Szeged, 1925. március (6. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-31 / 73. szám

1925 március 29. SZEGED 665 81 napja van kitiltva az utcáról a Szeged! Csathó Kálmán a száz esztendős a DMKE közgyűlésén. Szeged, március 30. A Délmagyarországi Közművelődési EgyesMet vasárnap délelőtt tar­totta meg a várói háza közgyűlési termében dr. Menyhárt Oáspár egyetemi tanár elnökletével évi rendes közgyűlését. A közgyűlés keretében Csathó Kálmán, a Varjú a toronyórán cimű regény népszeiű írója, szép előadást tirlott a száz esitendös Jókairól. Dr. Menyhárt Oáspár bejelenlelte, hogy Her­czeg Ferencet betegsége akadá'yozta meg a közgyűléssn való megjelenésben. Üdvözli Csathó Kálmán irót, majd megnyitja a közgyűlést. Török Sándor főtitkár terjeszti elő ezután jelentését ?z egyesület mult évi működéséről. A közgyűlés a főtitkár jelentését tudomásul vette éi a főtitkárnak agilitásáéit köszöneté! nyilvánilo ta. Ezután Dobó József pénztáros ismerteti az egyesület vagyonállományát és mult évi költség­vetését, amely szerint az egyesületnek 106 millió jövedelme volt. A közgyűlés a szám­vizsgálóbizottság javaslatára a jelentést tudo­másul veszi.. Az ügyvezető alelnök ezu án a jövő évi köItség«l3irányzalot ismerteti. Közművelődési célokra ebben az évben 91 millió koronát kí­vánnak fordítani, amelyből analfabéta és ma­gyar nyelv tanfolyamot akarnak fenntartani, az ifjúság fejlődését a szellemi és testnevelési kul­tura terén előmozdítani, de programjukban van minden más közművelődést megmozdulás tá­mogatása ir. A közgyűlés sz előirányzatot egy­hangúlag elfogadja. Majd a tisztikar kiegészí­tésül megválasztják az egyesület tiszteletbeli elnökévé dr. Glattfelder Qyula csanádi megyés­püspököt ís Kovacsics Dezső békésmegyei fő­ispán", igazgatósági tagokul dr. Csaba Jenő középiskolai tarárt, Hermann Antal és Horger Antal egyetemi tanárokat, Raboag Jánost és Unterreiner Józsefet, továbbá tiszteletbeli fő­titkárrá dr. Pdvó Ferenc volt főtitkárt választ­ják, akinek helyét eddigi firadozásii elisme­réséül Török Sándorral töl ik be. A tárgysorozat végeztével Csathó Kálmán emelkedik szólásra. Ismerteti azokat a viszo­nyokat, amelyekből a száz esztendős Jókai ki­sarjadt. Jókai páratlan költői pályát futott be és az akkori közönség legnagyobb elismerését és ünnepé.ét vívta ki magának. Oyulai Pál Jókai regények ek hőseit hihetetleneknek és nem emberi tulajdonságokkal felruházottaknak tartja. Ezért Jókai nagy tollharcot is vivott Gyulaival. Gyulainak nem volt igaza és Jókai népszerűsége nöttön nőtt az irodalmi közvéle­mény ellenere is és a közvélemény szemében a szabadsághős Petőfit kivéve, talán a leg­nagyobb volt. Gyulainak nem volt igaza, mert Jóaai költött alakjaival is sokszor talán jobbin vissza tudta tükröztetni a történelmei, mint maguk a történelemtudósok. Azt Gyulai is el­ismerte róla, hogy egyetlen-rgy elbészélö irónk sem tudta kifejezésre juttatni oly tökéllyel a népies magyar nyelv bájait, mint Jókai. Jókai nagy ereje a hit, a költői hit azok igazságában, amiket ragyogó képze ete alkotölt. O maga is bámulja hőseit és lelkesedik éret­tük, de fölkelti a lelkesedés tűzét másokban is. Ez az, amit az akkori kritikusok nem értettek meg és ezért nem értették meg magát Jókait sem. Jókai — saját véleménye szerint — a realiz­mus hive volt. Ezért nem értette meg, mit akarnak tőle a kriiikusok. Gyulai viszont azt hitte, hogy Jókai csak alkotásaiban romantikus és nem tudta megérteni, hogy Jókai maga is olyan volt, mint a hősei, hogy ő maga is a valószínűtlenség határmesgyéjén jár'. Ezután röviden áttekint a költö életpályáján. Pápán Petőfi barátja volt, de regényének igazi hőseit Kecskeméten találjuk meg. O t jogász­kodott és büszkesége volt a diákságnak. A legkiválóbb tanuló volt, emellett lapot szerkesz­tett, tanult vívni, sportolni, táncolni, arcképeket festett és társasagokba járt, sőt, mindezek mel­lett ráért arra is, hogy gazdájával bebaran­golja a környékét és megismerkedjék az aljöldi népélettel. NÍÜCS h5se Jókainak, aki többet ludna, mint inags Jókai, aki foglalkozott a fizikával, a csil­lagászattal, a geologiával, az ásványtannal és a szép prózai magyar nyelvvel, amely tisztán csendül vissza épp ugy a pásztor, mint a juhász, halász és a debreceni diák ajkáról re­gényeiben. Mint a magyar nyelv nagyszerű művésze egy pár olyan szónoklatot tartott, amellyel bámu­latba ejteite a hal gitógágot, majd egyizben hibátlan németséggel tart egy órás előadást, sőt Párisban franciául szónokol. Fogságba ke­rülve, unalomból kifaragja felesége mellszobrát, de sokoldalúságát, tudását és ragyogó fanlá­ziájának óriási terjedelmét legjobban bizonyítja életében megirt 110 kötet remek műve. Egy emberi élet alig elég rá, hogy ezt leírja, de ő ráért arra is, hogy csapongó fantáziájában számtalan nagy hőse meg is szü'essen. Soha a magyar nemzetnek ideálokra szük­sége még annyira nem volt, mint éppen ma, amikor Jókai 100 éves jubileumát ünnepeljük. Jókait megkímélte a Gondviselés a nagy nem­zeti felfordulástól, de ezekben a szomorú na­pokban legalább az a vigaszunk, hogy meg­maradt számunkra Jókai és halhatatlan em­léke. Bízom Jókai látomásainak erejében és szentül h:szem, bogy annak az országnak, amely egy Jókait tudott adni nemzetének, lesz még feltámadása. Ezu'án dr. Menyhárt Gáspár egyetemi la­nár megköszönte Csathó Kálmán közvetlen és meleghangú értekezését, majd a közgyűlés a Hiszekegy elmondásával véget ért. Jarres jobboldali és Braun szociáldemokrata közt uj választás lesz. A német birodalmi elnökválasztás. Berlin, március 30. Vasárnap reggel 5 óra­kor a birodalmi elnökválasztás ideiglenes záró­eredménye, amely második választási menetet tesz szükségessé, * következő: Braun (szo­cialista) 7838.000, Held 999.000, Hellpach 1,500 000, Jarres (jobboldali) 10,700000, Lu­dendorf 210 000, Marx 3.900 000 es Tiuelmann 1,800.000. Leadtak tehát 27,300.000 szavazatot, vagyis 3,000.000 szavazattal kevesebbet, mint a de­cemberi választások alkalmával. A választásban való részvétel százalékszáma körülbelül 70 százalék. A szociáldemokraták és a centrumpártiak megtartották korábbi álláspontjukat. A bajor néppártiak és a demokratán egyenkint 400 000, a nrmzeii szocialisták 700.000 és a kommu­nisták 800 000 szavazatot adtak. Berlin, március 30. A berlini reggeli sajtó észrevételeket fűz a szükségessé vált második választáshoz és a tegnapi választás eredmé­nyéhez. A Welt am Montagban Gerlach azt írja, bogy a jobboldali pártok a második vá­lasztás alkalmával nem fognak megmaradni Jarres jelölése mellett, hanem Gesslert fogják ajánlani, mint polgári egységes jelöltet. A Montag Morgen azt írja, hogy a Braun jelölt­ségéhez való ragaszkodás a köztársasági pártok részéről vereséget jelent, ezzel szemben a má­sodik menetben Marx jelöltségének kilátásai igen kedvezőek. A szavazatok számarányai, bármennyire is hálátlan mesterség a jövendölés, egészen vilá­gos képet nyújtanak arról, hogy miképpen alakul majd ki április 26-án a második vá­lasztás eredménye? Ha a szociáldemokraták, a cen'rum és a demokraták — a régi kormány­koalíció — meg tudnak egyezni kfzös jelölt személyében, akkor a tegnap kapott 13 és ne­gyedmilliónyi szuvazatlal ez a jelölt kerül kl győztesen az urnákból, mert a jobboldali blokk jelöltjére, a Ludendoifra és a bajor néppárti je­löltre esett szavaza'ok összes száma nem éri el a 12 milliót sem és még az is kétséges, hogy a katolikus bajorok hajlandók-e Jarresre, a protestantizmus harcos képviselőjére sza­vazni? Akármiben különösen hangzik is, a nagy Ismeretlen a második elnökválasztáson a kommunisták magatartása, akik egy és három­negyedmillió szavazatukkal a mérleg nyelvecs­kéjenek szerepét fogják- játszani az elnökválasz­tási küzdelem eldöntésénél. A kommunisták a Reichstagban tudvalevően gyakran együtt sza­vaznak a túlzó ntconalistákksl, hogy fokozzák a mindenkori kormánynak okozott kellemetlen­kedéseket, de az aligha tételezhe'ő fel róluk, hogy az elnöki állás betöltésénél is inkább a szélső jobb, mint a közép és balfelé hajló je­löltet segítsék diadalra. A polgármester és a tanácsnokok nem léphetnek elő. városok még Szeged, március 30. (Saját tudósítónktól.) Szokatlan izgalom hullámzott hétfőn végig a torony alatt. Mint ahogy a rémhíreknél szokásos, itt is szájról-szájra ment a híre, hogy a miniszter valamit megsemmisített, de nem lehetett bizo­nyosan tudni, hogy mit. A nagyon találékonyak kisütötték, hogy csakis a januári rendkívüli segélyről lehet szó, amit a jóváhagyás feltételé­hez kötötten előleg formájában adott meg a város. Ha pedig már itt tartottak, nyomban megialái'ák az indokolást is, még pedig a leg­utóbbi' — a juliusi fizetésrendezésbe kapcsolódó — márciusi előleg alakjában. Érdekes, hogy a sok kisegzisztencia, akik keservesen húzzák a tisztviselői pá'ya robotját, csakis a maguk dolgára gondolnak elsősorban, amit rossz néven sem lehet venni. Pedig nem az ügyük vált aktuálissá, hanem egy másik. Tudni kell, hogy az 1923. évi negyedik tör­vénycikk lendezte a tisztviselők úgynevezett aranyfizetését, habár a békebelinek jelentékenyen kisebb arányában. Az egyetlen — látszólagos — kedvezmény az volt, hogy mindenki előrukkol egy fizetési osztállyal, ha megvan hozzá a megfelelő szolgálati ideje. De csakis eggyel. Katonai karrierekben nem ritkaság, hogy aki a háború kitörésekor kapitány volt, az már régen generális. Az államnál a pályáját a XI. osztály­ban kezdő napidijas is eljut idővel a hetedik fizetési osz'ályba; adótárnokok méltóságom (úgy­nevezett fizetési méltóságos) urakká válnak pályájuk végén, pedig nekik sincs különb képe­sítésük, mint a városi adőtigzteknek. A vár­megyének most ígérték meg a természetes előrehaladás lehetőségét, de csak ígéretet sem kaptak. Azonkívül azonban az említett törvény ebb51 az egyszeri előrelépésből Is kizárta az V. és a VI. fizetési osztályban levőket, azt a felfogást tartva szem előt', hogy a polgármesternek elég a megállapított kúriai birói rang, de meg a városok amúgy is adnak első polgáruknak reprezentációs költséget. (Debrecenben például földhasználatot, Szegeden pedig 4000 arany­koronát.) A mult év szep'emfc erében a közgyűlés a városi alkalmazottak egyesületének kérelmére fölirt a kormányhoz és köriratot intézett a törvényhatóságokhoz, hogy az V. és a VI. fizetési osztályok is részesüljenek az előlépésben, egyébként is biitosittassék törvényhozásilag az általános automatikus előlépés. Az ilyen kérelmeket régi szokás szerint ellepi a por, betakarja a feledékenység, azért novem­berben megint közgyűlés elé került a kérdés, de c<ak egyik részében. Nem az automatikus e'.őlépések általános rendezéséről volt szó (vég ére a város a maga pénzéből honorálhatja régi, rosszul fizetett szolgái), hanem csak az V. és a VI. fizetési osztálybeliekről, vagyis a polgármesterről és a tanács leghosszabb szol­gálati idővel rendelkező tagjairól. Akkor kimondta a közgyűlés, hogy addig is, amig a kormány általános intézkedése megtör­ténik, a város maga hozza helyre a mulasztást s az automa'tkus előlipést biztosítja az V. és 7 VI fizetési osztályban levőknek. Felhatalmazta a tanácsot arra is, hogy julius HŐI viasza-

Next

/
Oldalképek
Tartalom