Szeged, 1925. március (6. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-14 / 60. szám

Egyes »iám ái*a 2000 korona Szerkesztőség: Oeik Ferencutca 2 (Föreá ikoUral szemben). Telefon 13-33. Kiadóhivatal, kölcsönkönyvtár és jegyiroda: Dugonics-tér II. Telefon 306. Nyomda: Petőfi Sándor- sugárut 1. Telefon 16-34. Flötlzetési árak: Egy b taipra helyben 40000, Budap s» len és vidéken 45000 kor. Hirdetési árak: Félhasábon 1 mm. 5(XJ, i hasábon IC00 kor. Szövegközt 50 százalékkal drágább. Apróhirdetés tiz szóig 2000, Jeligés 3000 kor Sztivegközti közlemények soronként 10.000, családi értesítés 50.000. Nyilttér és gyász jelentés 100 0,0-al drágább. VI. évfolyam. Szeged, 1925 március 14, SZOMBAT. 60-ik szám. A tyúk is kikaparja. Valljuk meg csak egészen őszintén és nyíltan, hiszen, ba nem valljuk meg és ba letagadjuk, akkor is ugy van: a Leirer-ügy áll ma, mint régi publicisztikai nyelven mondani szokás : a közérdeklfidés homlokterében. A nagyérdemű magyar iözönség halálosan kifáradt már a mai magyar politika útvesztőjében csatangolni. Mert útvesztő ma ez a politika, akár aranyközéputasnak nevezzék, akár másmilyennek keresztelték. Bizony Isten unjuk már ezt az évek óta tarló, ostoba és meddő vieux jeut, a szavakkal és jel szavakkal, amelyek mögött semmiféle néven nevezendő reális tartalom, konkrét valóság, haszon és eredmény nincsen. A reakciót elmondhatják annak, aminek akarják, akár kinevezhetik kormány főtanácsosnak, vagy síiámi királynak, azérl az mégis csak reakció marad. A régi magyar alkotmányt nem merik, vagy nem tudják, vagy nem akarják visszaállítani, az uj magyar alkotmány pedig a jövő rózsás, vagy véres ködében késik. Példátlanul elfáradt és elbágyadt már a magyarság abban a kínos- keserves várakozásban, hogy sorsa jobbra fordul, hogy csillaga újra föltetszik a magyar égen. Nincsen remény, lefagyott rügyek merednek ránk mindenfelől, soha még szomorúbb és fagyosabb márciust nem ért ez a nemzet, amely már látott egyszer egy március idusát, amelyen tizenkét pontban nyilvánította ki a haladó és szabadságot akaró fiatalság, hogy mit kiván a magyar nemzet? A magyar nemzet sok szépet és jót kívánt ama híres, nevezetes márciuii iduson, de ma már nem kívánhat egyebet, csak egyel, egyetlenegyet szegény magyar népűnk, azt, hogy a reakció múljék el végre felőle, hogy a pokolba menjen, ahonnan jött, megrontani, tönkretenni, ebek harmincadIára juttatni amúgy is levert és beteg és csonka ki* országunkat. Ma még a jelek szerint elég erősnek és elég szívósnak látszik a reakció, amely a nyakunkon 01 és egyedül üdvözítő jelszavaival igyekszik nyiltan és titkosan jármába fogni mindenkit, akit lehet. A nép, a nemzet már régen fájdalmas csalódással, keserves kiábrándulással néz arra a rendszerre, amely semmi jót se hozott és annyi rosszat tett és amelynek legfőbb vezérei ugy forgatják a köpönyeget, amint a müveit nyugat, vagy a műveletlen balkániság érdeke és látszata kivánja. Az ősi magyar liberalizmus és a becsületes magyar demokrácia Ocskay brigadétosai ezek az urak, akik Genf és Orgovány között íengeueznek és maguk sem tudják, hogy milyen alapon állanak, mert hiszen ők nem is állanak, Ck csak ingadoznak. Közben hitelünk leromlott, kulturánk nagy értékei félig-meddig elkallódnak, a nyomorúság és a bün vígan tenyészik, mint a dudva és égbe kiált, bár soktzor iszonyúan hallgat. Megint csak a Leirer-ügyhöz érkeztünk, amely mi tagadás, bizony ma már százszor inkább