Szeged, 1925. március (6. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-08 / 55. szám

2 SZEGED 1918 március 3. teni, vagy elfogadni tilos Az ilye 1 köve'elések, vagy tartozások átruházása, vagy ezt célzó jogi ügyletek tilosak. E tilalom ellenére kötött jogüzletek semmisek. A tiNom megszegőire a pénzügyminiszter a követelések, vagy tartozások összegének 50 százalékig terjedő rendbírságot vethet [ki. A bejelentés csak íz arra a célra kitdott űr­lapok állal törléahelik. Ilyen űrlapok bármilyen pénzintézetnél kaphatók, amelyek a Pénzinté­zeti Központ, vagy az OKH tagjai. Eien inté­zetek a bejelentési kötelezettségre és a be­jelentés módozataira is hivatalos felvilágosí­tással szolgáln'k. Ettől a bejelentéstől függet­lenül az érdekeltek jogaikat minden irányban megvédeni kívánják, miért is a csehszlovák adósokkal szemben 1919. évi március 1-én fennálló régi osztrák és magyar koronára szóló pénzkövetelések külön is bejelentendők, mert a Öt póknak hány lába van? Irta: Móra Ferenc. Az olvasó, akitől jelen lelkiállapotomban nincs lelkem azt kivánni, hogy nyájas legyen, azt hiszi, hogy én most valami tréfásat kérdezek. Valami olyant, mint az a szép találós mese, — hogy „ipadnak, napadnak, három papnak, hat kappan­nak hány körme van ?" Hát pedig ennek az én kérdésemnek a fele se tréfa, mert ez nem csongrádi bombamerénylet. Ez a kérdés egy sötét családi tragédra magvát hordja magában, — ahogy a Teleki-pályázat tettesei felelt Ítélkező bírák mondani szokták az Akadémiában. • Tegnap délben ahogy savanyu ábrázatomat, mint megszanált tisztviselő odatartom a kis rokon­lány elé, aki erre a tanévre apául fogadott, nem az életet megédesítő gyermeki csók talál homlo­kon, hanem ez a kérdés: — Feri apa, hány lába van a póknak? — Mi közöd hozzá, — bujtattam tudatlansá­gomat a tekintély hangjába. (Gondolom, ezt én nálam nagyobb urak is meg szokták tenni.) Dicséretemre legyen mondva, hvili nincs hozzá­szokva ehhez a hanghoz, azért lenvirágszin szeme egyszerre könnybe borult. Pityeregve nyújtotta ide a számtankönyvet. (Most már igy nevezi: ha elsős volna, bizonyosan számtand ot mondana.) — Tessék megnézni. Ebben van a kérdés. Megnéztem a könyvet. Schulz Imre követte el az elemi második osztály számára, aki nyilván a másvilágon felel érte, mert az is rajta van a címlapon, hogy „a szerző hátrahagyott jegyzetei szerint áldolgozta Klinda Károly". Hát érdemes kellő időben be nem jelenlett ilyen követelések a csehszlovák köztársaság rendelete értelmében a szehszlovák államra szállnak át. A bejelen­tés végső határideje 1925 áp iiis 30. és a b-­jelentés céljaira szolgáló vörösszinű bejelentő­OriaD ugyancsak a Pénzintézeti Központ és az OKH tagjainál kapható. Felhívjuk a közönség figyelmét arra is, hogy a m»gyar tulajdonban levő és Magyar­ország íerüle én adózott cseh értékpapírok fe­lülbélyegzési határideje szintén 1925. évi áp­rilis 30-án jár le. Ilyen ériékpapir tulaj­donosai saját érdekükben járnak el, ha a lebélyegzést nem mulasztják el A lebélyeg­zést a csehsz'ovák köz ársaság követsége vét>zi Budapesten, ahol bőveob telvilágositás' lehet i yerni a csehszlovák papirokon alapuló köve­te ések érvényesi lésére. volt átdolgozni, mert nagyon szép könyv. Domino kockák is vannak belerajzolva. És benne van az a kérdés is, hogy „öt póknak hány lába van?" — Hm, hm, — vett erőt rajtam a köhögés, — aztán ez leckére van? ^ — Dehogy, —.sütött ki Évili arcára a mosoly, — csak azért kérdeztem, hogy majd tudjam, ha odaérünk. Már most mit mondjon erre az ember, ha va­laha pedagógusnak indult, de útközben meggon­dolta magát és jobb útra tért? Rer.des apa azt mondaná, hogy: várj sorodra, kislányom, majd a tanitó néni megmondja, ha odaértek. De hát a pedagógia eltörölhetetien jegyet nyom az ember lelkébe, mint a vöiös bor a fehér abroszba. Eszembe jutott Pestulozzi és a tapasztalati uton való ismeretszerzés. — Olvassuk meg! — mondtam meggondolat­lanul a gyermeknek és ezzel fölbillentettem az európai egyensúlyt. Megolvasnánk ám a pók lábát, de hát hol ve­szünk pókot. Megálljunk csak! A pók házi-állat. Akkor tehát a ház úrnőjének impériuma alá tartozik. — Anya, adjál nekünk egy pókot tanulmányi célokra! Nem bánjuk mink, ha akkora lesz is, mint egy kétfelé tört mákszem, csak pók legyen! Anyu olyan nagy mester, hogy az esthajnal­csillagot is megvenné lámpának részletfizetésre, de pókot nem tudott keríteni sehol sem. Pedig szegény, majd sirva fakadt a nagy igyekezetben. — Édes lelkeim, hol vegyek én nektek pókot ? — Talán kérhetnénk a szomszédból, Klein né­niéktől, — kockáztatta meg Évili a kérdést. — No persze, — utasította rendre a feleségem szigorúan a kis könnyelműt, — még azt monda­szolgáló regattaházak felépítése, vagy átalakítása állami támogatás igénybevételével történjék, akkor már tudomást kell vennünk róluk. Szegeden, nagyon helyesen, több egyesület kultiválja inten­ziven a sportot és biztos tudomásunk van róla, hogy aránylag erősen magukrahagyottan és hogy például a SzAK, amelynek kilenc szakosztályában művelik a sport legkülönbözőbb ágait, legutóbb kért és nem kapott támogatást az Országos Test­nevelési Tanácstól. Mindehhez hozzájárul még az, hogy a csónakázó sportot a legpuritánabb egy­szerűségű csónakház fenntartásával is a legsike­resebben lehet művelni, a kényelmi berendezkedés tehát a Tiszán való kellemes tartózkodás és társas érintkezés céljait szolgálja. Erre a célra pedig, a mi felfogásunk szerint, nem lehet adni az Orszá­gos Testnevelési Tanács pénzéből. Mi az ország mai helyzetéhez mért közérdekű célokat tartottunk szem előtt és akartunk szolgálni. Eszünk ágában sem volt a Csónakázó Egyletet .támadni" és egyetlen csónakázó egylet belső éle­tét sem fogjuk a nyilvánosság elé feltárni, ha — mint legutóbb is történt — alapítók, vezetőség és tagok a saját pénzükből épilkeznek. Kerstens ismét Budapesten van. Nem hiszi, hogy Leirer a leányának gyilkosa. Budapest, március 7. Dr. Mészner István, a holland Kerstens Tódornak, a meggyilkolt L'ier Amá ia barátjának ügyvédje ma reggel fél 10 órakor telefonon felhívta a főkapitány­ságot és bejelentette, hogy Kerstens reggel megérkezett. Kerstens megkérte ügyvédjét eszközölje ki neki a főkapitányságon, hogy még ma délelöit kihallgassák. A főkapitány­ságon közöl.ék, hogy a kihallgatásnak semmi akadálya sincs és egy fél óra múlva Kers­tens ügyvédje társaságában felsietett Vogel rendőrkapitány szobájába, ahol mindjárt megkezdődött a kihallgatás. Délelőtt 10 órától háromnegyed 12 óráig tartott Kerstens Tódor kihallgatása. Tarozása alkalmával megostromol­ták &z újságírók, de Kerstens minden kérde­zősködés elöl kitárt. Megkérdezték azt is, lehet­ségesnek tartja-e, hogy a gyilkosságot Leirer Lőrinc követte el. Kerstens felhúzta a vállait és két tenyerét kifelé fordítva percekig gondolkozott, majd igy szólt: „Nem hiszem, bár inkább nem tudom. Kére n erről az ügyről ne kérdezzenek, én ebbe az Ogybe egészen véletenüi cseppenem bele, már végét akarom látni a dolognak." A rendőrségen Kerstens kihallgatásáról azt mondotiák, hogy uj adatot, vagy bjzonyi ékot nem tudott felhozni Leiier bűnösségéhez és csak azokat ismételte, amiket korátibi kihall­gatása alkalmával elmondo t. A rendőrségen a kihallgatás rövid iieig tartott és nem is fogják többet kihillgatnj. y A SZEGED telefonszámai: Szerkesztőség;. . . ,. 13-33 Kiadóhivatal és jegyiroda. 306. Nyomda 16-34. nák, hogy nekünk pókunk sincs. Hát nincs is, no, akárhogy cifrázom a dolgot, a pincétől a padlásig mindent összeforgattunk: nincs pók sehol. Kiforditottuk a papírkosarat, föl­hánytuk az összes spórkasszákat, amikbe tiz esz­tendő óta senki sem tett krajcárt, megmotoztuk a frakkomat: nincs egy fia pók se. Még az ószövet­ségi szentírásból is kifogytunk, pedig abban na­gyon biztam. Hanem találtam a sifonér sarkában egy ici-pici kis skatulyát. Arany a teteje, bársony a bélése, az ördög találgassa, mi volt benne, mig el nem ad­tuk, az bizonyos, hogy az Isten is pókistállónak teremtette. — Nézd-e, — tartom oda az Évili kisirt szeme elé, — ebben tartjuk a pókunkat, ha lesz. — Nem ér az semmit, — ered el a könnye me­gint a drágának, — nem lesz már nekünk pókunk ebben az életben. Soha meg nem tudhassuk, öt póknak hány lába van. De már erre magamon is erőt vett a keserűség s alighanem megkérem a jó Istent, változtasson pókká, ha vissza nem tart az a meggondolás, hogy ki győz meg engem akkor cipővel ? — Megállj, Évili, — vettem erőt magamon, — majd mindjárt kerítek én olyan okos emberi, — aki megmondja, hány lába van a póknak? Azzal nekivágtam a világnak — s tegnap dél óta nem kerültem haza. Azóta nem találtam em­bert, aki bizonyosan meg tudta volna mondani, hány lába van a póknak. Pedig beszéltem bor­béllyal, huszárkapitánnyal, levélhordóval, apát­plébánossal, egyetemi dékánnal, — mindnyájával hiába. Attól félek, sohase látom többé a famíliámat. A Korzó Mozi helyett az Ipartestületben tartják meg nagygyűlésüket a szegedi kereskedők és iparosok. Szeged, márciuj 7. (Saját tudósítónktól.) Jelentettük, hogy a szegedi cipészek, csizma­diák és pnpucsosok kezdeményezésére a sze­gedi iparosok és kereskedők nagygyűlésen ki­váltak tiltakozni a forgalmi adó ellen, valamint a munkásbiztositó pénztár reformja érdekében. A nagygyüésre meghívták a kamarát, a ipar­testületet és a kereskedők szövetségét. Hogy minél impozánsabb keretek között follyon le a nagygyűlés, a kereskedők és ipa­rosok a Korzó Moziban kívánták megrendezni a gyűlést. A rendőrség azonban nem találta alkalmasnak a raoa helyiségét és igy most az ipartestület nagytermében tartják azt meg. A gyűlés vasárnap délelőtt tiz órakor kezdődik és a jelek szerint nagy érdeklődés közepette fog lezajlani. A Szegedi Csónakázó-Egylet uj csónakháza Szegeá, március 7. (Saját tudósítónktól.) A Sze­gedi Csónakázó Egylet uj csónakházával kapcso­latosan szombati számunkban irt cikkünk alkalmat adott két félreértésre. Ezeket el kell oszlatnunk, amivel kapcsolatos, hogy e nyilvánosság elé került ügyben preclzirozzuk álláspontunkat, most már félre­magyarázást nem tűrő szabatossággal. Az egyik félreértés abból származott, hogy nem tartottuk szükségesnek a csónakház építése, illető­leg a Testnevelési Tanács segélye ügyében a tör­ténteket a ltgaprólékosabb részletességgel elmon­dani. Ezt most pótoljuk. A Csónakázó Egylet uj csónakháza tudvalévően egymilliárd koronába ke­rül, ha az egyesület vezetősége megmarad az eredeti terv szerint való átakitás mellett. Ehhez az egymilliárdhoz kértek hozzájárulást az Országos Testnevelési Tanácstól, még pedig nem számsze­rűsített hozzájárulást. Az Országos Testnevelési Tanács felajánlott húszmillió koronát, amit azon­ban a Csónakázó Egylet veze'.ősége — minthogy tulkevésnek találta — nem fogadott el. Ezzel egyelőre lekerült a napirendről az a terv, hogy a Csónakázó Egylet állami hozzájárulással építsen csónakházat. Nekünk mégis fel kellett eb­ben az ügyben emelni szavunkat, annál is inkább, mivel — úrlesülésünk szerint — évekkel ezelőtt egy másik szegedi regatta kapott, ugyancsak át­alakítási munkálatokra, állami támogatást és mi ezt a közérdek szempontjából — aminek szolgá­latától el nem térhetünk — megengedhetetlennek tartjuk. Ide kapcsolódik be a másik félreértés, amire cikkünk, bizonyára az érdekeltek túlzott ér­zékenysége miatt is, okot szolgáltatott. Azt mondják, hogy a Szeged „támadta" a Sze­gedi Csónakázó Egyletet. Ez a cikk tendenciájá­nak sajnálatos félreértése. Nagyon jól tudjuk ter­mészetesen, hogy a Szegedi Csónakázó Egylet élén a szegedi köz- és társadalmi élet igen illusztris férfiai állanak. Ezzel szemben áll azon­ban az ország mai sanyarú helyzete és az a szi­lárd meggyőződésünk, hogy ma jobban kell meg­néznünk, mint valaha, hogy mire költ el az állam egyetlen garast is. Azt, amit a Csónakázó Egylet beléletéről irtunk, természetesen nem szántuk sem támadásnak, sem leleplezésnek. Városszerte köztudomásu, hogy vala • mennyi szegedi regattában milyen mértékben folyik sportélet és milyen mértékben folyik társadalmi élet. Nem akarunk ez alkalommal részletekbe bele • merülni, mégis meg kell említenünk, hogy a re gatták a tagfelvételeknél kaszinószerfi szemponto­kat alkalmaznak, hogy a regattaházakban vacso rákat rendeznek, állandó kártyapartik vannak és hasonlók. Mindezekhez a mi felfogásunk szerint a nyilvánosságnak semmi köze, amint azonban arról van szó, hogy a nagyobbrészt ilyen célokat

Next

/
Oldalképek
Tartalom