Szeged, 1925. február (6. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-15 / 37. szám

1925 február 15. SZBOED 5 Aki a Szegedet támogatja, a liberalizmust és demokráciát erősiti. mmwmmmmwmm^^ Kongresszus az építkezések megindítása ügyében. Budapest, február 14. Ai összes ipiri és kereskedelmi gazdasági érdekképviseletek az eddig már több izben megtartott előértekezletek eredményeként folyó bó 22 én délután a Budapesten nagyszabású országos kongresszust " tartanak az épt ési tevékenység megindítása [ céljából, amelyre a kormányt és a főváros I képviselőit, valamint a gyári, kereskedelmi és ipari érdekképviseletek vezetőit meghívják. A nagygyűlés tárgyául tűzte ki az épités megindításának megvitatását és illetékes helyen már előre biztatást kapott arra, hogy az építkezések a legsürgősebben meglndittatnak. Hárommilliárd veszteség miatt öngyilkos lett az Angol-Magyar Bank battonyai igazgatója. Szeged, február 14. (Saját tadósitónktól) A legutolsó napokban beállott hatalmas búzaáremelkedés egyformán érintette a nyilvánosság minden részét. Mindenki t szlában volt azzal, hogy a világparitás fő ött álló magyar buza katasztrófát jelent a városi polgárságra, de katasztrófát jelent az egész országra is. A buza árának rohamos emelkedésével egyidejűleg megkezdődött az a hatalmas ga:dasági depresszió, amelynek ma már szinte megszámlálhatatlan áldozata van. Szinte mindsnnap uj és uj összeomlások kerülnek a nyilvánosság elé. mig néhány nappal ezelőtt valóban megrendítő tragédia történt Battonydn; egy előkelő fővárosi bank kirendeltségi igazgató/a, mintegy hárommilliárd korona passzíva miatt főbelőtte magát és azonnal meghalt. Ez a tragédia a szegedi beavatott körökben szomorú feltűnést keltett, mivel > b ttonyai fiatal igazgatónak, illetőleg a fővárosi bank battonyu kirendeltségének Szegeden is jelentős összeköttetései vannak. A Szeged munkatársa e ről a mai gazdasági életet szomeru színekkel je lemző esetről a következő részleteket jelen heti: A háberu előtti években Helm Ferenc — Battonya egyik legősibb családjának sarja — a Makót Takarékpénztárnál volt alkalmazásban, ahol korrekt munkássága és széles összeköttetései révén rövid idő alatt — fiatal kora ellenére is — jelentős tekintélyt és elhelyezkedés1 biztosított magának. A fiatalember végigküzdötte a világháborút, majd 1918-ban Jélszemmel jött haza a Doberdó árkaiból. A szerencsé len fiatalembernek családja előkelő összeköttetései utján csak évek múlva tudott megfelelő egzisztenciát biztosi'ani és hosszas utánajárások után az Angol-Magyar Bank megbízta Heim Ferencet a fölállítandó battonyai kirendeltségének vezetésével. A fiatalember nagy agilitással látott hozzá felelősségteljes állásának betöltéséhez és rövid idő alatt hatalmas üzletkörre tett szert, ugy hogy az Angol-Magyar Bank battonyai kirendeltsége rövidesen a legismertebb volt a délvidéki gabonapiacon. Hatalmas, milliárdos üzleteket bonyoli ott le és az űileteket mindig a le'pontosabban teljesítette. Heim Ferenccel nemsokára összeköttetésben állott síinte az egész szegedi gabonspiac és a fiatalember az Angol-Magyar Bank nevében mindig önállóan járt el. Igen nagy vagontételekben bonyolították le a gabonaüzleteket és az árut rendszerint a Délvidéken adták el, a Tisza-Marosszöge cégeinek szokása szerint. Igy az AngolMagyar Bank kirendeltsége Heim Ferenc révén a délvidéki piac középpontjába került. Heim Ferenc üzletköre egyre nagyobbodott, állandóan vásárolta a terméteket gazdáktól, uradalmaktól, malmoktó', kis- és nagytermelőktől. Bankjá'al soh sem került összeütközésbe. A kirendeltség Igen tekintélyes tőkéjével nemrégiben, mintegy mdsfélmllllárdos kiadással, modernül berendezett hatalmas magtárat építtetett. Min'egy öt héttel ezelőit azután a buza árának száz percentes emelkedésivel bizonyos nehézségek kezdtek jelentkezni Helm Ferenc battonyai kirendeltségénél. A fizetési nehézségek — értesülésünk s? érint — ugy álló tak elő, hogy Helm Ferenc a búzában elkontremináita magát Fedezetlenül adott el búzát nagy mennyiségben és a magtárba beraktározásba kopott búzát eladta, hogy pénzt szerezzen 300— 350000 koronás árban, a gazdák pedig mcst kezdtek jelentkezni buzájukért, amikor 600.000 koronával jegyezték a búzát a tőzsdén. Ez maga is mintegy száz százalékos veszteséget jelentett. A hirek szerint azonban a nehézségeket egy más e'járás is okozta. Heim ugyanis hónapok előtt ctrokszakállt vett búzáért, ami az elmúlt évben jó üzletnek bizonyult. Amikor a nagy* arányú üzleteket megkötötte, a cirokszakáll és a buza közöt 1:4 volt az arány, a cirok ára kilónklnt 12 000 korona volt, mig a búzáé 3000 korona. Amikor azután szállításra kerOlt a sor, az 1:4 es arány 1:1 változott, a buza kilónkinti ára 6000 re emelkedett, mig a cirokszakáll ára 6000 re csökkent. Ezek a nagy űzUtek ismét jelentős veszteséggel jártak. Január 25- e felé a nehézségek láttára az Angol-Magyar Bank egyik főt sztviselöjét küldte le Battonyára, majd később azt az értesítést kapta Heim, hogy Jebruár 6 án jpérkezik Battonyára a bank revizora és elkészítik a kirendeltség pontos státusát. És ekkor következett be Heim Ferenc tragédiája. A fiatalember az utolsó pllanatban e'utazott Makóra egyik rokonához, a Makói Takarékpénztár igazgatójához és őszintén előadta, hogy milliárdos hiánya van. A bankigazgató készséggel vállalkozott arra. hogy öt-hatszázmillió erejéig szívesen kisegili, azonban többet nem adhat. Heim Fererc ekkor tudta már, hogy a vezetése alatt álló kirendeltség vesztesége a 3- 4 milliárdhoz állanak közel. Egy szó nélkül távozott el bankigazgató rokonától, majd Battonyára étkezve, Jebruár 6-án délelőtt Jél 9 órakor főbilőtte magát. Amikor a bank főisit viselője leérkezett Battonyára, már előtte feküdt a halott fiatalember és már csak a 3-4 milliárdos passzívát konstatálhatta. Végezetül idetartozik még, hogy az AngolMagyar Bank körlevelet Intézett a kirendeltség üzletfeleihez, amelyben bejelenti, hogy nem vállal garanciát Heim Ferenc üzleteiért, mivel szerinte Heim nem köthetett önállóan üzleteket. Igy most a pör ok léglója Indul meg az AngolMagyar Bank ellen, mivel az üzletfelek egyöntetű álláspontja az, hogy a banknak akceptálnia kell kirendeltségeinek kötéseit. A bank fölfogása nagy feltűnést kellett a beavatottak előtt, akik biztosan és nyugalommal várják a biróság döntését. Értesülésünk szerint a három-négymilliárdos veszteségből a szegedi piac mintegy másfélmilliárddal van érdekelve. Heim Ferencet csak a nspokban temették el és Bittonyán most látnak hozzá a státus megállapításához, amelynél talán ki fog derülni, hogy a rosszul spekuláló fiatalember veszteségei túlhaladják a három-négymilliárdot is. Vér György. 30C0 • öl* a városhoz köelsőrendű T © 11616101U zel. Ara 60 raill. PETRIK ANTAL nyug. állpL tanácsos, O. P. B. által engedélyezett ingatlan forgalmi irodája, törv. bej. cég, Siegedea. Iroda s Attlla-atca 7. Telefon: 5—69. Lakás; Stáció ntce 8/b. Telefon 13-36. sso Művészet és közönség. Irta Pfeifer Eltk Mostanában sok szó esik az országban és szűkebb hazánkban Szeged városában: kulturáról, művészetről és müpártolásról, dolgokról, amelyek inkább az emberek lelkében élnek, mint a fizikai valóságban. Panaszkodunk a magyar kultura válságáról, tudjuk, hogy alig van egyebünk nemzeti kultúránknál és mégsem gondolkozunk, még kevésbé teszünk róla, hogy ez a sivár kulturkép valamelyest megváltozzék. Legyen tehát szabad e szomorú állapotok okairól és ezen okok megszüntetéséről egyet-mást elmondanom. Színigazgatók, impresszáriók, könyvkiadók egyaránt panaszkodnak arról, hogy komolyabb, tartalmasabb vállalkozásoknak nincs közönsége. Nehéz fajsúlyú szellemi termékeknek nincsenek fogyasztói. Ezen jelenség persze nem magyaráz, ható az általános pénztelenséggel, mert a mozinak, ; a kabarénak, az operettnek és egyáltalán a sikamlósabb színpadi műnek, a ponyvairodalomnak, a zugtái latoknak és a hangos demagógiának megvan a maga publikuma. Sopánkodunk, hogy képeket nem vesz a közönség? Komolyabb művészeink küzködnek. Dehogy nem veszi... Méltóztassék elsétálni egy zugtárlatra, amit „fővárosi művészek" müveiből rendeznek élelmes vigécek. Kapható ott eredeti Berkes, Neográdi, Olgyaí, Perimutter, Újvári, széles aranykeretben, ' nagy méretben 7—800000 koronáért. Persze mind hamisítványok, rossz másolatok, melyek egy fillért I sem érnek, de mivel a nagyközönség nem ért a [ kvalitáshoz, csak a hangzatos márkára ad és hozzá I még olcsó, hát megveszik. Az persze nem jut ! eszébe senkinek — jó Patópáloknak —, hogy | ezeket a vigéc urakat az ügyészségnél le kellene leplezni, mert elvégre szédelgés, amit müveinek: a közönséget megkárosítják hamisítványaikkal, jó művészek cégére alatt hitványságokat hoznak forgalomba és ezen művészeket rossz hírbe hozzák. Ilyen viszonyok mellett igazat kell adnunk azoknak, akik ilyeneknél vásárolnak. Mert miért adjon egy valódi, de kevésbé ismert művésznek 8—10 milliót, mikor „eredi Perlmuttert* 700.000 ért kap. Az a szinházdirektor, aki abszolút irodalmi értéket ad, megbukik; amelyikben azonban több az üzleti érzék, aki művészet helyett pikantériával és szenzációval kedveskedik, az táblás házakat arat Igy van ez a könyvkiadónál, a művésznél, a szónoknál és minden szellemi termelőnél. Az üzleti érzék az artisztikum fölé kerekedett, az élelmesség a tudás fölé. Vájjon miért van ez? Miért győz a hamisság megint az igazság fölött ? A felelet igen egyszerű. Tudvalevő dolog, hogy a művészeti élet két tényezőből áll. Az egyik a művész,, a másik a közönség. Termelő és fogyasztó. Hiába vannak művészeink, termelőink, ha nincs közönség, nincs fogyasztó. A szellemi értékek is csak ugy, mint a gazdasági javak, a kínálat és kereslet törvényeinek vannak alávetve. Ha nagy a kínálat és kicsi a kereslet, ez a körülmény nemcsak a kínált portéka elértéktelenedését vonja maga után, hanem az érdeklődés hiányára is vall. A mi közönségünkben tényleg nincs meg sem az érzék, sem a szükséglet, sem az érdeklődés nehezebb fajsúlyú szellemi termékek iránt. E hiánynak oka pedig elsősorban az iskola, másodsorban pedig a társadalmi nevelés szervezetlensége. Különösen képzőművészeti kérdésekben a közönség teljesen tájékozatlan, mert a középiskola, ahonnét az intelligencia közvetlenül, vagy közvetve az életbe kilép, semmit, vagy nagyon keveset nyújt művészeti ismeretekből. Sokat tanulunk ott irodalomból, történetből, valamelyest filozófiából, sőt zenéből is, de a képzőművészetekről alig hallunk valamit. Ha 18 éves ifjaink kikerülnek az életbe, vakok és a fogékonyság hijjával vannak a műtárgyak előtt. Eleinte még csak ellátogatnak mütárlatokra a fiatal lélek ösztönös készségével, de mivel a kellő előtanulmányok hiányoznak, nem tudják tulajdonképen, hogy mi a lényeges, mit kell hát ott megfigyelni, unatkoznak és lassankint elszoknak a mütárlatokról, amelyeknek látogatása semmi, vagy pedig nagyon kellemetlen nyomot hagyott fiatal lelkükben. Természetes azután, hogy a közönségnek eme tájékozatlansága egyrészt valóságos melegágya élelmes ügynökök szédelgésének, másrészt annak az ellenszenvnek okozója, amellyel komolyabb müértékek iránt viseltetnek. Lelkünk müélvező képessége tehát nincs kipallérozva, értelmünk nincs kiművelve és igy a zsebekben kotorászó hangzatos reklám tetszetős és értéktelen hiiványságainak vagyunk kiszolgáltatva. Itt tehát az iskola bűnös mulasztásaira kell a figyelmet felhívnom és hangsúlyoznom, hogy itt fontos tennivalók vannak. (Folytatjuk.) egyedül csak az áldozatkészség teszi lehetővé a Gyermekbarát Egyesületnek a nyomorgó gyermekeken való segítést. Mindenki készüljön a február 21-iki mulatságra! (Kass-vígadó)