Szeged, 1925. február (6. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-06 / 29. szám

1925 február 6. SZB08D 3 A Szegedet még mindig nem árusíthatják az utcán, a polgárság és munkásság fizessen elő rá! A fővárosi kereskedők a csődönkivüli kényszeregyezség minimális kvótájának megállapítását kérik. Budapest, február 5. A gazdasági közvéle­ményt és a kereskedelmi világot az utóbbi idő­ben nagyon nyugtalanítják a sűrűn fellépő fizetésképtelensegek és kényszeregyezségek. A kereskedelmi képviseletek e célból értekezletet tartottak a budapesti kereskedelmi és ipa kama­rában. Az igazsdgügyminiszterhez intézendő fel­terjesztésben rámutatnak az egyre szaporodó fizetésképtelenségeit okaira és kérik a minisz ert, hogy a csődönkivüli kinyszeregyezségre vonat­kozó rendeletet reformálja meg. Idevonalkoiólag a Fővárosi Kereskedők Egye­sülete részéről a köve kezőket mondo ták: — Az utóbbi időben észlelt iníolvenc ák ki­zárólag nyomasztó gazdasági viszonyainkra ve­zethetők vissza. Ezen nyomasztó helyzetnek jelenleg gyakori következménye az, bogy az , adósok kénytelenek csődbe menni. Nálunk , gyakran hivatkoznak az osztrák eljárásra, ahol | a kényszeregyezség esetén a minimális kvóia ! 25 százalék. A legújabban csődbejutott cégek csaknem kivétel nélkül a háború után kelet­keztek és alig találunk köztük olyanokat, melyek a háború előtt is fennálltak volna. Az igazság­ügymin isztertfll azt kérjük, hogy olyan rtformot léptet sen éle b?, amely a csődönkivüli kényszer­egyezségi eljárások eseténél a minimális kvótát megállapítja. „A reakciós Bethlen-kormánytól józan ember a titkos választójogot nem remélheti/ Dénes István megokolta a „Szeged" munkatársa előtt, hogy miért hagyott fel a parlamenti passzivitással. Szeged, február 5. (Saját tudósítónktól,) Je­lentettük, bogy Dénes István, a Magyarországi Munkáspárt egyetlen képviselő tagja bejelen­tette a Demokratikus Blokk egyik vezetőjének, Szilágyi Lajos nemzetgyűlési képviselőnek, hogy pártja taktikai okokból fölhagy a parla­menti passzivitással és ismét aktív munkába kezd. Ez a bejelentés föltűnést keltett, mivel köztudomásu volt Dénes Istvánról, bogy a De­mokratikus Blokk egyik iegagilisabb tagja, aki nemrégen is kijelentette, hogy kitart minden körülmények közölt a blokk eszméi mellett. A kilépés után is tisztában volt mindenki, hogy Dénes István elhatározása a Demokratikus Blokkra nem bir jelentőséggel, mivel a mun­kásság és polgárság képviselői a blokk keretein belül a legbiztosabb együttműködés jegyében dolgoznak a demokráciáért. Dénes István csü­törtökön — egy tárgyalás alkalmával — Sze­geden tartózkodott és ez alkalommal kifejtette aktivitásba vonulásának okait a Szeged munka­társának. Dénes István ereket mondotta : — Síilágyi képviselő ur akiivitásomat be­jelentő levelemet teljesen félremagyarázza. Tá­vol áll tőlem még a gondolata is annak, hogy bármely baloldali pártol szándékom lett volna a választójog kérdésében még a gyanú látsza­tával is illetni. Szent meggyőződésem, hogy az összes baloldali pártok és politikusok a leg­teljesebb általános, egyenlő és titkos választó­jogért küzdenek. A Magyarországi Munkáspárt a kizáratások idejének leielte utáni passzivitást a maga részéről csak azon feltétellel volt haj­Í landó vállalni, ha a baloldali párlok közös ga• ' randát vállalnak arra nézve, hogy a földműn­kásságra Is kiterjedő titkos választójog kivívá­sáig nem megyünk be a parlamentbe. — A demokratikus