Szeged, 1925. február (6. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-24 / 44. szám

s SZEQBD 1925 febrnár 24. választójogot, amelynek alapján a mai kormányfő j hogy a választások felett VJIÓ bíráskodás joga is megválasziatolt Követeli ezenkivQl a part, > szálljon vissza a Kúriára. Lehetséges-e Németország részvétele szövetségközi Páris, február 23. A Maiin szerint Herrtot és Chamberlain legközelebbi összejövetelének tárgya az lesz, bogy lehetséges-e Németország részvétele a szövetségesközi értekezleten. Mint a lap megállapítja, a francia kormánynak az a nézete, bogy a versaillesí szerzCdés záradékinak alkalmazása feletti vitában Németország részvétele nem engedhető meg, arra azonban tekin'ettel kell lenni, hozy minden kérdésbea, amelyek a békeszerződéssel összefüggésben állanak, Németországnak is részt kell venni a tanácskozásban. „A magyar gyáriparnak áldozatokat keli hozni." A földmivelési államtitkár beszéde. kedelem is. A mezőgazdaság helyzetének javítására hosszulejára u hitel kell. De ez nem elég. A magyar gyáriparnak áldozatokit kell hozni. Első a föld s ha ennek van megélhetése, akkor van megélhetése az iparnak és kereskedelemnek is. Budapest, február 23. A Falu Szö»etség tokaji helyi szervezeteinek alakuló ülésén dr. Schandl Káro'y földmivelési államtitkár nagyobb beszébet mondott. Azt fejtegette, hogy az egétz ország gazdaságának alapja a földmivelés; ha rossz a termé;, akkor pang az ipar és a keresHétfőn délelőtt a bíróság előtt összeesett egy napszámos. A törvényszéki tárgyalásról a közkórházba vitték be Szabó Istvánt. Szeged, február 23. (Saját tudósítónktól.) Hétfőn délelőtt körülbelül 10 óra tájban szokatlan jelenség adódott a szegedi törvényszék egyik tárgyalótermében. A biróság előtt ugyanis összeesett egy szerencsétlen ember, ugy hogy a mentőknek kellett a közkórházba beszállítani. Az esetnek azonnal hire futott az egész törvényszéken, felelőtlen hiradások hangjára egyszerre súlyosabb szerencsétlenségről kezdtek beszélni, egyesek már attól tartottak, hogy megismétlődött a három év előtti eset, amikor a biróság előtt, a tárgyalás folyamán az egyik gazdálkodó alperes bicskával nekirohant ellenfelének és agyonszúrta. A hirekre percek alatt nagy tömeg futott össze a tárgyalóterem előtt, ügyvédek jöttek izgatottan, a folyosón várakozó peres felek sereglettek össze, sőt még a bírósági hivatalnokok is elhagyták asztalukat. A szokatlan eset részletei a következők: Az első emeleti 62-ős számú nagyobb tárgyalóteremben szokott tárgyalni a hétfői napon Gömöry Andor táblabíró. A táblabíró elé kerülnek az egyes biró alá rendelt elsőfokú bünügyek, kisebb lopások, az értékhatárt tul nem haladó csalási, zsarolási és sikkasztási ügyek. A hétfői tárgyalási napra is öt-hat ilyen ügyet tűztek ki, kisebb lopásokat, csalásokat. Néhány ügy elintézése után sor került volna Szabó István napszámos ügyére is. HA negyvenhárom éves, beteges külsejű, szegényes öltözetű munkásember csendesen kint várakozott 10 óráig a folyosón. Amikor bevégezték az ö ügye előtt kitűzött apróbb bünügyeket, a törvényszéki szolga beszólította a tárgyalóterembe azokat, akiket Szabó István ügyében idézett meg a biróság. A szolga hívására Szabi István fölállott helyéről, alig lépett néhányat, araikor szokatlan sápadtság ömlött végig az arcán. Néhány ingadozó lépéssel belépett a tárgyalóterembe, majd közvetlenül az ajtó mellett megállott. A körülötte állók megdöbbenéssel látták néhány perc múlva, hogy Szabó István reszketni kezd és szinte megmerevedett, üveges szeme nem mozdul. Gömöry táblabíró éppen hozzá akart kezdeni az iratok ismertetéséhez, majd a vádlott kihallgatásához, amikor — mielőtt még a körülállók bármit is tehettek volna — Szabó István hirtelen összeesett a birói emelvény előtt. Elvágódott a földön, majd azonnal görcsösen rángatódzni kezdett. Attól lehetett tartani, hogy a merev testtel rángatódzó napszámos súlyosabb sérüléseket szenved az asztalok között. Ekkor értesítették a mentőket. Szabó Istvánt a néhány perc múlva kiérkezett mentők még mindig öntudatlan állapotában vitték be a közkórbázba. Amikor a mentők már elmentek, még mindig nagy csoportok verődtek össze a tárgyalóterem előtt, ugy hogy ezután még percekig nem lehetett folytatni a tárgyalást. Majd a törvényszék elől elindult a mentőkocsi a szerencsétlen munkásemberrel és ekkor a törvényszéki szolga ismét kiáltott a folyosóra és beszólította a következő vádlottat. A tárgyalások folytatódtak, a vádlottak védekeztek, a biró itélt. A város tanácsa az utcai árubódék elszaporodása ellen. Szeged, február 23. (Saját tudósítónktól) Szeged város külső képe a háború kitörése óta alaposan megváltozott. A háború előtt — természetesen csak a kiskörúton belöli városrészről van szó — a város küisejébei volt valami méltóságteljes egyszerűség. Diszkrét utcák, elegáns üzletek, jókarban tartott kocsiutak és gyalogjárók, kereklombu gondozott fik, parki rozott terek alkották teljessé a város harmonikus képét. Ha valaki tiz év előtt járt volna utoljára errefelé, az ma nem íg?n ismerne rá a tiz év előtt látott képre, amelyen lényegbevágó változás nem igen történt, de megváltozott valahogyan a hangulata, elveszítette valahogyan régi, méltóságos nyugalmát. Az utcák már nem diszkrétek, a kocsiutakat nem igen tarlják jókarban, a gyalogjárók gödreiben is megposhad az esővíz, a kereklombu fák te ebélyes, ágas-bog ss szörnyelegek*é nőttek, a terek parktükrei elszegényedtek. Az üzletek nagy risze pedig elvesztette háború előtti elegáncláját, hangossá, túlságosan üzletessé változt ittá'i sz es leveszett konjunktúrák és az a lehetetlen üzleti verseny, amely a konjunktúrák idejében fölváltotta a békebeli, tisztes konkurrenciát. A mai veisenyt pontosan meg sem lehet határozni, különösen a békebeli fogalmakkal nem. Ma nem az olcsó és a jó poriékát áruló kereskedő vezet, hanem az, aki — el tudja szédi eni a közönséget. A siéditéshez természetesen hang kell, minél több és minél nagyobD hang. A vásárlók száma ugyanis nagyon megfogyatkozott és nagyon megcsappant a szükséglet, a fogyasztás is. A vásárlóképes fogyász ók kis táborát pedig csak ugy lehet megfogni, ha előbb megszédül a hangosságtól. Ez a hangosság fosztotta meg a város szivét békebeli diszk ét hangulatától és erre a hangosságra a leg obb akarattal se n lehet ráfogni, hogy az üzleli élet felpezsiü ését jelenti. Az üzleti élet nem pezsdült fel Szegeden, s5t ellanyhult, de hangossá vált. Hangosságával sokszor tolakodóvá. Tolakodásnak lehet minősíteni az utcii árubódik elszaporodását is, ami szintén hozzájárult a város képének megváltozatásához. Lépten-nyomon ilyen Ízléstelen bódékba botlik az ember, kirakott portékák ízléstelen tömege d sz elenkedik mindenfelé és ordii — vevő utánt. Bolttá avanzsált úgyszólván minden belvárosi kapualj és még mindig szaporodk az ilyen bodéüzletek száma. A vége természetesen az lesz, hogy ha nagyon elszaporodnak, egymás falják fel, de addig is sok kel'emellenségnek leszne* az okozói. Elsősorban jeenlős veszedelmet jelenlenek a rendes, régi, szolid üzletek számára, mert erőszakkal megfosztják azokat megcsappant száma vevőközönségüktől De veszedelmet jelentenek a fogyasztó számára is, akinek a jelentéktelen árdifferenciát jelentékeny minőségbeli differenciával kell megfizelniök. A város tanácsa, amely eddig mindenkinek adolt utcai kirakodásra és bódéfelállitásra köztérhasználati engedélyt, ha késznek ny lathozott a meghatározol köztérhasználati díj megfizetésére, hétfői ülésén elhatározta, hogy a jövőben komolyabb megfmtolás tárgyává teszi az ilyen irányú kérvényeket. — Annyira elszaporod'ak már a bódék a városban, hogy maholnap a házakat is eltakarják — mondotta a tanács egyik tagja általános helyeslés közben. — Jó lenne, ha ezentúl redukálnánk a bódéengedélyezést. A tanács egyhangúlag hozzájárult ehhez a helyénvaló javaslaíhoz, de azért négy, vagy öt köztérhasználatot röptiben engedélyezeit még. Kár, nagy kár, hogy a város hatósága már kezde ben nem akadályozta meg a bódé-város kifejlCdését, ba másért nem, hát szépészeti szempontból, mert moat már b íjos lesz visszavonni a kiadott engedélyeket és visszafejleszteni a bódé-várost, hiszen egy elég nagy sereg ember egzisztenciát teremte t abból magán ik. A bódé-város kifejlődésének egyik oka egyébként a folyton növekedő üzietbér is, amelynél a köztérhasználat dija mindenesetre lényegesen kevesebo. Következménye pedig az is lehet, hogy a házlu ajdonosok nem kapnak majd bérldt üz ethelyiségeikre. Hajnali hangulat a Próféta előtt. Négy-, illetve kétnapi államfogház kettős párbaj miatt. Szeged, február 23 (Saját tudósítónktól.) Az elmúlt év végén egyre-másra fordultak elö a legkülönbözőbb esetekből kifolyóan párbajok, ameyeknek szereplői legnagyobb,észt természetesen volt tartalékos tisztek voltak. Ezek a párbajok a legnagyobb csöndben történtek meg, mert biven a banteiő örvénykö.iyv szerint kit ivig büntethető államfogházzal kell ban'etni a párbajok szereplőit. A tartalékos tisztek azonüan ezekben az esetekben túlteszik magukat a büntelötörvénykönyv paragrafusain és mivel a tisz ikar tagjának nem szabad kitérniök a fegy. veres elégtétel alól, igy a tiszti szokások jelen I

" esetben erősebbek a fennálló törvényeknél. A rendőrség természetesen minden esetben — amikor tudomást szerez az egyes esetekről a titkolódás ellenére is — megindítja az eljárást a párbajozók ellen. Az elmúlt évi párbajok most kerülnek a törvényszék elé. Az első ilyen ese'et hétfőn délelőtt tárgyalta a szegedi törvényszék l//W-tanácsa. A vádlottak ez alkalommal Stein Sándor bankhivatalnok, volt tiszt, Széchényi Lajos gazdálkodó és Mihályi László gazdálkodó, volt tiszt voltak és a tárgyalás alig tartott öt percig. 1923 végén, egy novemberi hajnalon ugyanit két társaság találkozott össze hajnali hangulatban a Próféta előtt. A járda ugy látszik keskenynek bizonyult és szóváltás kezdődött a két társtság egyes tagjai között. A szóváltásnak , folytatása lelt súlyosabb sértegetéssel, mire két | nap múlva megtörtént a párbaj. Stein Sándor egymásután verekedett meg először Széchényivel, majd Mihályival és mind a kettőt könnyebben megsebesítette. Az ügyészség Steint kétrendbeli párviadal vétségével, a két ellenfelet pedig egy-egyrendbelivel vádolta meg. A főtárgyalás során S!ein Sándor kijelentette, hogy a fennálló törvények szerint bűnösnek érzi magát. Ó; sírtették meg, tehát ö provokált, kijelentette, hogv csak a társadalmi szokásoknak tett eleget. Nem sebesült meg. Széchényi és Mihályi egyöntetűen adták elő, hogy bűnöseknek érzik magukat. Ok voltak a sértők, a kihívásnak eleget tettek, könnyebben sebesüllek meg. Dr. Papp ügyész vádbeszéde után dr. Széchenyi védő beszédében hangsúlyozta, hogyha védencei nem tettek volna eleget a kihívásnak, kiközösítették volna Őket a tiszti társaságokból. A szokások szerint kötelességük volt megverekedni. Eayhe ítéletet kért. D/. Biedl Jenő kijelentette ezután, hogy Síéin csak a fennálló katonai szabályokat tartotta be. Nam ő volt a kezdeményező, hiszen nyilvánosan sértették meg. A biróság néhány perces tanácskozás után bűnösnek mondotta ki a vádlottakat a párviadal vétségében és ezért Stein Sándort kétrendbeli párbyvétség miatt négynapi, Széchényit és Mihályit pedig kit-kitnapi államjogházra itélte. Az eliléitek, vslamint ax ügyész is megnyugodtak az ítéletben, igy a párbajt négy-, illetve kétnapi államfog házzal jogerősen befejezték. BÜRTÓIt zon8oraes'ie 25-én, szerdán fél 9-kor. Kass—Harmónia.