Szeged, 1925. február (6. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-06 / 29. szám

4 9ZBOBD 19X5 február 6. Az egyetemi építkezések. Irta: Wimmer Fülöp. Kétségtelen, bogy a város polgárainak jelen­tékeny részében az egyetemnek néhány évvel ezelőtt történt idehelyezése vegyes érzelmeket kelteti, mivel sokan azon meggyőződésben vol­tak ét vannak, hogy országunk most már, saj­nos, csak nyolcmillió lakosának sok a négy egyetem. A belőlük évente kikerülő ezer orvos, jogász és pláne teológus él bölcsész ugyanis már ma sem, de egy-két év múlva egész bi­zonyosan nem fog elhelyezkedhetni, ugy hogy egy mgyon veszedelmes, müveit proletariátust nevelünk, ahelyett, hogy a fiatalságot az ipari és kereskedelmi pályára irányítsuk. De külö­nösen városunkban sokan ellenezték az egye­temet azért is, mivel itt az a még nagyobb hiba történt, hogy az egyetem kedvéért el­töröltük egy nagy városrész elemi iskoláját és tetéztük ezt azzal, hogy megfosztottuk a felső­ipariskolát a neki épitett es legmodernebbül berendezett épületétől. Annál inkább vigyáznunk kell most, amikor sz igy erőltetetten idehelyezett egyetem vég­leges kiépítéséhez fogunk, bogy hasonló hibák ne történjenek, mivel kétséget nem szenved, hogy az egyetem ellenzői azóta joggal rá­mutatnak sz egyetemi ifjúságnak minden alka­lommal tanusitott felekezeti türelmetlenségére, amely minden gondolkodó magyar állampol­gárban a legnagyobb aggodalmat kell, hogy keltse aiiránt, hogy rétlány év múlva,ez a félrevezetett ifjúság fogja hazánk intelligens polgárságának egy nagy részét képezni. Cn, aki most 41 év óta élek e városban, •okkal jobb polgára vagyok városunknak és annak a valóban helyes irány bin való fej ődé­séi sokkal- inkább kívánom, semhogy maga­mévá (enném azok gondolkodásé', hogyha az országnak sok a négy egyetem, maradjon el a szegedi. De városunk fejlődése érdekében most már igenis azonosítom magam azok törekvésé­vel, akik a szegedi egyetemet minél előbb tel­jesen megfelelő nivóra kivánják emelni, csak azt ssjaálva mélyen, bogy a kormány ezúttal is, mint már számtalan esetben, Szegedet mel­lőzte és milliárdokat adott egyetemi építkezé­sekre előbb Pécsnek, ahova a pozaonyi egye­tem később került, mint a kolozsvári ide Szegedre, ellenben csak most kezdi „'gérni", hogy a szegedi egyetem szükséges epitkezé- j sére is fog pénzt adni. Egyet azonban szükségesnek tartok i!t le­szögezni, még pedig azt, hogy a különben csak ily értelemben hozott határotathoz képest, a városnak 50 évre megszavazott évi körül­belül egymilliárdból egy fillért sem szabad folyósítani korábban, mint akkor, amikor a kormány egy teljesen megjelelő összeg folyóst­ását nemcsak kilátásba helyezi és igéri, hanem ténvleg folyósítja ts. Áttérve ezután a rendkívül fontos helyi kér­désre, o fentiekre való hivatkozással elsősor­ban azt hangsúlyozom, hogy cda kell helyezni az egyetemet, ahol az a varos jeenlegi hely­zetén nem ront és ahol az a már évek óla konkrét alakban fennálló terveket nem hiusítja meg, hogy az igy létesítendő díszes épületek­kel a város külsejét tényleg emelje és éidekét szolgálja anélkül, hogy ez egészségi, ipari, vagy kereskedelmi érdekek kárára történnék. Ez alapon ellenezni k:Il az Újszegedre való áthelyezést, mert dacára annak, hogy az uj­szegedi park első kis részét a terv érintetlenül hagyja, mégis annak a kis darab zöld, üdülő-város­ré*znek egy nagy részéi, a park hátsó részét beépiti és mostani jellegétől megfosztja, egé­szen eltekintve attól, hogy Újszeged ellen még sok más szempont is szól, mert h sz ott óriási feltöltés kell, viz, csatornázás ott nincsen és kétségtelenül egy kissé „messze" fekvése van. A legnagyobb eréllyel küzdeni kell minden városi po'gárnak, de kü önösen a kereskedelmi is ipart világnak a Mars-téri terv ellen. Elég rámutalni arra, hogy több mint 10 év óta léező, egyedül helyes tetvek szerint a ta­nyai vasútnak a Mars térre keli betorkolni, amely már ezáltal is feltétlenül központi piac-tér lenne, ugy hogy az építendő vásárcsarnok kétségte­lenül odikeiülne és Szeged összes piacait ott egyesítené. Ezt »>ás, hasonló értékű tervvel pótolni nem lehet és a polgármester urnák azon nyiiatko­za a, hogy „bizony el kell tekinte ünk a