Szeged, 1925. február (6. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-13 / 35. szám

Egyes »zám ára 2000 korona fearkentfeég ét kiadAUva. Kii Deák Ferenc-utca 2. (Fftrtállskoláral szemben.) Teletoa 13-33. A .Szeged' megjelelik Mt» kivételével minden up. Egyes szám án 2000 korona. Előfizetési árak: Egy Mnapra helyben 40000, Budayesten és vidéken 45C00 kor. Hirdetési árak: Félhasabon I mm. 900, 1 hasábon 1GO0 kor. Szövegközi S0 százalékkal drágább. Apróhirdetés tiz szóig 2000, jeligés 3000 kor Szövegközti közlemények soronként 10.000, családi értesítés 50.000. Nyilttér és gyász jelentés 100*/,-al drágább. VI. évfolyam. Szeged, 1925 február 13, PENTEK. 35-ik szám. Búgnak a tárnák ... „Ilyen nagy bányskitasztrófi, mint a mostani, még nem fordult elö Németországban." Ext jeleali az egyik fővárosi újságnak esseni tudósilója. 138 bányászt temetett el egy tárna, amelyei a bányalég beomlasztott. A romok közül eddig 52 halottat búztak kl és sok áldozat maradt még benn a lámában — élve-e, halva-e, nem lehet tudni, akiket eddigelé még lehetetség megközelíteni. A rajna-wesztfáliai bányavidéken történt ez a szörnyű szerencsétlenség, amelytől egy pillmatra eláll a szivünk verése és csak a rémület dobog a torkunkban. Szerencse fel I — mondja a bányász, mikor leszáll az örök éjszakába, a föld gyomrába, a fekete gyémántot fölhozni az arany nap fényére, amely egyaránt világit boldogra, boldogtalanra, koldusra, királyra, szegényre, gazdagra, meit a napfény nagy demokráciája ősidők óta uralkodik ezen a mi világunkon. Olvassuk a legújabb szénbánya-katasztrófa borzalmait és eszünkbe jutnak régi olvasmányok, abból az időből, amikor még úgynevezett boldog béke volt a földön és amikor már dübörögtek és morogtak azok a földalatti erők és hatalmasságok, amelyek romlásba és kárhozatba taszították egész civilizációnkat, amely, csak most látjuk és tudjuk igazán, bizonybizony izzó vulkánokra épült és rengő kataklizmákra alapozódott. A bányalég robbant és ölt Eisenben, a bányalég, ez a rejtelmes démon, amely a szegény bányász fátuma, sorsa, anankéja, mint ami a végzet az antik r tragédiák hőseinek. A Germlnal borzalmai ujulnak föl eszméletünkben, amikor az esieni katasztrófa hireit olvassuk. Jókai Fekete gyémántjainak vibederét érezzük, a bányarémet, amely könyörtelenül szedi áldozatait, szörnyű alvilági demiurgosi, előle nincsen menekülés, előtte nincsen irgalom. És e rémületen tul, e kegyetlenségen felDl lelkünkbe döbben, akaratlanul is valami. „Ilyen nagy bányakatasztrófa, mint a mostam, még nem fordult elö Németországban." Ó igen, még eddig nem fordult elö. És önkénytelenül arra a másik katasztrófára gondolunk, amely nem a föld alatt, az örökös éjszaka világában érte nem csupán a nagy Németországol, hanem a vele s; övetséges népeket, akik együtt indultak Germániával a világ legnagyobb háborújába és veszítettek. Erről a katasztrófáról regél már sok, sok év óta minden szenvedésünk és minden nyomorúságunk. Mit veszítettünk életben és vérben, fiatalságban és szépségben, anyagi és erkölcsi javakban, ki tudná azt ma megmondani? Az égbe kiált bánatunk és keserűségünk és a föld alatt van legtöbb reményünk és boldogságunk. A bányalég, amely évek óla sorvaszt la és mérgezi a lelkeket, nem akar engedni pusztító erejéből. És most azt olvassuk, hogy a rajna weszifáliai katasztrófa alkalmával több bányász, aki minden életveszedelem és halálfélelem ellenére be akart hatolni az összedőlt tárnába, elájult. De társaik nem hagytak föl a reménnyel és tovább kísérleteztek, tovább kockáztatták életüket, hogy megmentsék azokat, akik benn maradtak a modern inferno mélyén. Az emberi szolidaritás tagy és szent ösztöne viszi őket, feledve a maguk biztonságát, hogy a halál árnyékából a nap fényére hozzák btjtársaikat, tesivéreiket, sorsuk osztályosait, akk levegő után kapkodnak a sötétben. Megrendítő és megragadó zolai szimbólum ez, tanulhatnának belőle és okulhatnának tőle annak a grandiózus tárnarobbanásnak kárvallottjai is, akik ma a nyomor és szenvedés országaiban élnetr. A bányalég még pusziit közöttünk és a beomlott világ tárnájának emberei egymást marják, egymás ellen hadakoznak, a gyűlölet és bisizu ólmos botjával és véres csákányával rontanak egymásra, mig a beomlott országok tárnáin kivül állók néma, vsgy hangos kárörömmel veszik tudomásul a robbanást, a pusztulást, a katasztrófát. De talán mégsem egészen igy van, talán már ébred a kárvallottakban, a halálraítéltekben a fölismerés és föltámid a kívülállókban az érzés, hogy itt a legfőbb ideje: összefogni, egymásnak kezet nyújtani és az uj kataklizmából kimenteni, ami még menthető és az Isten ege alatt, az emberi szolidaritás uj életét elkezdeni. Germinal hava közeledik, amikor csírázni kezd a föld, amelyet vérrel és könnyel öntöztek eddig hosszú és rettenetes éveken át. Tavasz akar lenni, nem csupán a természetben, de a fölszántott emberi lélekben is. Elég volt már a lelki sötétségből, a földi nyomor és földalatti szenvedés tárnáiból. Tavasz akar lenni. MRMMMMMMVMMM^^ „Rabszolgákká tett bennünket a cseh testvérnemzet." Juriga Nándor csehellenes beszéde a prágai nemzetgyűlésen. nem tekintették ellenségnek. A magyar miniszterek a nemzetiségi képviselőknek épp ugy kezei nyújtottak, mlnlha azok kormánypártiak leltek volna. Ma a prágai igazságügyminiszter szintén kezét nyújtja « «ót párt felé, de nem kézfogásra, hanem, hogy torkon ragadja őket olyasmikért, hogy pilddul az állam nevét két szóba, kötőjellel merik Lni. — a tót n^p jól élhetne, ha a csehek fel nem foinanak elöie mindent. Rabszolgákká tett bennünket a cseh testvérnemzet — mondja emelt n ng vi Juriga —, de kijelentjük, hogy a cseh köztársaság kedvéért nem vagyunk hojlandók ihenhalni. Prága, február 12. A képviselőház mai ülésén folytatták a helyettes miniszterelnöknek a drágaság ügyében tett nyilatkozata feletti vilát. Juriga Nándor tót néppárti képviselő felszólalt. Kijelentette, hogy a tót nép ugy gazdasági, mint politikai és vallási tekintetben kénytelen megállapítani, hogy helyzete rosszabb, mint a magyar éra alatt volt. Az utódállamoknak a régi Magyarországtól elszakilotl részei mind elégedetlenek a mai állapotokkal. Juriga Nándor itt különösen azokra aromán politikusokra hivatkozik, akikkel együtt a magyar országgyűlésnek tagja volt. A régi magyar parlamentben a más politikai nézetű képviselőket A miniszterelnök a genfi tárgyalásokról. Gyorssegélyt kapnak az aktiv tisztviselők. — Lehetővé teszik a mezőgazdaság érdekében a záloglevelek kibocsátását már most hozzájárult ahhoz, hogy a jövő évi költségvetésben a magyar kormány a főbiztossal egyetértve a produktív beruházáiokra a szanálási tervben előirányzott összegeknél nagyobb összegeket vehessen föl abban az esetben, ha a rendes évi költségvetés kisebb deficittel zárul, mint amennyit a szanálási terv megenged. Genf, február 12. Bethlen István gróf miniszterelnök a genfi tárgyalásokról a következőkép nyilatkozott: — A tisztviselői kérdésben a Népszövetség I pénzügyi bizottsága nem fogadta el a magyar I kormány képviselőinek ama javaslatát, hogy a > tisztviselők fizetésének rendezése már most véglegesen elintéztessék. Nézete szerint ugyanis a végleges megoldás arra az időpontra halasztandó, amikor a folyó költségvetési év pénzügyi eredményei már végleges megállapíthatók. A bizottság belátta azonban, hogy a tisztvizelök ma nehéz helyzetben vannak. Ezért a népszövetségi főbiztosra bizta, hogy átmenetileg, a magyar kormánnyal egyetértve, megfelelő módozatot találjon, bogy a tisztviselőknek rögtöni segilség nyujtassék oly arányokban, mely a szanálási programot nem veszélyezteti. Ehhez képest a kormány a főbiztossal egyetértve intézkedni fog, hogy február elsejétől junlus végéig az aktiv tisztviselők (az üzemi alkalmazottak kivételével) fizetésének javítására megfelelő összeg bocsáttassék rendelkezésre. — Népszövetség pénzügyi bizottsága is behatóan foglalkozott annak szükségességével, hogy az államháztartás egyensúlyának szem előtt tartása mellett a szanálási idő alat! az ország gazdasági élete is megerősíttessék. A gazdasági élet megerősítése rgyrészt hasznos beruházások, másrészt az ország legtöbb termelési ágának, a mezőgazdasági termelésnek fokozásával biztosítható. Éppen ezért a bizottság — A mezőgazdasági termelés fokozását a kormány a Népszövetség pénzügyi bizottságával történt érintkezés után ugy látja álmenetileg biztosithatónak, hogy mindaddig, amig záloglevelek külföldön elhelyezhetők nem lesznek és ennek révén a mezőgazdaság bosszú lejáratú külföldi hitelhez nem ju', addig a magyar állani a rendelkezésére álló költségvetésen kivül korlátolt összegekkel már most lehetővé teszi záloglevelek kibocsátását. Bécs, február 12. A Wiener Allgemelne Zeitung jelenti Genfből: A svájci távirati iroda közleménye azt mondja, hogy Magyarország teljes sikert aratott a Népszövetség pénzügyi bizottsága előtt. Az a körülmény, bogy a Népszövetség pénzügyi bizottsága hozzájárult ahhoz a magyar óhajhoz, hogy a kölcsön egyrészét az ország mezőgazdasági fejlesztésére fordíthassák, tulíjdonkép teljes mértékben megfelel a magyar kormány kívánságának. Miután Bethlen litván gróf magyar miniszterelnök csupán ezzel az egyetlen kéréssel lépett a bizottság elé, a magyar delegáció genfi sikere tökéletesnek mondható. A kormánypártban beterjesztették a választójogi és főrendiházi javaslatokat. A javaslatokat bizalmasan tárgyalják. (Budapesti tudósitónk telefonjelentése.) A kormánypárt ma este 7 órakor Almdssy László elnöklete alatt értekezletet tartott. Kisebb ügyek tárgyalása után Rakovszky Iván belügyminiszter bejelentette az értekezletnek, hogy a választójogi törvényjavaslat elkészült és a napokban kinyomtatják. Kéri a pártot, hogy külön bizottságot delegáljon a javaslet részletes letárgyalására s a bizottság jelentését terjesszék a párt plénuma elé. Ugyancsak bejelentést tett Pesthy Pál igazságügyminiszter arról, hogy elkészült a főrendiházi javaslat és szintén a bizottság kiküldését kéri a javaslat letárgyalására. Almássy László elnök elfogadásra ajánlva a miniszterek javaslatait, rámutat arra, hogy a két törvényjavaslattal igen fontos programpontjai valósulnak meg az egységes pártnak. A javaslatok tárgyalását bizalmasnak kell tekinteni.