Szeged, 1925. február (6. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-08 / 31. szám

4 8Z8« B D 1925 február 8 részén fekvő szabad terület, a körtöltéstől és az ismét befásitandó Makkos-erdőtől védve. A terület a városé, nagysága a terjeszkedésnek nem szab határt, hogy ugyanugy, mint a debreceni nagy erdőben, egy egyetemi városrész épüljön fel, azonkívül villanyossal a város bármely részétől könnyen megközelithető. Az esetit g felmerülő ellenérvek könnyen ledönthetők. A vízvezeték és csatornázás kérdése már a felépítendő uj kórház tervénéi megoldást nyert oiyképen, hogy egy ártézi-kut szolgáltatná a telep vizét, csatornájának szennye pedig egy motor segítségével a köriöltésen könnyen átemelhető. Az igy átemelt szennyvíz derítőrendszer utján a Makkos* erdő és a szomszédos termőföldek öntözésére kiválóan alkalmas volna. Igaz, hogy ez kiadási többletet jelent az előbbi tervek némelyikével szemben, ámde ez a kiadás elenyészően csekély a kisajátítási költségekhez képest. Felmerült az értekezlet folyamán a .messzeség" kérdése is. Miután * «edói villamos megvan, ez a kérdés itt elesik. Különben is ugy hisszük, hogy csak egyes fclshitüeknek a félelme az, hogy egy modern •MMMMMMMVMW^^ klinika, amelynek az a feladata, bogy a megszállott területek ifjúságát és betegeit idevonzza, a város távolabb lakó betegeire kellő vonzóerői gyakorolni ne tudna. Az egyetem megvan. Ittléte provizórikusan, ba nagy áldozatok árán is, megvan oldva. Meggondolatlan, elhamarkodott lépést itt tenni nem szabad. Az építkezés csak az állam kellő, legalább is a város áldozatkészségével egyenlő segélye mellett indulhat meg. A város megtette kötelességét becsületesen, talán erején felül. Hiszen ebben a váróiban még igen sok, a lakosságra nézve életbevágóan fontos kérdés vár megoldásra, hogy a sok közül csak a csatornázás, világítás, gázgyár, közkórház, járványkórház, kövezés és last but not leasí a tanyai vasút kérdését említsük. A megoldás stádiumába jutott tanyai vasul ügyét az egyetem kérdése egy percre sem akaszthatja meg, mert ez utóbbi az ipart, a kereskedelmet, a város élelmezését, szóval életérdekeinket jelenti. Először az élet, atután a kultura, fordítva nem megy... (-) A szegedi árvaszék és a B-listások végkielégítése. Szeged, február 7. (Saját tudósítónktól.) Ismeretes, hogy a kormány némileg módosította a B listára kerülő közalkalmazottak végelbánására vonatkozó rendeletet, amely a vígelbánásnak két módját jelöli meg. Bizonyos szolgálati idő után a B-listára helyezett közalkalmazott választhalott a nyugdíj és a végkielégítés között. Most a módosított rendelet értelmében családos közalkalmazott csakis az illetékes gyámhatóság hozzájárulása ese én kérhet végkielégítést. Ennek a rendelkezésnek az a célja, hogy a B listás közalkalmazottak kiskorú gyermekeinek az érdekét biztosítsa. Régebben ugyanis, amikor még nem lépett életbe ez a korlátozás, nagyon sok B-listás közalkalmazott elspekulálta végkielégítését, ahelyett, hogy azsal uj existeaciát teremtett votna magának. Ez a módosítás — amint arról a Szeged tegnapi siámában röviden beszámoltunk — jelentékenyen megnövelte a gyámha óságok munkáját. A budapesti árvaszékhez például naponkint három-négy hozzájárulás iránti kérelem érkezik és azt a kérdés sürgősségére való tekintettel a budapesti árv-szék negyvennyolc -Irán belül elintézi. A végkielégítések fölvételéhez rendszerint megsdja a gyámhatósági hozzájárulást, ha az érdekelt családtagok, elsősorban a feleség és a nagyobb gyermekek nem emelnek ellene kifogást, de igy is kötelezi a folyamodó B- listásokat, hogy végkielégítésük 10—20 százalékát gyámtári letétbe helyezzék. Eziel biztosítják a kiskorú gyermekek érdekeit. A szegedi viszonyokra vonatkozólag kérdést intéztünk dr. Bárkányi Zoltán árvaszéki elnökhöz, aki érdeklődésünkre a következőket mondotta: — A szegedi gyámhatóság aránylag sok ilyen természetű ügyet intéz el, mert alig van hét, amelyen valamelyik B-listás közalkalmazott ne jelentkezne gyámhatósági hozzájárulásért, pedig a szegedi közalkalmazottak száma csak nagyon kis hányada a budapesti közalkalmazottak számának. A szegedi árvaszék eddig egyetlen egy esetben sem tagadta meg a gyámhatósági hozzájárulást, mert eddig nem került olyan helyzettel szembe, amikor indokolt lett volna az elutasítás. A legtöbb esetben mégis síintén arra kötelezi a folyamodókat, hogy végkielégítésük bizonyos százalékát helyezzék gyámtárt letétbe, aminek azonban sok értelme nincs. Ügyelnünk kell ugyanis arra, hogy az az elbocaájtott közalkalmazott, aki nyugdíj helyett végkielégítést kér, mert csekély nyugdijából ctaládját eltartani nem tudná és végkielégítéséből uj jövedelmező existenciát akar magának teremteni, célját meg is valósíthassa. Már pedig abban az esetben, ha kiskorú gyermekeinek érdekeit a lehető legnagyobb mértékben akarnók biztosítani, gyámtári leiétbe kellene helyeztetnünk az egész végkielégítést, esetleg annak túlnyomó nagy részét, igy azonban lehetetlenné tennénk, hogy a családfő uj exisztenciáját megalapozhassa. Gondolnunk kell arra is, bogy egy esetleges ujabb koronaromlás alkalmával a gyámtári letétek értéke ismét összezsugorodhat!k, ezért a lehető legkisebb összegek letétbe helyezésére kötelezzük csak a B listásokat. Elmondotta még az árvaszéki einök, kogy Szegeden a legtöbb végkielégitéses B-listás a vasutasok soraiból kerül ki. Szegeden ugyanis a közalkalmazottak legnagyobb része vasutas. Az öreg Ferenc József. Irta: Tonelli Sándor. Ferenc József uralkodásának idejére esik a zsidóknak nagymérvű térfoglalása a gazdasági, társadalmi és politikai életben. Mint jelenség ez a nagyarányú előrenyomulás nem kerülte el a figyelmét. A viszonya azonban hozzájuk egészen más volt, mint a protestánsokhoz. Politikai averziót nem érzett velük szemben, mert a saját és házi szempontj ából nem tar otta őket veszedelmeseknek. Hozzájárult zsidó pénzemberek és nagyiparosok nemesítéséhez és bárósitásához és különböző cimek adományozásához. A zsidósággal szemben a felfogása úgyszólván a középkorban gyökeredzett, mikor a zsidót nem szerett ék, de babonás respektussal viseltettek iránta, mint aki Krisztust nem hiszi ugyan, de családfáját egyenes ágon a világ teremtésének legendájáig tudja visszavezetni. A felsorolt néhány körülmény az öreg uralkodónak nemcsak jellembeli sajátosságaira u'al, hanem nem kevésbé éles világot vet lelki berendezésére is. Az alapjukban konzervatív természetek közé tartozott. Bizonyos, hogy nem volt az újítások barátja és változásoktól mindig idegenkedett. Néha úgyszólván küzdött az idő követelményei ellen, de nem lévén küzde- 1 lemre termett természet, az ellenállás leküzdése után belenyugodott a befejezett tényekbe. Ez volt sz esete a magyar kiegyezésnél, a német és olasz szövetségnél, az osztrák polgárminisztérium kinevezésénél, a polgári házasság szentesítésénél és más eseményeknél. Ifjúkori éveinek sikertelen kísérletezései után kormányzási elv lett nála a réginek lehető megtartása. Legszívesebben nagy lelkiismeretséggel mélyedt el az aprólékos munkában, melyet élete utolsó percéig a legnagyobb buzgalommal és köelességtudással látott el. Ismeretes, hagy napi időbeosztása mily pontosan volt megállapiiva és a szolgálati flzem kerekei mily pontosan forognak körülötte. Pontosság és a formális kötelesség teljesítése tekintetében mindig jó példával járt elől. Olyan meglepetések, amelyek kétségbe szokták ejteni az udvari és katonai parádék rendezőit, nála sohasem fordultak elő. Minden alkalommal számítani lehetett rá, hogy az uralkodó másodpercnyi pontossággal jelenik meg a kitűzött időben és miniszterei biztosak lehelek az eléje terjesztett ügyek késedelem nélküli aktaszerü el ntézése felől. Pedig nála, akinek kabinetirodájában nem egy, hanem két állam komplikált igazgatásának a szálai futottak össze s akt a munkát még a részletkérdésekbe való elmélyedéssel is szo porítottá, ezek az uralkodói teendők sokkal számosabbak voltak, mint többi uralkodótársainál. A kötelességek teljesítése tekintetében kétségtelenül első szolgája volt az államnak, aki magával szemben sohasem tett engedményeket. A megállapított rend pontos betartása volt életének legfőbb elve és ettől még a legnagyobb csapások idején sem tért el. Valószínűtlenül hangzik ugy in, de ezekből a tulajdonságokból következő valóság hogy egy nappal fiának és örökösének erőszakos halála után az íróasztalánál ült és a bécsi egyetem több hallgatójának, közöttük Hussatek későbbi osztrák miniszterelnöknek sub auspiciis imperatoris kitüntető okmányát irta alá. Semmiesetre «em volt a túláradó és tüntetőleg mutogatott érzéseknek az embere; az ilyen esetek azonban teljes érzésnélküliségének a hírét keltették. Ez a kicsi nyess égeiben túlzásig menő formális kötelességteljesítés nem jel intette egyúttal a kérdések érdemi elintézését is. Ferenc Józsefről meg lehet állapítani, hogy hosszú uralkodása alatt páratlan gyakorlatra tett szert az emberek kezelésében; fel tudta őket használni és le tudta őket járatni, mint a magyar koalíciónak a példája mutatja; igen nagy volt a személyi és tárgyi emlékezőtehetsége; voltak tulajdonságai, melyek uralkodóknál igen becsesek, de nem volt tehetség a szónak igazi értelmében. Lendület, lelkesedés, alkotó erő, művészi vonás, áttekintés az egész felett, idegenek voltak a természetétől. Nagyon jó, az átlagon felül emelkedő uralkodó lett volna egyszetübb viszonyok közepette, például a felvilágosodott abszolutizmus idején egy olyan államban, ahol nem ű köznek össze olyan különböző érdekek, törekvések, mint a monarchiában. Mint a bécsiek mondották, Hofrat-természet volt, akinek legfontosabb volt a hivatalos időnek pontos betartása és az ügyeknek aktaszerü elintézése. A nagy, átfogó jelentőségű kérdések elöl, mint a nemzetiségi ké dés megoldísa, a monarchia újjászervezése, a kül- és belpolitika összhangba hozatala, a hadsereg reformja, legszívesebben kitért. A kérdések gyökeres megoldásával szemben mindig tartózkodást mutatott, nehogy a nagy problémákat égést nagyságokban felidezze. Jellemének ez a vonása élete uto só éveiben <nikor az Öregséggel velejáró energiacsökkenés is jelen'kezett, még erősödött. Az uralkodónak ez a lelki dispoziciója rányom a a bélyeget környezetére, az állam sorsanak többi intézőire is. Halálakor ezért maradt a megoldatlan kérdések egész légiója örökül népeire és trónjának fiatal, tapasztalatlan öröiösére. Ugyanilyen természetű volt a viszonya a hadsereghez is. Köztudomásu róla, hogy egész lelkével csüngött a hadseregen. Mindig as egyenruhát viselte, melyet a legelőkelő ib díszruhává avatott. Legszívesebben katonai kérdésekkel foglalatoskodott s katonai fegyelmet követelt udvaránál is. E tekintetben senkivel szemben sem tett kivételeket. Mindazonáltal igazat kell adnunk annik a valószínűtlenül hangzó megállapításnak, hogy alapjában véve nem volt katona. Szemében a hadsereg nem a politikának volt az eszköze, hsnem inkább parádés keret, az udvarnak a függeléke, mely az 0 idejében kétségtelenül a legdiszeiebb és legjobban szervezett volt egész Európában. Hid vezér sohasem volt és háborúinak vezetését formálisan is tábornokainak engedte át. A katonai kisüzem volt az igazi szakmája, melynek részletkérdéseibi időt és fáradságot nem kímélve mélyedt el. A hadsereget illetőleg uralkodása első évtizedeinek a felfogását őrizte meg. Minthogy a környezetébe tartozó öreg urak csakis ebben az irányban mozogtak és esősorban a legfelső hidur felfogásával vetettek szádot, a hadseregiek megfelelő fejlesztése úgyszólván teljesen kí volt zárva. A hadgyakorlatokat évtizedeken át nem a katonai szempontoknak megfelelően rendezték, hanem arra ügyeltek, hogy a legfelső hadúrnak a tetszését megnyerjék. Ennek sz őszinteségnélküli, beteg rendszernek a ctökevényei tömérdek emberáldozattal jártak a háború első hónapjaiban. {(Folytatjuk.) KÖ7I^M FRT dolog, hogy finom ék1 8zert legolcsóbban a« ÉKSZERIPAR :fikkií"u,a?it SZEGEDEN %^ bri,uán" GRÓF-PALOTA Tak.réktár-utc. Kérem kirakatom megtekintését.