ta­nyai vasút épitésélől, mert azt a nagy kiadást el nem bírjuk és előbbre valók az egyetemi építkezések" — igazán jellemiő arra, hogy a város vezetői az egyetemi építkezéseket min­dennél sürgősebbnek tartják, tehát újból a leg­fontosabb élelmezési, ipari és kereskedelmi ér­dekek a már fent jellemzett álkulturális érde­kek mögé szorulnak. Ezek után az egyetemi építkezéseknek az egyedül he yes és az összes elmondottaknak megfelelő helye csak a fogadalmi templom kör­nyéke lehet, központi fekvésénél, teljesen fel­töltött voltánál és viz szempontjából az egész városban legkedvezőbb fekvésénél fogva, ahol a csatornázás is annál könnyebben kiegészít­hető, mivel a Tisza mellett vagyunk, amely fekvés egyáltalában önmagában véve kedvező. Ehhez járul azon városszépségi szempont is, hogy a városnak legrendezetlenebb részét, amely­nek rendezése a mai viszonyok között tudja Ég, hány évtizedet venne igénybe, az építkezéssel azonnal elérhető volna. Egyetlen ellenvetésnek említendő csak a», bogy ki kell sajátítani egy sor ócska, düledező, városba nem való épületet, no és, amint hallottam, bizonyos esztétikai szempont, hogy klinikák nem valók szép temp­lomunk környékére, amit azonban abszolu'e el nem fogadhatok, mivel külsőleg díszes szép épületekről van sző, amelyek a templom kör­nyékét csak emelnék. Remélem is, hogy a döntés újból nem avá­| ros gazdasági viszonyaira hátrányos módon fog megtörténni akkor, amikor erre igazán itt szük­ség nincsen. NMfMAMMMAMArtAMMMJMAMMAAMAMAMMMMMAAMAAMAAAAAAMMMAAMMVMMIMMMIt A rendőrség ujabb nyomozást indit Lédererék ügyében. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Tegnap délután a keleti pályaudvaron működő 70-es számú postahivatal Máv. kezelősége érdekes csomagnak a tartalmát vizsgálta át. A csomag Pozsonyból ér­kezett és feladója a pozsonyi rendőrség volt. A csomag a budapesti főkapitányságnak szólott, mindamellett a vámkezelőség szabályszerűen fel­bontotta a csomagot és megvizsgálta annak tar­talmát. Ekkor derült ki, hogy ebben a csomagban a Léderer Gusztávra és Léderer Gusztávnéra vo­natkozó iratok, fényképek és egyéb feljegyzések vannak, amelyeket a pozsonyi rendőrség a buda­pesti főkapitányság felhívására szedett össze Léde­rer atyjának Pozsonyban a Konvent-utcában levő lakásán. A csomagban számos levél is volt, azon­kívül Schwarz Mici kaszirnőnek a munkakönyve, 70-es számú postahivatalból a mai napon a fő­kapitányságnak kikézbesitik az érdekes csomagot, amely az uj adatokat át fogja vizsgálni és meg­állapítja, hogy az uj bizonyítékok alapján milyen nyomozati ténykedéseket kell még elvégezni. Egyébként a Léderer-ügyben más irányban is ujult erővel kezd foglalkozni a rendőrség, amennyi­ben — mint tegnapi számunkban megírtuk — Bubics vizsgálóbírónál jelentkezett egy tanu, aki az eléje vezetett Léderer Gusztávnéban felismerte azt a szőke asszonyt, akit Boros István bútorgyáros tár­saságában többször látott. Ezen az alapon a rend­őrség most újból elővette a Boros István-ügynek nyomozását és megállapítja, hogy Boros István és Léderer Gusztávné között milyen barátság volt. A rendőrség e tanúvallomás alapján reméli, hogy rendőri felügyeleti lapja és számos olyan okirat, i sikerülni fog teljesen tisztázni azt a kérdést, hogy amely megfelelő világításba helyezi a Markó-utcai j a Léderer-házaspárnak volt-e szerepe Boros István fogházban levő gyilkos asszonynak az előéletét. A • bútorgyáros meggyilkolásában. A mtinsterbergi emberevő miatt 15 év óta börtönben. Boroszló, február 5. Denke tömeggyilkos összes bűneit még mindig nem sikerült kideríteni. A münsterbergi kannibál kis házában már felkutattak minden zeg-zugot, amikor ujabban feljegyzésekre akadtak s azokból megállapították, hogy az em­berevő gyilkos áldozatainak száma legalább har­minc volt. A temérdek lim-lom és régi ruha kö­zött női ruhadarabokat is találtak s ez a körül­mény megerősítette a gyanút, hogy Denke asszo­nyokat is ölt meg és evett húsúkból. Ezen a nyo­mon aztán a vizsgálat majdnem kétségtelenül ki­derítette, hogy a münsterbergi gyilkos tette el láb alól 15 év előtt egy Sander Emma nevü munkás­asszonyt, aki Münsterberg környékén keresett al­kalmazást. 1909 december 23-án Neuhoffban, Münsterberg közelében feldarabolt női holttestet találtak és ak­kor rájöttek, hogy a szerencsétlen áldozat Sander Emma huszonöt éves munkásnő. A szörnyen meg­csonkított holttest meztelenül hevert az erdő egy sűrűjében s feltűnt akkor, hogy a combokról kö­rülbelül őt centiméter széles bőrsávok hiányoznak. A gyanú akkor egy Traumann nevü mészárosra irányult, el is fogták és hiába hangoztatta ártat­lanságát, az esküdtszék életfogytig tartó fegy­házra iiélte. A münterbergi tömeggyilkosság felfedezése után az orvosszakértők több hullarészt megvizsgáltak s azt találták, hogy az emberevő a végtagokról csikókban fejtette le a bőrt s abból nadrágszíjat és nadrágtartót készített. Egyes kiásott testrésze­ken a boroszlói törvényszéki orvostani intézetben ugyanolyan bőrmetszéseket konstatáltak, mint Sander Emma földarabolt holttestének combjain. Most tehát újból megindul a vizsgálat Traumann mészáros ügyében, aki azóta is váltig állítja a börtönben, hogy ártatlanul szenved. Nyomatékos bizonyíték nem volt ellene, csak gyanuokok szól­tak bűnössége mellett, igy az, hogy favágók a kérdéses időben látták Trauraannt az erdőnek azon a részén, amerre azután nemsokára megta­lálták a feldarabolt női holttestet, de a mészáros nem is tagadta, hogy az erdőben járt rőzsét gyűj­teni. Akkori védője már beadványt intézett a fő­törvényszékhez és sürgeti a pörujitást. A Gazdasági Bank igazgatósága másfélmilliárd erejéig garanciát vállalt a bank kétmilliárdos passzívájára. Csőd helyett 80—100 százalékig kielégítik a hitelezőket. — ötvenmilliós alap­tőkével — hárommilliárdos űztetek. Szeged, február 5. (Saját tudósítónktól.) A Szegedi Gazdasági Bank milliárdos bukásának ügyében a legutóbbi két nap alatt lényegesen tisz­tult a helyzet. Ma már a szakértői körök tisztá­ban vannak azzal, hogy a bank passzívája két­milliárd körül mozog, valamint azzal is, hogy a kurzus konjunktúrájában született bank bukását elsősorban az a tény okozta, hogy hatalmas üz­leteket kötöttek a konjunktúrában saját vagyon nélkül, a kisemberek hárommilliárdot meghaladó betétjei kapcsán. A banknak mintegy hatszáz üzletfele volt, akik közül csupán mintegy húszan tettek följelentést a rendőrségen, mivel a hitelezők zöme abban bí­zott, hogy az igazgatóság reprezentatív tagjai ma­gánvagyonukból ki fogják elégíteni a hitelezőket. Ebben a kerdésben csütörtökön délután már dön­tés is történt. A Pénzintézeti Központ revizora ugyanis elké­szítette a bank státusát, amelynek során kiderült, hogy a banknak csupán ötvenmillió. alaptőkéje volt, de hárommilliárdos betétállománnyal dolgo­zott. A rövid félév alatt előállott passzíva pedig mintegy kétmilliárd. Az igazgatóság tagjai csü­törtökön délután dr. Bokor Pál lakásán ülést tar­tottak, amelyen a revizor kijelentése után az igaz­gatóság nyolc tagja másfélmilliárd korona ere­jéig anyagi garanciát vállalt a passzívára. Erről már okiratot is állítottak ki. Elhatározták azt is, hogy a kisbetevöket kielégítik száz percent erejéig, mig a nagybetevők 80—90 percentet kapnak. Az igazgatóság határozatáról referálnak a Pénz­intézeti Központnak, amely valószínűleg helyben­hagyja ezt és az egyik szegedi bank fogja lefoly­tatni a szanálást a fölajánlott másfélmilliárd kap­csán. Ezek szerint lehetséges, hogy a hitelezők már a kőzetjövőben hozzájuthatnak pénzeikhez, ha a Pénzintézeti Központ nem gördit akadályo­kat a kifizetések megkezdéséhez. Ebben az eset­ben természetesen a bank elkerüli a csődöt. Ettől függetlenül a bank följelentésére a rendőr­ség folytatja a nyomozást hűtlen kezelés, vétkes bukás, csalás stb. gyanúja miatt Moravek István vezérigazgató ellen, h hitelezők följelentésére dr. Papp Menyhért rendőrkapitány már ki is szállott a bankba, lefoglalta a könyveket és igyekszik tisztázni, hogy a bukásért kit terhel a felelősség. Csütörtökön délelőtt a rendőrkapitány kihallgatta Bokor Pál, Sándor Kálmán és Lantos Béla igaz­gatósági tagokat, mig délután sor került a töb­biekre. Az igazgatósági tagok egyöntetűen azt adták elő, hogy Moravek mindig rózsásan festette le a bank helyzetét és sok mindent eltitkolt. A vezérigazgató ezzel szemben arra hivatkozik, hogy az igazgatósági ülések jegyzőkönyvei beszámol-

Next

/
Oldalképek
Tartalom