Szeged, 1925. március (6. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-25 / 69. szám

Egyes «iám ára 2000 korona Szerkesztőség: Daák Ferenc­Btca 2 (FOreálitkoliral szem­ben). Telefon 13-33. Kiadó­hivatal, kölcsönkönyvtár és Jegyiroda: Dugonics-tér II. Telefon 306. Nyomda: Petőfi Sándor-sugárut 1. Telefon 16-34. Előfizetési árak: Egy btalapra helyben 40000, Buda­pislen éi vidéken 45000 kor. Hirdetési árak: Félhasábon 1 mm. 500, 1 hasibon 1000 kor. SzOvegkOzt 50 százalékkal drágább. Apróhirdetés tiz szOig 2000, jeligés 3000] kor. SzOvegkOzti közlemények soronként 10.000, családi érte­sítés 50.000. Nyilttér és gyász jelentés 100o/o-al drágább. VI. évfolyam. Szeged, 1925 március 25, SZERDA. 69-ik szám. A látnók. A gyűlölködésnek ezekbea a sötét napjaiban merjünk megemlékezni egy fzeiid és békés em­berről, aki iró volt és ma busz esztendeje hunyt el a franciaországi Nantes városában. Poliiikai érdemei nem voltak, hadvezér sem volt, le he', bogy rend]eki sem voltak és mégis jobban le­bilincselte valamikor a fantáziánkat, mint a his­tóiiának nagy niészárosmestcrei és a nagy poli­tikának üvöltő dervisei. Nem tudjuk, áll-e neki valahol szobra, — de nem is fontos. Vele neve­lődtünk mindannyian, akik most tapossuk az élet utjának felét és sz ö könyvei vezetnek ol­vasottság dolgában ma is a közéi iskolai ifjú­sági könyvtárak polcain. A szelid és békés íré­embert ugyanis, aki életének utolsó negyedszá­zadában ki sem mozdult Nantes városából, Verne Gyulának hívták. Talán szokatlannak tetszik, hogy egy politi­kai napilap az elsö hasábját szentelje egy Író­nak, aki mindenkor távol állott a politikától és ifjúsági regényeket irogatott. De mi ugy hisz­szflk, hogy a saját elveszett és a mulibsn el­merült ifjúságunknak tartozunk, mikor megem­lékezünk Verne Qyulától, aki fogalom volt vala­mennyiünk számára, megtanított bennünket ide­gen országok és idegen világok megismerésére, megelevenítette a fantáziánkat, megacélozta az akarásunkat és se|téseket ébresztett bennünk, hogy abban, amit az emberit ég elért, még nem jutottunk el a kulminációnak a pontjárj, hanem a fejlődésnek és haladásnak ótiáai lehetőségei várakoznak reánk. Azt szeretnők, ha azok a tanáremberek, akik elolvassák ezeket a sorokat és belőlük tudomást szereznek Verne halálának az évfordulójáról, a kegyelet érzéBével vegyes kötelességüknek tekin­tenék, hogy akár az önképzőkörben,akár pedig a tanítási órák során a megemlékezés ciprus­lombját ba]tsák meg a nem céabeli nagy peda­gógus előtt, aki annyi szépséggel ajándékozta meg ai ö ifjuságukat ir. Méltassák a nagy tanítómestert, akitől több földrajzot, természet­rajzot, iuikát és csillagászatot tanult minden nemzeteknek ifjúsága, mint más tanítómesterek­nek, tanároknak és egyetemi professzoroknak egész seregétől. Méltassák örök ifjúságát, üde­ségét, naivan játszi, de tudományosan mindig megalapozott meséit és erkölcsi tisztaságát, amely lehetővé tette, hogy könyveit minden aggc dalom nélkül lehessen odaadni a serdülő ifjúságnak a kesébe. És bocsássák meg neki, hogy voltunk sok ezeren és vannak sokan a mai komoly és szigorú tanárok között ís, akik annak idején érdekesebbnek találtuk a Hódító Rtbur és Nemo kapitány meséjét az algebrai definí­cióknál, vagy a második aoristosnát és a pad alatt izgul unk, hogy Servadac Hector visszstír-e a naprendszeren át meglett kalandos útjáról, vagy mi lesz a sorsuk a Kit ivi vakáció diák­jainak a Csendes Óceán egyik elhagyatott szi­getén. Tegyék tul magukat az olyan jelentékte­len kicsiségeken, hogy kultuszminiszteii rende­let nem intézkedett Verne emlékének megörö­kítéséről. Emlékezzenek vissza a szép időkre, mikor még ők sem voltak szigorú tanárok, ha­nem derűs és életvidám gyermekek. Higyjék el, hogy Klebelsberg Kunó gróf már régen nem lesz kultuszminiszter, egy rakás tankerületi fő­igazgató is vissza fog hullani a megérdemelt is­meretlenség bomályáoa, de Verne Oyula még akkor is fogalom marad. A hatvanas évek elejétől kezdve, mikor Verne Gyulának sz elsö két regénye, az Öt hit a lég­hajón és az Utazás a holdba megjelent, maid két emberöltőn kérésziül ö volt az egész vi'ág fiatalságának a látnoka. O álmodta meg a cso­dálatosan szép és bizarr meséket a tengeralatti hajóról, a levegőnél nehezebb, kormányozható repülőgépről, a százbusz kilométeres óriási ágyú­ról, a drótnélküli távúéról és a mozgó, beszélő, eleven élettel vetekedő képről. Mindannyiszor, mikor Vernének egy-rgy uj regénye megjelent, seregével akadtak a tudománynak begyöpösödött favágói között, akik bitetlenül csóválták a fejü­ket a valóizinfltlerségek hallatára és szentül meg voltak győződve a gyeiekmesék képtelen­ségeiről. A gyerekek pedig hittek Vernének és a gyerekeknek lett Igazuk. Az utolsó évtizedek egymásután hozták msgukkala látomások meg­válói uását, töt a va óság rgyes vonat! diátok­ban nég (ul is azárcyilta az', amit Verne meg­álmodott. Mert Verne igazán álmedott. Élete UIOiBÓ éveiben hiányzott a szemevilága és tollba mondta meséit. De a vak ember, aki egy dol­gozó szobának a falai között élt majd bárom évtizeden keresztül, töbtet látott a világból, mint sokan, akiknek e&ész élete a helyváltozta­tás izgalmai között telik el és akik látják a színeket, a csillagok szikrázá'át és a nap ragyogását. Az olyan látnoki tehetségek, aminő Verne is volr, az örök bizakodásnak a forrásai a jövő számára. Éle lük esetleg ellelik a kishitüséggel, a fásultsággal és a fsn'ázianélküliséggel való kflzdelemben. Haláluk után mindig igazra vál­tozik, amit megjövendöltek s amiben nem mer­tek hinni a megalkuvók, maradiak és filiizte> rek. Hiszen volt perzsa ssb, aki indexre tette és kitiltotta országából Vernének az Utazás a holdba cimü regényé1, mondván, hogyha az igaz volna, akkor a földről kilőtt ágyúgolyónak bele kellelt volna ütközni Mohammednek a főid és hold között lebegő koporsójába. A szebb és jobb jövő megálmodásának ma is nagyon sok­szor Mohammednek és mohammedeknek lebegő koporsói állanak útjában. A vigasztaló csik az, hogy végeredményben sohasem a koporsó­pártlaknak lesz igazuk. Nemzetközi semlegességre intik Csehországot. London, március 24. A Manchester Guardian vezércikkben arra a megállapításra jut, hogy a német-cseh határ nem annyira a tulajdenképtni határszabályozásnak, mint inkább a kisebbség védelmének a problémája. Az egyetlen észszerű megoldás az lenne, ha a Csehországban élő némelek a csehekkel szemben ugyanolyan hely­zetet élveznének, mint a francia svájciak a maguk német honfitársaival szemben, vagyis olyan szabad és megbecsült kisebbség helyze­tében lennének, hogy többé nem éreznék ma­gukat kisebbségnek. Valójában Csehországnak épp egy nemzet­közileg semlegesnek kell lennie, mint Svájcnak, elsősorban az ország különböző nemzetiségei tekintetében. Tekintettel arra, hogy a tulajdon­képem Csehországban cseh többség él, Cseh­országot nem voina szabad belekényszeríteni egy Nagy'Németországba, másrészt nem sza­bad, bogy a nigy német kisebbség miatt tüske maradjon Németország szemében. Azzal Is fel kell hagynia, hogy Közép- Európában Francia­országnak katonai előőrse legyen, ami bizonyára pénzügyi, politikai és erkölcsi szempontból nagy hasznára lenne polgárainak. Tény, hogy Masaryk elnökkel az élükön egyetlen józan cseh sem szerette soha ezt a szerepet és csupán azért vállalta, mert félt Németországtól. Ma talán még korai volna ilyen megoldásra számítani, miután a csehek között még erős nacionalizTus uralkodik, fontos azonban, hogy legalább is azok, akik a biztos­ságnak egy másik rendszerét előbbre helyezik, föismerjék ezt a megodást, amely Csehországra nézve egyedül lehetséges. A garanciaegyezményt szeptemberben alá lehet irni. London, március 24. A Daily Telegraph dip­lomáciai munkatársa ma ismét szóváteszi, hogy miért utazott De Fleurlau londoni francia nagykövet Párisba, sz a kérdés, vajion ujabb német garanciajavaslatokat vitt-e Herriotnak, melyeket a német kormány juttatott Cbamber­lairher, vagy pedig az angol kormánynak van-e uj megoldáti terve a biztonsági problémára? Szerinte a londoni francia nagytövet azokról a tárgyalásokról ment informálni a francia minisz­tere: nököt, *n elyek legutóbb közte és Cham­beilaiü közölt a teiületi biztonság kérdésében lefolytak é: ame'yekről utasításokat kellett kérnie kormányától. A francia nagykövet valószínűleg szerdin este fog visszatérni Londonba. A Daily Teleg­raph tudni véli, hogy Anglia nem rokonszen­vez azzal a teivvel, higy a biztonsági paktu­mot a négy keleti államra : Lengyelországra, Cseh Szlovákiáro, Jugoszláviára és Romániára is kiterjesszék. Erről egyébként forma szerint még nem volt tárgyalás. Az angol kormány alt tartja, hogy a négy keleti állam érdekei nem azonosak, mert mig Lengyelország és Cseh Szlovákia Német­országtól való félelmében indittatva érzi magát arra, hogy Franciaországot háború esetén fegy­veresen segítse — és e tekintetben Benes kül­ügyminiszter Párisbrn nagy engedékenységre volt hajlandó — addig Jugoszlávia és Románia kereken megtagadta, hogy Franciaországnak bár a legcsekélyebb katonai támogatást is kilátásba helyezze Németorsiág ellen. Románia és Jugoszlávia ugyanis — írja a Daily Telegraph — kenytelen egységes frontot alkotni Magyarország, Törőkország és Szovjet­Oroszország ellen, viszont Csehszlovákia sohasem akart arról hallani, hogy amennyiben Orotzország fenyegetné ezeket a Balkán-álla­mokat és háborúra kerülne a sor, katonai segítséget adjon nekik Szotjetoroszország ellen. A Westminster Gazette arról ir, hogy amennyi­ben a szövetségesek a Rajna-tartományt augusz­tusban, tehát idejekorán kiürítenék, akkor szeptemberben, közvetlenül a Népszövetség uj ülésszaka előtt, vagy annak folyamán a'á lehetne irni a garanciapakiumot és akkor Né­metországra nézve fokozatosan megszűnnének az akadályok, tehát beléphetne a Népszövet­ségbe. Rendezik a kényszeregyezségi ügyeket. Módosítják a törvényt; — Megállapítják a minimális kvótát. (Budapesti xudósitónk telefonjelentise^ Isme­retes, hegy a legutolsó időkben számos panasz hangzik el a csídönki?üli kénysz(rrgyezségek miait. Sok helyen azt hangoztatják, *c0gy a mai törvény már nem felel meg a követelmények­nek. A törvény megalkotásánál ugysbjü nem állopliolták meg a minimális kvótát, mivütl azt hitték, hogy kényszerhelyzetbe került kereke­dók 50 százalékon alcl nem fognak mert ni a hitelezők kielégitéséné'. Most ezzel kapcsolatban azt hangoztatják, hogy ezt a fogyatékosságot, a minimalis kvóta meg nem állapításait, sokan a saját előnyükre kihasználják. Azt hangoztatják, hogy mind többször fordu'nak elő olyan egyezségek, ame­lyekben az áruhttelezőnek semmi sem jut. A kormány most rendet akar csinálni ezen a téten is és rövidesen megtörténik a kényszeregyezség

Next

/
Oldalképek
Tartalom