a horvát parasztpárt elnökét, dr. Polisch egyetemi tanárt, Zsanics, az egységes párt vezérét és Jakatics Mátét a Radics-párt f Iszóliotta, hogy hagy­ják el a terme', mire azok „Éljen a horvát öníllós'g, éljen a hcrvát sza­badság, é jen a horvát becsü'ei I* fel ­kiát'ásokkal tüntetőleg elhagyták a ter­met. :»»»»:i:i»i»»»iim:mmttnnnnimmmumtmuuinmmum»m: Megszüntetik az Ítélőtáblákat? (Budapesti tudósítónk telefon jelenti: e) Az igazságügy minisztériumbin egy töivény teivezeti reformon dolgoznak, amely a takarékosság elvét szolgálja. A ter­vezetitek egyik igm forte8 rendelkezése, bogy meg akarják szüntetni a királyi ttilőtáblákat. A javaslat kttővttt a járásbíróságok hatáskörit s a törvényszékek pedig igen sok ügyben nemetek másodfokú, hanem utolsó fóiumok is lesznek, ugy fargy uánuk csak a Kúriához lehet felebbezni. Az uj rendelet a tervek szerint január elsején lépne életbe és ennek alapján az Ítélőtábla elnökének, Juhász Andornak helyét, akit most neveztek ki a Kúria elnökévé, már nem ii fogják betölni. Asquith a béke revízióját sürgeti. London, ju'ius 14. Politikai körök­ben általános feltűnést keltett Asquith volt miniszterelnöknek a lordok házá­ban elmondott hosszabb beszéde, amely­ben az európai helyzettel foglalkozva, a béke revízióját sürgeti A beszéde folyamán a békeszerződések terü'eti rendelkezéseire is ki ért. Idevonatkozó fejtegetése a következő: — Nézetem szerint már most Is célszerű volna a területi rendelkezise­ket helyt vizsgálatoknak alávetni. Nem akarok most ezen gondolattal részlete­sebben foglalkozni, de mintegy záró­jelben ismételnem keli azon vélemé­nyemet, amelyet az utóbbi öt év folya­mán többszfr hangsúlyoztam nyilvá­nosan, hrgy tudniillik sz osztrák­magyar birodalom romjaiból az uj autonóm államok csoportjának felépí­tése alkalmából súlyos is vigzetes tivedis törtint. Meg vagyok róla győ­zCdve, hogy ez tévedés volt, amely tévedéseket azonban csupán eiyet­értéssel és csupán azoknak a tapasz­talataiból lehet most helyesbíteni, akik a kísérlet áldozatai voltak. Azon diplo­maták, akiknek munkája a párisi béke­szerződéseket létrehozta, nem voltak olyan ostobák, hogy azt higyjék, hogy ők hosszú idOkig tartó mü­vek megalkotói voltak. Rendelkezé­sünkre áll Cíemencwu kísérőlevele, amellyel a német békedelegációnak át­ad ák a békefellételeket. Ez a levél többek közt kijelenti, hogy az 1919. évi uj rendelkezéseket is idOről-időre a változott viszonyokhoz mér'en mó­dosítani lehet. Mindez nagyon helyei, mert ez Clemenceaunak feltétlenül mér­tékadó kije'entése, amelyet valamennyi többi aláíró hatalommal való egye'ér­tésben tett meg. Stresemann külügyminiszter valószínűleg megbukik. Berlin, julius 14. Stresemann külügy­miniszter és a német nemzeti párt kö­zött az ellentétek annyira kiélesedtek, hogy a leszámolás már nem halaszt­ható tovább. Immár nemcsak a német ftjvédőkről van szó, hanem Hoets tanár vezetése alatt álló mérsékelt csoportig az égisz radikális jobboldalról, akik követelik Stresemann távozását. Ennek az áramlatnak külügy mir iszter jelöl je dr. Rose. berg, aki a Cuno- kormány tagja volt, vagy pedig Neura h római nagykövet. Stresemann cem ragaszkodik álásához, mert meggyőződése, hogyha a politika a radikális jobboldal kezibe kerül, akkor európai bonyodalmak álla­nak te. Holnap délután a birodalmi minisztérium összeül és döntő határoza­tot hoz kOpolitikai irányát illetően. Kinában uj erőre kap a felkelés. Ntwyork, julius 14, A Chicago Tri­büné diplomáciai forrásból arról szá­mol be, hogy Cooliedge megnyila.ko­zása a kinai kérdésben kavarodást idézett elő az érdekelt hatalmaknál. Anglia, Japán és