Szeged, 1925. március (6. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-15 / 61. szám

Egyes »zám ára 3000 korona Szerkesztőség: Deák Ferencntca 2 (FőreáljkoliTíl szemben). Telefon 13-33. Kiadóhivatal, kölcsönkönyvtár és |egyiroda: Dugonics-tér 11. Telefon 306. Nyomda: PetOfi Sándor-sugárut 1. Telefon 16-34. Előfizetési árak: Egy hónapra helyben 40000, Budap isten és vidéken 49C00 kor. Hirdetési árak: Félhasábon 1 mm. 500, I hasábon 1( 00 kor. Szövegközt 50 százalékkal drágább. Apróhirdetés tlx szóig 2000, jeligés 3000 kor Szövegközti közlemények soronként 10.000, családi értesítés 50.000. Nyilttér és gyász jelentés 100® 0-al drágább. VI. évfolyam. Szeged, 1925 március 15, VASÁRNAP. 61-ik szám. Nagyatádi Szabó István. Irta: Szabó Dezső. Szab?d-é kopogtatnom e tiszta koporsón, melyea piszkos kéz nem tudott nyomot hagyni ? Szabad-é íregidéznem a hoita', . ki a természet és történelem mély rendje szerint nőst ki ebből a fö'dböl 8 a természet es történelem minden rendje ellen tért oda vissza? Másfél éven át mindennap féltem a hirt: Na»yaádi Sz bi István hirteen halállal meghal'. Másfél éven át mindennap sajogtam a hirt: Nagyatádi Szabó István fölött szép beszédet Uriottak, melyben a m gyar parasztot az ország értékes elemének mondták. Másfél éven át váltam a hirt, hogy Nagyatádi holttestét ezek és ezek a képviselők vitték vállukon az ötök eluémulásba. Es egyszer csak a liguriai tenger partján beérr ütött a hir: Nagyatádi Szabó István hirelen meghalt. Rám gúnyolt a hir: szép beszédet tartottak fölötte, melyben a magyar parasztot az ország értékes elemének mondták. Arcul vágott a hir: koporsóját ezek és ezek a< urak vitték vállukon az eltakard sirhoz. 1. Megállító aj kegyes megállapítás: a magyar paiaszi értékes eleme az országnak. Tessék egy pár pe cnyi időt adni, hogy gondolkozzunk rajt?. Vájjon tényleg az ? Hátha ezek a jóságos nagyurak csak elfogultságból, a gyászhangulat adakozó feibuzgasában rontották.ki a zsebükből ezt a nagy ajándékot a magyar paraszt számára? 2. A múltban tényleg érték. Annyira érték, hogy jogilag már nem is személy: dolog. Érték: mint a kapa, mint az ásó, mint a juh, vagy a hizó disznó. Lehet csereberélni, eladni, összetörni. Még isteni is az ura szab neki erős paranccsal és erősebb korbáccsal. Török portyázó, német zsoldos, nagyurak jóléte, adóztató áll»m, kepís Kálvin, déismás szentek, eső, szárazság, harc és béke az ő végzete voltak. É« ö mindennapi remegő dédelgetéssel hajolt az urak kenyere fölé. S az ő vérétől maradt magyarnak az apákból összeporibtt fold. Az ő csókjának tragikus gyümölcse védte az urak otthonát. Zsúfolt lelkében megőrizte a magyarság időtlenül ősi arcát. Száján maradt meg a csodálatos magyar nyelv: megmaradt ős-jóizünek mint a kenyér, telve évezredes emiekeztetésekkel, mint »z irtatlan erdő. És akkor is akadtak gazdag sz'vű urak, kik megjutalmazták ezt az értékes elemet. De ez a tettek kora volt s szó helyett tettet kapott a magyar paraszt. Egy kis húsételhez juttatták. A napokig éheztetett paraszlokkal szétharaptat ák az izzó trónon megsütött Dózsa testét. Nesztek húsétel, egyetek I Ne mondja senki, h gy a ntagyai paraszt éhezik a megterített Magyarországon. 3. Az az egyetlenül szép és nemes mozgalom, mely negyvennyolcon át hatvanhétté szörnyszülődött, a nép: a magyar paraszt jegyében indult meg. Leghatalmasabb lelki megi.ditói: a Petőfiek, az Aranyok, a T mpák a magyar parasjt térfoglalását hirdetik az élet' minden te.