Délmagyarország, 1925. június (1. évfolyam, 14-35. szám)

1925-06-18 / 26. szám

DELMAOYARORSZAO Kulturanevelés. Irta Vicsay Lajos tanár. Sokat használt kifejezések ma: kultura és civilizáció. Szociológiai és szociális vonatkozású vitatkozásainkat rendszerint az ezekre való hivatkozás zárja le, vagy legalább is ióltétlen előfordul ezen viták alkalmával. Mit is nevezünk közönségesen kultúrának, civilizációnak ? A mindennapi használatban ez a két szó lényegileg egy fogalmat jelent: a műveltség, jogrend,szellemi fioomultság, társadalmi formák normáinak fogalmát. Mások a kuliurát a szellemi javak összességének nevezik. Azonban ha tüzetesen megvizsgáljuk e hét fogalom lényegét, könnyű különbségeket felfedeznünk közöttük. A civilizáció a külsőre, a szocietászra vonatkozik, a kultura inkább az egyén szellemi műveltségére. A civilizáció a társadalmi életnek az a foka, melyen egy népnek már bizonyos társadalmi élete és ezt a társadalmi életet szabályozó szokásjoga ki «lakúit Tehát olyan társadalmi közösseget feltétess, amelyben mindenkinek megszabott joga és kötelessége van. A civuizáció bizonyos társadalmi jogrendet jelent A civilizált einber jó polgár, aki a törvényeknek engedelmeskedik, de részt vehet a törvények alkotásában is. A civilizáció szelídíti az embereket, egyformává teszi és védi őket. Röviden szólva tehát civilizáción a törvények szilárd uralmát értjük. Klasszikus példajs a civilizált népnek a régi római állam, mely bámuiatraméltó jogi és politikai szervezettségével állított örök emléket nagyságának. Ezzel szemben a kultura a lélek belső erőinek kibontakozása. A civilizált ember csak jó polgár, a kulturember már több: nevelt és f nom, érzékeny a tudomány, a művészet és az életkleálok iránt A civilizáció külsőségével szemben tehát a kultura belső természetű, a leiket ápolja, neveli, ösztönzi fölfelé az igazság utján, az elvek, az eszmék felé. Klasz szikus példája a görög nép volt, a tudomány és művészet, a lélek belső erejének s hatalmának népe. Kérdés már most, hegy a kultura mint lie'ső érték, nevelhető-e, szükséges-e nevelése, mely célok kell, hogy vezessenek nevelésében és milyen módokon közelit helö tneg leginkább a kulturanevelés célja ? Az első kétdésre, hogy a kultura, mint belső érték, nevelhető-e, könnyű választ adni, ha rámutatunk a család és az is kóla erkö'csi, esztétikai és 1 meretszerző nevelésére, ráirányítjuk figyelműnket a közösség minduntalan látható nevelő hatására. A kultura tehát nevelhető. Más kérdés azuián, hogy ki és milyen hatások hatnak a kultura nevelésére és kinek válik kö'c'ességévé a kultura nevelése. Kik nevelik a kulturát ? Tudatosan, bizonyos cél irányában a nevelők, tanár, tanító, de alkalomszerűen mindenki nevelői tevékenységet fejt ki saját cselekedeteivel, melyek mint ösztönző, vagy visszatartó példák jelennek meg környezetük előtt. Viszont megállapítható az is, hogy a kulturát örökölni nem lehet, legföljebb külső anyagi eszközeit: könyvtárakat, muzeumokat, festményeket, szobrokat stb. Ezek azonban mindig holt dolgok, melyekbe a lelket mi leheljük bele. A kulturát mindenkinek magának kell kidolgoznia, a királyfinak épp ugy, mint a pásztorfiunak. Egy egyiptomi király arra kérte Eukliedest, hogy tanitsa meg öt a geometriára, de könnyűszerrel, mire a mester ezt válaszolta : „Nem vezet királyi ut a geometriához". Mint minden revelésnél, igy a kulturanevelésnél is a külső ¡rányitás csak irányokat szab, célokat állit elénk, melyet azonban az egyénnek kell önmagában felismerni, követni. A tanítás és nevelés adja tovább az (gyes lény szellemi kincseit Mindenki csak azzá lehet, amire képessége, fogékonysága van. A nevelés csak elősegíti az egyénnek valamely irányba való haladását, de önkényes célok szolgálatába nem kényszerítheti. Arra a kérdésre, hogy szükséges-e a kultura nevelése, szintén könnyen megfelelhetünk. Kultura nélkül nincs különbség ember és áliat közölt- Igaz, hogy az ember sajátos egyéni dolga a kuliura irányában való t őtehaladás, azonban az is axiomatikus megállapítás, h"gy felelősek vagyunk a közösség kultúrájáért. A felelősség ktiiírtumáhan nem passziv, r!e akiiv tevtkerjségür.k is benne van. leien esetben az aktív tevékenység abban ill, hogy nem engedjük elveszni a kultur•avdkai, t(\ nti.ew i akarjuk azokat Ez a növelési .