Szeged, 1925. február (6. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-10 / 32. szám

8 % B <& F D 1925 február 10. Meséskönyvemből. A muazka-forspont. Hetek óta bolygatják a lapok Pillich Kálmán sirját, amelyben Két év óta pihen a nagy ágyu. Rá is fér szegény öregre, mert amig élt, alig ju­tott hozzá a pihenéshez, Űzte, kergette a folyto­nos tevékenység láza. Ha nem volna olyan méregdrága a könyv, főleg ha érdemes volna ujat kölykeztetni, meg lehetne irni az öreget számtalan szokásával, történetével együtt. Mert nem hasonlítottak azok semmiféle máshoz, aminthogy a házatájának, a szalmaboglya­szerü íróasztalának, a lakószobájának se volt dup­luma. Ezt látni kellett, járni az öreghez, a bizal­mába férkőzni, beszélni vele. Fantázia idáig nem ér el. Közgazdászok tőle tanulhatták volna meg a legjobban, hogyan kell minden parlagon heverő energiát gazdaságosan kihasználni. Az ö házából senki sem távozott tires kézzel, igenis, mindenki kapott valamilyen megbízatást, aminek borzasztó sürgősen kellett eleget tenni. Tudniillik vagy a házi teendőkkel volt elfoglalva a cselédség, (az Isten tudja, honnan szedték össze a világ legrozzantabb csoro3zlyáit), vagy a város­házán kutakodtak a suplencek, elég abból annyi, hogy akkora személyzetet el sem lehet képzelni, amekkora Pillich Kálmán valamennyi ügyét lebo­nyolíthatta volna. — Tisztelteti a Bokor helyettes polgármester ur, — állított be például valaki hozzá. Pillich meg sem hallgatta, mit akar mondani, ugy kapott a szavába. — Várjon csak lelkem, tubicám, mindjárt átve­szem az üzenetet, addig szaladjon el ezzel a cé­dulával, hozza el a krumplimat. Mikor ujszegedi kertjét árendába adta Temes­váry Gézának, a helyszíni szemlét alaposan meg­tartották, a hiányokat konstatálták, aztán Temes­váry ment volna haza. — Ne siessen ugy, menjünk csak beljebb. A szobában azt mondta : — Üljön már le nálam, irja csak amit diktálok. Temesváry Géza gyanutlanul fogta kezébe a tollat, három levél lett belőle. — Nézze csak, kis sógor, hazamenet kézbesít­hetné is. Állítólag Temesváry nem mert ellenkezni, mert valahogy visszaképzelte magát abba a régi korba, amikor aktiv tényezője, részben kifutója volt jogász-gyerekként a Pillich-irodának. (Rossz nyelvek szerint Pillich Kálmán ugyan­akkor le akart diktálni néhány kihágási Ítéletet is, azonban ebbe már nem ment bele a rendőrbiró. Valahogy száz év előttről maradt köztünk az öreg, bizonyos tekintetben nem haladt a korral s meg­írta ö figyelmeztető céduláit a biráknak is, hogy szívesen venné, ha az ő fele javára döntené el a pört. A törvényházban megmosolyogták, de nem vették komolyan. — Ugyan már, hiszen a Kálmán bácsi olyan öreg és naiv, mintha a második gyermekkorát élné I) A háború idején történt, hogy ujszegedi kis területei egy részét katonai célokra adta bérbe, azon kincstári lovakat tartottak s mikor Pillich lovai megbetegedtek, egyúttal zár alá is kerültek, hogy ne terjesszék a fertőzést. Elég baj volt ez, hogyan kerül ő most esténkint haza? Amig lehetett, valaki mindig kölcsönzött lovat, de elérkezett a nyár, a nagy munkaidő s véget ért a barátság. Hát akkor azt találta ki Pillich,- hogy homok­futóját két muszka fogollyal húzatta. A hid