én. Ők már tisztán látják, hojy a magyatság mindenek előtt és mindenek után a magyar paraszt. Egy percre ugy látszik, hogy a nagy fizetés történelmi órája ütölt. De a ravasz uri politika megint beleügyeskedik a magyar forradalomba: Adj félig, hogy ne adj semmit! És a magyar paraszt hálásan táplálja vérével a magyar forradalmat. Jön is a fizetés: 1867. 4. 1867—1914. Irfózaíos korszak, mely minden halálos csirát kifejleszt, melyet ezer esztendő elvee t az országban. A kirakatban van szabadság, demokrácia, népszavazás, egyetemes népoktatás, szalagos nemzetiség. Es tényleg van szabadság: a földtelen, magira hagyott paraszt szabadon válogathat, hogy a mindennap' falat szörnyű robotjába, a tüdőbetegségbe, vagy az alkohol borzasztó vigasztelisába szakad é meg Van demokrácia, van Hetiuiaól B nczidáig: Képviselőválasztáskor a hazugságtól és alkoholtól tántorgó parmt bő kezet rázhat a po itika uri kalandoraival. Van népszavazás, az uj szisztéma okosabb. Régen rgy rajta kivül álló végzet taglózta le a nép-biká'. Most finom parlament-borotvát adnak a kezeib-: polgártárs, éljen 1848, vágd el a nyakadat, éljen 1867, nyesd ketté a gégédet 1 Van egyetemes népoktatás s az a parasjtgyerek, amelyik befér a szük felekezeti iskolába, tanulhat ábét, amikor befér s amikor nncs krumpli kapálás, káposzfa-szüref, szán'ás, vetés, boronálás, szüret. egyházi ünnep, állami ünnsp, tanfelügyelő névnapja, tanító bácsi névnapja, tanító néni névnapja, ha a tanító nem beteg, nincs egyébbel megbízva, ha a tanító néni nem terhes stb. stb. Van netmeüs g: sok szalag, zászló, tószt és beffenet. És a magyar paraszt pusziul és a magyar ág szorul ki az é!et minden teréről. 7. Ne panaszkodjunk. Ez csak kis epizód volt. Egy kis árnyék, hogy jobban eseék a napsütés. Jön 1914 ny?ra. A magyar paraszt hétfőről keddre hallatlanul értékes elep lesz. Tyüh, de értékes I Soha még ökröt ugy fel nem pántlikáztak, fel nem bokrétáztak, mint a magyar falu nagyszerű moriturusait. R ztányér nekik csinnarattázik, nagy dob nekik bumm-fcummol. A gigászi méltánylásnak nem ud határt szabni a Lajtha vize. A négy évszázad óta gyűlő Habsburg-kegy megcsordul és ugy szakad a magyar parasztra, mint a Rácfürdö legör gebb zuhanya. Mcgmgedte.ik, hogy u<olsó véres csuklását nemzete sziuei alatt csukolja, söt — dúsabb kegy a Dózsa pec enyéjénéi I — mártir testét a Kossu h-nófa hangjai me lett vihette három világrész éhes gyökereinek. Menj kis magyar katona, menj szép paraszt gyerek 1 Nézd, tele van a bornyud nehéz golyóval és könnyű Ígérettel. Nem leszel fö'dtelen ezentúl. Csak éppen egy kies t meg kell halnod, aztán annyi földei kapsz, amtnnyi igazán tlég lesz neked. bs ment a magyar paraszt. Ment és tejcsordulós sváján az élet édes éneke fakadt. S ha száján eltört a dal, uj, beszédesebb véres *záj fakadt a mellén. A magyar falu gardag hajtásait szilszórta a szélrózsa idegen rögei felé. Mindenét odaadta a magyar falu. Odaadta azért: hogy a derék németek ne veszítsék el gyarmataikat, hogy a jó bulgárok megkapják Dobrudsát, hogy a vitéz (örökök megtartsák a Dardanellákat s hogy a kegyes Habsburgok tovább szerethessék Bécs kedélyes lakosságát. És amíg az idegen rögök a magyar falu húsát ették: otthon ehagyottan sírtak a barázdák. Kenyér, fa, viág nélkül remegett a gyászoló család. Fogyott a falu és hízott a temető. A világháború a magyar paraszt halálos szép apotheozisa. Hogy van még tüz a tűzhelyeden, élet a testedben, hogy van csa'ádod, kenyered, holnapod: elsősorban a magyar parasztnak köszönheted. A világháború után egyetlen történelmi osztály van: a magyar paraszt. 8. A gigászi üzlet megbukott, Jö't az elszámolás. Itt fünik fel a Nagyatádi alakja. A?ok, akik addig politikát makaóztak, akik felelősök voltak minden sirért, minden elrabolt rögért: elfutottak, elbúj ak gyáván, mint a rendőri igazolvány nélküli szajha, ha jön a razzia. Nagyatádi nem volt gróf, nem volt gen'ry, még csak kaszinói tag sem volt. Magyar paraszt volt. Neki a magyarsága kötelesség volt és heroikus feladat. Nem menni, maradni a köröm szakadásig, ott lenni minden esemény irányításánál, odatartani a magyar paraszt számláját a fiatal forradalomnak, rcegvalós tani az esedékes magyar forradalmat: ez volt az ö ravasz, okos és hősi vállalása. Ég az elbujók, a gyávák, a pimaszok vádjában ö volt a destruktív és az áruló 1 Egyedül volt. A vállalkozás nem sikerült. A forradalom az ország egyetemes megújhodásából egy saük részvénytársaság zug-mozgalmává züllött, mey lehetővé tett maga után minden p csolyát. De a magyfr paraszt ott maradt a gáton. A részleges érdekké torzult forradalom megakadt az ekevason. Mikor mindenki bújt, vagy fehérneműt váltott: a magyar paraszt őrködött és nem engedett. A szétvérzett magyar falu még egyszer megmentette az országot és azokat, akik tönkretették. 9. Infandum do'orem renovare ... kiütött a flettifusz kurzus. Minden becsület, minden magyarság s a történelem minden sulycs tanítása kiáltó ta: a magyar parasztnak meg kell adni a történelemcsínt lásában, az élet élvezésében azt a helyet, melyet oly drágán érdemelt meg s mely n«gy tömegét megillet'. A történelmi számlát Nagyatádi tartotta oda a visszasialadt uraknak. Még egyszer feligérkezett a magyarság megújhodásának nagyszerű lehetősége. Kiépíteni a magyar falu gazdasági, kulturális, politikai jövőjét. Intézményesen biztosítani, hogy a magyar falu megfelelő része fejlődjék középosztállyá. Regenerálni a magyar pszichét és a magyar közoktatást a néppszihé ősi kincstivel, felépíteni egy, az ország összes adottságaiban gyfkerező demokráciát: ez volt a páratlan történelmi alkalom! — Legitimista vagyok! — kiá tolta az arisztokrácia és a klérus. — Keresztény vagyok 1 — üvöltötte Trajtzigfritzig, Bórembukk és a klérus. — Fajt védek! — ordította Wurzhacher Pepi és Pironcsák Janó. És a magyar középosztály magyar bódultjai utána kérőzték: — Legitimista vagyok! Keresztény vagyok! Védem a Wurzbacher Pepi s a Pironcsák Janó faját. 10. És meg is védték. Övék lett az ország, a hatalom és a pocsolya. Azok, akik abból élnek, hogy a tegnap felkent turánsígukat vakarják a nagypiacon, segítettek a feltámadt mult ügyes kártyakeverőjének kisikkasztani a magyar parlamentből a magyar paraszt történelmi reprezentációját. A földreform körül történt dolgokat ma haiványan sem lehít méltatni a börtön kilátása nélkül. Ha elpannszólnám mindaz', amit az utolsó öt évben a magyar faluban tapasztaltam, holnap már nem vehetném kezembe a tollamat. És Nagyatádi — lényegében — megint egyedül maradt. Egyedül: mert ő volt a magyar paraszt. Megbénítva, leszerelve, megkötve, megnémítva, meg mindig a magyar faj nagy történelmi számlája volt: adós, fizess. Mindenki gyűlölte. Mert a magyar paraszt veszély volt minden étvágyra: az arisztokratanagybirtokra, a klrikalis hódításra, a Wurzbacher Pepi és Pironcsák Janó turáni-keresztény faldnkságára. Mert a magyar paraszt az egyetlen vára, az egyetlen megtartó ereje a magyarságnak. Ha azt szétvágják: Európában egy nagy sirral több, egy átVa fajtával kevesebb lesz. A tragédiát növelte Nagyatádi végzetes magyar meghatározottsága. A szép uri szónak nem tudott ellenállani, nem merte felvetni az élet és