örtkvés a kulturanevelés, mely tehát feltétlenül s2ükrégcs követelmény minden rg>én részéről. Harmadik kérdésünk a kulturanevelés céljait s2org«;tnaz?a. 11 mindenekelőtt !re,:all2pi:,uk a kui<ur& k. ¿t. Mrr.d az, aminek LC ÍC, ' iellemi ériéke wr, melynek arámin s. •.. eme ad lé nyeget, a kultura kOrébe tartozik. Ezek szerint tehát a tudomány, művészet, erkölcs és a vallás képezi a kultura körét. Nevelésének célja sem lehet tehát más, mint a tudomány, művészet, erkö'cs és vallás legfelsőbb lehetőségének elérése. A kulturanevelés eszközei az iskola, a család, nyilvános és népkönyvtárak, muzeumok, sajtó, színház, mozi, előadások, önképző és továbbképző egyesületek, tanfolyamok, tudományos, szépirodalmi, művészeti, erkölcsi, vallásos egyesületek stb., stb. Ezek mindegyike nevelőhatást gyakorol az egyénre, még pedig tervszerű, tudatos hatást a tudomány, a művészet, erkölcs és a vallás irányában. Az iskola, könyvtár stb. azonban csak megnyilatkozásai a kulturának, lényege az egyén munkája, mellyel fenti célokat megközelíteni igyekszik. A kultura lényege tehát a munka, mivel az eszmények csak munkával közelíthetők meg. Az utcaseprő mtaskája is kulturmunka, mert kulturjavat ápol. S amint nem kulturnép az, amely megáll, mely előtt nem lebegnek abszolút célok (igazság, jóság, szépség), épp ugy csak az a nem zet egészséges lelkében, mely a munkát erkölcsi kötelességének nézi. A kulturanevelésnek tehát végeredményben csak egy útja van: a munkára való nevelés. Sohase beszéltünk többet a többtermelésről, de sohasrat termeltünk kevesebbet, mint ma. Óriási felelősség nehezedik ránk tehát, a közösség kultúrájáért való felelősség s ha ugy elkallódni hagyjuk már meglevő kulturjavainkat, hogy adjuk át azt az utódoknak s ki fog megvédeni bennünket az utánunk jövök lesújtó Ítéletétől? Először magunkat neveljük munkára, azután gyermekünket, környezetűnket A munka emel föl a tétlen állatok sorából, a munka, a teremtés tesz képmásaivá az Istennek. A munka védi meg a régi és alkot uj kutturjavakat. A munka eredményed a kedélyt, az optimizmust, a derült világnézetet, a jól végzett munka. A munka bearanyozza a családot, a munka megszenteli a pihenést, a munka egyenlőkké, dolgozókká tesz mindnyájunkat s tesz lelkileg szabaddá, a szívesen végzett munka. Az ujabb idők spanyoljárványa a munkaiszony. Ez vezet a termelés csődjéhez, az anarchiához, lesülyeszt az áltat színvonaláig, elvisz a durvasághoz; romboláshoz, a kényelmes, de bűnös megélhetéshez, a kificamiiott gondolkodáshoz, a tultápiált szenvedélyhez, erkölcsi fertelmekhez, vallástalansághoz, neveletlenséghez. Ki lesz az a nagy jellem, ald visszakormányozza rosszirányba Induló hajónkat? Ki lesz az, aki megfékezi a restséget s munkára ösztönzi a henyélők tömegét? Felelni erre nem tudunk. De van egy, ami nagyot lendit a kulturanevelés terén: a saját magunk nevelése, az önnevelés által. Gnothi se autón 1 Ismerd meg önmagad! De ha megismerted, ne elégedj meg vele, hanem igyekezz kifejleszteni a jó és elfojtani kiméletlenül a rossz hajlamokat. Nem elég megismerni, hanem neveljük, korlátoztuk, vagy serkentsük önmagunkat Ei vezet a kulturához, a munkatisztelethez s ezen keresztül jutunk az egyén, a véleményszabadság-tisztelethez, a tevékenységhez, a boldogsághoz. A kulturanevelés tehát az Önnevelésből indul ki és jut el a közösség neveléséhez. Amikor a gazda agyonlövi tolvaj béresét. Egy hónapi fogházra Ítélték Battancs Istvánt. Körülbelül fél évvel ezelőtt Battancs István alsótanyii gazda uj bérest fogadott. Fiatal, alig 18 éves fiu jtlenlkeseit a gazdánál, szeiényen bűzéit éa sokat dolgozott. Battaoca örflit at uj béresgyertknek ét jé! btnt vele. Alig telt csöndben nénány bét, amikor egt. e-másra tűntek el a tanyáról kisebb, értékesebb ingóságok. A gazda azsnnal jeientetie a lopáaokat a rendőrségen, de nem tndtak a lettes nyomára akadni. Néhány nap múlva reggel pedig arra ébredt a gazdi, hogy a magtárból néhány zsák busa hiányzik. Mindjárt feleifisaégre vonta a fiatal bércat, aki határozottan tiltakozott a vád ellen, A következő éjtzika azonban Batianca lesbe állott az udvarban és na|nallelé arra lelt figyelmea, hogy a fiatal béresgyerek ujabb zsákokat akar elvinni a tanyából. Azonnal nekitámadt ekkor, a kiabáláara Wébredt az egész tanya, de még mielőtt átadhatta volna Battancs a bérest a rendötöknek, a jiatal fiu a sötétben elmeneküli. Nemsokára azután a gazda rendőrökért szaladt, amikor la megkezdődött az üldözés. Alig telt el nénány óra, amikor Battancs felfedezte a tolvajt a mezin egy boglyához lapulva. A béres nem ellenkezett, mindjárt kOrette a rendőröket. Útközben azonban Battancs Izgatottan felelősségre vonta a bérest, aki ekkor kihívóan többször is vissz:f síelt. Battancs erre izgatottságában pofonütötte a bérest. A béres azonban, meg mielőtt lefoghatták volna, dulakodni kezdett gaidájával. Battancs István ekkor az izgatott dulakodás hevében előrántotta revolverét és annak agyával a fiu fejére sújtott. A dulakodás közben a revolver elsült és a golyó a fia agyába fúródott. A fiatal béres nénány perc múlva még as uton meghalt. A rendörök tettei hiányában beszüntették az eljárást a többszörös lopás flgyében és meginditották a bűnvádi ellárdst Battancs ellen — emberölés miatt A szegedi törvényszék VUrf-tanácsa szerdán vonta felelősségre Battancs Istvánt. A szerencsétlen ember kétségbeeseten iWakozott, hogy nem akarta megölni a fiat, izgatottságában rántotta elő. revolverét. Csak megütötte a fiút, a revolver mégis e'sült — ÁriaUan vagyok, mondta Battancs, nem akartam én Ölni... — Miért vette elő a revolvert ? — kérdezte ai elnOk. A törvény szerint most meg ke'l magát büntetni, a törvény a gondatlan Mnőst is hintett A törvényszék ezután gondatlanságból elkövetett emberölés vétségében mondotta ki bűnösnek Battancs Istvánt és egy hónapi fogházra és egymillió korona pénzbüntetésre itéUe. Battancs felmentésért az itélöiábláios fdebbrzett. A vároa csak másfélmillió aranykorona külföldi kölcsönt igényel. Értakezlat a pénzügyminisztériumban a vároaok külföldi kölcaönéröl. A polgármester ma távirali meghívást kapott a pénzügyminisztertől »rra az ér ekezletre, amely a városok külföldi hiteligényeit tárgyalja le. Az ér ekezlet csü örökön lesz a pénzügyminisztériumáén és a pénzügym niszter a városok megbivot' képviselőit lészletesen tájékoztatja »zoxi ik a tárgyalásoknak az eredményéről, amelyeket a miniszterelnök folytatót; a külföidi pénz csoportokkal a városok külföldi körönétől. A polgármester dr. Rock LipM pénzügyi tanac nok t^saságábtn csltO. lökön a re geli gyorssal utazik a fővárosba, ahannaa még ugyanaznap este vissza is érkerik. tlutaz sa előtt érdeklődcsönlire a következőket mendota a polgármester:. • — Szeged számára niásfílmil íó aranykorona kölcsönre jelentettü< be igényünket és raj unk muük, hogv megkapjuk-e? A kö c&ön feUeUeí: míg neu ismerem, vjlCszinü, rogy a pénzügyminiszter a csütörtöki értekezleten kOzli azokat a városok kiküldötteivel. Arra számitok, hogy ez a kölcsön még megletr.tfisen drága lesz, 12—14 perceates kaaatot is el fognak kérni érte. Éppen ezért nem menünk másfélmillió aranykoronánál töb:ei igényelni. — Ezt a kölcsönt természetesen