ele­jéig sokat nyögtek szegények, mert ott hegynek mentek, de a közepétől kezdve vigan gurultak lefelé. Bizonyára mesélik is azóta otthon, úgyis mint messziről jött emberek: — Tudjátok, édeseim, Szeged az egy lapos nagy város, amit bizonyos hosszuhaju fiatal népek magyar Moszkvának is neveznek. Annak a leg­hatalmasabb ura volt a mi gazdánk. Mindenkinek parancsolt, bennünket pedig tubicának nevezett, még ha az apánk istene körül járt is. Egy oda­való tovaris elmagyarázta nekük, hogy az ember­forspont nemzeti hagyomány a vengereknél, még Dzsingiz kántól tanulták, de tán jobban a törö­köktől, akik százötven évig lovagoltak a vengerek nyakán. Én boldog vagyok, hogy a fényes ábrá­zatú nagyurat húzhattam, aki haragjában is nyájas volt s ugv mondta, hogy fene a pofádba, kérlek alásan. Oh, ne higyjétek, hogy túlzok I Volt ott egy másik nagyúr is, — Temesvárynak vallotta magát bennszülött szegedi léttére, nem is értem, miért, — az deresre huzathatott mindenkit, ha ugy akarta,, de a mi urunk még neki is paran­csolt. Egyszer kijött föltekinteni a kertet, amely gyönyörű volt, mint az álom, mert volt abban fel­váltva rózsa, meg vetemény, meg trágyahalom, ! deresre huzathatott: aztán csodás tulipánok, szemétdombok, csatorná- 1 — Tubicám, kis sógorom, fogják csak meg a zási rendszerek, — szóval, mikor kijött, a nagyúr I muszkával a kocsirudat, aztán húzzanak körül, nem tudott gyalog mert hosszú évek al gényeknek. De a kertet tettük a kocsira s ő azt mondta a Venger Moszkva | beállt a fórspontba és húzta apátokkal együtt a legfőbb birói hatalmasságának, aki mindenkit fényes ábrázatú nagyurat. Bob. Csepelen ujabb helyszini szemle volt a gyilkos Léderer ügyében. Léderer elrejtett ékszereket adott elő. (Budapesti tudósítónk telejonjelentise.) A Tölgyfa- ulcii borzalmas rablógyilkosig ügye­beti dr. Krantz R.zső őrnagy-hcdbirő és dr. Bublcs Jenő törvényszéki vizsgálóbíró a leg­nagyobb erőfeszítéssel folytatják a nyomozást. A tettesek folytonos kihallgatásával tisztázni igyekeznek a rettenetes bűncselekmény Minden részletét. As egész űgyröl a legtpróiékosabb részletekre kiterjedő pontos jegyzőkönyveket veszitek fel. Dr. Bublcs Jenő vizsgálóbíró először Léde­rernével foglalkozott és csak azután kezdte meg Léderer Sándor kihal gitását. A gyilkosságra vonatkozóan most már ellen­tétek merőitek fel a Léderer-házaepár vallomá­sában. Léderer ugyanis azt Aliit]*, hogy telje* sen a felesige áldozata és a bűntényt pilla­natnyi elmezavarban követhette el, viszont Lédererné ujabb vallomásai azt bizonyilják, hogy a lirj biztatta az asszonyt a szörnyű tett elkövetisire. Lédererné szerint Léderer a 'forradalom le­zajlása után már követett el hasonló tettet és azt mondotta, hogyha ügyesen csinálják a test egyes részeinek eltüntetését, senki sem veszi észre. S még ha gyanú merülne is fel, egy aktiv csendőrfőhadnagyot nem mernek majd gyanúsítani. Dr. Krantz Rezső őrnagy-hadbiró a Retek­utca 46. szám alatt lé/ö ügyészségi ípSletből mindennap átment a Margit-köruti fogházba jegyzője kisétetében, hogy Lédárer Gusztávot kihallgassa. A legutolsó kihallgatása aikalmávsl Kranfz hadbiró megkérdezte Lédererlől, hogy hol van­nak elrejtve Kudelfeának eddig még meg