Szeged, 1925. április (6. évfolyam, 74-77. szám)

1925-04-01 / 74. szám

4 SZEGED 1925 április 2. állapítani, bogy az idö nagyon, de nagyon megérett már a közigazgatás reformjára. A vfeos agyéit nem intézheti tovább olyan testü­let, amely képtelen arra, bogy a kOzérdeket feliétlenOI a magánérdekek fölé emelje, amely gavalléros tempóvil hajlandó kidobni néhány százmilliót a város zsebéből rkkor, a-nikor a legégetőbb szükségletek pénzhiány miatt ki­elegitetlenek, amikor — kuituráről nem is be­szélve — csatornáza'lan, lerogyott u'cák, hihe­tetlen sötétség és roskadozó, nedves viskók B«!kánná varázsolják az ország leggazdagabb vidéki városát. Mártfüi téglát vásárolt a város. Nem szakadnak m :g az építkezések. Szeged, március 31. (Saját tudósítónktól.) Megirta a Szeged, hogy a város építkezéseit téglahiány alakjában komoly veszedelem fenye­geti. A város területén és közvetlen környékéa levő téglagyárak raktárai ugyanis teljesen ki­merüllek és igy a folyamaiban levő építkezések­hez szükséges tö: b százezer darab nagyformáju tégla szállítására teljesen képtelenek. A helyi téglagyárak — köztük a város téglagyára is — az elmúlt évben nem számiíot'ak arra, hogy az építkezési ezezon — hála a kedvező időjárás­nak — ilyen korán, már március elején meg­kezdődik, nem gondoskodtak, mert talán rem is gondoskodhattak arról, hogy már az év elején az építő város rendelkezésére bocsájt­bassák a szükséges téglamennyiséget. A téglahiány rendkivül nehéz helyzet elé állito'ta a városi mérnökség épitési osztályát. A város ebben a pillanatban négy helyen épit; épiti a fogada mi templomot, a Gyeriyámos­ulcai és a lemp'om éti bérhazakat és a városi menházat a Tavasz-u'cában. A téghiány be­köszöntésekor, illetve amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a szegedi téglagyárak legkorábban májusra szállíthatnak csak nagyformáju téglát, az épít­kezéseknél felraktározott falazó tégla legfeljebb tiz napra volt elegendő. Az a veszedelem fenyegette tehát a varost éppen ugy, mint az épitkezeseknéi foglalkozta ott nagyszámú mun­kásságot-, hogy — abban az esetben — ha a mérnöki hivatal két héten belül nem tud meg­felelő mennyiségű téglát szerezni, megszakad a műnk?. Ez pedig még azzal a veszedelemmel is járt volna, hogy a két uj bérház befejezésé­nek ideje bizonytalan időre elolódik, pedig valamennyi városi ép tkezés között eppen a bérházak építése a legsürgősebb, ami — a mai lakásínség idejében — egészen természetes. A mérnöki hivatalnak hosszas u ánjárás után végre sikerült a fenyegető veszedelmet elhárítani. A tanács felhatalmazásával megvásárolt kétszáz­ezer darab nagyformáju falazó téglát a Szolnok mellett levő máriiüi téglagyárban száztizennégy­millió koronáért. A téglát hajókkal uszítják le a Tiszán Szegedre. A hajók már elindultak Szolnok felé és remény van arra, hogy még húsvét előtt vissztiérkeznek a mártfüi tégla­szállitmánnyal. Addig is, hogy a munka egyik építkezésnél se akadjon fenn, a meglevő tana­it ktéglát a mérnökség testvériesen felosztotta közöttük. Érdekes, hogy a város még a mult évben többszázezer téglát előre bifizeiett a várost téglagyárnak és most kénytelen mégis más, vidéki gyárban vá>árolni. A városi téglagyár — értesülésünk szerint — csak május derekán szállíthatja le a megrendelt kvantum e:sö részletét. A tábla négy évi fegyházra súlyosbította Klein Gyula bűntettét. Kleia Gyulánét fölmentették. Szeged, március 31. (Saját tudósítónktól.) Kedden délután egy igen jelentős állomáshoz érkezeit el az a bünügy, amelynek középpont­jában a csalással és sikkasztással vádolt Klein Oyula volt hitok ató ál* és ^m ly iránt egy év vei ezelőtt igen nagy érdeklődés nyilvánult meg a legszélesebb körönből. Klein Gyula mint em­lékezess, azzal az indokolással, ho^y szegényes tan tó fizetéséből ne n ludja el artani családját, évekkel ezelőtt, a konjunktura ide|én a leg­különbözőbb üz etekkel kezdet foglalkozni. Kü­lönbö ő nagy nyereséggel járó ü leteket heye­ze t kilátásba feleinek, akik apró zálogokért nogv összegeket helyeitek et kosztba Kitinnél. Kiéin 8—10 százalékot fizetett hetenkint akkor, amikot ,a bankok nem adlak többet 2—3 szá­zaléknál. Ezek az üzletek nagy haszonnal jártak hosszú hónapok alait, mig 1924 tavaszán Klein egész egzisztenciája omlott össze a nagy kamatok miatt. Az utolsó napokban Klein rokonainál mindent megpróbált, hogy passzíváját egyenlít­sék ki, azonoan még mielőtt.utja eredménnyel járt volna, a följelentök egész serege jelentke­zett a rendőrségen. A nyomozást megindították, Klein Gyulát pedig csendőrök a Nyírségben el­fogták. A törvényszéken dr. Tarajossy Béla törvény­széki biró hosszas tárgya'ás után bűnösnek mondotta ki Klein Gyulát 14 rendbeli csalás büntette, 12 rendbeli csalás vétsége és két rend­beli sikkasztás büntette miatt és ezért két és fél évi fegyházra Ítélte. A törvényszék bűnösnek mondta ki Klein Gyula feeségét is, akit hét hónapi börtönre ítélt. Az ezután következett események még isme­retesek. A tábla ugyan s a felebbviteli főtár­gyaláson szabadlábra helyezte Kielnt és elren­delte a bizonyítás kiegészítését. A szegedi ítélő­táblán dr. /frvrfcsRkus elnökletével igy kedden folytatiák a felebbviteli fötárgyalást. Dr. Hubay előadó délelőtt részletesen ismer­tette az iratokat, majd dr. Boross Dezső fő­ügyész mondotta el vádbeszédít. A főügyész zugbankárnak és ingóforgalmt ügynöknek ne­vezte Kielnt, aki magasztos hivatását erre cse­rélte fe'. A törvényszék ítéletét súlyosbítani kérte. A délutáni órákban került sor dr. Eisner Manó védőbe-zédére, aki részletesen fejtegette, bogy Kleinben nem volt meg a bűnözési szán dék. Sohasem ejtette feleit ravasz fondorlattal tévedésbe. Itt az a heiyzet, hogy a legkülönbö­zőbb emberek egy hitoktatón akartak óriási összegeket keresni. Az ő pályája az emberek kapistságán tört ketí. Kitin Gyulái fel kell menteni. Az itéiőtábl i hosszas tanácskozás után este hat órakor hirdette ki i ételét, amely szerint megváltoztatta a tör vény szik verdiktjét. A tör­vényszék értelmezésével ellentétben csak egy, illetve további négy rendbeli csalás bűntettében mondotta ki bűt,ősnek és mi el etek tz esetek su'yosabb elbírálás ala tartoznak, négy évi fegyházra, félmillió pénzbüntetésre és 10 évi hivatalvesztésre súlyosbította az Ítéletet. A bün­te é&ből hat hónapot kitöltöttnek vett. Ezzel szemben Klein Gyulánét teljesen föl­mentette, mtvel bűnösségét semmi sem igazolta. Az iélet indokolása megállapítja a ravasz fondorlatot. Az volt a fondorlat, hogy külön­böző üzletekkel áltatja feleit. Bün etlenséget a magas kamatok sem biztosítanak, mert ezzel is tévedésb: ejtette azokat, akik pénzüket hozzá vit'ék. A tábla enyhitő körülményt nem talált Klein javára. A büntetlen előélet náa nem enyhítő, mivel az ő foglakozásánál magától értetődik a fedhetetlen eőélet. Súlyosbító körülmén eket azonoan nagyon is talált a tábla Elsősorban sulyosbitőnak vették a bűncselekmények hal­mazalát, a károk nagyságát, valamim azt, hogy Klein hitoktató létére követte el ezeket a bűn­cselekményeket, akinek pedig az erkölcsös életre való neveién lett volna a hivatása. A főügyész megnyugodott az ítéletben, mig a védő semtriségi panasszal él! és igy az ügy a Kúria elé kerüi. Klein Gyu a ez ítélet után ezeket a szava­kat mondotta: — A lelkiismeretem tiszta! Ezután eltávozott a tabla epületéből. Férfi és női divatcikkek gazdag raktára Pollák Testvéreknél Széchenyi-tér 17. m Csekonics-utca 6. Muntál Lajos közvitéz hagyatéka. Szeged, március 31. (Saját tudósítónktól.) Mun­tál Lajos közvitéz, a hajdani negyvenhatos gyalog­ezred egyik névtelen katonája, a véres világégés valamelyik rettenetes napján, amikor örjöngve tomboltak a világra szabadított rémségek, hősi halált halt az olasz fronton. Pedig bizonyára még nem akart meghalni. Egyszerű, fiatal szivében két­ségbeesetten követelte az életet az életerő, talán a patrujban, a kavernában vagy a lövészárokban, amikor beteljesedett a sorsa, éppen arra gondolt, hogy milyen szép lesz, milyen jó lesz a béke, a hazatérés. Talán édesanyjára gondolt, akinek könnyes szeme olyan sokáig kisérte, amikor dalol­va, virágosán, részegen indult el a vidámra paran­csolt menettel — végzete felé I Talán lehunyt sze­mével egy barna kislányt látott, akinek egyszerű, meghatott szavakkal ígérte meg, hogy visszajön érte, ha az urak megunják ezt a hadakozást. Ta­lán arra is gondolt, hogy aztán eltűnt a könnyes anyaszem, elhalványodott a fehér leányarc és ő ment, ment dübörgő vonatokon, amerre vezették, nem tudta hova, meddig, merre, nem kérdezte miért. Aztán szétpattant a feje fölött valami digó­gránát. Akkor eszmélt rá, hogy hol van. Talán összeszorította a fogát, lehunyta a szemét — hogy ne 'ássa a rémségeket — és vadul, reménytelenül vágyakozott az élet után. Aztán nem történt sem­mi többet. Cendesen, jajszó nélkül lefeküdt az idegen földre, szája szegletéből bőségesen ömlött a forró, piros embervér, fölpattant szeme ijedt csodálkozással kapaszkodott az olasz ég végtelen kékségébe. Muntál Lajos közvitéz elesett. Talán a n^ve bele került még a hősi halottak névsorába is. 0 már azt sem bánta. Akkor sem szólt semmit, amikor kd-t szanitéc hordágyba emelte véres, sáros, meg­merevedett testét és lehajtott fejjel cipelte a megásott gödör felé. A gödör szélén letették. Gya­korlott kézzel leoldották nyakáról a halálcetlit és kiszedték zsebéből az értéktárgyakat, aztán bedob­ták a gödörbe a Kis Mihályok, Nagy Jánosok és Tóth Istvánok közé. Meszet is öntöttek rá, vastag fehér szemfedő meszet, aztán rákaparták a talián földet, a hagyatékát pedig szabályosan átadták a parancsnokságnak. Muntál Lajos közvitéz után értékes hagyaték maradt. Találtak zsebében négy korona készpénzt, — legutolsó lénungja volt — egy rézből való zsebórát vastag nikkel lánccal, két noteszt, olyan vásárfia-félét és egy üres, rózsaszínű, tábori leve­lezőlapot. Az elesett közvitézek hagyatéka mindig drága kincs. A törvény is vigyáz rá, nehogy elkallódjon az élettel együtt. Muntál Lajos közvitéz hagyaté­kára is vigyázott. A parancsnokság szép leltárt készített róla negyedárkus, fehér papíron és el­küldte Nagyváradra, a hadosztályparancsnokság­hoz. A hadosztályparancsnokság pedig — a tör­vény szigorú p rancsa szerint -- elküldte Muntál Lajos közvitéz szülővárosába, Szegedre. Itt a ne­mes város vette át, mert a törvénv megparan­csolja, hogy amig a biróság a szabályos hagya­téki eljárást le nem folytatja, a közvitéz hagya­téka városi letétként kezelendő. A négy koronát, az órát, a láncot, a két no­teszt és a levelezőlapot meg is őrizte a nemes város. Még most is őrzi. Megunta ugyan már az őrzést, de azért unottan is őrzi tovább. Az őrzés­sel megbízott hivatal drága, szép papíron — hogy méltó legyen a hősi halált halt közvitéz emléké­hez — javaslatot terjesztett a hagyaték ügyében a tanács elé. Szép hivatalos írással &rra kérte a ta­nácsot, hogy mentse fel már a további őrzés alól és helyezze Muntál Lajos közvitéz hagyatékát birói letétbe, mert kezelése sok hiábavaló munká­val jár. A tanács kiadta az előterjesztési véleményezés végett az ügyésznek. Az ügyész ugjy véleményezte, hogy a javaslat mellőzését inditvájnyozta, mert a birói letétet kérvényezni kell, a kérvényre bélyeget kell ragasztani, olyan sok bélyegeit, hogy annak ára a hagyaték között elfekvő nébv koronákból nem futja ki, az ingóságok e célra v. tó értékesí­tését pedig tiltja a kegyeletes törvény. Mert hátha van valaki ezen a nagy világon, akinek drága kincs Muntál Lajos közvitéz réz órája, levelező­lapja ... Talán a könnyes szer nü édesanyja, vagy az a barna hajú, fehérképü, szomorú kis­lány. A tanács nem is engedte meg az ingóságok értékesítését. Kimondotta, hogy a hagyatékot nem helyezi birói letétbe, hanem utasitjá a könyvvivő­séget, hogy továbbra is őrizze — hlátha jelentke­zik érte egyszer valaki. \ Muntál Lajos közvitéz pedig nyugodtan porla­dozik tovább a talián föld mélyébén, mert hát nem köll begyulladni, ha már az e nbert nem is őrizték mög, a hagyatékára kegyelettel vigyáznak. m. I. Bartók zongoraest sütflrtökön fél 9 kor KMS IABMONIA

Next

/
Oldalképek
Tartalom