hasznos beruházásokra fordi'ja majd a város, megkezdjük bel'le a tanyai vasút és a fehértűs halg«daság építési'. Mi délelőtt hoiszabb ideig tárgyaltam Scultéty Sándor főszám vevővel arról, vajion melyek azok a legsúlyosabb feltételek, ame yeknek telj-.süését minden nagyobb kockáztt nélkül vállalhatji a város: Másfélmillió arany koromnál többet azér nem veh:'ünk fel, — hi el tudnánk köl'eni lényegesen többéi is — mert a lövőre is kell gondolnunk és nem siab-d kocKáztalnun t azt sz esheősget, hogy egy nagyobb kö:c ön kamata teljesen felemésztené z te uhá1925 jani na lg. zások jövedelmét- A tanysi vasutal eb. W a máaféfrlllió aranykoronából ter. mészetesen nem építhetjük meg,se*, fehértói ba'áatatot, de a munkálatok meg. indításéra elegendő,' azután pedig aa£ csak folytaijak valahogy. A vasutépi. té»l a vasutvonalmentf gazdák hozzá, járulásából és as erre a célra kiieJök legelő földek bérjövedelmébe, a halászatot pedig a hatósági hu<szék és i kenyérfliem eladásával, vagy bérbe, adáaávsl b-folyó jövedelemből bWosii. juk. A jövő bizonytalansága ti't 1 bennanket nagy kölcsön felvételétfii ét ezért nem kivethetjük más városok, leginkább Debrecen példáját, ahol csak a je'ennel törődnek és haj'andók bármekkora UNc ön felvételére. A város MlfOldi kOlcsönének kfrdé-; sérfil mi már többször elmondottuk vé. leményünket, amely homlokegyenest ellenkezik a polgármester álláspontjával. Szerintünk a városnak nem szabadna félnie a kölcsöntöl éppen a jövő érdekében, mert a meglévő gazdasági lehetőségeket csakia megfelelő köt csontőke felhasználásával tudná kihasználni. A háború elöl a város poHtikájának az volt a jelazava, hogy Szeged akkor lesz nagy város, ha adóssán déri a százmillió koronát. A hátxn kitörésekor, amikor félbenmaradt a nekilendül» városfejlődés, a városnak mindössze ötven hatvanmillió korona kOIcsöne volt, pedig kétségtelen, hogy abban az esetben, ha azt annak idejéa százmii lóra kerekítették volna ki, ma nem lenne annyi sürgősen pótolni vatf hiány a városban, ma már vigan fütyülne a tanyai vasút, meglenne a vásárcsarnok, az uj városháza, a zene* palota, az uj csatornarendszer és adóaaága éppen ugy nem volna a városnak, mint ahogyan most nincs. A jó aranykoronákban fölvett ha vanmiQiót rossi papirkoronákkal nem régen fizette kl utolsó fillérig a várót. Igsz, hogy ezt a szerencsét a hábora szülte közgazdasági felfordulás hozd meg a város számára, de az idejében felvett és okosan fölhasznált kölcsönnek minden körülmények közölt csak hasznát látta volna a vároa. Ezért nefl tudunk megbarátkozni azzal az indokolatlan, legfeljebb érzelmi motivumokkal indokolható idegenkedéssel, amely t város vezető hatóságánál a kölcsönakciókkal szemben minduntalan megnyilatkozik. Mert hit minden szegedi polgár érzi, hogy sok minden hiányok még ebben a városban, rossz a vizeilátás. rendezetlenek a külvárosrészek, l Belváros aszftltja rongyos, idegen № dekel ség üzleti érdekeit szolgálja a botrányos világítás, több ezerre rug l munkanélküliek elégrde len tábora, nina épitktzís, dühöng a lakáshiány. Pedit ezeken a bajokon egy csapásra segíteni lehetne egy jelentékenyebb külföldi kOlcsOnnel. A város hatósága áhal igényelt másfélmillió aranykorona, tűig húszmilliárd papírkorona, magyarán mondva, meg se kottyan ebben a tenger- szükségben. Bányay Irén és Várnay Vilmos a legújabb cgyielvoniao* bohó iátokban hétfőn H 1"*"" Vigszinpadon Farfl fehérnemüeket megregdelésre készít *4 Pollák Testvérek Széchenyi-tér 17. Csekonics-utca 61 Ingatlanok vételét és eladását, pénzkölcsönt betáblázásra olcsó kamatlábbal kszvefit Dr. SALGÓ BÉLA O. F. U. J t.il eng. insat'anlurnalrai irodája SZCtlO, KÖLCSEY.U 10. (Wilhcim-hdB^öelynígíbaí TELEFON 9-84. ** Berlini Victoria Ált Biztosító KL Mi Mi Ha .V< Cs FL S Ér, § S % A Sti Bc Ár A B A h k h h 7 A S h 7 h i 1 / A f l