izgatja és tüzeli a kedélyeket és az elméket, jobban foglalkoztatja a közérdeklődést és közkíváncsiságot, mint például az a kérdés, hogy milyen lesz az a választójog, amely a reakció jegyében fogant, vagy milyen lesz az a felsőház, amelynek egyelőre olyan az alsóháza, amilyen a mostani? Hogy ki gyilkolta meg tu ajdonképpen és személyesen Leirer Amáiát, azt e percben még mindig nem lehet tudni teljes és tökéletes biztossággal. Hanem hogy a magyar jövendő, a magyar boldogulás ellen kik követtek el évek óta gyilkos merényleteket, azt már sokkal inkább tudjuk és számontarljuk. Sajnos, a történelem ítélőszéke elő t való felelősség meglehetősen illuzórius valami, szép frázis, hangzatcs jelsző, amilyenekkel éppen.elégszer, söt a kelle'énél többszötfalálkoztunk az u.óbbi esztendők során Mi azonban hisszük és reméljük, hogy a leányzó nem halt meg, csak alszik: az igazság uton van, föltámadását előbb-utóbb megünnepeljük és addig fájó szívvel, de~rendűleuen kitart*ss*l járjuk a magyar Kálvária útját, amely nek végén a magyar demokrácia temploma emelkedik a jövőbe, amely végre szabad lesz és boldog, hisz annyi könny is vir árán ipitettik magyar mártírok l Beszéd az angol parlamentben a magyarság mellett. London, március 13. Asmead-Bartlett kapitány, az angol alsóház tagja, a képviselőházban beszédet mondott, amelyben többek közt a következő kijelen éseket te le: — A régi, ket'ös monarchia feldarabolása óti egyrs államoknak, igy pl. Magyarországnak a helyzete csaknem elviseibeteilen volt. A magyarok sohasem ilhetnek olyan szerződis hatatya alatt, amely honfitársaik nagyriszit három Idegen nemzet uralma alá juttatja, őket magukat mesterséges határokkal minden szükséges nyersanyaguktól elzárja és puszta agrárállatn szinvona ára sülyeszti le. Az osztrák-magyar monarchia aktiváinak és passzíváinak felosztása. Budapest, március 13. A magyar és osztrák ko mányok megál apodtak abban, hogy a volt osztrák- magyar monsrebia aktíváinak és passzíváinak felosztásával kapc olatcs kérdéseket közvetlen tárgyalások utján fogják rendezni. E kérdések rendezése érdekében u oljára 1924. év március havában folytak a tárgyalások a két kormány k küldött bizottságai kőit. A magyar bizottság elnöke azóta több izben tett lépéseket a tárgyalások folytatására, de eredmény nélkül. Legutóbb a magyar kormány jegyzékben fordult az osztrák szövetségi kormányhoz, mielőbbi választ ké ve arra nézve, .vajon az osztrák szövetségi kormány a tárgyalások folytatására h*|tandó-e. A magyar kormány jegyzékében utalt arra, bogy amennyiben a tárgyalások legközelebb nem volnának felvehetők és nem nyitnék kilátás arra, bogy azokat belátható időn belül eredménycsen be lehet fejezni, kénytelen volna a tisíhzást igénylő kérdéseket választott biróság elé terjeszteni. Nem engedélyezték a Kossuth-párt márciusi ünnepségét. (Budapesti tudósitónk telefonjelentise.) Az Országos Függetlenségi Kossuth-párt márcus 15 én ünnepélyt akart rendezni a Petőfi szo bornál. Az ünnepélyen a szénofcok Nagy Vince és Horváth Zoltán nemze gyűlési képviselők lettek volna. A plakátokat már ki is ragasztottak és erre ma az történt, hogy a főkapitány nem engedélyezte az ünnepséget Ellenzéki kötökben ez az intézkedés kínos feltűnést keltett, annál is inkább, mert az ébredők március 15-iki ünnepségét, amelyen Lendvai István lesz az ünnepi szónok, a rendőrség nem tiltotta be. A drágaság oka Gratz Gusztáv szerint a túlzott vámvédelem (Budapesti