Szeged, 1925. április (6. évfolyam, 74-77. szám)

1925-04-04 / 77. szám

SZEGED 1926 április 4 Telefon: irodai 2 58 BELVÁROSI MOZI Telefon: pénztári 5-82. I Í

Április 4. éa 5-én, szombaton és vasárnap; 9 Minden idők leghatalmasabb filmje!!! | A „Paramount" Rádius-filmgyár ez idei nagy attrakciója!!! | _ —--^ — - —- - — - • 1 I ! TÍZPARANCSOLAT i Szózat az emberiséghez 2 részben 14 felvonásban, mindkét rész egyszerre. I I Előadások kezdete hétköznap fél 6 és fél 9 órakor; vasárnap 3, fél 6 és fél 9 órakor. Ma és minden este | Gyönyörű természetes színezésű felvételek! I Eredeti zenekisérettel! Mérsékelten felemelt helyárak! j I a budapesti Spolarits-kávéház volt zenekara Palócz Kálmán országos hirü cigányprímás vezetésével a M47 Minden vasárnap délután 5—7-ig uzsonnazene a kávéházban. Békebeli habos kávé pohárban. 5 havi lefizetésre a köz- és magánalkalmazottak, hitelképes szabadfoglalkozású vásárlók és állandó keresetű munkások legolcsóbb napi árakon könnyű szerrel beszerezhetik mindennemű szövet-, vászon-, selyemáru stb szükségletüket az 18 Excelsior Textilkereskedelmi R.-T. Szegedi Fiókjánál (SomoiyUntca 22. ai. Zrlnyl-utca tarok) Van szerencsim igen t. üzletfeleimmel közölni, hogy KUNERTH és BEER dobozgyári cég- í bői KUNERTH Sándor ur barátságos megegyezés folytán kivált és az üzemet a régi helyen Első Szegedi Dobozipar Vállalat és Díszkönyvkötészet cim alatt tovább vezetem. i: Elvállalom mindkét szakmába vágó mindennemű munkák készítését, elsőrangú munkaerők- í kel és szakszerű vezetéssel előre is biztosítva nagybecsű megrendelőim teljes megelégedéséi. ;. Szives pártfogást kér & „ TISZTELETTEL BEER S Á N D O R TISZA LAJOS KÖRÚT 79. SZAM : IfAWJVWWJWVWVW • | Legújabb és legelegánsabb | ! Lichfmann és Korondi cipők 2 l l megérkeztek I * Ak/v^.r! Szeged,Kölcsey-utcaí.I \ rtDOnyi és 1 aiöa Royal-szálló épület. „J lu Foltok a szivárványon. (Regény.) (W Irta; Sz. Szig'thy Vilmos. — Engedjen meg, édes Éva, a tanácsomat kéri ? Ki merészel volna rágondolni ? Az édesapjának jogtanácsosa vagyok ugyan, de nagyon megakadnék, ba ebben is kikérné a véeményeme'. — Mit mondana neki? — Azt, hogy magára kell bizni a döntést. A házasság olyan szent dolog, annyira magánügye mindenkinek, hogy vétkezik, aki illetéktelenül beleavatkozik. A szülök kö'eles ége is csak bizonyos határig terjed, de ez a határ csupán a külső körülményekre vonatkozik. Magának kell majd erre felelnie. — Én már felelem. — Akkor plánesenkinek sincs hozzá több köze, A lány már nugint a legyezőt nyitogatta. — Nem is kivánc i a válaszomra? K'enóczynak egy arcizma sem rándult meg. — HÍ megtisztel vele ... — E küldtem. Egész egyszerűen elküldtem és megtiltottam neki, hogy hasonló ostobaságokkal zaklasson. Unom. M a véleménye? Ránéze t kíváncsian kutatta a tekintetét, hogy belelásson a lelkébe. De csak két hideg szemet Iá ott, azok nem áru'*ak el semmit. — Az éa vélemén em rövid és inkább általánosság' kra szoritkozik. — Nagyon szere ném ismerni. — Csak ahhoz menjen, akit izedet. — Ez az 1 — tapsolt gyermekes örömmel Éva. De mndjárt el is borul a kedve. — Mit ér mégis az egé*z ? Minket, lányokat, lebilincselnek a társadalmi szabályok, mi nem mozoghatunk olyan szabadon, mint a férfiak ... — A nőiességüknek tartoznak vele. — D; mikor sokszor az egész bo dogságunkat tönkreteszi a nőiességhez való ragaszkodás f Hogyan tudja meg az, axit szere ek, ha szeretem? 11 már K enóczy tudománya is m gakad', erre nem ludou válaszolni. — Maga néhányszor azt mondta, hogy szinte f UH a természetem. — igen, sok olyan vonást fedeztem fel a szokásaiban. A bátorsága, szókimondása mindenesetre fé fira vall. — Há< akkor nem léphetek-e én egy féifi elé igy: Én téged szeretlek. Meg örött minden lányos büszkeségem, nem átallom beval'ani, mert a leikem érzése erősebb, mint barmi más, ami lerombolhatná. Szeretlek amióta ismerlek, szerettelek már akkor is, mikor hideg id gentk gyanánt haladtunk el egymás mellett s azt sem gyaniottad, hogy élek a világon, nem hogy lángolok éred. Megmondtam volna ezt r<*genr százsz.r, de csak ugy tehettem volna, ha belekiabá om a szélbe, a nagy világba, mert ott járt körülöttem mindenki, csak te nem jöttél, akit vártalak minden áldott napon. Klenóczy elein én azt hitte, hogy a lány véletlenül érintette meg a kezét, de az'án a panaszos hang, amely ugy szárnyalt, min gerlemadár nyögdécselés?, megdöbbentette. Érötlenül hnyatloit hátra a székében annyi akarata sem volt, hogy visszavonja a kezé'. — Ez nem lehet, Éva, tördelte halá sápadtan, ez nagy szerencsétlenség. A kis lány már megint szemben ült vele, egy kibsé kócos lett a haja s bizonytalanul mosolygott a szeme, mint a váso't gyereké, aki bevallotta a bűnét, de Orü!, hogy tul van rajta Azián várji a jó szól, a kiengesztelődést hozó*. Még mindig nem engedte el Klenóczy k zét, mintha ennek most már örökké igy kellene maradnia. — Semmi sem lehetetlen, ez a legnagyobb boldogság. Ne gondolja rólam, hogy olyan léha vagyok, mint amilyennek néha tapasztal, — óh, sok zor álltam már a kétségbeesés szélén és nem tudtam, mibe kezdjek. Olyankor rebbannak ki belőlem azok a furcsaságok, amiket e edetiségnek mondanak. Pedig csak egy kapkodó kis lány össze-vissza beszéde az egesz. A siemébe fúrta megint a tekintetét. — Mi ebben a szerencsétlenség? — Maga bűbájos gyerek, édes Eva — mondh K enóczy —, sok mindent nem éri meg, mert sokszor jobb is, ha tudatlan marad az ember. Valamit akart még trondani, de összegörnyedt, meggörbült a váila s elharapta a szót. Csak később szolalt meg újból. — Ismeri az én köiéleti szereplésemet? (Folytatják.)