Délmagyarország, 1925. május (1. évfolyam, 1-13. szám)

1925-05-19 / 2. szám

1925 májas 19. OBLMAQYARORSZAQ Debrecenbe kéne menni... A magyar vidéki városok az utóbb időben bizonyos irigykedés félévei figyelnek Debrecen felé, ahonnan kdiönOs hirek érkeznek. Debrecenben maradinak с ufolt civil urak mintha felébredlek volna, mintha a maradindiság városit a haladás láza fertőzte volna meg. Ujui, vajúdik minden a kálvinis'a Rómában, i ku'turát, rzt a törvénytelen senki gyerekét, mlról holnapra adoptálták a Csokonai-kergetök, a Petőfi csúfolók él aa Ady gunyolók utódai. Hortobágy városában olyan hajlékot építettek az alma materrA amilyen hajléka talán Oxfordban sincs, annyi lámogatáit szavazlak meg a színház istápolására, ameonvit a többi városok talán együttvéve sem áldoznak Tháliinak. A legnagyobb szenzációi mégis Debrecen város fantaazlikusnak tetsző dolláikölcsöne keltette. A tlra'örvényhatóságok eleinte büetlenked'ek, de a bi tetlenkedést lasssnkint bizonyos irigykedés váltotta fel. De nem azért irigykedtek Debr:crore, amiért es a dúsgazdag várcs olyan horribilis dollárkö'csönl kap, mert ilyent már rég fölkínállak minden a agyar városnak, hanem azért, amiért a horribilis dol'árkölcsönt fel meri venni, amihez a háborúi v sionjot szülte áltilános gyávaság idején jó sdsg bátorság kel'. Est a bátorságot irigylik uton-útfélen Debrecentől. Irigyli természetesen Szeged is és annál jobban irigyli, mert hosssn évtizedek óla riválisát lát|a a Délibáb városiban. Szeged város hslósága is kapott már külföldi kölcsönajin'atot. Volt idő, amikor lucitjival beverlek eiek az ajánlatok a polgármester Íróasztalán. Kínállak frankot, dollárt, font sterlinget, bolisndui forinto*. svédkoronát — qaantum satis, de az ajánlatok a polgármester íróasztaláról szinte olvassilsnul kerüllek a po'gármetler papírkosarába. Szeged varos hatósága nem reflektált koiloidi köc-önre, pedig olyan elismerten nagy szükség lenne rá, hiszen tőkehiány miatt posványosodik el lasiankint ismét a lanyai vasút ügye, kerül kátjuba a gázgyár megváltása és tőkehiány miatt nem lehel gondorni ai avult és veszó'yaa csatornarendszer helyrehozására, a külvárosrészek rendelésére, a világítás kiterjesztésére, a kövezetlen ntcák rendbt hozására. Pedig Szeged városának éppen olyan készségesen adna kölcsönt akármelyik külföldi pénzcsoporf, mint amilyen szívesen Debrecennek zd. Mert a kölcsönre bőséges biztosításokat nyújt az a közel hetvenezer katasztrális hold föld, amely a város halárában terül el és amely az ország leggazdagibb városai élére emelte Szegedet. Dehát Szegeden még félnek a külföldi kölesöntől, itt még nem fertőzte meg a levegőt a bslidás, a fejlődés lázi. Itt még nem érzik a szükségét tiz esztendős mulasztások pótlására, de aaért olyan jelek lünedeicek már fel a közigazgatás horizontján, amelyek változást sejtetnek. Sieged már irigykedik Debrecenre és ei az okos irigy kedés majd csak meg változtat ja a jelenlegi Inhott óvatosságot. A polgármester már nem olyan rideg, amikor küfö'di kölcsönről van szó, már gondolkozik az eshetőségeken és a kölcsőnajánlstok már nem kerülnek a papírkosárba, hanem legalább is a polgármesteri iróaastal mappája sitit grfilekeznek. Lehe', hegy bolnip már fölkerülnek a tanácsi löld asztalra és bolnspu*án nem bin ábrándozás lesz régi tavik megvalósításra gondolni. Hiszen a város — kihassnálra a kedrező konjunktúrákat — néhány arsnyfiliérrel kifizette minden bábon: t csinált adósságát és ma — ugysiö.ván tehermentesen vergődik péizűtyi bizonytalanságában. Hetvenezerből fnyí ingatlan vagyona jövedelmez ufc>«i. de jövedelmezőségét korántsem merítik ki, hiszen s kedvező külföldi kOcsön, amelynek fölvéielí leVŐJégé» er a vagyon girantálja, uj, hatalmas Ovedelcm-lorrároknsk lehet alapja. Férfi is női esőernyök lendkivfil olcsó árakon legszebb kivitelbeu «» Polláfc TMN6r«knél Szécltec Mér 17. Csekonics-utca 6. A magyar egyházak tiltakozása Erdélyben az uj iakolal javaslat ellen. Bakarest, május 18. A szenátus megkezdte a magánoktatásról szóló törvénjjsvaslat tárgyalását. Pál István kanoook, az erdélyi magyar egyházak szenátusi képviselőjének megbízásából a következő nyilatkozatot tette: — A magánoktatásról szóló törvényjavailal dőkészitése tárgyalásának módjs nélkoiöii a magyar hitviüáaoa oktatás szempontjából alapvető fontosságú kérdést megillető alaposságot. A négy magyar kisebbségi egyház: a római katbolikus, a ref., a magyar ág. ev. és az unitárius egyházak nevében és megbisásából saJnalattal bejelentem, hogy képviselői! a tőrvényjavaalat tárgyi Hsában nem vehetnek riszt és e körűimén)! borzá(árulásuk nélkül botolt oktrojált térvénynek fogták tekinteni és Jivő magatartásokat ehhez fogják szabni. FiUp Béla szenátor s magyar párt következő deklarációját olvasts fel: A magyar párt neW ben kijelente r. hogy az előbbi nyilatkozatot, amely a négy kisebbségi egyház nevében elhangzott, a magyar párt nevében tel jes egészében kö elezönek elfogadjuk s azzal azonosítjuk magunkat. A netalán létrejövő torvényt mi is oktrojált törvénynek fogjuk tekinteni. Stressmann Magyarországról. Berlin, májúi 18. Stresemann külügyminiszter a birodalmi gyűlésen mondott mai beszédében többek kőit a következő kijelentéit lette: — Stájccal, Hollandiával ét Magyarorssággil viazooyuak változatlanul jó és hagyományos bizalmon épül fel. , — M gysronzágon élink rokonszenvvel ét őszinte csodálattal kísérjük azt az erőteljes munkát, amelyet az ország a maga gazdasági és pénzügyi ujjáépi ést Irányában folytat éa a leg|obb siiert kívánjuk a magyar kormány és a migyar nép em: törekvésének. г^мйяммапмммммммйммммммммми Tasehler Endre halála. Hé főn reggel gyászlobogót vontak fel a városháza tornyára, versét az öreg harang — szokatlan időben — bánatosan sirta el s pillanatok alatt szájról szájra futott s hir, hogy Tasehler Endre városi főjegyző meghsil. A halál híre meglepő váratlanul Jött, bár az utóbbi hetekben komolyan betegeskedett Tasehler. Már az áprilisi közgyűlésen sem jelent meg, kezelő orvosa, dr. Boross József egészségügyi főtanácsos-kórházigazgató, föltétlen nyugalmat parancsolt rá éa ágyba fektette. Szívbaj bántotta az erőteljes kűlsejű főjegyzőt, cukorbsjs is volt, áltahban az utóbbi esz endöben egyre többet gyöngélkedett, Hsjdani jókedve megromlott, már visszavonult minden szórakozástól, szinházba is ritkán járt. — Nagyon fáradt vagyok, mondta gyakran, alig fudom migam kipihenni. Ha megbisták valamerre, nem szívesen ment. — Nehéz a löreikezö nap, a mulatság pedig nem ér fel a ezorongó érzéssel, ami ilyeakor elfog. Általában, körülbelül egy év óta, valami elaavanyodáafélél lehete t rajta tapasztalni. Példátlanul jó kedélyének, amely virágos kertnek tekintette az életet, már Wge volt, egyre kevesebb dolog érdekelte, lassankint csípőssé 'ett, de nem azzal a szeretetreméltó loiénnyd, amely egész életében jellemezte, (imikor megtiszteltetésnek vette sz ötletes tréfát a célpont is), Tsschler néha már zsémbeskedett. — Kitár szt a hivatal, ehhez a sok mindenfeléhez nem tudok hozzászokni. Készült nyugdijba s mikor a télen az az emlékezetes belOgyitiniszteri rendelet megjelent, sme y a városokban s főjegyzőket leszi meg anyakönyvveze őkké, — nyomban el akart menni. — Még csak az hiányzik, hogy pántlikát kössek a nyakamba s embereket házasítsak össze. Az országszerte megnyilvánult f 1zudnlás visszavonatta a rendeletet, de Taichler nem változtatott a szándékán. — így se maradok, nem nekem való sár. Éppen csak hogy a fizetésrendezést várta, a mindenkit érdeklő', amely véglegesen megszabja, hogy mit ád vissza abból, amit a béke arányaihoz képest elvit. (Mindenesetre az öregekntk ártott a legtöbbet a sok telt rdulás, mert megzsvajta életük alkonyát, a pihenésüket, összekuszálta a nyugalomra vonatkozó számításukat.) Közben Buziásrs készü l, már rendben volt, eligazítva, mindene, s helye bizositvs. — Nagyon megszerettem a butiási vizet, mesélte még a legutóbbi héten is. Nem tudtam meglenni nélküle, ivóvizem is a volt egész amig Oláhorazágbs ne a került a hir.s fürdő, lála Istennek, mondtam, most megint t ha tor, de az a Boross Jáska rám kiálott — Hogy is ne I Abból nem izabad innod, épp a te szivednek való a szénsavas vízi — Hát ilt van, most csak törődhetek benne. Legutóbb már jobban érezte magát, unta az ágyat, amelybe Boross nagy óvatoaan lefektette, ki is sétált a Csongrádi takarékig, elintézte a pénzátutalásokat Buziásra s dicsekedet', hogy nem esett terhére a járás. — Osszehasonlitbattanut könnyebben érzem magam. Az volt a rossz, ami a tavasszal fogolt el, mikor táncolt velem az utca s a falboz kellett akárhányszor tárnirzkodnom, hogy el ne essek. De msjd rendbehoz mindent Buziás, akármennyibe kerül. Szépen, kényelmesen akart ott is élni, (lebete lenség beosztani a garast, inkább se menjen az ember sehová, minthogy soellssideren főzze a fürdőben a reggelit), de Boroisnak aggodalmai voltak, halasztgatta elutashatását, várta, amig nagyobb erőre kap. Közben, látszólag, nem is volt különösebb bt ja, látogatóival kedélyesen clbcísél^ctctf» — Jó, bogy jöttök, mondogatta, legalább nem unatkoiom, aztán olvaini •e lehet mindig. Pénteken már indalni akart, holmijai be voltak csomsgolvs, mikor várstlanul tüdővérzés fogta el. — Utazhatok ? — kérdezte Borosától, de az nem engedte. Attól kezdve egyre köpött vért s fájdalmai voltak, föieg lélegzetvételnél, de még mindig cssk átmeneti, múló, kellemetlenségnek tekintette mindenki az állapotát, aminek tulyoa voltát 6 maga titkolta legjobban. — Nem szeretem, ba guvernánt van mel'ellem, felelte hozzátartozóinak, mikor őtködtek fölötte. Igy nem engedte meg azt sem, hogy a szobában vek aludjon bárki. Vasárnapls is elég rendben telt el, utolsó vendége dr. Kelemen Béla volt, régi bizalmas iikolatársa, de az éjszakája már nem volt nyugodt. Az unokaöccse, Wagner Qyula főmérnök, éjfélkor már a lakás folyosóján ta'álta Taschleri — Szükséged van valamire? — Cssk menj be, a friss levegőre jöttem ki. Félóránkint utána nézett, még mindig ott ült a nyitott ablsk mellett. Utoljára négy órakor betzéit vele. Félóra múlva utána nézrtt Wsgner, hogy mit csinál. JMár nem volt ott a folyosón. Visszament a szobájába, amely mindiárt elsőnek nyílik a lépctöhásbó), nyilván az ágyba akart feküdni, amikor elérkezett az utolsó perce. , Taichler Endre eHerOlre feküdt az ágy előtti szőnyegen, mosolyog ss, hol tan. Dr. Relniger Hermán tiszti orvos sgyszélbüdést állapitolt meg a halála •kául. Hitvankét éves korában in meni a máivilágri Szeged egyik iegjonb, legizeretetremtitóbb jó fia, mindenki népszerű nigytatája. Égést ¿letét Sieged izolgálalábzn tö"<V.»r. Előbo osztllyjrgyrö, utána itndö'alkepí ány voit és ipsrhatótági biztos, majd isnácsnokká válesztották meg, végűi Tóth Pál njugslombavonulasakor ö lelt a város főjegyzője. Vele nemben nem frázis a főjegyzőknek hagyományból kijáró .aranytollú' lelző, mert nagy műveltaége, irodalmi éa művészeti tájékozottsága, rudása mellett mint itilisita is klssssikn»volt. Épp olyin iiblónmentes a fölterjesztései. korábban ünnepi beizédei megkonitruálásíban, mint is életében, ahol szintén a szépségeket kereste és meg is találta. Régi, nagy famíliának a tagja, Szegeden született, de a Taschler-csslád nem tartozik a bennszülöttek közé. A tizennyolcadik század második felében kezdődött meg az idegenek nagymérvű betelepedése, mikor sok csspást kiheverve, Szeged rohamos fejlődésnek indult, egyre több háza épült és Felsőváros síétszőrt szigetségei is kezdtek tőmöritett várossá alakulni. Akkor érkez'ek meg tul a Duna német vidékeiről a Taschle ek és épp olyan szívós, törhetetlen magyarokká vállsk, akárcsak a többi bevándorlók, például a Béc.ből való Felmayerek, azosz'ringi Straabertek, a Krosolcáról való Ferencstkek (Ferenczi) a csehországi Wofersdoifból a Feleznetek, a horvátországi Vedricsck (akikből aztán Vedresnek lesznek), Lemle József az ausztriai Qrabenből, Algner Mátyás a sopronmegyei Nagy-Höflányból, SpUzer Ignác a nyitrai Mocsonokbó! (egyébként 0 az a későbbi Pozsonyi Ignác, a kórház nsgy Maecenása), a Bieberek Csehországból, Relszner (Reizner) András a soproni Rusztrói, Baarnftind Jlnos, Ebner (Endrényi) József Ausztriíból, Rieger János Poroszországból, Pfeilsslfltr (Nyilasi) Antal Pemflingböl, Qyuritza Tivadar, Haris Manó Macedóniából. Higyjünk, mert hinni kell, a szegedi ősi föld asszimiláló ereiében, bár kétségtelen, bogy kellett magukkal hozmok is valamit, becsületességet, munkaszert tlet Régen Szeged fiaivá olvadtak» (ggyek velank tötekvésben, erkölcsökben. Tasehler Endre édeupja, Józstf, a kisalko mány idején polgármestere volt Szegednek, az árviz idején, egész 1881 ig főkapitánya. Az örrg Tasehlernek két fia és egy leánya volt, a fiatalabbik fiu, József járásbiró, évekkel ezelőtt halt meg futaion. A leánya Wagner Károlyhoz, a null évtizedek latin klasszicitásu azená'crához ment feleségül, az özvegynek egyetlen fia él, Oyula főmérnök. A közigazgatási éleinek ia markáns alakja volt Tasehler End e, az ö sokoldalú tudására mindig biz osan lehetett támaszkodni, amiként hogy judicíuma, tisztánlátása, hagyományok tiszteletén megizmosodott, de soha maradi; az ö konzervativizmusa egyik bíz onsága volt ennek a városnak, az égést közéletnek. Amit biztosan tudott — pedig sokat tudót', — ahhoz szigorusn ragaszkodó t s akárhányszor külön állt véleményével a t nácsban. Se barátság, se szívesség nem tud a levenni a lábától, sőt akárhányszor éppen a barátaival szemben volt szigorúbb a közügyek terén. A hé fői tan'csülésen Somogyi Siilveszter polgármester mélyen megrendelve emlékezett meg a haláláról, ugyancsak ö tolmácsolta a 'anács élén a hatóság r szvétét a családnak s ö mondja a búcsúztatót a kedd délután órakor végbemenő temetésen a Teleki-, teában. A tanács azonkívül koszorút helyez a ravatalra, amelyet a városi kertészei díszített fel délszaki virágokkal. A város gyászjelentést is adott ki a kővetkező szöveggel: »Szeged szab. kir. város polgármestere és tarácsa a város közönsége éi hatósága nevében lesújtó fájdalomtól megrendülve jelen'ik Tasehler Eiídre vároM főjegyző urnák 1925 május 18. napján váratlanul bekövetkezett síjnálacs .Ihunytát. Szíicstö.ü tudással, nagy rr.jrkjképességgel, rendithetlen akaraterővel, torhsilcn haztfiriggal szolgálta szQlövarosái és hazáját. ErCskezü munkása a nemzei megújulásnak, szilárd osz'opa a közigazgatásunknak Hű munkatársunk és igaz barátunk. Enlíkél kegyeleti őrizzük s a város története örökíti treg." Ezt a jelentést megküldi* a vár»» összes hs ésigaiaak, hivaiaiji.uk és az ortzlg tOrvényhvtós'^flina«.