szövetség indítványomat magáivá is tette. Éi tehát, midőn ezen írás­beli garanciához ragaszkodtam, nem tettem egyebet, minthogy egy hozott határozatnak akar­tam érvényt szerezni. S mivel éppen Szilágyi képviselő ur közöltem velem, hogy a határo­zatunkhoz vaíó ragaszkodásomat az intéző­bizottság a bizalmatlankodá8 jelének tekintette, kötelességemnek éreztem párlom álláspontjá­nak megóvása végett a konzekvenciákat ma­gamra nézve levonni. — Tettem ezt azért is, mert a reakciós Bethlen-kormánytól józan ember az általános, egyenlő, községenktnti választójogot nem re­mélheti. Visiont a Magyarországi Munkáspárt állal képviselt földmunkástömegek sienpontjá­ból csak annak a választójognak az elérése jelent eredményt, mert csak egy ilyen választó­jog mellett szavazhatnak ezek is titkosan. — Ezen teljes eredmény elérése nélkül a Magyarországi Munkáspárt még taktikai okok­ból sem egyezkedhellk a parlament többségé­vel és a kormánnyal. Viszont ez a merev állás­pont zavarólag hathatott volna a Demokratikus Blokk taktikájára, mely komoly eredmények után szintén a parlamenti béke helyreállítására törekszik. Kizárólag ezen okok késztették a pár­tomat arra, hogy az aktivitás terére lépjen. (v. gy.) Izgatásért pörbe fogtak egy földmivest, aki a francia forradalomról mesélt. Fölmentették Molnár Györgyöt. Szeged, február 5. (Saját tudósítónktól.) 1924 tavaszait történt, hogy egyik csöndes estén Tót­komlóson Molnár György földműves megláto­gatta Boros M;hály házát. Elfzö napon Mol­nár György — aki Dénes litván ellenzéki kép­viselő pártjának tótkomlósi elnöke — köciön­körte BDroséktól a Tolnai Világlapja Vllág­lexlkonát és különöskápen azt a kötetet, ame>y a nagy francia forradalommal, Dantonml és Robespierre-el foglalkozik. Beszélgetés közben politikáról ts esett szó, amelynek kapcsán Mol­nár élesen kikelt a kormány munkásellenes politikája ellen. Mejd a későbbi órákban be­szélgetni kezdtek a világtörténetről, Molnár pe­dig aztán előadást tartott azokról, amiket a francia forradalomról olvasott. Beszélt a sans­culotte* okról és arról a rongyos vörös nadrág­ról, amelyet a francia forradalom napjaiban egy magas karóra tűztek, végighordoztak az utcá­kon, hogy ez a rongyos nadrág jelképezze Franciaország nyomorát. Molnár hozzáfűzte ehhez, hogy nemsokára Magyarországon is ka­róra fogna* tűzni epy rongyos nadrágot, mert nálu ik is nagy már a nyomor. Éjfél felé Molnár elhagyta Boroséit házát. Egyide'g nem izgatta ezután Tótkomlós csönd­jét semmi sem, mig napok múlva azt a hirt , kezdték terjeszteni, hogy eltüntettek egy fiatal 1 cselédlányt, akivel Momér Györgynek szerelmi viszonya volt. Néhány nap múlva Borosné névtelen levelet Irt a csendőrségnek, amelyben azt állította, hogy a kis cselédlányt Molnár gyilkolta meg. Nemsokára pedig kiderült, hogy a kis cselédlány — éi. Molnár hamis vád miatt följelentette Borosné.', akit a járásbíróság el is ítélt. Az itélet után nagy harag kezdődött Barosék és Molnár között és ekkor történt az, hogy hat hónap után följelentést tettek Molnár ellen iz­gatás miatt azért a beszélgetésirt, amelynek kapcsán Molnár a francia forradalomról tartott előadást. Borosék azt áhítottá r, hogy Molnár a „rongyos nadrága* után ezt a ki jelenést tette: — Addig nem leíz rtnd az országban, mig házam elő t, a nagy szí'fán a vörös zászló nem lens; I Ezért az állam és társadalmi rend feljorga- i tdsára irányuló izgatás miatU indult meg az eljárás Molnár ellen. A szegedi törvényszék Juhász tanácsa csütörtökön délelőtt tárgyalta ezt az ügyet. Molnár nyiltan, őszinén és emelt fővel áll a bíróság előtt. Csizmás, egyszerű parasz'i ember. Áchim L. András tanítványa. Büszkén hangoztatja, hogy a Magyarországi Munkáspárt tótkomlósi elnöke. A védőtisztet dr. Dénes István nemzetgyűlési képviselő látja el, mig a vádat dr. Balázs Sándor ügyész képviseli. Molnár György kije'en'ette, hogy ő a párt elnöke, nyiltan megmondja, hegy nircs meg­elégedve a mai rendszerrel, de vörös lobogóról sohasem beszélt. A parlamenti formákon belül küzdenek a rendért, békéért és szabadságért. Az egész dolog Borosék bosszújának müve. Ezután Boros Mihályékat hallgatták k'. Ki­derült, hogy ők tették meg a följelentést Molnár ellen. Eleinte jóviszonyban voltak Molnárral, de később Molnár Borosné anyjának védelmére kelt Borosékkal szemben és ezért harag kezdő­dött közöttük. Borosné bevallotta, hogy egy névtelen levelet irt, amelyben gyilkossággal vádolta meg Mol­nárt, hogy a teherben levő kis cselédet elön­tette. Ezért a levélért őt elitélték. Részletesen elmondták azt is, hogy Molnár a Világtörténetet oivasta. Molnár azt is mondotta, hogy addig mindig rossz világ lesz, mig az ellenzék nem kerül többségbe a parlamentben. Özv. Lehotzky Mihályné, Borosné édesanyja arról te z vallomás', hogy vörös zászlóról sohasem beszélt Molnár, csak a francia forra­dalom rongyos nadrágjairól, amit karóra tűzve hordoztak. Tuska Anna cseléd'ány Boroséknál, csak tótul beszél, ezért délutánra halasztották el a tárgyalást, amikor is tolmács utján hallgatták ki. A törvényszéki szolga- tolmács csak nehezen értette meg a cselédlány szavait, igy a kihall­gatás lassan fjly». Tuska Anna bent volt a beszélgetésnél, semmi mást nem hallott, mint a vörös zászlót. Azt sem tudja, mi az francia for­radalom, vagy politika. Ezután zavarosan beszél tovább. Molnár György ennyit mondolt a vallomás végín: — Ez a kis cselédlány csak azt mondjap amire betanították. A pörbeszédek után a bíróság néhány perc múlva kihirdette az ítéletet, amely szerint a vád alól fölmentették Molnár Györgyöt. Az indoko­lás kimondja, hogy Borosék terhe'ő vallomását nem lehetett elfogadni - a nagy ellenségeskedés miatt, mig Tuska Anna cselédje Boroséknak és igy nincs kizárva, hogy befolyásolták vallomása előtt. Megnyugtató bizonyíték nem vol', így a törvényszék felmentette Molnár Györgyöt. Az ítélet ellen az ügyész felebbezéssel élt. A tárgyalás végén pedig Molnár ennyit mondott: — Talán csak nem bün, ha a francia forra­dalomról olvasok I Magyar-cseh és magyar-lengyel tárgyalások. Prága, február 5. Február első felében Tátra­lomnicon egy cseh-szlovák és et y magyar vas* utügyi szakbizottság fog összeülni. A szak­tanacskozást egy hétre tervezik. A tárgysoroza­ton szerepelnek azok a szerződések, amelyek cseh-szlovákia és Magysrország kö/JMt a vasúti határforgalom rendezése céljából létrejöttek. Ezek egységesítéséről lesz szó. Prága, február 5. A budapesti cseh-szlovák­magyar kereskedelmi tálalásokkal párhuza­mosan egy cseh-szlovák és egy magyar gazda­sági delegáció Pozsonyba érkezett, hogy a tót felvidéki érdekeltségekkel bizonyos kérdések szabályozására érintkezésbs lépjen. Budapest, február 5. Gaarisaági tárgyalásoké kezdtek meg ma Budapesten s lengyelekkel. A kereskedelmi szerződés n egfeötésél sésziíik eíC és fontos tarifakérdéseket is rendeznek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom