Délmagyarország, 1925. június (1. évfolyam, 14-35. szám)

1925-06-14 / 23. szám

2 DELMAGYARORSZAG 1925 junius 21. eskü alól való felmentéséi. (Nagy zaj jobbról.) Az elnök figyelmeztetőjére sem fejezi be Szilágyi a beszédét, mire az elnök megvonja tőle a szót. VŰSS József helyeties minTszterelr,ök : Arról van szó, hogy öt évvel ezelőtt elkövetett és mindenki által elitéli gyilkosság tetteseit kiderítsük. Természetesnek találja, hogy a szoci Idemokrata párt ezt a kérdést napirenden tartja, meri valamennyien ki akarjuk deríteni az igazságot s amig az ki ne n derült, addig természetes, hogy érdeklődünk a dolgok iránt. Érihetetlen azonban, hogy olyan szenvedélyességgel tárgyalják ezt az ügyet. A kormány leghatározottabban ki akarja derieni az igazságot. A revízió el van rendelve, minden befolyástól mentesen fog lefolyni a tárgyalás. Az egész dolog letárgyalása már folyamatba van véve. Ami Szilágyinak azt a kijelentését illeti, hogy a minisz erelnöknek volna egyedül haszna a dologból, ez egyenesen bámulatraméttó logikai salto-mortale volt a részéről. Csodálkozik, hogy 12 nap óta a Somogyi—Bacsó-gyí kosság a közvélemény előtt forog s a végén odaállítják Beih'en István grófot, mint az egyet len bűnöst ebben az ügyben. A miga részéről egész pontosan tudja, hogy téved Szilágyi, amikor ezen a nyomon halad, amelynek nyilvánvaló politikai ciljai vannak. Szilágyi: Kár, hogy beUnk fojtották a szó'. Az elnök Szilágyit rendreutasít] *. Vass: Ni játszunk a szavakkal. A parlament munkaképességévei pedig egyálalán ne játszuak. (Helyeslés a kormánypárton.) A többség elfogadta az elnöki napirendet. Eiu'án Zsilinszky Endre személyes kérdésben szólal fel. Fébián Bélát a Szózat ban megtámadta, mire Fábián pjriamenti felszólalásban válaszolt. Annak elienére. h:g/ az ügy bitói útra terelődött Fábiin őt mégis provokál* tatta. Az ügy ilyen stád urnában nen lett volna kötelessége lovagias elégtételt adni, amig az ügy letárgyalva nincs. Amig a lovagias ügy elintézve nincs, Fábián felszólalására nem óhajt válaszolni. Lendvai Islván ugyancsak szeméi/es kérdésben szólal fii. Fábián azt álli totta tegnap, hogy ö Bethlen litván grófról azt Mi, hogy ő Kopinics István gróf. Kijelenti, hogy Fábián valótlant állit. A Somogyi—Bacsó-Ügy körül. Peyer Károly ugyanctak személyes kérdésben szólal fe1. Azzal, hogy a miniszterelnök helyettes a szjciáldenokra pártot felszólítja, adja be adatait a Somogyi—Bacsó-gyilkosság ügyében, a kormány mellékvágányra akarja terelni a kérdést s azirt nem adják ki adataikat, mett a gyilkosság kl van derítve. A gyilkosok neveit ismerik s őket hamis tanúvallomásokkal szabadították tel tettük következményei alól. Először meg akarták őket szöktetni, később hozták őket vissza a fővezérség utasítására. Gróf Csáky miniszter: Nem igail Peyer: B:nne van az iratokban, hogv letartóztatták őket és becukták. Csáky: Ei már más! Peyer Kíroty: Ezután a tárgyaláson igyekeztek őket tisztára mosni. Nem hajhndók adatokkal hozzájárulni az ügy tisztázásához A kormány neki* felajánlotta a multbin, hogy hajlandó az egyesülési és a gyülekezési jog terén bizonyos könnyítést adni, ha elállnak a Somogyi—Bacsó gyilkosság ügyének feszegetésétől. Nagy zaj a bJoláalon: Ki volt az ? Ki volt az a miniszter? Vass József mini.zterelnökhelyettes: Nem nyilalkozhitik arról, hogy a kormány egy tagja tárgyalt-e a szociál demokratákkal, mert 6 nem tárgyalt, másról pedig nincs tudomása. A kormány nem aztkiránja a szociáldemokrata párttól, h )gy az ügyész, a biró és a kormány h lyet végizze el a nyomozást és tárgyalja le az ügyet, hanem mirel a szociáldemokrata párt mindig fél őglával verte a mellét s azt mondta, hogy zsebében vannak a bizonyítékok, azt kívánja a kor.nány, hogy álljanak elő ezekkel a bizonyítékokkal. Tanúvallomása miatt senkinek sem lest bántódása. Szilágyi: Ezt a kérdést csak ugy lehet a pirlamemből kiküszöbölni, ha * szociáldemokrata pártot megnyugtatják. Csodálja, hogy a miniszterelnöknek eddig még egy szava sem volt ebben az ügyben. Kérd', miért nem küld a miniszterelnök nyilatkozatot. Gyanúhogy nem nyilatkozik Bethlen, aki minden eszközzel a kormányzói székbe akar ülni. (Nagy zaj a jobbold ílon.) Klebelsberg cáfolja, hogy a Somogyi-ügyről tárgyalt volna. Gróf Klebelsberg Kunó reflektál Peyer Károly felszólalására. Peyer azt mojdota, hogy a Somogyi—Bacsó-ügyben a hallgatás jutalmakép valamit felajánlottak volna. Ez a kijelentés nem felel meg a valóságnak. A szoci ilista képvi előikel nem egyszer tárgyalt. Rendes körülmények közi négyen voltak jelen a tárgyaláson: gróf Beihlen István, Hegyeshalmy L3jos, Tomcsányi Vilmos és ő. Négyszemközt csak egyszer beszélt a szociáldemokratákkal, amikor o?yan hirek voltak elterjedve, hogy nagyszabású mozgalom készül a fővárosban. Ekkor ő figyelmeztette őket, hogy a kormány mindent megtesz a rend biztosítására. Olyan megbeszélés, amilyenről Peyer tesz emiitest, nem történt. Peyer Károly fenntart]« mindazt, amit mondott s hajtandó azt bizonyítani is. A beszélgetésről feljegyzés készült. Klebelsberg Kunó gróf a fentiekre válaszolva kijelenti, hogy bármiféle feljegyzés készült is, az nem lehet bizonyíték. Igen jól emlékszik arra, ami történt. Ezután áüérnek az interpellációkra. Interpelláció az Arbeiler Zeitung kitiiátáról. Rothensleii Mór a Bécsben megjelenő Arbeiter Zeitung ügyében interpellál. Kéri a lapra vonatkozó kitiltás hatálytalanítását. Rakovszky Iván belügyminiszter: Áínézte az Arbeiter Zeitung legutóbbi számait s megállapította, hogy azokban is olyan közlemények vannak, amilyeneket egyetlen józanul gondolkodó, hazafias érzelmű magyar enber sem helyeselhet és igy a kormány felelőssége tudatában nincs abban a helyzetben, hogy az annak idején kibocsáj o't és a lap postai szállításának jogát megvonó rendeletet vsszavonja. Rothenstein felszólalása után a Ház a választ tudom sul veszi A többi inte<pellációt elhalasztották. Az ülés 8 órakor ért véget. A debreceni fő spáni titkár gyilkoiát öt évi fegyházra Ítélték. Debrecen, junius 13. Fábry Kálmán m gántisztviselő Debrecenben a jogászkörben február 15 én kányázás közben keletkezett szóváltás miatt lelőtte Szath• máry Tihamér volt főispáni titkárt, — aki belehalt sérüléseibe. Ma vo.t a főtárgyalás a debreceni kir. törvényszéken. A bíróság Fábry Kálmánt szándékos emberölés bűntettében mondotta ki bűnösnek s ezért 5 évi fegyházra és 5 évi hivatalvesztésre Ítélte. A bálügym nlszternek sincs Joga a r«ndőr«eg intézkedéseivel szembeszállni. Rakovszky I/án belflgy riniszer kijelentette a kerepesi temeiőbei történt incidensről, hogy azt sajnálatosnak tsrtji, azjnban nyugodtan állítja, hogy ezt a szociáldemokraták prototálták ki. A rendőrség intézkedéseivel senkinek, igy tehát neki sincs joga szembeszállni. mert Schlachta Margit is, Kéhly Anna is működésével határozottan enyhítette a politikai élet durvaságait és barbárságait. Hegymegi-Kiss Pál: Mivel a kérdíses szakaszt nem tartji a'kalmasnik a demokratikus haladásra, ezt nem fogadja el éB csatlakozik a kisebbségi indítványhoz. Horvá h Zoltán, Györki lm e, Rupert Rezső, Szabó Imre, Saly Endre, Rothenstein Mór, Kn ller Győző és Jiszai Samu hssonló értelmű felszólalásai után Szilágyi Lajos szólalt fel. Szilágyi: Megállapítja, hogy az öszszes felszólalások a demokratikus pártok soraiból hangzottak e'. Az elnök ezu án a vitát lé beszakítja. Javasolja, hogy a legközelebbi ülést kedden délelőtt 10 órakor tartják a mai nipirenddel. Propper Síndor inditványozza, hogy a legközelebbi ülést hétfőn déleött tarisák és annak e ső pontji Nagy Vince iditványa legyen a parlamenti bizottság kiküldése targyában, második pont gyanánt az államtanács siervezéséről szóló indítványt, harmadik pont gyanánt pedig a választójogi jtvas'a lot tűzzék ki. A felhozott vádak benne élnek a közvéleményben. A Somogyiügy csak akkor c endesedhet el, ha a nemzetgyűlés hozzájárul a parlamenti bizotság kiküldéséhez. Elnök figyelmezte i Propperl, hogy beszédideje lejárt. Propper kéri a Házat, hogy beszédét tovább is folytathassa. Mikor az elnök szavazásra teszi fel a kérdést, gróf Andrássy Gyula és Rakovszky István az ellenzékkel együtt szavaznak, mire a kormánypárt tüntetőleg tapsol. Rakovszky feláll és megfenyegetve a jobboldalt, ezt kiáltja feléjük: Majd még mi is jogunk btszllni\ Erre nagy zaj támadt. Propper tovább beszél, de a nagy zajban egy szavát sem lehet hallani. A szociáldemokraták kórusban kiáltják a kormánypárt felé: Pfujl PJujl Ptoppír még egy ideig besztl a nagy zajban, majd leül. Az elnök ezután Szakáts Józsefet hívja fel szólásra. Szakáts azt fejtegeti, hogy a Somogyi -Bacíó-ügy politikai része le van zárvá. A legszíícsebb körű nyilvánosság mel ett fog lefolyni a főtárgyalás. A szociá demokraták ellenőrizhetik a tárgyalás menetét. Az elnöki n.'pirendi indi vány fogadja el. Szilágyi: A Somogyi-gyilkosság a béketárgyalás a'att történt és hatással volt Magyarország határainak megállapítására. Azz3l vádolja a miniszterelnököt, hogy tudomása volt arról, mi lesz Beniczky valonoása s ezérl erőszakolta ki B.niczkynek a hivatalos A duce tréfája. Irta: Mára Ferenc. Azt sillabizálom ki a L'Illustrazione Italtana valamelyik számából, hogy Ferrarában Gonella-köt alakul. Sajnos, nem terjed annyira az olasz tudományom, hogy azt is ki tudnám sütni, kik csinálják és milyen célzattal csinálják ezt a Gonellakört.de fölteszem, hogy Gonella patronátusa alatt politikusok csoportosulnak. Tudniillik Gonella udvari bolond volt Ferrarában a tizenötödik században s az udvari bolondok abban a szép romantikus világban körülbelül azt a szerepet vitték, amit később az a latere miniszterek, amivel természetesen nem akarom megbántani az udvari bolondokat, mert azok nem igen tettek semmi kárt, többnyire igen ckos emberek is voltak, éppen azért tetették magukat bolondoknak. (Persze, amint reális lett a világ, ez a divat is megfordult és nagy urak felhagytak az okos bolondok tartásával. Azóta azoknak a bolondoknak virradt fel, akik ugy tudják forgatni magukat, hogy okos ember hirébe kerülnek.) Gonella tehát államférfi volt, de azért nem politikai ftudiumokból ismerkedtem meg vele, hanem az öreg Fiögel révén, aki százötven évvel ezelőtt a filozófia professzora volt a liegnitzi lovagakadémián, ennélfogva hivatásának tartotta megírni az udvari bolondok történetét. Ma már nagy könyvészeti ritkaság ez a rendkívül érdekes kulim históriai adatgyűjtemény, amely talán nem is egészen véletlenül jelent meg éppen a francia forradalom esztendejében. Ha én valamilyen hátrannzditója volnék a Népszövetségnek, akko ezt a könyvet minden nyelven kiad ná n és kötelező diplomáciai olvasmánnyá tenném. Több gyakorlati haszonnal lehetne forgatni, mint a különben szintén nagyon tiszteletreméltó Résümé-ket. Hát Flögel mestertől tudom, hogy Gonella körülbelül a Mátyás király kortársa volt, amikor Olaszország annyi államból állt, ahány városból s minden kis liliputi államnak megvolt a maga törvényes zsarnoka. Ferrara zsarnokai az Este k voltak, akiket egyszer Milano zsarnoka, Francesco Sforza kergetett világgá. SlorzánaK az első dolga volt a megszállt városban magához parancsolni Gonellát, a borbélyt, aki hires férfi volt hetedhét ország ellen. (Már ugy értendő, hogy Sienától PáduáigJ Hires volt pedig arról, hogy akiket nappal megborotvált, azokról éjszaka mindenféle figurás stanzákat szerkesztett. — No mester — parancsolta a Sforza a dupla művésznek —, te most engem meg fog-ÍZ borotválni, ami neked nagy tisztességedre válik. Vigyázz azonban, hog< meg ne vágj valahogy, mert akkor én nyomban a lábadhoz teteiein a fejedet s akkor aztán majd iihatsz madrigálokat a fejetlen borbélyokról. A Sforza uraságot pedig nem gyerekjáték volt megborotválni, mert olyan szép varacskos, szemörcsögö3 ábrázata volt, mint a kantaloup dinnye. Gonella azonban legalább is olyan jó borbély lehetett, mint amilyen jó költő, mert olyan simára borotválta a kantaloup dinnyét, hogy elmehetett volna tojástöknek. — Na mester — enyhült meg a kész munka után a zsarnok —, most már megvallhatod, hogy sohase reszkettél még ugy az életedért, mint ameddig engem borotváltál. — Nem én, uram — csukta össze a borotvát a borbély —, mert őszintén szólva el voltam rászánva, hogy ha megtalálom karcolni kegyelmességedet, ugy elkanyaritom a nyakát, hagy nem lesz ideje a fejemet el üttetni. Már most a Sforza, ha modern ember lett volna, pörbe fogatta volna a borbélyt gondolat utján elkövetett merényletért. Mivel azonban nem volt modern ember, nevetve hátbavágta a borbélyt, adott neki egy marék dukátot és másnap elhurcolkodott Ferrarából, mert arra a belátásra jutott, hogy nem jó alvás esik ott, ahol még a borbélyok is őszinték. Mi igaz ebből, mi se, azt most már nem lehet tudni, de az bizonyos, hogy Gonella még híresebb ember lett, mint azelőtt volt, a történetbelekerült az olasz renaissance facetia-iba, azokból pedig a nemzetközi anekdota-kincsbe. A visszatérő Estei Borso herceg pedig nagyon kegyébe fogadta a borbélyt, nemcsak vele borotváltatta magit, hanem a köppölyö zést is mindig vele végeztette, meg a csillagokból is vele mondatott jövendőt, amiben akkoriban éppen olyan járatosnak kellett lenni minden jóravaló borbélynak, mint minden jóravaló egyetemi tanárnak. (Tulajdonkép a borbély volt fölényben, mert ő borotválni is tudott.) Természetesen ezeknek a tudományoknak a révén állami ügyekben is intimusa lett a borbély a duce- nak s a ferrariak azt mondták, soha olyan kíméletesen nem nyirták őket, mint mikor a borbély kezében volt az állami olló. Szegény Gonellának azonban éppen ez a nagy barátság szolgált vesztére. Az történt ugyanis, hogy Borso herceg egyszer harmadnapos hideglelésbe esett, ami ellen az orvosok, nem ismervén még a paprikás pálinkát, akkor se tudtak job bat a levegőváltozásnál. El is utazott a duce a PJ parijára nyaralni s magával vitte az udvari mulattóját is, hogy a reggeli sétáin kísérője tegyen. De hiába estek a nagy séták, a ducen nem fogott a kúra s a kövér ember egyre fogyott, mint a megszegett kenyér. Gonellának, aki őszintén szerette a gazdáját, ekkor eszébe jutott, hogy ő azt hallotta valaha, a hideglelést legbiztosabban meggyógyítja az ijedtség, ennélfogva elhatározta, hogy alaposan ráijeszt a ducera. Meg is tette olyanfarmán, hogy egyszer sétaközben belelökte a folyóba. Persze mindjárt utána ugrott maga is és kiúszott vele a partra. Az ijedtség-kúrával sikerült is elijeszteni a hideglelést, hanem aztán minél tovább gondolkozott a herceg, annál inkább ugy érezte, hogy ővele a borbély tiszteletlenül bánt, amikor bejelentés nélkül bele merte taszítani a vízbe. Mire hazaértek, akkorra Gonella sorsa meg volt pecsételve. A herceg lefogatta eleié megmentőjét, törvényszék elé állíttatta s az természetesen halálra is ítélte a „gonosztevőt". Siralomházba tették a mestert, gyóntatót is küldtek hozzá s a szemeláttára ácsolták meg a vérpadot. A hóhér azonban azt a parancsot kapta, hogy amikor beköti a bűnös szemét s lenyomja a fejét a tökére, akkor ne a pallossal csapjon le rá, htnem — öntse nyakon egy vödör hideg vizzei. A hóhér igy is tett, — csakhogy a hideg vizet már halott emberre öntötte. Mikor Gonella ráhajtotta a fejét a tökére, szörnyethalt az ijedtségtől. Egész Ferrara megsiratta a fejedelmi tréfa halottját, a duce pedig sirkövet állíttatott neki a következő felírással: Fürtöket ollózott: az övét múzsák koszorúzták Mit másnak javasolt: félelem ölte meg ót. Borso herceg mégis ravasz ember volt. A bolondja révén az ő neve is lennmaradt. Ez volt a derék uralkodónak a legnevezetesebb tette egész életében.