Franciaország, noha kínai po itikájuk több tel Intelben eltér, abban közös frontot alkotnak, • hogy állást foglalnak Coolidge (erve ellen, mely minél előbb nemzetközi konferen­c'a összehívását tarja szükségesnek. Az említett nagyhatalmak meg vannak győződve, hogy ebben az esetben rövi­desen Kina emancipálására kerülne a sor. A helyzetet bonyolítja azonban, hogy az említett hatalmaknak egymással szemben is külön érdekeik vannak. Diplomáciai felfogás szerint ez a za­var előbb-utóbb arra vezet, hogy a nagyhatalmak egymással szembefordul­nak, Kínában pedig uj erőre kap a fölkelis, mig Coolidge terve legalább a kinai zavargásokat tartaná féken. London, ju'ius 14. Pekingi jelenlés szerint a helyzet az idegenek szem• pontjából újra veszedelmessé vált. Honauból negyven idegen család kény­telen volt elmenekülni. Többnyire a pe­kingi szindikátus bányamüvtinek alkal­maaolai. Züilat városban a külföldi alkalmazottak viziel éa élelmiszerrel való ellátását megbénították. A népszövetségi liga varsói határozata a kisebbségek jogáról Varsó, julius 14. A népszövetségi egyesületek nemzetközi uniójának fő­titkársága kiidta azokat a ha ározato­kat, amelyeket legutóbbi varsói köz­gyűlése alkalmával hozott az unió. Ezek közül az alábbiak érdekelnek minket: Az állampolgárság ügyében a követ­keiö határoza ot hoz'ák: Tekintettel arra, hogy az 1886. évi magyar községi törvényt a cseh-szlovák és a magyar hatósáiok különbözőképpen értelmezik, a népszövetségi egyesületek nemzetközi u iójánsk kisebbségi bizottsága azt az óhajt nyilvánítja, hogy az érdekelt két kormány lépjen egymással tárgyalásba és lyen módon igytkezzék a ké.déses személyek állampolgárságát méltányo­san megoldani. A kisebbségi jogok tárgyában a köz­gyűlés azzal a kéréssel fordul a nagy jcgászegyesűletekber, hogy szívesked­jenek tanulmány tárgyává tenni a kisebb­ségek jogainak és kötelességeinek álta­lános sta'utumá', amely valamennyi államban közös lenne. A Népsiövetséget a kPzgyüléi arra kéri, hogy abban az évi jelentésben, amelyet a főtitkárság a tanács tevékeny­ségétől a népszövetségi közgyűlés elé (erjeszt, vegyék fel mindazon kérvé­nyeket, amelyek a lefolyt évben a Nép­szövetséghez érkeznek és amelyek a mostani eljárásban megkívánt öt tel­tételnek megfelelnek. Verekedés a békegyü'ésen. Inns­btuckból jelen ik: A béke és szabadság nemzetközi nöligá.ánuk gyűlése, ame­lyen bárki résztvehet, hellyel-l őzzel igen vibiros lefolyású volt. A német nemreti diákok közbekiáltásokkal za­vartik a beszédeket, mig egy német nemzeti államtanácsos felszólalása fo­lyamán a szociáldemokraták rendeztek ellentüntetéaf. Az izgalom némelykor a tettlegességig fajult és csak a rendőr­ség közbelépése tudott nyugalmit te­remteni. A gyűlés végén Pimbauer német nemzeti szónok határozati javas­latot ol»asott fel, amelyben tiltakozott a különböző országokbeti német kisebb­ségek elnyomása ellen. Közeledés a keriakedelml éa Ipari érdekeltségek között a fo galml adó ügyében. Budapestről jelenik: Napok óta tartanak már azok a tárgyalások, amelyeket egyrésztől az OMKE, más­részről a QyOSi foly atnak a forgalmi •dó revíziója ügyében. Az áthidalásra való kérdés sz, hogy milyen rendszerű legyen a forgalmi adó. Az OMKE azon az állásponton van, hogy okvetlenül az Ausztriában é* Németországbin jól be­vált egjfázisu rendszerre van szükség, a QjOSz v szont ezt mindmáig erősen ellenez'e. Ma azu'án — mint Dizalmas jellegű tárgyal/sokból kiszivárgott — a OyOSz hajlandónak mufatfcozo't némi közeledésre és állítólag kilátís van arra, hogy rövid időn belül meglesi a megegyeaéi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom