Szeged, 1925. február (6. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-17 / 38. szám

SZBGED 1915 február 17. viz nagyobb károkat okoz a városháza be­rendezésén, mint maga a tüz. A tűz egyébként komoly veszedelemmel fe­nyegetett, mivel attól lehetett tartani, hogy a lángok átharapódznak a tetőszerkezet főtenge­lyére, amely maga után vonta volna a harang lezuhanását és esetleg több rész beomldsdt. Értesülésünk szerint a a katasztrófái kémény­tüz okozta, ami ugy keletkezett, hogy a torony­ban levő őrszobában erősen fűtöttek és a vascső, amely a kéményhez vezet, áttüzesedett. Egy szikra pattanhatott ki, amelytől azonnal lángot fogott a régi, száraz gerenda. A tűzoltók ener­gikus munkassdgdnak köszönhető, hogy a tető­szerkezet épségben maradt, igy katasztrófa nem következeit be, csupdn néhány gerenda szenese­dett meg. Az oltásnál teljesen tönkrement a torony ha­talmas órája, amelyet a délután folyamán már le is szerellek. A tüzvizsgálatot — értesülésünk szerint — kedden reggel tartják meg. Minden­esetre az illetékes faktoroknak nemcsak a maiián­károknál, de a középületeknél is fokozott gon­dot kell fordítania a tüzrendészeti szabályok [ betartására és különösen a kémények és a föl- ? vezető csővek építésére. Megfelelő ellenőrzés I me lett nem következhetett volna be a hétfői \ komoly veszedelemmel fenyegető tüz. hogy a raüértést és az önálló ítélőképesség fej­lesztését ilyen gyakorlati eszközökkel is elősegít­sük, ahogyan ez a zenei érzék fejlesztésénél gya­korlati zenetanitással már rég szokásban van és bevált. Angliában és Németországban az amatőr­kurzusok jelentőségét a művészeti nevelés szem­pontjából már régen felismerték, bőségesen és eredményesen kultiválják is. Röviden: művészeti életünk vérszegénységének és a müpártolás siralmasan gyenge voltának egye­düli oka a közönség müérzékének fejletlenségé- ! ben keresendő. A műélvezet nálunk még nem belső lelkiszükségletből fakadó valami; müpártolás pedig ennek következtében vagy egyáltalán nincs, vagy pedig nem lelkiszükségletből fakad, hanem külső motívumokból: feltűnési vágy, anyagi hival­kodás, szmokkság stb. Meg kell végre kezdeni a művészetek népszerűsítésének munkáját, itt nem elég a teória, hanem tenni kell. Először kulurális és erkölcsi integritás kell, ez majd közelebb hozza a területileg is intéger szép, nagy, boldog Magyar­országot. Művészet és közönség. Irta: Pfeifer Etek. (Folytatás.) A másik oka a társadalmi önképzőszervek hiányossága. Ha már az iskola hézagos, akkor ezt a hiányt legalább pótolni kellene társadalmi uton. Itt azután a középiskolai tanárságra várnak fontos feladatok. Azok a tanárok, akik művészeti kérdésekben kellő képzettséggel birnak, vigyék ki tudásukat és lelkesedésüket az eleven társada­lomba. Minél több előadást kell rendezni, lehető­leg díjtalanul, de mindig csak tárlatokkal kapcso­latban, mert itt a lényeges az, hogy a közönség látását neveljük, irányítsuk. A lelkeket kell fogé­konnyá tenni, nem annyira az értelemre, mint in­kább az érzékekre és az érzelmekre kell hatni. A lényeges a jó mű bemutatása, a magyarázat csak a látás irányítására szolgál, eszköz a célhoz és nem öncél. Itt azután már hallom az oivaső ellenvetéseit: könnyű ezt mondani, de tessék megcsinálni! Honnét elővenni a demonstráló anyagot, a jó mü­veket? De legfóképen honnét előteremieni az ér­deklődő közönséget? Erre válaszom a következő: elég jó demonstráló anyag van a muzeum képtárában. Ha pedig az nem volna, magántulajdonban lévő műtárgyakból lehetne itt sok értékes tárlatot rendezni. Elszórva egyes családoknál található sok értékes holmi. A tulajdonosok egy két hétre szívesen ideadják, ha biztosítékot kapnak tüz és betörés elleni biztosí­tás formájában, hogy anyagi károsodásuk nem lesz. De még a jó diapozitivek vetítése is jobb a semminél, habár az eredetit sohasem pótolják. Különben hazai művészeink megkeresésre szívesen kölcsön adják müveiket, ez nevük és müveik nép­szerűsítésének csak előnyére válik. Ami pedig a közönséget illeti, tudom tapaszta­latból, hogy annak érdeklődésé meglehetősen gyenge. De hiszen mi ilyen önzetlen vállalkozá­sok által éppen a közönséget akarjuk támogatni, benne az érdeklődést felkelteni. A közönnyel meg­küzdeni nehéz dolog, de kitartással, rátermettség­gel és egy jókora adag önzetlenséggel lehet itt is eredményeket elérni. A közönség különben csak ad­dig idegenkedik, amig a látása odáig nem nevelődik, hogy meglátásai esztétikai gyönyört okoznak. Ha odáig elvittük a közönséget, akkor a művészet már telki szükségletévé vált. Az ismeretterjesztő és demonstráló előadások és kiállítások mellett azonban nagyon célravezető, ha a közönség műkedvelő festészeti és iparművészeti tanfolyamokon vesz részt. Mert hiszen önálló vé­leménye műalkotásokról csak annak lehet, aki technikai próbálkozásokban, műhelyfogásokban és a természeti formákat műformákká változtató szel­lemi procedúrában nemcsak passziv, hanem aktiv tevékenységgel is próbára tette képességeit. Nagy félreértésre vall az, hogy az ilyen amatőr-tan­folyamok a kontárságot és a sarlatanizmust neve­lik. Hiszen ezeknek célja nem az, hogy dilettáns festőket, vagy iparművészeket képezzünk, hanem WIMMMMMMMMI^^ Fényes keretek között ünnepelték meg a Szegedi lfivó-Egylet 25 éves Szeged, február 16. (Saját tudósítónktól.) Gjönyörü ünnep keretében ülte meg nemcsak Szeged társadalma, hanem az egész magyar sportlárBadalotn vásárnap a Szegedi Vivó Egylet 25 éves jubileumát. Az egész ország vivótársa­dalma tisztában volt azzal, ho^y az elmúlt 25 esztendő alatt milyen jelentői munkát fejtett ki a S.VE és ezért a legjobb magyar vívók vasárnap olyan akadémiai rendeztek, amely valóban feledhetetlenné teszik ezt a jelentős ünnepet. Mint már jelentettük, a magyar vivó-sport reprezentánsai érkeztek le Szegedre Pallavicini Qyörgy őrgrff vezetésével az ünnepségre. Az ünnep első etappeja a színházban játszódott le egy felejthetetlen vivó akadémia keretében. Az akadémiát dr. Márky Imre siavaíata vezette be, aki saját alkalmi költeményét adta elő. Majd koós ezredes vezeu;aével gyönyörű iskolavtvást mut)toit b« a levents-csapat. A következő rész volt maga az akadémia, amelyben szebbnél-szebb asszók következtek egymásután. A vivás rrugas iskoláját mutatták be a következők: Beck—Urbanek kard, Ráday—ifj. Armentano tör, Kéczy—Kalap s kard, Hollójy—Rády íőr, d'. Kovács—Koós kard, Krencsey—v téz dr. Uhlyarik kard, Garay—dr. Fischer kard, Gön­czy—dr. Kovács kard és Santelli—Armentano mesterek tőr, majd később Armentano—;fj. Armentano kardiskola, Santelli—Rády spéebe­mutató, Kiss—Gönczy, Heller—vitéz dr. Uhlya­rik, Krencsey—-Urbanek, Kóczy—Beck, Hol­lósy—Armentano mester, Garay—Koós, dr. Kovács—dr. Fischer és Santelli—Armentano mesterek kard. A gyönyörű asszókat jól sikerűit élőkép fejezte be, a szimbólikus, szép jelenetben Gál Melinda ábrázolta Hungáriát. Az akadémia közben meleg ünneplésben ré­szesítették Armentano Eduárd vívómester!, aki ugyancsak 25 éve dolgozik a szegedi vivásért. Koós ezredes EZ egylet nevében ezüst koszorút nyújtott át a mesternek. Délután díszközgyűlés volt a városháza köz­gyűlési termiben. Dr. Aigner Károly meg­nyitója után Hézer terjesztette be a titkári jelentést, majd Bokor Pál helyettes polgármester a város nevében üdvözölte a jubiláló egyesületet, ez­után Pallavicini őrgróf, Kóczy, Uhlyartk, Ko­vács György, Tűrt Aladár, Kiss Lázár és Pon­grácz Albert üdvözölték a különböző testületek nevében. Végül a Szegedi Munkás TE stafétája hozta el a munkátok üdvözletét. Este nagyszabású bankettel fejezték be a nagy napot, amelyen résztvett a társadalom színe-java. Megkezdték a budapesti gyilkos kalaposnö bünpörének tárgyalását. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A buda- 1 pesti bűntetőtörvényszék hétfőn délelőtt kezdte ! meg Oreskovits Bogumilné kalaposnö bűnügyé- < nek fötárgyalását. Oreskovitsnét azzal vádoíják, hogy Raffersberg Irma nevü unokanővérét meg­gyilkolta és holttestét napokig az ágyban rejte­gette. A főtárgyalásra 45 tanút idéztek be. A tár­gyalást 10 órakor nyitotta meg Kraysel Miklós ­elnök. Oreskovits Bogumilné kihallgatása alkalmá- j val kijelentette, hogy a gyilkosságban nem érzi ma- i gát bűnösnek, nem volt szándekában unokahugát s megölni, gázzal megmérgezni. Az emlékezetes es- ' tén nem ö, hanem unokahuga oltotta el a gázt. í Reggel gázszagot érzeit, kiszaladt a konyhába és Raffersberg Irmát n ár holtan találta. Hisztérikusan kiáltozta a tárgyaláson Oresko­vitsné, hogy a rendőrségen kicsikarták tőle a be­ismerő vallomást. Kijelenti, hogy a szerencsétlen­ség felfedezése után öngyilkos akart lenni. Az elnök ismerteti Oreskovitsnénak a rendőrség és a vizsgálóbíró előtt tett kijelentéseit. Oreskovitsné kijelenti, hogy a vizsgálóbíró előtt azért tett beismerő vallomást, mert az volt a célja, hogy minél hamarabb felkössék. Jahu József országos fővegyészt hallgatták ki [ ezután, aki megállapította, hogy Raffersberg Irmát gáz ölte meg. Az első tanu dr. Vogel József rendőrkapitány, aki Oreskovitsné bünügyének rendőri referense volt. Vallomásában kijelenti, hogy Oreskovitsné be­ismert vallomását nem csikarták ki a rendőrségen, hanem önként vallott. Hasonlóképpen nyilatkoznak Reidl Rezső rendőr­tanácsos, dr. Sándor Jenő és Futó Imre detektiv­felügyelő, Kiss János, Bardócz Lipót, Laudon Nándor detektívek. Ezután Czernovátz Katalint, Oreskovitsné ház­mesterének tizenegy éves kislányát hallgatták ki, aki elmondotta, hogy a nagyságos asszony egy­szer behívta takarítani, rossz szagot érzett a lakás­ban. Megkérdezte, hogy mi az a szag, választ nem kapott rá, de többet nem engedte a lakásba Ores­kovitsné. Zieland Margit, Oroskovitsé fiának menyasszonya elmondja, hogy ő is érezte azt a kellemetlen bűzt. Oreskovitsné többször mondta, hogy unokahuga terhére van, mert szűk a lakás. Grosz Piri kalaposleány vallomása szerint, ami­kor már nagyon érezhető volt a hullabűz, Ores­kovitsné kölnivízzel fecskendezte be a szobát. Tóth Géza házmester kihallgatása után Ferber Jánost szólítja tanuságtételre a tanácselnök, ki­hallgatására azonban nem került sor, mert dr. Kulmann Sándor királyi ügyész Ferber kihallgatá­sának tartamára zárt tárgyalást kér. A biróság ugy határoz, hogy a tanu kihallgatását későbbre halasztja. Dávid Sándor és Tóth Gézáné kihallgatása után dr. Kenyeres Balázs egyetemi tanár, orvos­szakértő terjeszti elő véleményét: — A nagyfokú rothadás miatt nem tudtuk meg­állapítani, hogy a sérülések okor.ták e a halált. Ezért vált szükségessé a kiegészítő vizsgálat. A fővegyész vizsgálta meg Raffersberg Irma holttes­tét és az ő vizsgálata után megállapították, hogy minden valószínűség szerint gazmérgezés történt. Az egyik szavazóbíró kérdésére azt feleli az orvostanár, hogy ha a konyhából az éléskamrába vezető ajtó nyitva is volt, nem kellett Raffersberg Irmának okvetlenül meghalnia. A gázra való reagá­lás azonban minden embernél különböző. El­mondja Zola szenzációt keltő esetét. Zola Emil feleségével egyazon helyiségben tartózkodott Reg­gel holtan találták Zolát, mig az asszony csak kissé rosszul érezte magát. Dr. Német Ödön törvényszéki orvosszakértőt hallgatták ki ezután. Elmondotta, hogy Oresko­vitsné többször változtatta vallomását. Sem jelen­leg, sem a bűncselekmény elkövetése idején elme­zavarban nem szenvedett, degenerált és hisztériás egyén. Minden kényszerítő körülmény nélkül val­lotta be, hogyan gyilkolta meg Raffersberg Irmát. Dr. Minich Károly törvényszéki orvosszakértő meghallgatása után Kraysel elnök a tárgyalás foly­tatását szerda reggel 9 órára halasztotta. A FRANCIA RARA MAE MURRAYval #1 I llflSlWln 10 Hi V fi (a „Divatcsászárnő" főszereplőjével; péntektől a Belvárosi Moziban^ í

Next

/
Oldalképek
Tartalom