Délmagyarország, 1925. május (1. évfolyam, 1-13. szám)

1925-05-17 / 1. szám

4 DÉLMAQYARORSZÁG 1925 május 17. Vadságba csalt házityúk. Emberekről folyt a szó, akik egyre jobban elvadulnak egymástól s ugy járják az utcát, mintha az orruk vére folyna. Csak meg kell őket figyelni, hogyan állanak meg hirtelen egy-egy kirakat előtt, habár semmi sem érdekli ott őket és nem is látják, mi van az üvegtábla mögött. Pedig csak az történt, hogy közeledett valaki, akinek köszönni kellene. — Irtózom néha mindenkitől, magyarázza őszintén az ilyen ember. Okom sincs pedig rá, nem vétettek az emberek semmit. Azt hiszem, nem volna szabad újságot olvasni, az események zavarják meg az érzéseket. Sehol semmi megnyugtató, csupa vadállattal teli a világ. Ferenc József idejében szenzációs ritkaság volt egy akasztás, ma mindegyikünk ismer tucatszámra kötélre valókat és sohasem tudom, hogy annak a gentleman-nek, aki nyájasan mosolyog felém, mennyi vér, vagy idegen pénz tapadt a kezéhez. »Bocsánat, nem ismerkedek, csak maradjanak az urak, üdvözöljék az idetartó vendégüket, én önmagammal szemben is bizalmatlan vagyok...* ezt egyre sűrűbben lehet hallani. Csöppet sem csodálkozom rajta, hiszen a szemünk előtt szökkennek virágba a tolvaj-, msg a sikkasztóbimbók, sót — ha elég tág a lelkiismeretünk — mi is iszunk a borukból. Emlékszem egy régi felháborodásra, amely olyan finom és őszinte volt, hogy ma is bennem rezeg. Az ifiur reggelig kártyázott, elvesztette mindenét, sőt még annál is többet. Lehetett vagy ötezer korona, hallatlan nagy összeg abban a káromolt régi világban, csakhogy nem az övé, hanem amolyan rábízott, hivatalos pénz. Ebből négyezer koronát a kifogástalan úriember nyert el, aki tágrameredt szemmel nyelte másnap a szenzációt. — Az ifiur agyonlőtte magát, sikkasztott. — Pfuj, mondta az úriember egész testében megrázkódva, gazemberrel kártyáztam. Nyomban vonatra ült és elutazott nyaralni, mert négyezer korona nyomta a zsebét. ... Hat, Isten úgyse, elvadul az ember és fél a társasélettől. Csak egyedül, messze mindenkitől, hátha lehet még valamit menteni. A rendelkezésre álló idegek gyengék ahhoz, hogy elbírják a mai életet, az életmódot a zsivajt, a tülekedést, magukba csavarodó közéleti fakírok hazug önimádását, a barátságnak csúfolt szipolyozó érdeket. Ha magadban vagy, olcsóbban pusztulsz el, de talán ki is gyógyulhatsz ... Mindenki érez ezeknek az igaziból valamit, a tekintetek a messzeségben úsznak, ott keresik a megrontott élet szivárványszínű pillangóját, - a társaság halkszavu földbirtokos tagja szólal meg először. — Nemcsak az ember, hanem az állat is... Utaimon gyakran látok elvadult tyúkot. Istenem, a szelíd háziállat I Már pedig az nem megy messzire a háztól; ha elkóborog, idejében hazatér. A tyúkot legföljebb ellopják. Akkor megszokja jámbor butaságában az uj helyet, de amúgy konzervatív és ragaszkodik a hajlékhoz, az ismerős szemétdombhoz. — Pedig ugy van, a helyet is megmondom. Szabadka alatt van az úgynevezett Radonovácerdő, 6—7 kilométernyire esik tőle az első tanyaház. Ebben az erdőben állandóan látom elvadultan a házi tyúkot. Épp ugy menekül az ember elől, mint akármelyik más szárnyas vad. Ha nagyon megretten, akkor szárnyra kap, de legfeljebb 103-liO lépésnyire repül. Többet nem bír el, azt is alacsonyan teszi. Hát ez már érdekes dolog volt, kezdtem is kutakodni a magyarázata után. Van kivert bika, meg tudom érteni a példátlanul tökéletes Rin-tin-tin-t, hogy farkastermés xetet vett lel, de már a tyúk, a tyúk ... — Én is kerestem az okát, to'ytatta barátunk s rájöttem. Az erdészék összeszedlek egy csomó fácán tojást és kiköltették a házit>úkokkal. A fácáncslrkék épp olyan bájos apróságok, mint egyaránt emberben és állatban a fiatalság, butus, topogó, botorkáló jószágok, a tyú { pedig nem vette észre, hogy nem az ö fajtája. Vezette, tanitotta, féltette őket, talán még hiuskodott is, hbgy milyen ragyogó aranymellü közülük egyik másik. Már azt hitte mindenki, hogy sikerül a hihetetlennek vélt elképzelés : fölnevelik a szelíd anya szárnyai alatt a kis vadakat. De furcsa más törté;.t. Ahogy a fácáncsirkék átestek az öntudatlan gyerekkoron, úrrá vált 1 tiinük a természet, am«iy nem tür udvarbék'yót s csak a szabadságért rajong, ök nem ma adhattak, elcsalták hát magukkal a házityúkot az erdőbe. Az ment, hiszen a gyerekei hívták, 3 tin ott is maradt. Már nem tudott visszajönni, visszaszokni, inkább fölvette az uj környezet szokásait, elvadult. Olt sétál most az erdő szélén a többi f'cántyúkkal 8 ha embert lát közeledni, rémülten menekül. Nincs magában, sokadmagával WMMMVMMMMMMMMMMM ment el. Csalta a szülői szeretet, de hogy mi tartja ott, arról csak ö tudna beszélni. — No, mondok, ez már egészen modern társadalmi színmű. Ott is elégszer megesik. (íz) MMMMMMMMAMMMMMMHMMM A csirkés Lusztig dollárkölcsönt szerez a városnak Legutóbb olyan ajánlatot hozott a polgármesternek messze Amerikából a posta, amelyre rövidesen válasz is megy. A kölcsönijánlatot tarlalmszó levelet a város egyik Amerikába szakadt polgára irta, Lusztig L. Lajos. A nevére bizonyosan emlékeznek még Szegeden. Csirkés Lusztlgnak nevezte el annak idején a helyi humor. Nagyon népszerű és hisznos ember volt. Mint vároiatyi, a tanyavilág érdekeiért h írcolt és hihetetlen energiával küzdött a piaci helypénzek, az úgynevezett csirkeadó ellen. Még azokban a csirke-defetációkban is résztvstt, amelyek a tanyavilág sérelmét a kormányig fölvitlék. Ezért is kapta predikátumát, amelynek foglalkozásához semmi köze sem volt, hiizen Lustig L. Lajos szesifőzéssel foglalkozott. Néhai jó Sdri Jánosnak volt jó bírálja, annak a Szentháromságutcái várositya hentesnek, aki minden közgyűlésen meginterpellálta a tanácsot. Lusztig Lajost mindenki szerette Szegeden, mert mindenki tudti róla, hogy önzetlsnül, becsületesen vivja meg közéleti csatáit. Vagyonos ember vol», de a közügyekkel való foglalkozás ambicionálása miatt teljesen elolvadt a vagyona. Valami bagatell adóhátralék miatt lefoglalták ingóságait is, de az árverésre sikerűit haladékot kapnia és ízt arra használta fe', hogy csendben, feltűnés nélkül eladogatta holmiját és egy szép napoi, bucsu nélkül áthajózott az Újvilágba. Dr. Somogyi Szilveszter akkori főkapitányt támadták is annak idején, amiért kiállította számára az útlevelet. Azóta nem érkezett hir felőle. Most azonban irt a polgármesternek. Megírta, hogy az Újvilágban uj életet kezdett és takaros vagyont gyűjtött magának. SxOlSvárosáról nem feledkezett meg, még mindig visszavágyik és fiúi hálát érez iránta. Háláját szeretné valahogyan, kézzelfogható módon kifejezni. Az amerikai pinzpiacon jó összeköttetései vanmk, ki tudna eszközölni a város számára nagyobb dollárkölciönt, ciak irja meg a polgármester, hogy van e a városnak szüksége rá. Ha igen, küldje el a város vagyoni kimutatását, unnak alapján megszerzi majd a köcsönt — a lehető legkedvezőbb feltételek mellett. — Ugy érzem, hogy irni fogok ennek a Lusztlgnak — mondta a polgármester —, nagyon becsületes embernek ismertein főkapitányságom idején. Elküldöm neki a kért kimutatást és megírom, hogy ha kedvező föltételű kölcsönt tud szerezni a városnak, csak szerezzen, hálásan fogjuk megköszönni fáradozását. Ha Debrecen vehet fel kölcsönt, mi is felvehetünk — csak ne legyen tuldrága. Egyébként minden a feltételektől függ. m. I. Háziipar a szegedi kamarai kerületben. A háziipar jelentőségéről legjobban abból a meggondolásból alkothatnánk fogalmat, hogy a nemzetek a dolgozó polgárokból élnek. Ahány tétlenül összekulcsolt munkáskéz kapcsolódik ki egy ország termelésébőt, annyi minuszt kell a főkönyvünkben bejegyezni. Ha nem volna Migyarországon egyetlen munkanélküli sem a nyolcmillió munkáskézpárból, akkor is a foglalkozások ermészete szerint alig valamivel többet do'goznak, mint a munkaév felét. A mezőgazdasági munkás a léi hosizu hónapjait a szobában pipázza keresztül, az ipari foglalkozások sok ági: épilő, festőipar, téglagyárak stb. a hideg időben nem tudnak dolgozni és a női lakosság nagy hányadában a divaton kívül csak a szórakozó helyek körűl fárasztja el magát. Ha az igy eltöltött időt és kihasználatlan munkaerőt sikerűi az egyének és as orsiág javára hasznossá lenni, ugy a nemzeti termelésűnk milliárdjait növelhetjük meg tetemes mértékben. A mód erre, amely minden osztály tagjainak alkalmas, a háziipar meg'eremtése és kiépítése. A kereskedelemügyi miniszter a háziipar nemzetgazdisági szempontból vett nagy jelentőségét méltányolva, felhívással fordult a kamarákhoz, hogy a kerületükben levő helyzetről tegyenek hozzá jelentést, illetőleg javaslatot. A szegedi kereikedelmi és iparkamarai kerület jelenlegi háziiparáról nem sok jót mondhatunk. Dacára annak, hogy olyan t>n os előfeltételek, mint a nyersanyag, alkalmas dolgozó tömeg állanak rendelkezésre, mégis az értékesítés szervezetlensége és igy megfelelő piacok hiányában a háziipar alig néhány helyen mutat fel jelentős eredményeket. A fonószövő, vesszSfonó, gyékényfonó, neccelő és hímző, seprőkölő és kendőhorgoló háziiparok azok, am lyek tekintetbe jöhetnek, mig a szalmafonó, szőnyegszövő és fafaragó háziipari ágak kisebb mértékben vannak elterjedve. Az egyes helyeken cserépedénykészi.és, gyógynövénygyüjtés is előfordul, ezek azonban különös emliést nem érdemelnek. A legel erjedtebb, de nem legjibban fejlődő t foglalkozás a fonó szövő tevéken, ség, m?ly nagy általánosságban csak az azzal foglalkozók szükségletét elégíti ki és igy rendes kereskedelmi forgalom tárgyat nem képezi. Ennél a háziipari ágnál különösen a falu lakossága részéről megfelelő készség mutatkozik, a nyersanyag beszerzése sem okoz gondot és Igy megfelelő tanfo'yamok tartásával és az egészséges érdeklődést előmozdító kiállítások rendezésével s?ép eredmények lennének elérhetők, természetesen azonban az államnak kell munkagépekről és az értékesítés megkönnyítéséről gondoskodni. A kamarai kerületben 40 város, ille* tőleg község vo na alkalmas arra, hogy állami támogatással a fonás-szövést kifejlesszék. Az alföldi fekvésű alkalmas talaj a vesszőf onásnak biztosit másodsorban alkalmas teret, amely foglalkozás kü lönösen a mezőgazdasággal foglalkozó egyének részére volna nagymértékben meghonosítható. Hogy csak egy példát említsünk, Algyö községben 5—600 an vannak, akik a Tisza medrében termelt füzvesszőből évenként több mint 1 milliárd korona értékben készítenek kosarakat, kocsikasokat és azzal az egész vidék szükségletét ellátják. A kiszombori kosárfonás országos hírre tett szert, ahol az egyszerű áru mellett a legfinomabb készítményekkel is talá kozunk. A gyékényfonás Tápé községnek úgyszólván összes lakosságának ad kenyeret, akik évenként több milliárd korona értékben készítenek gyékényárut. Ez a 4000 lakosságú kisközség évenként 200 vagon gyékényt tud feldolgozni, azonbin anyagi erők hiányában és a magas vasúti szállítási költségek melleit alig 100 vagon a jelenlegi évi termelésük. A közeli Kiskundorozsma lakosai közül szintén sokan foglalkoznak gyékényfonással és igy az ezen vidékeH termelt nyersanyag pótlására mosi ai állam olyan területeket keres, ahol gyékény volna termeszthető. Különösen a városok lakossága között elterjedt azu.n. kézimunkakészités, a neccelés és hímzés. A szomszédos Hódmezővásárhelyen 2500-ra tehető a kézimunkával foglalkozó nők száma, akik az Izabella Háziipari Egylet és az Országo* Magyar Háziipari Szövetség utján nagymennyiségben adtak el kész árut a külföldre is. A legnagyobb nehézségek sz értékesítés körül merüinek fel, mert a termeléssel szemben a belföldi fogyasztás úgyszólván lényegtelen, külföldi összeköttetésekről pedig nem igen volt mód gondoskodni. A háziipar jövedelmezőségéről legjobban a baj *i kendőhorgold ipar tanuskodhatik, ahol a helybeli asszonyok évenként több mint 10 milliárd korona értékben kötnek gyapjakendöket. Kiskundorozimán szintén sok százmillióra tehető a kendőhorgolásból elért jövedelme a lakosságnak. Az a néhány adat, amit itt felsoroltunk, élénk bizonyítéka annaV, hogy mit jelent a mai súlyos gazdasági válságban élő lakosságnak a háziipar. A munkaalkalmak hiánya, amikor sok esetben a nagy családot eltartó családfő sem talál elhelyezkedést és az alacsony kereseti lehetőségek úgyszólván kényszeritik a háztartáiokat, hogy háziipari munkájukkal könnyítsék a megélhetés gondjait. A kamara a miniszternek tett javaslatában megjelölte azokat a módokat is, amelyekkel ezt a kérdést előbbre kellene vinni t reméljük, hogy ax elkövetkezendő évek meghozzák minden dolgozni akaró kéz az imára a lehetőséget, hogy minden otthonban dolgozó kezek szorgoskodjanak. Mozdonnyal a láopt ont Miül keddtől a BttVáHOSIBHW. Spóroljon Schenk mester kacagtató estéire A legolcsóbb szórakozás. Mérsékelt helyárak. KÖZISMERT sttsa&í EKSZERIPARaukkiét82it'iava SZEGEDEN^ ?SSónbrimáT GRÓF-PALOTA Takaréktár- utca. Kérem kirakatom megteklnté*«!. Női szalmakalapok nagy választékban kaphatók. Berényi Sándor kii,r,t Alakítások legújabb formák után készülnek. Tisra La/ns kö'üt 48. szám. 38 Gymettocsií bámulatos olcsó árakban részletfizetésre is. DÉRYcp gópáruház Kiss-utca, Keleti-palola Ropogós flór harisnya magas sarokkal dupla talppal fekete, fehér, szürke, barna, banán, test, és drapp színekben párja ezer 3 pár 93 ezer, la minőségű férfi divat sokni, erős dupla talppal. Minden színben 1C5 ezer 6 pár 145 ezer KOMLÓSÍNÁL KAR&SZ-UTCH 1«. Up R«ktárom«n kizárólag Oiak elsőrendű gyártmányokat ál hibátlan árut tarttk. Női cérna keztyü . 29 ezer Férfi cérna keztyü 35 ezer •PORT TRIKÓK ÉS nnDR&aOIC. aki nem"a Back-kóserétteremben étkezik. Q7pnpriiplí talállcn7íS HPII/P f BUDAPEST, VZ., HAJÓS-UTCA 12. SZ\M (Opera mOuOtt). ^OIJGUICII (.Clldll\U£U UCIyC'