tudósitónk telefonjelentise.) A Tőzsdeklubban tegnap este Gratz Qusztáv előadást tartott, amelynek során rámutatott, hogy a drágaság oka a túlzott vámvédelem és bármennyire is akariák ezzel a m gy»r gyáripart megvédeni, az nem fog eredményre vezetni. A továbbiakban hibáztatta a kormány egész adópolitikáját és különösen a forgalni adórendszert támadta. Végül a szabadkereskedeiem mellett tört lándzsát. A pénzügyminiszter szerint a magángazdasági válság csak átmeneti jellegű. Budapest, március 13. A nemzetgyűlés mai ülését háromnegyed 11 órakor nyitotta meg Zsitvay Tibor alelnök. Az appropriációs javaslathoz elsőnek Huszár Károly szólal fel: Szemrehányást kell tenni az egész nemzetnek és a nemzetgyűlésnek azért a fásultságért és közömbösségért, amellyel ezen sorsdöntő időben a nemzet legszentebb érdekei iránt viseltetnek. Erkölcsi kötelessége mindenkinek, ha a mandátumot viseli, hogy ezen a helyen mondja el véleményét. De nemcsak az ellenzék van passzivitásban, hanem sokszor a másik oldal is. Magyarországon nem juthatunk közelebb e nemzeti ideálhoz, csak ugy, ha a régi történelmi királyság álláspontjára visszahelyezkedünk. Kijelenti ezután, hogy a mai gazdasági leromlottság olyan eseményeknek a következménye, amelyeknek nem a magyar nemzet volt az előidézője. A magyar nemzet nem akarta a háborút és a keresztény magyarság nem akarta a forradalmat. — A kisebbség kérdését illetően nagy mulasztás terheli a kormányt és a társadalmat, amely nem foglalkozik eléggé ezzéla kérdéssel és nem csinál propagandát. Ezután gazdasági kérdésekkel foglalkozik. Egy tönkrement államot egészségessé csak a magángazdaság talpraállitásával lehet tenni, a magángazdaság megterhelésében tovább mentek, mint lehetett volna. Arra kéri a pénzügyminisztert, változtassa meg az eddigi szorzószámot és enyhítse a forgalmi adót. Majd a munkáskérdéssel foglalkozik. Kijelenti, hogy párthíveivel együtt a titkos szavazás híve. A király kérdésről szólva kijelenti, hogy a királyságot csak ugy tudja elképzelni, ha egyetlen katonának sem kell vérét ontania az osztrák császárságért. A javaslatot nem fogadja el. Több szónok nem jelentkezett. Az elnök a vitát bezárja. Bud János pénzügyminiszter beszélt ezután. Az appropriációs javaslattal szemben több közjogi aggály merült fel. Sokan kifogásolták, hogy olyan intézkedések vannak az appropriációs javaslatban, amelyek nem valók oda. Ez igaz, de csak az adott viszonyoknak tudható be és a külföldi államokban is sok olyan rendelkezést tartalmaz a költségvetés, amelyek tulmennek azon a határon, amit a költségvetési jog megszab. Foglalkozik a bevételek problémájával. A bevételek között vannak olyanok, amelyek óriási megterhelést raknak a gazdasági életre és amelyek a mostani keretek között fenn nem tarthatók. A vámbevételek csak addig lesznek ilyen magasak, amig a kereskedelmi szerződéseket meg nem kötik. Nem tartható fenn a mai keretei között a hatalmas bevételt jelentő forgalmi adó sem. Ma még nem lehet megjósolni azt a határt, ahol ezek a bevételek később leszállnak. Az a programunk, hogy mindazokat az igazságtalanságokat, amelyek az adópolitikában megnyilvánultak, 1926 ig meg kell szüntetni, vagy legalább is mérsékelni s akkor azután olyan költségvetéssel kell jönni, amelyben saját bevételünk fokozása nélkül tudjuk kiadásainkat fedezni. Sándor Pál kifogásolta a főbiztos működését. A főbiztos működése oly tiszteletreméltó, hogy sem a magyar közvélemény, sem a