Szeged, 1925. február (6. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-12 / 34. szám

t SZBOBD 1925 febraár 12. kalmazását Rövid szünet után Fdy Oyula elnök felkérte Beck Lijost, hojy tegnapi mentelmi bejelentései kapcsán tegye meg előterjesztését. Beck Lajoi hosszabb jogi fejtegetésbeu bizonyította, hogy Rupertet letartóztatni törvényellenes eljárás volt, továbbá, hogy a letartóztatás megsértés: a mentelmi Jognak. Beck Lajos előadása után a bizottság Rupert Rezsőt hallgatta ki, akihei a bizottság több tagla kérdéseket intézeti. Rupert kihallgatása után a bizottság elhatározta, bogy dilutdn aigy órára megidézi Schadl Ernő tanácselnököt. Fiikettőkor az elnök délután négy órára halasztotta a tanácskozás folytatását. Schadl tanácselnök kihallgatása. A mentelmi bizottság délután négy órakor folytatta Rupert Rezső mentdmi ügyének tárgyalisát. Az ülés elején vita indáit meg afelett, hogy a bizottság be szere ize-e a tárgyalási jegyző könyvet, vagy sem. Az idézésre megjelent Schadl tanácselnököt szólították a terembe, akit tanuként idézett meg a bizottság. Schadl tanácselnök kijelentette, hogy a tárgyalási jegyzőtönyv még nincs készen és legjobb esetben csak pinteken délután tudná ezt a bizottság rendelkezésére bocsátani. Ily a bizottság elállt a jegyzőkönyv beszerzésének gondolatától. Ezután Schadl tanácselnök előadta a tényállást. — Dr. Boros László — mondotta — mint vádlott, az utoIs5 szó jogán beszélt, amikor valaki a hallgatótág közül biróságot sértő közbekiáltást tett s anikor kérdést intézett azirán(, hogy ki volt az illető, egy férfi lépett elö, aki arra a kérdésre, hogy miért szólt közbe, azt válaszolta: azért, mert nem tudta magát türtőztetni. — Ekkor azt mondottan: Letartóztatom. Ez azonban csak figyelmeztetis volt, ami másszor is előfordult már. Hi Rupert bocsánatot kért volna, a dolognak semmi következménye sem lett volna. Oyan esettel áll szemben, amilyenre nem volt precedens. A büntetőperrendtartás 290. § a nem intézkedik az ilyen esetről. Migitélése < szerint az eset súlyos és kihivó volt, mert Rupert azzal válaszolt neki: „<5z nem fog engem letartóztalnl*. Tulajdonkip ez a kijelentis volt az oka a letartóztatásnak is a 8 napi elzárásról szóló büntelisnek. Ezt a határozatot Rupert kihivó válasza után hozta. A biróság ezután tanácskozásra vonult vissza, majd intézkedett az irányban, hogy Rupertet fjgházőr vegye át. Amikor már meghozh Ítéletét, akkor jutott c*ak tudomására, hogy Rupert nemzetgyűlési képviselő. A iörvinyizik presztízst miatt nem akarta már ekkor a büntetést csökkenteni. Megjegyzi még, hogy Rupert maga beszélt az elnökkel. A bizottság többi tagjának kérdésire Schadl tanácselnök kijelentet e még, hogy amennyiben tanukra van szükség, több tanura hivatkozhatik. Meg is nevezett több tanút, köztük a szavazó bírákat több ügyvédet és újságírót. Fdy G/ula beje'enti, hogy Rupert ujabb meghallgatását kéri délelőtti vallomása kiegészítéséül. Rupert Rezs5 azon óhaját fejezi ki, hogy szembesítsék Schadl Ernővel, mert azt a törekvést Iája, hogy Schadl más beállításban adja a történteket, mint azok a valóságban lefolytak. Hivatkozik Rupert A Nép cimü lapra is. amely nem vádolhitó meg azzal, hogy a szólónak kedvezni akarna, mégis megcáfolja Schadl eddigi nyilatkozatai*, amikor megállapítja, hogy Schadl őt, mielőtt mig szólhatott volna, nyolc napi büntetissel sújtotta. Az egész ügynek nincs más forrása, mint az a félig hangos megjegyzés, amellyel a me'lelte ülő dr. Pilyl Edéhez fordult, mond?án, hogy a B.T.K. mást mond. Mindaz, ami ezután elhangzott, a Schadl kérdéseire elhangzott felelet volt. Ugy járt el, mint az őrmester az újonccal, aki az újoncnak durván és hatalma tudatában kérdéseket ad fel és amikor az újonc válaszolni akar, azzal hallgattatja el, hojy nem tiszteli eléggé a feljebb' valóját. Két kérdésről van szó. Az egyik, hogy mielőtt a men'elrai jogát felfüggesztették volna, bünte és alá vonták, még hozzá bőjtöléssel súlyosbították, holott a legkisebb piazbüntetis kirovásához is szüksiges a mentelmi jog felfUggesztise. A másik kérd is a letartóztatás kirdise. Ez is a fennálló törvények megsértésével alkalmaztatott. A btk. 141. szakasza kimondja, hogy mely eseiben van helye a letartóztatásnak. Az ő kiléte azonnal meg lett volna állapitható 8 akkor a lelartózatás szükségessége egyetlen pillanatig sem merülhetett volna fel. Pildátlai jogszabálysértés, hogy mielőtt Schadl mtgkirdezte volna kllitit, büntetést szabott kt rá. Az sem menthető, hogy nem tudta, hogy ki áll e'ötte, mert ezzel csak súlyosbítja a sértés'. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a letartóztatás alkalmazásánál anílkü1, hogy, az illető kilétét meg állapították volna, olyan eiet is előállított volna, h >gy vélethnül éppen a külföldi diplomáciai testület egyik tagját, aki terüle'enkivflliséget élvez, tartóztatják le. Tettenkapás ese e sem forog fenn, mert a b Intetés kiszabása után csak háromnegyed óra múlva jelent m»g a fogházé. Rassay Károly a mentei ni jog megsértését látja fennforogni, mert a tanácséi lök nem merítette ki a bün'ető perrendtartás 290 § át. Kovács Nagy Sándor (kormánypárti) a fegyelmi büntetés kiszabásában nem látja a mentelmi jog megsértését. Abban azonban, hogy Peer Gynt. A Peer Gynt 1867 november 14-én jelent meg Kopenhágában. Ibsen akkor közel 40 éves volt és a harmadik évet töltötte hazáján kivül. Már 14 nap múlva uj kiadásban jelent meg a Peer Gynt, amelynek szinpadi karrierje Norvégiában 1876 február 24-én, tehát majd teljes 9 évvel később kezdődött. Ezen a napon játszották Krisztiániában először Grieg zenéjével és ment a Peer Gynt a norvég fővárosban 36 szor egymás után. Ezeket az irodalomtörténeti adatokat tartottuk szükségesnek följegyezni most, közvetlenül a Peer Gynt szegedi bemutatója előtt. A darab, sajnos, nálunk kevéssé ismert. Közönségünk, ennek igazságát maga a közönség tudja legjobban, nem nagyon töri magát értékes könyvek után. A szegedi színháztól pedig az utolsó évtizedekben annyira távol állt a magasabbrendü célok felé való törekvés, hogy például a direktorok egészen biztosan lemosolyogták volna, aki csak célozni is mert volna, azt is persze csak nagyon szerényen és óvatosan, hogy elö lehetne adni kéremszépen, hátha lesz közönsége, végül irodalom is kell a színházban, vagy ha nem nagyon kell, mindenesetre szabad adni, az embert nem büntetik érte — szóval elő lehetne adni, mondjuk, a Peer Gyntöt. Igy tehát a Peer Gynt, ez a világirodalomban sok tekintetben páratlanul álló drámai költemény csütörtökön tartja bevonulását a szegedi szivekbe. Hisszük, hogy diadalmas bevonulását. A Peer Gynt meséjét lehetetlen tömöríteni egy szükreszabott újságcikk keretében. De céltalan is. Amikor Ibsen ezt a drámai költeményét irta, akkor már az a vaskezü technikus, az a fölényes formakészségü iró volt, aki 14 év múlva, 1891-ben megjelentette a világirodalom egyik legkompaktabb szerkezetű drámáját, a Kisértetek-et. A Peer Gynt és a Kisértetek szerkezete között^mégis van egy nagy különbség. A Peer Gynt cselekményének beosztása, fejlesztése az ismert klasszikus recipe szerint történik. Lehetetlen meg nem látni, hogy a mese a harmadik felvonás végéig emelkedő tendenciát mutat. A negyedik felvonásban beáll a sorsfordulat s a császárság javithatatlan álmodozója, az egész életében téves utakon járt ember rettenetes lelki tusákon és szenvedéseken át vitetik a megalázó sors felé, az öntőkanálba, hogy újból öntsék, mert erényesnek nem mondhatni és bár vétkezett, de csak kicsiben. A Kisértetek technikája már minden porcikájában, tehát a cselekmény beosztásának, felépítésének metódusában is, teljesen ibseni. Ez a szerkezet, külsőségeiben is, kiéretten Ibsené. Az egyedülálló, sajátos, érdekes, művészi és izgalmas ibseni szerkezet. De a klasszikus forma keretei közé már a Peer Gyntben is nemcsak monumentális, hanem szilárd struktúrájú építményt emel Ibsen. Minden jelenet, még a legkisebb is, annyira fontos, szükséges és a helyén van, hogy kihagyásával csak a valaraenynyire műértő előtt is hézag támad, hogy félre ne értsenek, nem a külső cselekmény, hanem a lélektani rajz fejlesztésében. Egyébként is nem a külső cselekmény a fontos, noha az események beállítása, szövése, a drámai dialógusok, a gördülékenység és izgalmasság sok jelenetben kiállják a szinpadiasság legkényesebb kritikáját is. A téma a fő. A téma, amelyet ép ugy, mint egye3 szimbolikus jeleneteit, igen sokféleképen, sokszor egészen ellentétesen magyaráztak. Rupertet az ügyészségre kisérték, a mentelmi jog megsértését látja. Lehner- Lendvai István nem látja megsértve a mentelmi jogot. U-ain esetére hivatkozik, akinek mentelmi jogát felfüggesztették, tettenkapásra hivatkozva, noha Ulaint a fürdőszobában fogták el. Vargha Gábor szerint a tanácselnök nem járt el rosszhiszeműen és nem látja a mentelmi jog megsirtisét. Horváth Zoltán csatlakozik Rassay véleményéhez és indítványához, amely igy szól: „Mondja ki a bízottság a mentelmi jog sérelmét és keresse meg az igazságügyminisztert oly irányban, hogy az Ítélkező bíróval szemben járjon el." Az elnök ezután berekesztette i vitát. Három egymással szembenálló indítvány feküdt a bizottság előli: az előadói, amely szerint a bizottság nem látja fennforogni a mentelmi jog sérelmit, azután Kovács Nagy Sándoré, aki a mentelmi jog sérelmét abban látja, hogy Rupertet az ügyészségre levitték, a fegyelmi büntetés kiszabásában azonban nem és végül Rissay Károly fenn közölt indítványa. A bizottság tag] IÍ közül tizen voltak jelen az ítélethozatalnál. Ezek közül hat az előadó javaslatát fogadia el, akik tehát nem látják a a mentelmi jog sirelmit. A kisebbségi indítványt a nemzetgyűlés holnapi ülésén terjeszti elő Rassay Károly. A jugoszláv választások véres borzalmai. Szabadka, február 11. A választási atrocitások most bon'akoztak ki teljes mivoltukban. Krapina (Varasdmegye) helységben a csendőrség meg akarta akadályozni a parasztokat abban, hogy szavazzanak, mire a felháborodott Radics-párti tömeg rárohant a nigy csendőrből álló Örsre is azt a sző szoros irtelmiben agyonverte. Modrus-Fiumemegye Broszi jevo he'ységében a választások annyira elfajultak, hogy a véres tüntetések és verekedések közepette csendőrségi atrocitások miatt maga a választási elnök kényszerült a szavazás felfüggesztésére. Az ószerbiai Weliko-Trgoviste helységben a radikálisok a demokrata urnaőrt az urnától való eltávozásra szólították fel. Az őr kötelességét teljesítve, nem engedelmeskedett, mire a radikálisok rárohantak is agyonver lik. Az ezt követő tumultusban kit csendőr halálosan megsebesült. Zágrábból vett értesülés szerint Macsekékat és a többi Radics-párti vezért még mindig nem bocsátották szabadon, mindazonáltal megválasztották őket. A főispán elhatározta, hogy a szkupstina összeüléséig fogvatartja őket és fogvatartásuk és szabadonbocsátásuk fölölt a döntés kérdését a szkupstinára fogja bízni. A vajdasági Párdányban a németek és egyes felelőtlen elemek között véres harc tört ki. A faluban sokan súlyosan megsebesül!ek. Szabadkán is állandóak az összeütközések. A Peer Gynt, mondják, az emberiség tragédiája. Van benne valami igazság. Ismeretes, hogy Ibsen lenézte a középszerűséget és hogy későbbi drámáinak egész sorában olyan etikai kisiklások ellen harcolt, amelyek melegágya a mindenfajta megalkuvásra magát készségesen odaadó polgári középszerűség. Peer Gynt is ilyen középszerű ember és ez tragédiájának egyik oka. Nem tudott kimagaslani. Sem erényekkel. Sem bűnökkel. Mint sz átlagember, mint tehát a legtöbb ember. A Peer Gynt tehát nem az ember, hanem a mai ember tragédiája, felmutatva olyan Írótól, aki jóságos és szigorú tekintetével állandóan a nietschei Übermensch életének magaslatait fürkészi. Mégis lehetetlen észre nem venni, hogy az iró már a drámai költemény elején is, a negvedik és ötödik felvonásban kizárólag Peer Gynt karakterének két vonását állítja be, mint olyat, amely feltartóztathatatlanul viszi a tragikus kifejlés felé. Az egyik merész és túltengő álmodozása a császárságról. A másik önzése. Közben az egyéniség rejtélyét kutatva olyan mélységekig jut le Ibsen, ahol az emberiség legkiválóbbjai is csak nagyritkán jártak. Már most joggal merül fel az a kérdés, hogy álmodozó természetü-e minden ember és szabad-e minden mai ember elmaradhatatlan jellemvonásának tekinteni az én-nek olyan magyarázatát, mely Peer Gyntöt az öntőkanálba juttatja? Az álmodozás tagadhatatlanul a jobbfajtáju emberek egyik terhes tulajdonsága, azoké, akik fölötte állnak annak a középszerűségnek, amellyel Ibsen egyénisége egész erejével szémbeszállt. Ibsen mégis megbuktatja és a legszánalmasabb sorsra juttatja évtizedekkel később is egyik nagy álmjdozóját, John Gábriel Borckmant. Miért? Azért, mert,