Szeged, 1925. március (6. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-29 / 72. szám

Egyes szám ára 3000 k Szerkesztőség: Deák Ferencutca 2 (F {.reáliskolára! szemben). Telefon 13-33. Kiadóhivatal, UlcsOnkOnyvtár ás legyiroda: Dugonics-tér U. Telefon 306. Nyomda: Petőfi Sándor-sugárut 1. Telefon 15-34. ElOllzetési árak: Egy hdaapra helyben 40000, Budapsstea ás vidéken 48000 kor. Hirdetési árak: Félhasábon 1 ram. 500, I hasábon 1000 kor. SzOvegkOzt 50 százalékkal drágább. Apróhirdetés tia szóig 2000, jeligés 3000Í kor. SzOvegkOzti közlemények soronként 10.000, családmértesités 50.000. Nyilttér és gyász jelentés 100 0/,-ai drágább. VI. évfolyam. Szeged, 1925 március 29, VASÁRNAP. 72-ik szám. Elsőrendű polgárok. Az egyiégespárt levizsgázott és a miniszterelnök, aki titokban egyutul bizonyára vizsgaelnök is volt, meg lehet elégedve az eredménynyel. Az egységespárii bonatyák a választójogi bizottságban jelesen tudák a leckéjüket. Dicséretére legyen mondva az elöltünk ismeretlen, de nagyérdemű tanitú bácsinak, annyira jelesen, hogy jobban igazán nem lehetett volna előkészíteni a vita végén rendezett aranyközéputas miniszterelnöki tablót. A kormány megint hivatkozha ott arra a nagy érdemére, hogy ime veszélytelen vizek csendes medrén viszi előre az ország bajóját. Elfelejtette azonban megmondani, hogy az aranyközéputra v«ló hivatkozást ez alkalommal kifejezetten a kormány pártjának szónokai készítették elö és tették lehetővé, amikor a titkos szavazás erkölcsi veszélyéről, a városokban való visszafejlesztéséről, a szavazati jognak a javaslatban kontemplálnál is nagjobb megszükitéséről, a nők szavazati jogának helylelentégéröl és más hasonló korszerű követelményről beszéltek. Egészen a kormány dolga, hogy célszerűnek tart-e a maga pártja részéről egy ilyen szélső jobboldali attakot. Pillanatnyilag ürügyet szolgáltatnak ezek BZ erős reakciós kilengések annak az ismert kijelentésnek ismételt hangoztatására, hogy a beterjesztet javaslat a két szélsőséges álláspont között áll. Akad-e azonb n annak hivője, hogy egy javaslat jó csak azért, mert balról is ostromolják, jobbról is ? Nincsenek-e nagy túlsúlyban, akik mosolyognak azon az egységespárti szónokon, aki legfelsőbb elégedetlenségét lejezte ki Európa valamennyi országával szemben, mert azokban titkoian szavaznak? No dehát mindez a kormány dolga. Az orsiág szemén régóta nincs hályog és aki meg meri mondani az igazat, nem habozik kijelenteni, hogy bizony itt is két dolog lehetséges. Vagy átlátnak azon a politikai kártyakeverésen, amely a titkosság és az egész valasztójog körül az egységes pártban fo yik, vagy — ha föl ételezik és elhiszik a komolyságot és jóhiszeműséget — megdöbbenve tapasztalják, hogy az egységes pártban a reakciónak milyen jol szervezett csapata á l mindig készen, hogy védje elszántan a régi jogot, amely mindig jogfosztássá deformálódik, ha az idő és a viszonyok túlélték. Az oiszágnak a választójogi javas'at szombaton megkezdődött ré.zletes vitája sem hozhat természetesen semmi jót. Meddő erőlködés lenne a demokratizmus és liberá izmus minden további knérlete is. Mi ugyanis azon az állásponton vagyunk, hogy az egységespárt tömör jobbszárnya, mely számbelileg jóval erősebb, mint amibőnek hitték, taktikából szabadittatott ugyan rá a választójogi vitára, amit azonban mondott, azt szive és legbensőbb meggyőződése szerint mondta. Miben bízzék tehát a demokratikus közvélemény, mikor e tartalékcsapat egyik vitába küldött portyázója csak annak adna választójogot, akit az állam megbizbatónak tart? Hogy kit tart az állam megbízhatónak, tudjuk. Aki a kormányt támogatja. És ki az állam? A kormány. Ez csak elég egyszerű, világcs és liberális. A másik helyteleníti a nők szavazati jogát, mert nem akarja őket berántani a politika piszkos mocsarába. TeEsék a politika piszkos mocsarát lecsapolni, ettől függetlenül a;ónban föl lehetne emelni a cőt sok minden más mocsárból, amelyekbe a lovagi erényekkel kérkedő férfi betaszította és o t fogva tartja. Bekoronázta ezeket és a hasonló kijelentéseket az az örökéletű r xioma, amely szerint „azok az elsőrendű polgárok, akik eléggé méltók és függetlenek arra, hogy nyiltan fejezhetik ki politikai véleményüket." Mokcsay Zoltán révre hallgat ama uj, de ezennel bíróilag halhatatlannak nyilvánított társadalomfilozófus, aki a nigy eszmét kimondta. Szó se férhet hozzá, hogy ezidő*zerin» az ország lakosságának túlnyomó része részint[nem eléggé méltó, részint nem eléggé független ahhoz, bogy nyirian fejezhesse ki politikai véleményét. Arról most h.Ugatunk, hogy Mokcsay ur beszéde foyamán nem ment tovább a tmadalomfilozófálásban, hogy tehát nem vonta le megállapításának azt az egyedül 1 hehéges konzekvenciáját, mely szerint a szavazás pedig titkos legyen mindaddig, amig emberi méltóság és ál>ampoIgari függetl ns'g tekintetében el nem érkezik az a hőn óhajtott paradicsomi állapot, amelyről Mokcsay ur szónokolt. Mélyen megrendülve azonban a titkosság föütfierére mért e hatalmas kardcsapásiól, alázattal esedezünk egy mentögondolatunk figyelembevételéért. Itt megint két szélsőség áll egymással szemben. Mi s gilene hát más, mint az isteni aranyközéput? Ne választasson a kormány se titkosan, se nyiltan. Hogy ti-kosan miért ne, azt megmond ák az egységesek. Nyiltan meg azért ne, mert az meg a másik szélsőség. Minthogy azonban mégis nyillan akar választatni, minthogy továbbá ahhoz kétség sem fér, hogy ma még részint nem eléggé méltók, részint nem eléggé függetlenek vagyunk a nyilt szavazáshoz, halassza el a választást arra az időre, mig ez az álUpot bekövetkezik. Igy meghosszabbítja az életét nem a politikai, hanem az emberi kor legvégső haáráij. Húsvéti tojásban szállíthat jt a honatyáknak az élethossziglan való mandátumot. A nemzetet pedig megkíméli a fölö leges választási izgalmaktól, no meg a költségektől. Igaz, hogy a másodrendű polgárok száma, legalább átmenetileg, hihetetlenül fel fog szökkenni. De ez a kormánytól nyert rehabilitálása lesz a zsidóknak, az eddigi másodren* düeknek. S ez se utolsó politikai sakkhúzás. Azonkívül kialakul végre az elsőrendű polgárok liszte t fs büszke rendje, a méltókból és függetlenekből, tehát a kormány főtanáciosokból és tartozékaikból. Ennél különb vívmányról és demokráciáról aztán a legnaivabb fantaszták sem 8zöhetik bolond álmaikat. Ellenforradalom Második közlemény Irta: Szabó Dezső. Mielőtt az olvasó elé vetitnök az ellenforradalom sajnálatra méltó, szomorú, vagy öiült és gonosz figuráit: lássuk mik a lelki aLpai ennek az ellenforradalomnak ? Részletezve, meg keil keresnünk magyarázatát a következő, cscdaizámba mehető ter "£s*etrsjbi perverzitás- . nak: 1. Hogy az idegen tíinasziíától négyszáz1 éven át kizsákmányolt, elnyomott s végül majdnem halálba tasziott magyarságban még lehet a hazafiság és jó magyarság nevű alatt e dinasztia uralmát visszahangoskodni. 2. Hogy a magyar középosztály, mely leginkább láthatta a nemzetközi magyarországi arisztokrácia s a nemzetközi magas klérus végzetes hatását az ország ezeréves életére, láthatta saját bőrén, eltaposott öntudatában, nyomorult gazdasági helyzetében, napjai vereségében és éjszakája gondjaiban: ma mégis ugy érzi hazafinak és jó magyarnak magát, ha e kit érdekinternacionalé védelmében jár tábort a munkássággal és a magyar paraszttal szemben. 3. Hogy a magyar középosztály, mely a háború és a két forradalom alatt a magyarság nagy tragédiájának megmutatásában letagadhatatlanul, minegy a történelem irtózatos kiáltásaiban hallotta megnevezni a mult minden bűnét: most hazafiságból, magyarságból segít visszahozni összes és felfokozott bűneivel e multat. Az örömkinzó, mazochisztikus őrület egy óriási tönegjelenségével ál unk-é szemben? Vagy, amint a megbomloit világtörténet belerúgott az idegekbe, a párálizis progreszszivának egy gigászi járványa vágja az agyvelőket ? Az okok megmutatásában benne van a magyarság fájdalmas elhagyatottsága, egész történelmi csődje. Mert az egyes táborok: jobb oldal, bal oldal, arany középút mind részleges érdekek. Azok még akkor is, mikor a felfujt kis érdek-békák világnézet-ökörnek kuruttyolják magukat. És ezek az é dek k különkülön és együttvéve mind idegenek a magyarság negy tömegének testi és lelki érdekeitől. A vizsgálódásnál egy tényt mindenekelőtt le keli szögeznünk: A világháború uolsó hónapjaiban a magyar középosztályban és általábm a magyarság egyetemes tömegében a folyton gyűlő és rég exedékes magyar forradalom teljesre érett. Az irtózatos szenvedések, a magyar vér bűnös pazarlása, az egyetemes nyomorúság majdnem minden lélekben kiterme ték a kővetkező meggyőződéseket: 1. Az a dinasztia, amelyért éa azok az elemek, smelyek belevitüék a magyarságot a világháborúba, többé nem lehetnek a magyar élet tényezői. Nem: mett ez a háború a tudatos gyilkosság ténye volt mindenképen a magyarság ellen. Ha veszt: elveszti ezeréves földje legdrágább darabjait. Ha nyer: gyalázatosan s a feltámadás minden reménye nélkül tűnik el bnldog Qer mánia véres étvágyában. 2. A világháborúban minden kiváltság, az úgynevezett történelmi és uralkodó osztályok csődje, anakrónizmusa, érdemtelentége az élet minden terén abszolút megvilágításban, iskolai példákban látszott meg. Vitathatatlan ténnyé mutálódott, hogy szellemileg és.fizikailag bonvédelmet, az orsiág fentutáíáí csakis a földműves nép, a munkásság és a szellemi munkások jelentenek. 3. Ebből 'ogikusin következett, hogy elértünk ahhoz a történelmi fordulóhoz, amikor jogfolytonosságról, az ősi alkotmány érin thetetlenségéről beszélni gyilkos merénylet a magyarság élete ellen. Hogy a magyar fejlődésnek egy gyökereiben u| alkotmányra van szüksége, mely minden kiváltságot s a bűnös anakrónizmussá lett osztályokat in ézményesen megszűnteti s az államot átalakítja a három dolgozó osztály termelő, védő és hatalmi szervévé. Máshol lesz a helye: megrajzolni annak a magyar demokráciának széles vonalait, melynek a természet rendje s a történelem minden igazsága szerint meg kellett volna valósulnia az összeomlás után. Itt egy dolgot kell még egyszer hangsúlyoznom: igenis, a magyarság nagy tömegei, sőt a középosztály túlnyomó része is lelkileg meg volt érve erre a változásra. Cs itt egy markolásbin kapjuk t, 0 mind* azokat az okokat, melyek annyi vft u"<in annyi pocsolyát tettek lehetővé. Itt kapc«< .uu.j be a tények összefüggésébe az októberi forradalom bírálata, melytől a jobb- és baloldalon szervezett érdekcsoportok egyaránt annyi valótlanságot, annyi vak érvet dobnak világgá. Ha az októberi forradalmat és annak vezéreit azzal vádolják egyes csoportok, hogy ők az okai az ország szétdarabolásának, belső lezűllésének: a felelősség- és bünátháritás Iegbecstelenebb esetével állunk szemben, Ez az ordítás csak azért történik, hogy a közvélemény ne kutasson felelelet a következő kérdésekre: Kik kötötték a kizsákmányolt magyarság sorsát a d nasztiához és a németséghez? Kik vitték bele a magyarságot minden lehető remény nélkül a világháborúba, mikor a magyar vér makacs spórolásával s egy okos semlegességgel óriási eiedményeket érhettünk volna el? Kik csinálták a háború előtt azt a politikát, mely a magyar középorzlályt gazdtságihg és szellemileg