nem talált értéktárgyai. A rokonok vallomásai szerint ugyanis még hiányzik két aranygyűrű, egy opálgyflrü és egy kisebb aranygyűrű, valamint az aranyóra, lánc éi ai a bSrtárce, amelyben Kudelka a 60 millió koronát Lédererékhez vitte. Léderer erre szt válaszolta, hoü* vigyék Francia és angol ruhák készítését jutányos árakon válalja lakáfán Steiner Jenoné Szcndiáromság ulca 41. ez. 7B4 Szakértelem, ízlés, kiállítás elsőrendű. őt Csepelre, mett ezek az értéktárgyak ott van­nak elrejtve s előadja azokat. Léderer Gusztáv kihallgatási után Krantz őrnagy-hadbiró érintkezésbe lépett Bubici Jenő vizsgálóbíróval s közös megállapodás alspján szombaton délelőtt 11 órára elrendeltik a csepeli helyszíni szemlit. Liderert erős csendőrt fedezet alatt autón vlttik kl a szigetre. Léderer hivatali Íróasztalában neu találtak különöset. A bizottság ezután Léderernek a gyártelepen lévő lakásába ment át. Ujabb adatra itt sem bukkantak. Közben Krantz vizsgálóbíró Léde­rerhez kérdéseket iniézett, s-ki elmondta, hogy Kudelkának több értéktárgyát a gyilkosság elkövetése után feleségével együtt a fáskamrá­ban ásta el. A bizottság ezután a fáskamrába ment, ahol közvetlenül az ajtó mellett megjelölte a főhad­nagy az elrejtett ikszetek helyit. Krantz őrnagy­hadbiró és Bubics vizsgálóbíró két csepeli munkást hozattak, akik azonnal hozzáfogtak a fáskamra földjének kiásásához. Rövid munka ulán előkerült a főid alól egy 100 darab ciga­rettának váló Sztambul cigarettadoboz, amely­ből az őrnagy-hidbiró és a vizsgálóbíró egy tulaezflsst órát, az opilgyürüt, a brilltdnsgyürüt is a bőrtárcát vette kl. Krantz őrnagy-hadbiró ujabb kérdéseket in­tézett L4derer Gusztávhoz, aki azonban kezeit tördelve erősítette, hogy semmi más ékszerről nem (uj. Újra elmondotta, hogy a nagy bril­Iiánskö?es gyűrűt felesége szedie ezét éi tette a konyhaszekrényben lévő likőrös pohárba. A kövek Közű! kettő a kiszedés alkalmával törött el. Az aranygyűrűt, amelyben a kövek voltak, felesége valószínűen eldobta, vagy a Dunába hsjiiotta. A ceendőrügyészség ezzel befejezte a vizs­gálatot. Krsntz őrnagy-hadbiró már teljesen tisztán látjs Léderer Gusztáv szerepé'. A ka­tonai ügyiszsig mig ezen a hiten elkiszül a vádirattal is azonnal elküldi azt a hadbtróságnak. Léderer Gusztávra enyhítő köiüimény, hogy a nyomozás adatai szerint feleeége biztatta rá a borzalmas rablógyilkoEsSgra, amelyből azon­ban olyan nagy rész terheli, hogy nem kerül­heti el a kötelet. A Tölgyfii-utcai rablógyílkosság kipattanása után erős gyanú merült feKabban az irányban, hogy Lídereréknek Boros bútorgyári igazgató meggyilkolásában is réne volt. A nyomozás során azonban konkrét tanúvallomásokra, vagy tárgyi bizonyítékokra Lédererék szerepét ille­tően nem akadtak. A nyomozást befejezték. Hz Általános Gázlzzólénij és Villamossági R.-T. BudapesI, szegedi vezérképviselete SZEGED. SZÉCHENYI TÉR 8. TELEFON: v?'*" J&ccumulátor töltési 676 Szerelési munkák! Villamos csillárok, vasaló, főző- és fűtőkészülékek. Mótor tekercselés és javítás, galvanizálás, villamos orvosi és mérő-műszerek szakszerű javítása. Radio cikkek. Károlyi Árpád zenekara ^Tisza-kávéházban játszik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom