Szeged, 1925. március (6. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-13 / 59. szám

Szerkesztőség: Deák Ferenc­utca 2 (Ffireá nkolíral izem­ben) Teltfon 13-33. Kiadó­hivatal, köl ctankönyvtár és Jegyiroda: Dugonics-tér 11. Telefon 306. Nyomda: Petőfi Sándor-sugárut 1. Telefon 10-34. Előfizetési árak: Egy btaapn Helyben 40CC0, Buda­p is tea ét vidéken 451UU kur. Hirdetési árak: Félhasábon I m m. 500, l hasábon 1000 kor. Szövegközt 50 százalékkal drágább. Apróhirdetés tiz szóig 2000, Jeligés 3000 kor Szövegközti közlemények soronként 10.000, családi érte­sítés 50.000. Nyilttér és gyász jelentés 100 «/0-al drágább. VI. évfolyam. Szeged, 1925 március 13, PÉNTEK. 59-ik szám. Kritika. Hugó Betfauer bécii iró volt és ha iz orvoli tudomány hatalma megengedi, bécsi iró lesz, mondjuk rz emberi kor legvégső határáig. A dolog nem egészen bizonyos, mert Hugó Bettauer­nek öt igen súlyos sebe van ezidöszerint, keltő a karján, egy a tüdejében, egy a májában és egy a veséjében. Hogy miért kipta, bonnm ér­demelte ezeket a su'yos sebeket Hugó Bettauer ? Hát azért, mert ez a bécsi iró meglehetősen erótikus volt és leginkább szekszuális problé­mákkal foglalkozott. Szó sincs róla, ez azért egy kissé nagyon szigom büntetés, ez az Ot életveszélyes seb, akárhogyan is vesszük a dolgot. Utóvégre a huszadik században vagyunk és az erótikus és szekszuális problémákat még az ókorban sem, sőt még a középkorban sem intézték el okvet­lenül és haladéktalanul életveszélyes revoi/er­lövéaekkel. (Mindentől eltekintve, ezekben a ragyogó és sötét korszakokban nem is volt re­volver, de hiszen nem a forma a fontos itt, hanem a lényeg.) Kritika minden időkben voll és a kritikusok általában a szigorú szerzethez tartoztak. Tolsztoj Nikolajevics Leo például még az isteni Shakes­peare tekintélyét is megtépázta, nem betzélve arról, hogy Dante, Qosthe, Wagner és a saját tekintélye sem talált kegyelmet és irgalmat szi­gorú szine előtt. Gjulai Pál, ez a kis nagy ember és Péterfy Jenő, ez a nagy tragikus szellem bizony alaposan odamondogatott a leg­nagyobb magyar mesemondónak, Jókai Mórnak, lélektani és egyéb súlyos igazságok nehezékét vág­ták izép, finom, parókás fe;étier, de azért Jókai Mór még mindig a legnépszerűbb és legolva­sottabb magyar iró, akit milliók szeretele és rajongása ölel körül a mondvacsinált hatá­rokon innen és tul. Flaubert Gusztávot el­marasztalták erkölcstelenség cimén a Midimé Bovory miatt, de azért ez a regény mégis a legjobb regény a világon és FlauDertnek mégis csak szobra van és ez előtt a szobor előtt mégis csak tisztelegnie kellett az uj Francia­ország tekintélyeinek, a hivatalosaknak, a vá­latztottakról nem is szólva. Ami Hugó Bttiauert illeti, mindeneseire em­beri szánalommal és részvéttel vagyunk sorsa iránt és kétségtelenül súlyosnak tartjuk a kriti­kát, amely öt revolverlövésben nyilvánult. A kritika sokféle fajtáját ismertük eddig, de ezek lehetőleg nem ilyen fizikai, sőt dinamikai ter­mészetűek voltak. Ledorongoltak irókal, de nem valósággal, hanem Írásban. Kivégeztek irókat, de nem hóhér által, hanem a papíroson. A legrégibb ókorba kell visszamenni a kritika olyan fegyvereiért, amilyenekkel ezt a szerencsétlen bécsi szerzőt akarták elnémítani.* Apollo a monda szerint megnyúzta Marsyast, de nem azért, mert szerinte eikilcstelen volt, hanem, mert tehetségtelen voltl Ha ez a mitológiai szokás még ma is törvényesen és rendszeresen fönnállana, nagyon sok meg­nyúzott ember bőre lenne közszemlére kitéve és éppen azon az oldalon, ahol a Hugó Beltauer elvbarátai és fegyvertársai hangos­kodnak. Éppen az elmeit napokban emelte fel szavát a szektzuális és erótikus színpadi irodalom ellen a magyar nemzetgyűlésben egy termetes és oszlopos egységespárti honatya és a mfgyar kultura minisztere igen meg­gondolanoónak és nagyon megfontolandónak tartotta a cenzúráért kiáltó javaslatot. No lám, a bécsi horogkeresztes ifjú, aki öt lövést adot le a bécú irűra, akit ö erótikus és szekszuális szempontból veszedelmesnek minősített, igen csattanó választ ado.t a magyar nemzetgyűlési képvitelő és a magyar kultuszminiszter ur jám­bor óhajaira és kívánságaira. Minek it sok beszéd, minek itt az okoskodás, amely tudva­levőleg a tett halála. Itt radikálisan és formá­lisan cselekedni kell, tettekkel tényezni és a bécsi ébredő valóban csinált is valamit, ami a kritika történelmében meglehetősen páratlanul áll: aktivizmusa egész erejével és hevével bele­lőtt az iróba, gondolva, hogy akit tgysze'r megöltek, az többé nem ir, se erótikusan, se siekszuálisan, ami kétségtelenül igaz, de azért az is meggondolandó és megfor tolandó, hogy ilyen eljáráisal még sem lehet elintézni se erköl­csöt, se ircdalmat, se kuli urát, se egyebet! A gyilkosság talán még sem egészen üdvö­zítő és nem föltétlenül célravezető módja az irodalmi bírálatnak és az erkölcsöt talán mégis csak másképpen kel ápolni és fölvlrágoztatni, nem pediglen életveszélyes revolver lövések kel 1 Mert akkor csakugyan erdőben leszünk és nen kultu ában, mert akkor valóban dúvadak leszünk és nem emberek. A horogkereszt nagyobb dicsőségére aligha szolgál ennek az elvakut és elvadult ifjú vad­állatnak atrocitása, de korunknak bizonyára méltó hőse ez a herostrátesi lendületű fiatal­ember, aki "szeplőtlen szűzi erkölcsét ugy akarta megmenteni ennek a Hugó Bettauernek Írásaitól, bogy öt golyót küdött a szerzőbe, aki gyanút­lanul fogadta öt íróasztala melett. Hiába, a háborús szellem tovább él és tovább működik és ba már más ellenség n'ncsen, akkor a szel­lem ellen támad. Hogy ez a szellem nem min­dig a legelsőiendü, az nem baj neki, fő, hogy valamiféle szellem Irgyen és hogy gyilkolni lehessen I tttmttnstttxttxtxtmtxtttxtxttttnnmtnt^^ Román felszólalás a népszövetségi tanácsban a magyar hadügyi költségvetés „tulmagas* tételei ellen. Genf, március 12. A népszövetségi tanács határozata megemlékszik bizonyos észrevételek­től, amelyek a magyar albizottság kebelében elhangzottak. Ezen észrevételek — mint híre jár — román résztől történtek. Comén román megbizoü ugyanis felszólalt a magyar hadügyi költségvetés tételei ellen és ait hangoztatta, hogy eztn tételek tulmagasak. A nagyhatalmak állás­foglalása következében ezen kérdést a tanács­ban nem is bocsájtották tárgyalás alá, annál kevésbé, mert mint Scialoja előadó megálla­pította, a kifogásokat nem támasztották aid tényleges bizonyítékokkal. Ilyen kérdéssel csak akkor lehet foglalkotni, ha közelebbi adatokat tudnának felhozni. Éppen ezért a tanács elő­terjesztett határoiati |avaslata a magyar bizott­ság munkájának csak tényleges eredményeivel fog alkozik. Németországot felhívják, hogy kérje a Népszövetségbe való felvételét London, március 12. A Daily Telegtaph azt írja, hogy megerősítik azt a jeentést, amely szerint OUszorazág álláspontja a német bizton­sági javaslatok tekntetében majdnem teljesen fedi a britt felfogást. Megerősítik továbbá azt a je entést is, amely szerint a népszövetségi tanács fel fogja hívni Németországo', hogy haltdéktalanul és korlátozó feltételek nélkül kérje a Nemzetek Szövetségébe való felvételét. Spender a Westminster Gazette- bm azt irja, hogy ha Németországot bevonják a Nemzetek Szövetségébe, szabad lesz az ut a leszerelési konftrencia felé. Ha azonban Néme'ország nem válik a Nemzetek Szövetsége tagjává, ezt az utat visszavonhatatlanul t Irekesztették. Német­országot azonban csupán abban az esetben lehet rábírni a belépésre, ha számára a Rajna­vidék Müritése tekintetében méltányos elbánást helyeznek kilátásba és ha számolnak Német­ország különös helyzetével a keleteurópai prob­lémákkal tz<mb;n. A leszerelt Németországtól nem lehet megkívánni azt, hogy pártolja a szövetségeseket és ezeknek fegyveres támoga­tása mellett foglaljon állást. A Daily Telegraph jelenti Genfből: A nép­szövetségi J^nács nem nyivános ülésén meg­állapodott abban, hogy Néme'országgal nem biva alosan közli, hogy hozzájárul Németország­nak ahhoz a követeléséhez, amely szerint Né­metország a népszövetségi tanácsban állandó helyet kapjon. „A kormány csalhatatlannak érzi magát". Budapest, március 12. A nemzetgyűlés mai ülé­sét 11 ora után nyitotta meg Zsitvay Tibor al­elnök. Az ülés megnyitása után Herczegh Béla beter­jesztette az igazságügyi bizottság jelentését Kis­győri Ferenc és Gombos Istvánnak a nemzetgyű­lés sérelmére elkövetett bűncselekménye tár­gyában. Áttérve az appropriációs javaslat tárgyalására, Nagy Emil szólal fel elsőnek. Kijelentette, hogy a kormány iránt korlátlan bizalommal viseltetik; ha arról van szó, hogy meghajtsa a zászlót a jóakarat, a legjobb szándék és a tisztességes tö­rekvések előtt, ugy a kormánytól ezen jelzők egyikét sem vonhatja meg. Néhány momentum miatt azonban mégis kifogásokat kell emelnie a kormánnyal szemben, hogy a parlament és annak pártjai, még a kormánypárt sem tud semmiféle befolyást gyakorolni a kormány politikájára. Az általános politikára sem az ország közvéleményé­nek, sem a parlamentnek befolyása nincs. Rakovszky belügyminiszter Nagy Emil felé: El­felejti, hogy más a végrehajtó hatalom és mas a parlament. Nagy Emil: A kormány legfőbb baja az, hogy csalhatatlannak hiszi magát. Ezután a pénzügyi és a gazdasági helyzettel foglalkozik. Véleménye szerint az infláció idején a papírból aranyat kel­lett volna csinálni. Hosszasabban ismerteti ezután az ország szanálásának módszerét. — A háború után az egész világ nagy átalaku­láson ment keresztül, most már a régi teóriákkal nem lehet operálni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy külföldi példák után menjünk meggondolás nélkül. Meg kell elöször győződni arról, hogy az, amit a külföldtől átveszünk, megfelel e hazai spe­ciális viszonyainknak. Ami Angliában jó, az nem jelenti azt, hogy nálunk is jó. Utal az általános titkos választójogra. Angliában el sem tudnának képzelni más választást, mint titkos választást, viszont a mi viszonyainknak a nyilt szavazás fe­lel meg. Majd a tisztviselőkérdésröl szól. Nézete szerint nem elegendő a tisztviselőket elbocsátani, hanem az eljárást kell egyszerűsíteni. Magyaror­szágon azonban nemcsak a hivatalnok, de a ke­reskedő is sok. — Nem szabad soha egy kalap alá venni a kül­földi és magyarországi szociáldemokráciát, hiszen a külföldön nagy harcok folynak a konzervatív szociáldemokrata párt és a kommunizmus között. Nálunk ez nincsen meg. A javaslatot elfogadja. Dénes István a következő felszólaló: Minden baj okát a közéleti szabadság hiányában látja. Majd megokolja, hogy miért lépett ki a passzivi­tásból. A maga részéről azt kivánja, hogy az ellenzék mindaddig tartsa fenn a passzivitást, amíg nem sikerül a falu népének kiküzdeni a tit­kos választójogot. Miután azonban nem kapott garanciát, levonta a konzekvenciákat és kilépett a passzivitásból. Hosszasan bírálja ezután a kor­mány politikáját, különösen a pénzügyi és gazda­sági politikát. Majd bírálja a választójogi javasla­tot és azt fejtegeti, hogy a hosszúlejáratú mező­gazdasági hitellel a földreformot akarják kopor-

Next

/
Oldalképek
Tartalom